Kedves Testvérek!
Február 11-én fogjuk ünnepelni az egész Egyházban, és legfőképpen
Lourdes-ban a betegek 25. világnapját, amelynek ez a témája:
Csodálat Isten tettei iránt: „Nagyot művelt velem a Hatalmas…” (Lk
1,49). Ez a világnap, amelyet elődöm Szent II. János Pál pápa
vezetett be 1992-ben s először 1993. február 11-én éppen
Lourdes-ban ünnepeltek, különleges alkalmat jelent, amely felhívja
a figyelmünket a betegek, és tágabb értelemben a szenvedők
helyzetére. Ugyanakkor arra is emlékezteti az értük munkálkodókat:
a családtagokat, egészségügyi dolgozókat és önkénteseket, hogy
adjanak hálát az Úrtól kapott hivatásukért, hogy beteg
embertársaik mellett lehetnek. Ez az évforduló továbbá megújítja
az Egyház lelki erejét, hogy mindig a lehető legjobban végezze a
legszegényebbek, a betegek, a szenvedők, a kirekesztettek és
elfeledettek szolgálatát (vö. II. János Pál, Dolentium hominum
motu proprio, 1985. február 11., 1), amely küldetésének alapvető
része. Azok az imaalkalmak, szentmisék, a betegek kenetének
kiszolgáltatása, a betegekkel való megosztások, a bioetikai és
pasztorálteológiai témákról szóló előadások, amelyek ezekben a
napokban Lourdes-ban zajlanak majd, nyilvánvalóan újabb fontos
hozzájárulást jelentenek majd ehhez a szolgálathoz.
Lélekben már most ott vagyok Massabielle Grottájánál, a
Szeplőtelen Szűz szobra előtt, ahol nagy dolgokat tett a Hatalmas
az emberiség megváltásáért. Szeretném kifejezni közelségemet
irántatok, testvéreim, akik a szenvedés tapasztalatában éltek,
valamint családjaitok iránt is. Ugyanakkor nagyra becsülöm
mindenkinek a munkáját, aki szakértelemmel, felelősséggel és
odaadással dolgozik szenvedésetek enyhítéséért, gyógyulásotokért,
mindennapos jólétetekért a világ valamennyi egészségügyi
intézményében különféle beosztásban. Arra szeretnélek bátorítani
valamennyiőtöket, betegek, szenvedők, orvosok, ápolók,
családtagok, önkéntesek, hogy lássátok meg Máriában, a betegek
gyógyítójában Isten gyengéd szeretetének biztosítékát, amellyel
minden ember felé fordul, ugyanakkor vegyétek észre, hogy ő az
Isten akaratára hagyatkozás példája is. Találjátok meg mindig az
Isten Igéje és a szentségek által táplált hitben azt az erőt, hogy
szeretni tudjátok Istent és embertársaitokat a betegség
tapasztalatában is.
Mint Szent Bernadettre, miránk is letekint Mária. A szerény
Lourdes-i leány elbeszéli, hogy a Szent Szűz, akit ő „Szép
Asszony”-nak nevezett úgy tekintett rá, mint emberi személyre.
Ezek az egyszerű szavak a kapcsolat teljességét írják le. A
szegény, írástudatlan és beteg Bernadett azt érzi, hogy Mária
emberi személyként tekint rá. A Szép Asszony nagy tisztelettel,
nem leereszkedően beszél hozzá. Ez arra emlékeztet minket, hogy
minden beteg emberi lény, és mindig az is marad, s így kell felé
fordulni. A betegek éppúgy, mint a bármilyen súlyos fogyatékkal
élő személyek elidegeníthetetlen méltósággal és élethivatással
rendelkeznek, soha nem válnak puszta tárgyakká, még akkor sem, ha
alkalmanként csak passzívnak tűnhetnek, de valójában soha nincs
így.
Bernadett, miután a Grottában járt, az imádságnak köszönhetően a
maga esendőségéből támasszá válik mások számára. A szeretetnek
hála képessé válik rá, hogy gazdagítsa felebarátait, és főként
felajánlja életét az emberiség üdvösségéért. Az a tény, hogy a
Szép Asszony azt kéri tőle: imádkozzon a bűnösökért,
emlékezetünkbe idézi, hogy a betegek és szenvedők nem csupán a
meggyógyulásuk vágyát hordozzák, hanem azt is, hogy keresztényként
éljék életüket egészen addig, hogy Krisztus hiteles misszionárius
tanítványaiként odaadják azt. Mária azt a hivatást adja
Bernadettnek, hogy a betegeket szolgálja és arra hívja meg, hogy a
Szeretet Szerzetesnője legyen. Ő ezt a hivatást olyan mértékben
megvalósította, hogy példájára feltekinthet minden egészségügyi
dolgozó. Kérjük tehát a Szeplőtelen Fogantatástól azt a kegyelmet,
hogy mindig úgy tudjunk minden beteg felé fordulni, mint emberi
személyhez, akinek természetesen szüksége van fizikai segítségre,
alkalmasint a legelemibbekre is, de magában hordozza a maga
ajándékát, amit meg szeretne osztani másokkal.
Máriának, a szomorúak vigasztalójának tekintete ráragyog az Egyház
arcára, amint nap mint nap a betegekért és szenvedőkért
tevékenykedik. Az Egyház szenvedők és betegek között végzett
szolgálatának értékes gyümölcsei okot adnak rá, hogy hálát adjunk
Urunknak, Jézusnak, aki társunkul szegődött, az Atya akaratának
engedelmeskedve egészen a kereszthalálig, hogy üdvözítse az
emberiséget. Krisztusnak, Isten Szűz Máriától született Fiának
szolidaritása megjeleníti számunkra Isten irgalmas
mindenhatóságát, amely megmutatkozik életünkben, főként, amikor
törékenyek, sebzettek, megalázottak, kirekesztettek, szenvedők
vagyunk, és a remény erejét adja nekünk, amellyel segít újra
talpra állnunk és támogat.
Az emberség és hit e gazdagsága nem mehet veszendőbe, hanem
segítenie kell bennünket, hogy szembenézzünk emberi
gyengeségeinkkel és ugyanakkor azokkal a kihívásokkal is,
amelyekkel az egészségügy és a technológia területén kell
megbirkóznunk. A Betegek Világnapja alkalmából új lendületet kell
vennünk, hogy mi is hozzájáruljunk az élet, az egészség, a
környezet iránti tisztelet terjedéséhez. Újult erővel kell
küzdenünk az emberek épségéért és méltóságáért azáltal is, hogy a
megfelelő alapállást képviseljük a bioetikai kérdésekben, a
gyengébbek védelmében és a környezettudatosságban.
A Betegek XXV. Világnapja alkalmából ismételten szeretném
kifejezni, hogy imáimmal és bátorításommal az orvosok, az ápolók,
az önkéntesek és a betegek és rászorulók szolgálatát végző
szerzetesek mellett állok. Imádkozom az egyházi és civil
intézményekért, amelyek ezen a területen fejtik ki tevékenységüket
és mindazokért a családokért, akik szeretettel gondozzák beteg
hozzátartozóikat. Mindnyájuknak azt kívánom, mindig legyenek Isten
jelenlétének és szeretetének örömteli jelei Isten számos barátja
fényes példájának nyomában járva, akik közül hadd említsem itt meg
Istenes Szent Jánost és Lellisi Szent Kamillt, a kórházak és az
egészségügyi dolgozók védőszentjeit, és Szent Kalkuttai Teréz
anyát, Isten gondoskodó szeretetének hírnökét.
Kedves Testvéreim, ti mind, betegek, egészségügyi dolgozók és
önkéntesek, forduljunk együtt imában Szűz Máriához, hogy anyai
közbenjárásával támogassa és kísérje hitünket és érje el Fiánál,
Krisztusnál, hogy elnyerjük a reményt a gyógyulás és egészség
útján járva, a testvériség és felelősség érzését, elkötelezettek
legyünk az átfogó emberi fejlődés iránt, és átérezzük a hála
örömét minden alkalommal, amikor hűségét és irgalmát
megcsodálhatjuk.
Ó Mária, Édesanyánk,
aki Krisztusban mindnyájunkat gyermekedként fogadsz,
támogasd szívünk bizakodó várakozását,
segíts minket betegségeinkben és szenvedéseinkben,
vezess minket Krisztushoz, aki a Te fiad és a mi testvérünk,
és add, hogy rá tudjuk bízni magunkat az Atyára, aki nagy dolgokat
visz végbe.
Mindnyájatokat biztosítalak folyamatos imáimról, és szívből adom
rátok apostoli áldásomat.
Kelt, 2016. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén
FERENC
