XI. század

István királlyá koronázása a II. Szilveszter pápa által, III. Ottó császár beleegyezésével küldött koronával. I. (Szent) István uralkodása (997/1000-1038) döntő jelentőségű a magyarság megtérése és a magyar egyházszervezet létrehozása szempontjából. A törzsi területek önállóságának fokozatos felszámolásával párhuzamosan kerül sor tíz (?) püspökség felállítására (lásd alább). További bencés monostorok jönnek létre a Nyitra melletti Zoborhegyen (1000 előtt?), Pécsváradon (1015?), Zalaváron (1019), Bakonybélben (1010-1020 körül). Veszprémvölgyben görög szertartású apácáknak létesül kolostor (lehetséges, hogy még Géza idején), s talán az első király alapítása a somlóvásárhelyi női monostor is. Dinasztikus temetkezési helyként építi fel István a székesfehérvári bazilikát. A király két törvénykönyve nyugati mintákat követve elősegíti az egyházszervezet megszilárdulását és ösztönzi a hitéletet. István zarándokházat alapít Rómában és Jeruzsálemben.

Az esztergomi érsekség felállításával létrejön az önálló magyar egyháztartomány, a veszprémi és a szintén ekkortájt alapított győri püspökség alárendelésével.

István javadalmakkal és kiváltságokkal látja el Pannonhalmát (pannonhalmi oklevél).

kerül sor a Gyulától elfoglalt területen az erdélyi, Aba Sámuel behódolásával pedig az egri püspökség alapítására.

jön létre a kalocsai püspökség, ami bizonytalan időpontban (1050 előtt) érsekség lesz (a „fekete magyarok” számára?), később pedig (1089 körül) székhelyeként feltűnik Bács is.

A pécsi püspökség alapítása Azo pápai legátus részvételével (átiratban fennmaradt oklevél). Második püspöke Mór, az első magyar származású főpap.

Ajtony legyőzése után alapítja István a csanádi püspökséget.

kerül sor valószínűleg – talán Imre herceg dukátusával összefüggésben – a bihari (később váradi) püspökség felállítására (első említése 1050 körül).

jön létre nagy valószínűséggel a váci püspökség (első említése 1075-ben).

Gellért csanádi püspök „Deliberatio” című műve az első magyar földön készült teológiai munka.

A trónviszályhoz kapcsolódóan pogánylázadás tör ki Vata vezetésével. Gellért püspököt két társával együtt a Kelen-hegynél (a mai Gellért-hegynél) a lázadók megölik.

IX. Leó pápa – legendája szerint – magyar földön jár, hogy Pozsonynál békét teremtsen a német és a magyar uralkodó között.

I. András király (1046-1060) megalapítja a tihanyi apátságot (az első eredetiben fennmaradt oklevél).

I. Béla (1060-1063) trónra lépése után újabb pogánylázadás robban ki János (Vata fia?) vezetésével.

Győr nembeli Ottó megalapítja a zselicszentjakabi apátságot (az első nemzetségi monostor).

I. (Szent) László uralkodása megszilárdítja Szent István egyházszervező művét. A lovagkirályt 1192-ben avatják szentté. Az ő idejében jönnek létre a székeskáptalanok és a főesperességek.

László kezdeményezésére, VII. Gergely pápa jóváhagyásával sor kerül István király, Imre herceg, a vértanú Gellért püspök, valamint a zoborhegyi remeték szentté avatására.

László birtokba veszi Horvátországot, ami miatt, mivel az ország pápai hűbérnek számít, konfliktusba keveredik a Szentszékkel. – 1095 előtt László megalapítja a zágrábi püspökséget.

A szabolcsi zsinat jelentős határozatokat hoz egyházi ügyekben (László I. törvénykönyve).

Könyves Kálmán (1096-1116, mellékneve arra utal, hogy korábban püspökként az átlagosnál nagyobb műveltségre tett szert), szemben László utolsó éveivel, következetes pápapárti külpolitikát folytat.

Az I. keresztes hadjárat csapatai átvonulnak az országon, amit fegyveres összecsapások kísérnek.