XIX. század

1802 I. Ferenc király visszaállítja a bencés, ciszterci és premontrei rendet, középiskolák átvételének kötelezettségével (ekkor válnak hazánkban „tanítórenddé”).
1804 Az egri egyházmegyéből kihasítva felállítják a kassai és a szatmári püspökséget, Eger érsekség rangjára emelkedik.
1805 A pesti egyetemen tanuló papnövendékek számára létrejön a Központi Papnevelő Intézet (Seminarium Centrale).
1816 A munkácsi egyházmegyéből kihasítva létrejön a görög katolikus eperjesi püspökség.
1820 Az esztergomi főkáptalan Nagyszombatból visszaköltözik eredeti székhelyére, megkezdődnek a nagyszabású építkezések Esztergomban, a „Magyar Sionon” (a bazilikát 1856-ban szentelik fel).
1822 A pozsonyi nemzeti zsinat üdvös határozatokat hoz, de Bécs a jozefinizmus szellemében nem engedélyezi a pápai jóváhagyás kérését, valamint a király is csak 1826-ban adja meg jóváhagyását, miután a kormányszervek átdolgozták a kánonok szövegét. Ezért a zsinat hatása csekély marad.
1822 Szepesy Ignác erdélyi püspök – Erdély közjogi különállására hivatkozva – saját egyházmegyei törvénykönyvet ad ki, amely teljesen a jozefinizmus hatását tükrözi. A Szentszék tiltakozásának hatására a kifogásolt részeket visszavonja, 1827-ben pedig a király áthelyezi Pécsre.
1836 Az országgyűlés elrendeli a magyar nyelvű anyakönyvezést, 1840-ben pedig a magyar nyelvű ügyintézést.
1840-1841 Miután az 1832-36-os és az 1839-1840-es országgyűléseken heves vitákat váltott ki a vegyes házasságok ügye (a liberális világi katolikusok is a protestánsokat támogatták a klérussal szemben), Lonovics József csanádi püspök a püspöki kar megbízásából Rómába megy, ahol eléri, hogy XVI. Gergely pápa engedélyezi a passzív asszisztenciát, sőt érvényesnek ismeri el a protestáns lelkész előtt kötött házasságot is. Az 1843-44-es országgyűlés törvényesnek ismeri el a protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságot, a házasfelek megegyezhetnek a gyermekek vallásáról (reverzális).
1841 Szaniszló Ferenc csanádi kanonok megalapítja a közéleti ügyekkel is foglalkozó katolikus folyóiratot, a Religiot (1848-tól Religio és Nevelés).
1842 Hám János püspök letelepíti Szatmárnémetiben az irgalmas nővéreket (később önálló kongregáció: szatmári irgalmas nővérek).
1848 A pesti forradalom után Lonovics csanádi püspök a papi rend nevében lemond a tizedről. Az áprilisi törvények közül a III. tc. szerint a főkegyúri jogot az uralkodó a minisztérium útján gyakorolja, a XX. tc. pedig kimondja a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenlőségét. Ez azt jelenti, hogy a katolikus vallás elveszíti államvallás jellegét, minek következtében a magyar püspökök többször tanácskozásra gyűlnek össze a katolikus autonómia ügyében. A forradalom utáni hónapokban nyugtalanság jelentkezik az alsópapság és a szerzetesek körében, radikális követeléseket fogalmaznak meg. A Batthyány-kormány előterjesztése alapján az uralkodó betölti az üresedésben lévő püspöki székeket, így teljessé válik a magyar hierarchia, Hám János lesz a prímás (a pápai megerősítés elmarad).
1848 Fogarassy Mihály nagyváradi kanonok megalapítja a Jó és olcsó könyvkiadó társulatot, ami 1852-ben a Szent István Társulat nevet veszi fel.
1848-1849 A szabadságharc első szakaszában, 1848 őszén a püspökök igyekeznek közvetíteni a magyar kormány és az udvar között. Számos pap és szerzetes nemcsak tábori lelkészként, hanem honvédként is részt vesz a harcokban. 1849 januárjától azonban a főpapok egy része Bécsbe menekül. A Habsburg-ház trónfosztása után csak Horváth Mihály kinevezett csanádi püspök, kultuszminiszter tart ki a Kossuth-kormányzat mellett.
1849 A szabadságharc leverését követő megtorlás az egyháziakat is jelentős mértékben sújtja: a püspökök egy részét elmozdítják, papokat is halálra ill. súlyos fogságra ítélnek. Az újonnan kinevezett esztergomi érsek, Scitovszky János igyekszik közbenjárni az elítélt egyházi személyek érdekében.
1850 I. Ferenc József (1848-1916) jelentős kedvezményekben részesíti az egyházat: eltörli a királyi tetszvényjogot (placetum), biztosítja a püspökök szabad érintkezését a pápával, megszünteti az egyházkormányzat állami ellenőrzését.
1850 Az első modern értelemben vett püspökkari konferencia Esztergomban.
1850 Az erdélyi román görög katolikusok számára I. Ferenc József megalapítja a lugosi és a szamosújvári püspökséget, Gyulafehérvár-Fogaras érsekség rangjára emelkedik.
1852 Uralkodói rendelettel Zágráb érsekség rangjára emelkedik, és létrejön az önálló horvát egyháztartomány.
1853

A jezsuiták újra letelepednek Nagyszombatban.

1855 I. Ferenc József a katolikus egyház számára igen előnyös birodalmi konkordátumot köt a Szentszékkel. Magyarországi jogérvénye vitatott marad, az alkotmányosság helyreállítása (1867) után pedig a magyar parlament nem hajlandó becikkelyezni.
1856 Szabóky Adolf piarista Pesten megalapítja a Katolikus Legényegyletet.
1857 A mariazelli nemzeti zarándoklat (harmincezer fő részvételével) az egyik legjelentősebb hazafias megmozdulás az önkényuralom éveiben.
1858-1860 A szegény iskolanővérek megtelepednek Temesváron és Kalocsán (később önálló kongregációk: szegedi és kalocsai iskolanővérek).
1860 Scitovszky prímás elnökletével ülésezik az esztergomi értekezlet, amelynek katolikus és protestáns résztvevői javasolják az uralkodónak az országgyűlés összehívását.
1861 Megalakul a Szent László Társulat, a határon túli, elsősorban moldvai és bukovinai katolikus magyarok megsegítésére.
1860 Lonkay Antal szerkesztésében megjelenik az első katolikus politikai napilap, az Idők Tanúja (1868-tól Magyar Állam címen).
1863 Knauz Nándor esztergomi kanonok megalapítja a Magyar Sion című hittudományi folyóiratot.
1867-től A kiegyezést nyomán kialakított új kormányzati struktúrában a katolikus egyház ügyeivel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM, kultuszminisztérium) I. ügyosztálya foglalkozik (1949-ig áll fenn).
1867 Erdélyben a R. K. Státus nevű, egyházi és világi tagokból álló testület hatáskörébe kerülnek az egyház vagyoni és iskolai ügyei (1932-ig működik).
1868 Az Eötvös-féle népiskolai törvény szabályozza az állam főfelügyeleti jogát a felekezeti iskolák fölött.
1868 A parlament kimondja a felekezeti viszonosságot (a keresztény felekezetek között szabaddá válik a vallásváltoztatás), egyúttal államilag szabályozza a vegyes házasságokból született gyermekek vallását a „nem nemet követ” elv alapján.
1869-1870 Az I. Vatikáni Zsinaton a magyar püspökök többsége a pápai tévedhetetlenség kimondását ellenzők táborába tartozik, és még a végső döntés előtt távozik Rómából. A dogma elfogadása után a magyar kormány felújítja a királyi tetszvényjogot, és megtiltja a hittétel kihirdetését. Ennek ellenére egy-két éven belül minden magyar püspök aláveti magát a pápai rendelkezéseknek.
1870-1871 Ülésezik a báró Eötvös József (liberális katolikus) kultuszminiszter által támogatott I. országos autonómia-kongresszus, amely tervezetet dolgoz ki a katolikus tanügy és vagyonügy állami beavatkozástól független intézésére. A küldöttek között többségben vannak a világiak, közülük a radikálisok az autonómiát kiterjesztenék az egyházi állások betöltésére is. A tervezet királyi szentesítése elmarad, mivel sem a püspöki kar, sem a kormány nem kíván lemondani jogairól. 1900-ban újabb kísérlet történik az autonómia-szabályzat elfogadtatására (II. autonómia-kongresszus).
1874 Megszűnik a káptalanok és konventek hiteleshelyi tevékenysége.
1884 Fraknói Vilmos szervezőtevékenysége nyomán megindulnak a rendszeres egyháztörténeti kutatások a megnyitott Vatikáni Titkos Levéltárban (Vatikáni Magyar Okirattár). 1894-ben Fraknói saját villáját felajánlva megalapítja a Római Magyar Történeti Intézetet (ebben a formában 1906-ig működik).
1884 Trefort Ágoston kultuszminiszter rendeletben utasítja a lelkészeket az 1868. évi törvény alapján nem hozzájuk tartozó gyermekek keresztlevelének átküldésére az illetékes felekezet lelkészéhez. A rendeletet sok katolikus pap a kánonjogra hivatkozva nem teljesíti („elkeresztelés”)
1890 A Csáky Albin kultuszminiszter által kiadott „elkeresztelési rendelet” pénzbüntetéssel sújtja az 1868. évi törvény és a Trefort-féle rendelet megszegőit. A papság nagy része tiltakozik a rendelet ellen, amivel kezdetét veszi az ún. „magyar kultúrharc”.
1894-1895 Ferenc József – alkotmányos uralkodóként, de lelkiismereti meggyőződése ellenére – szentesíti a „magyar kultúrharc” során hozott liberális egyházpolitikai törvényeket a polgári házasság és polgári anyakönyvezés bevezetéséről, a felekezetenkívüliség lehetőségéről és az izraelita vallás teljes recepciójáról. A házassági törvény lehetővé teszi, hogy a házasfelek megegyezzenek gyermekeik vallásáról (reverzális), ennek hiányában az 1868. évi törvény rendelkezése érvényesül („nem nemet követ”).
1895 A „magyar kultúrharc” során erősödik meg a hazai politikai katolicizmus, amelynek legfontosabb szervezeteként gróf Zichy Nándor megalapítja a katolikus Néppártot. Ugyancsak ekkor alakul meg a katolikus egyesületek összefogására az Országos Katolikus Szövetség. Amikor Antonio Agliardi bécsi nuncius magyarországi látogatásakor a Néppárt támogatására buzdít, a kormány erőteljesen tiltakozik (Agliardi-affér).
1898 Giesswein Sándor győri kanonok megalapítja a Keresztény Munkásegyesületet, a keresztényszocializmus hazai szervezetét.
1900 A pesti egyetem termeiből eltávolítják a feszületeket, ami vitát vált ki az egyetem katolikus jellegéről (kereszt-ügy).
1900-tól Az évente megrendezésre kerülő Katolikus Nagygyűlések az öntudatra ébredő katolicizmus nagyszabású seregszemléi. A gyűlések fő szónoka Prohászka Ottokár esztergomi teológiai tanár, 1905-1927 között székesfehérvári püspök.