XI. század

1000-1101 fordulóján

István királlyá koronázása a II. Szilveszter pápa által, III. Ottó császár beleegyezésével küldött koronával. I. (Szent) István uralkodása (997/1000-1038) döntő jelentőségű a magyarság megtérése és a magyar egyházszervezet létrehozása szempontjából. A törzsi területek önállóságának fokozatos felszámolásával párhuzamosan kerül sor tíz (?) püspökség felállítására (lásd alább). További bencés monostorok jönnek létre a Nyitra melletti Zoborhegyen (1000 előtt?), Pécsváradon (1015?), Zalaváron (1019), Bakonybélben (1010-1020 körül). Veszprémvölgyben görög szertartású apácáknak létesül kolostor (lehetséges, hogy még Géza idején), s talán az első király alapítása a somlóvásárhelyi női monostor is. Dinasztikus temetkezési helyként építi fel István a székesfehérvári bazilikát. A király két törvénykönyve nyugati mintákat követve elősegíti az egyházszervezet megszilárdulását és ösztönzi a hitéletet. István zarándokházat alapít Rómában és Jeruzsálemben.

1001

Az esztergomi érsekség felállításával létrejön az önálló magyar egyháztartomány, a veszprémi és a szintén ekkortájt alapított győri püspökség alárendelésével.

1002

István javadalmakkal és kiváltságokkal látja el Pannonhalmát (pannonhalmi oklevél).

1003 után

kerül sor a Gyulától elfoglalt területen az erdélyi, Aba Sámuel behódolásával pedig az egri püspökség alapítására.

1009 előtt

jön létre a kalocsai püspökség, ami bizonytalan időpontban (1050 előtt) érsekség lesz (a „fekete magyarok” számára?), később pedig (1089 körül) székhelyeként feltűnik Bács is.

1009

A pécsi püspökség alapítása Azo pápai legátus részvételével (átiratban fennmaradt oklevél). Második püspöke Mór, az első magyar származású főpap.

1030 körül

Ajtony legyőzése után alapítja István a csanádi püspökséget.

1031 előtt

kerül sor valószínűleg – talán Imre herceg dukátusával összefüggésben – a bihari (később váradi) püspökség felállítására (első említése 1050 körül).

1038 előtt

jön létre nagy valószínűséggel a váci püspökség (első említése 1075-ben).

1044 körül

Gellért csanádi püspök „Deliberatio” című műve az első magyar földön készült teológiai munka.

1046

A trónviszályhoz kapcsolódóan pogánylázadás tör ki Vata vezetésével. Gellért püspököt két társával együtt a Kelen-hegynél (a mai Gellért-hegynél) a lázadók megölik.

1052

IX. Leó pápa – legendája szerint – magyar földön jár, hogy Pozsonynál békét teremtsen a német és a magyar uralkodó között.

1055

I. András király (1046-1060) megalapítja a tihanyi apátságot (az első eredetiben fennmaradt oklevél).

1061

I. Béla (1060-1063) trónra lépése után újabb pogánylázadás robban ki János (Vata fia?) vezetésével.

1061

Győr nembeli Ottó megalapítja a zselicszentjakabi apátságot (az első nemzetségi monostor).

1077-1095

I. (Szent) László uralkodása megszilárdítja Szent István egyházszervező művét. A lovagkirályt 1192-ben avatják szentté. Az ő idejében jönnek létre a székeskáptalanok és a főesperességek.

1083

László kezdeményezésére, VII. Gergely pápa jóváhagyásával sor kerül István király, Imre herceg, a vértanú Gellért püspök, valamint a zoborhegyi remeték szentté avatására.

1091 után

László birtokba veszi Horvátországot, ami miatt, mivel az ország pápai hűbérnek számít, konfliktusba keveredik a Szentszékkel. – 1095 előtt László megalapítja a zágrábi püspökséget.

1092

A szabolcsi zsinat jelentős határozatokat hoz egyházi ügyekben (László I. törvénykönyve).

1096 után

Könyves Kálmán (1096-1116, mellékneve arra utal, hogy korábban püspökként az átlagosnál nagyobb műveltségre tett szert), szemben László utolsó éveivel, következetes pápapárti külpolitikát folytat.

1096

Az I. keresztes hadjárat csapatai átvonulnak az országon, amit fegyveres összecsapások kísérnek.