Alacoque Szent Margit Mária szűz

október 16.

Alacoque (ejtsd: Alakok) Szent Margit 1647-ben született Lauthecourban. Ifjúkora nehéz volt. A vizitációs nővérek Paray-le-Monial-i zárdájába lépett be. Ott kapta a misztikus kegyelmet, hogy Jézus Szívének tiszteletét terjessze. Legjelentősebb látomása 1675 Úrnapjának hetében volt: ebben megbízást kapott arra, hogy szorgalmazza Jézus Szíve ünnepének bevezetését. 1690. október 16-án halt meg.

1647. július 22-én született Franciaországban, Clunytől nem messze, Verosvres közelében. Itt, a Leuthecourt nevű tanya volt az Alacoque-család nemesi kúriája. Alacoque Kolos királyi jegyző felesége Lamyn Filiberta volt. Hét gyermekük közül Margit az ötödik.

Nyolcéves korában, 1655-ben elvesztette édesapját, édesanyja ekkor igen nehéz helyzetbe került. Margitot ekkor klarissza nővérekhez, Charolles-ba helyezte el édesanyja. A nővéreknél kapta meg elemi kiképzését. Itt érezte meg, hogy Isten őt a szerzetesi életre hívja. Kilenc évesen lett elsőáldozó. Súlyos betegen, gyermekbénulással ezután el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.

16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta: szegénységük, nélkülözés, megszégyenítés, kiszolgáltatottság. Azután anyagi körülményeik rendeződtek, ő is kereste a szórakozást, csinosította magát, lelki élete is ellanyhult. Csaknem férjhez is ment, de 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1669-ben bérmálkozott meg. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária-Margitra változtatta. Teljesen átszellemülten élt, a világ felé feledékenynek látszott. Emiatt elöljárói keményen bántak vele. Türelme azonban mindvégig kifogyhatatlan. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Vérével írta le, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét. Így is élt. Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatása volt.

1673-ban az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá és Margit szívét lángra lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak, amit ezután (különösen első péntekenként) sajgó fájdalommal érzett, azt hitte, hogy hamuvá ég.

A második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tűnt fel Margit előtt és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálosan beteg lett, ám amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult. Ettől kezdve felettesei nem nézték különcnek, hanem 1675. februárjában kapcsolatba lépett a jezsuita P. Colombiére Szent Kolossal (1641-1682), a Szent Szív tisztelet későbbi nagy apostolával.

A harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta előtte szívét és Szent Szívének tiszteletére külön ünnepet kért. A következő pénteken felajánlotta magát a Szent szívnek, Kolos atya hasonlókép tett.

Nehéz tíz esztendő következett ezután. Egészsége megromlott, állandó fájdalmai voltak, környezete is gyanakodva nézte. Kinyilatkoztatásait 1684 után kezdték hitelesnek tekinteni, ugyanis Kolos atya halála előtt a "Retraite spirituelle" (Lelki magány) című könyvében széles körben ismertté tette Margit Mária magán-kinyilatkoztatásait. Élete utolsó szakaszában ujoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett. 1690. október 17-én hunyt el, arcára ekkor csodálatos szépség ült ki. Az ott térdelő orvos csak így jellemezte: "Szeretetből élt, nem csoda, ha szeretettől halt meg": 1685-ben egy érdekes önéletrajzot írt, ezt szerencsére nem tudta megsemmisíteni utolsó betegsége alatt. 1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk!
Minden hónap első péntekjén, tiszta lélekkel, lehetőleg áldozzál!

Bővebben

Szüzek miséje, 324. vagy szerzetesek miséje, 328.

Válsztható olvasmányok

Ef 3,14-19
Adja meg az Atyaisten, hogy megismerhessétek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét.

Mt 11,25-30
Országa titkait a mennyei Atya elrejtette a bölcsek és okosak elől, de feltárta a kicsinyeknek.