Békét kívánok a földön minden embernek és minden nemzetnek! Az a béke, amit az angyalok hirdetnek a pásztoroknak Karácsony éjjelén[1], megindít mélyen minden embert és minden népet, főként azokat, akik éppen hiányát szenvedik a békének. Közöttük, akiket gondolataimban és imáimban hordozok, ismét a világ több, mint 250 millió vándorló lakosáról szeretnék megemlékezni, akik közül 22 és fél milliónyi a menekült. Ez utóbbiak, mint arra szeretett elődöm, XVI. Benedek pápa rámutatott, „olyan férfiak és nők, gyermekek, fiatalok és idősek, akik helyet keresnek, ahol békében élhetnek”.[2] Hogy ilyet találjanak, sokan közülük az életüket is hajlandóak kockára tenni egy olyan utazással, amely az esetek nagy részében hosszú és veszélyes, vállalják a fáradalmakat és a szenvedést, hogy azután kerítéseket és falakat találjanak, amelyeket azért emeltek, hogy távol tartsák őket úti céljuktól.
Irgalmas lélekkel fogadjuk be mindazokat, akik a háborúk vagy az éhség elől menekülnek, vagy azért kényszerülnek elhagyni otthonaikat, mert ott megkülönböztetés, üldöztetés, szegénység és környezeti pusztítás az osztályrészük.
Tudatában vagyunk annak, hogy nem elegendő, ha a szívünket nyitjuk meg a mások szenvedése iránt. Sokat kell tennünk addig, amíg testvéreink visszatérhetnek, hogy békében élhessenek biztonságos otthonaikban. A másik ember befogadása kézzelfogható elkötelezettséget jelent, sok segítség és jóakarat kell hozzá, éber és értő figyelem, az új helyzetek felelős kezelése amelyek a már meglévő problémák mellett lépnek fel, valamint a mindig szűkös anyagiakkal is felelősen kell bánni. A bölcsesség erényével az országokat irányító személyek képesek irányítani e befogadást, a segélyezést, a védelmet, az integrációt „az igazságosan értelmezett közjó keretei között, hogy lehetővé tegyék e beilleszkedést”.[3] E személyeknek pontos felelőssége van a saját közösségeik felé, amelyek számára az igazságos jogokat és a harmonikus fejlődést biztosítani kell, hogy ne legyenek olyanok, mint a balga építő, aki rosszul számolt és nem sikerült befejeznie a tornyot, amelyet építeni kezdett.[4]
2. Miért van ennyi menekült és migráns?
A 2000. év nagy jubileumára készülve, amikor a betlehemi angyalok
békeszózatának kétezredik évfordulóját is ünnepeltük, Szent II.
János Pál pápa a menekültek növekvő számát is a XX. századi
„háborúk és konfliktusok, népirtások és etnikai tisztogatások
végeláthatatlan, szörnyű sorozata”[5]
egyik következményeként tartotta számon. A jelen évszázad
mindeddig nem hozott ebben fordulatot: a fegyveres összetűzések és
más szervezett erőszakos cselekmények nyomán változatlanul nagy
népcsoportok kényszerülnek elvándorolni a nemzeti határokon belül
máshová, vagy azon túlra.
Az emberek azonban más okokból is útra kelnek, elsősorban „egy
jobb élet reményében, nem egyszer attól a vágytól vezérelve, hogy
maguk mögött hagyják a jövő építése lehetetlenségének kétségbeejtő
voltát”.[6] Elindulnak, hogy újra
egyesítsék a családot, munkalehetőséget vagy képzést találjanak.
Akik nem élhetnek ezekkel a jogokkal, azok nem élnek békében. Ezen
túl, amint a Laudato si’ enciklikában rámutattam, „tragikusan nő
azoknak a migránsoknak a száma, akik a környezeti pusztítás által
súlyosbított nyomor elől menekülnek”.[7]
A többség szabályos útvonalakat követve vándorol, míg mások eltérő
utakat választanak, főként a kétségbeesés okán, amikor hazájuk nem
biztosít számukra sem biztonságot, sem lehetőségeket, és minden
törvényes út járhatatlan, le van zárva vagy túlontúl lassú.
Sok olyan országban, ahová a migránsok tartanak, széles körben
elterjedt a nemzetbiztonság kockázatait vagy az újonnan érkezők
fogadásának költségeit hangsúlyozó retorika, amely megveti az
emberi méltóságot, noha ez Isten gyermekeként mindenkit megillet.
Azok, akik a félelmet szítják a migránsokkal szemben, esetleg
politikai okokból, ahelyett, hogy a békét építenék, az erőszak, a
faji megkülönböztetés és az idegengyűlölet magvait hintik el, és
ez nagy aggodalommal tölti el mindazokat, akik a szívükön viselik
minden ember védelmét.[8]
A nemzetközi közösség rendelkezésére álló minden adat arra utal,
hogy a globális népvándorlás továbbra is jellemezni fogja a
jövőnket. Néhányan ezt fenyegetésként élik meg. Én ezzel szemben
arra szólítalak fel benneteket, hogy tekintsetek erre a tényre
bizakodással, mint olyan lehetőségre, amelyre a jövő békéjét
építhetjük.
3. Szemlélődő pillantással
A hit bölcsessége táplálja ezt a pillantást, amely képes
ráébredni, hogy „mindnyájan egyetlen család tagjai vagyunk, a
migránsok és az őket befogadó helyi lakosság, és mindnyájunknak
jogunk van ahhoz, hogy használjuk a föld javait, amelyek mindenkit
megilletnek egyetemlegesen, amint ezt az Egyház társadalmi
tanítása kimondja. Ez a szolidaritás és az osztozás alapja.”[9] E szavak az új Jeruzsálemet idézik
fel. Izajás próféta könyve (a 60. fejezet), valamint a Jelenések
Könyve (a 21. fejezet) úgy írnak erről, mint egy mindig nyitott
kapukkal minden nemzet fiait befogadó városról, akik csodálják az
új Jeruzsálemet és elhalmozzák minden gazdagsággal. A béke
uralkodik benne, ez vezérli és a kormányzó elv benne az
igazságosság.
Arra a városra, amelyben élünk, szintén a hit pillantásával kell
néznünk, „mely felfedezi Istent, aki ennek a városnak a házaiban,
utcáin, terein lakik […] támogatja a szolidaritást, a
testvériséget, a jóság, az igazság és az igazságosság iránti
vágyat”,[10] más szavakkal meg kell
valósítanunk a béke ígéretét.
Ha így figyeljük a migránsokat és a menekülteket, e pillantás fel
fogja tudni fedezni, hogy nem érkeznek üres kézzel: rengeteg
bátorságot, képességet, energiát, törekvést hoznak magukkal, s
azon kívül saját kultúrájuk kincseit is, s ezzel gazdagítják az
őket befogadó nemzetek életét. E pillantás meglátja annak a
rengeteg embernek, családnak és közösségnek a kreativitását,
áldozatkészségét és kitartását is, akik a világ számos részén
megnyitják kapujukat és szívüket a migránsok és menekültek előtt
ott is, ahol az anyagi erőforrások nem tengenek túl.
Ez a szemlélődő pillantás végezetül segíti a közügyek felelős
vezetőinek döntéseit is, hogy a befogadás politikáját „az
igazságosan értelmezett közjó keretei között” lehetőség szerint
kiterjesszék[11], vagyis figyelembe
vegyék az emberiség egyetlen családja minden tagjának igényeit és
javát.
Aki ezzel a pillantással szemléli a világot, képes lesz felfedezni
a béke ébredező csíráit és gondoskodni fog róla, hogy tovább
növekedhessenek. Így lesznek városainkból a béke műhelyei, amelyek
ma gyakran megosztottak olyan konfliktusok mentén, amelyek éppen a
migránsok és a menekültek jelenlétéből fakadnak.
4. A cselekvés négy mérföldköve
Ahhoz, hogy az oltalmat kérőknek, menekülteknek, migránsoknak, az
embercsempészek áldozatainak lehetőséget tudjunk kínálni, hogy
megtalálják a békét, amit keresnek, olyan stratégiát kell
követnünk, amely négy cselekvést von egybe: a befogadást, a
védelmezést, a segítést és az integrációt.[12]
A „befogadás” szükségessé teszi, hogy kiszélesítsük a legális
belépés lehetőségeit, ne utasítsuk el a menekülteket és a
migránsokat olyan helyek felé, ahol üldöztetés és erőszak vár
rájuk, és kiegyensúlyozottan vegyük figyelembe a nemzetbiztonság
szempontjait és az alapvető emberi jogokat. A Szentírás erre
figyelmeztet: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz
ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül”.[13]
A „védelmezés” arra a kötelezettségünkre emlékeztet bennünket,
hogy őrködjünk azoknak a sérthetetlen méltósága felett, akik valós
veszély elől menekülnek, menekvést és biztonságot keresve,
gátoljuk meg, hogy kihasználják őket. Itt elsősorban a nőkre és a
gyermekekre gondolok, akik olyan helyzetekbe kerülnek, ahol súlyos
veszélyeknek és visszaélés lehetőségének vannak kitéve, olykor a
rabszolgaság fenyegeti őket. Isten nem személyválogató: „az Úr
megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának”.[14]
A „segítés” utal arra a támogatásra, amely a migránsok és
menekültek teljes emberi fejlődése érdekében kell nyújtanunk. A
számos eszköz közül, amely ezt a célt szolgálja, szeretném
kiemelni annak fontosságát, hogy a gyermekeknek és fiataloknak
biztosítanunk kell a hozzáférést az oktatás minden szintjéhez.
Ilyen módon nem csupán képességeiket tudják majd ápolni és
kamatoztatni, hanem jobban képessé válnak a kapcsolatteremtésre
is, előnyben részesítve a párbeszédet a bezárkózással és az
ellenségességgel szemben. A Biblia azt tanítja, hogy Isten
„szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki”; ezért felszólít
rá: „Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok
is idegenek voltatok”.[15]
Végül az „integráció” azt jelenti, hogy a migránsok és menekültek
számára teljes mértékben lehetővé tesszük a befogadó ország
társadalmi életében való részvételt, ami kölcsönös gazdagodást és
termékeny együttműködést hoz magával a helyi közösségek teljes
emberi fejlődésének előmozdítása során. Ahogyan Szent Pál írja:
„Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek
polgártársai és Isten családjának tagjai”.[16]
5. Javaslat két nemzetközi egyezményre
Szívből kívánom, hogy ez legyen az a lelkület, amely 2018 során az
Egyesült Nemzetek Szervezetét vezeti majd két, az egész világot
átfogó egyezmény megalkotásának folyamata során, amelyek egyike a
biztonságos, rendezett és szabályozott migrációt, a másik a
menekültek kérdését érinti. Ezek az egyezmények, amelyeket
globális szinten kell elfogadni, hivatkozási alapot kell, hogy
szolgáltassanak a jövőbeli politikai javaslatok és gyakorlati
intézkedések számára. Ezért fontos, hogy az együttérzés, a távolba
tekintés és a bátorság jellemezze majd őket, hogy megragadják az
alkalmat a béke előmozdítására: csak ebben az esetben nem lesz a
nemzetközi politika szükséges realizmusa a cinizmus és az
általános közöny szolgája.
A nemzetközi közösség kötelessége és egyben igénye is ezért a
párbeszéd és a lépések összehangolása. A nemzeti lehetőségeken túl
a kevésbé gazdag országok akkor lesznek képesek nagyobb számú
menekültet befogadni, illetve őket jobb ellátásban részesíteni, ha
a nemzetközi együttműködés biztosítja ehhez számukra a szükséges
anyagi alapokat.
Az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériumának
migránsokkal és menekültekkel foglalkozó osztálya kidolgozott 20
cselekvési pontot[17], mint konkrét
módot ennek a négy pontnak a konkrét gyakorlatba való
átültetésére, amely a közpolitikára, és a keresztény közösségek
magatartására és tevékenységére vonatkoznak. Ezek, valamint más
lépések mutatják a Katolikus Egyház érdeklődését az iránt a
folyamat iránt, amelynek során az ENSZ kialakítja majd a fent
említett egyetemes érvényű egyezményeket. Ez része annak az
általánosabb lelkipásztori elkötelezettségnek, amely az Egyházban
él, és amely számos konkrét tevékenységben mutatkozik meg
napjainkban.
6. Közös otthonunk érdekében
Szent II. János Pál szavait idézzük: „Ha sokan osztozunk az
‘álomban’, hogy létezhet egy békés világ, ha értékelni tudjuk a
migránsok és menekültek által hozott jót, akkor az emberiség egyre
inkább minden ember közös családjává és földünk ‘közös otthonná’
válhat”.[18] A történelem során
sokan hittek ebben az „álomban”, és mindaz, amit ők megtettek
ezért, arról tanúskodik, hogy ez nem megvalósíthatatlan utópia
csupán.
E személyek egyike volt Szent Francesca Saverio Cabrini, az ő
mennyei születésnapjának 100. évfordulóját ünnepeljük 2017-ben.
Ma, november 13-án, számos egyházi közösség ünnepli az ő emlékét.
Ez a kicsiny és mégis nagy asszony, aki a migránsok szolgálatának
szentelte az életét, majd az ő mennyei pártfogójuk lett,
megtanította nekünk, hogyan tudjuk befogadni, védelmezni, segíteni
és integrálni ezeket a testvéreinket. Az ő közbenjárására adja meg
mindnyájunknak az Úr, hogy megtapasztaljuk: „Az igazság gyümölcsét
békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek”.[19]
Vatikán, 2017. november 13.
Szent Francesca Saverio Cabrini, a migránsok védőszentje
emléknapján
Ferenc
Jegyzetek:
[1] Lk 2,14.
[2] Angelus, 2012. január 15.
[3] vö. XXIII. János, Pacem in terris enciklika, 57.
[4] Vö. Lk 14, 28-30.
[5] Üzenet a Béke Világnapjára, 2000, 3.
[6] XVI. Benedek, Üzenet a Migránsok és Menekültek Világnapjára, 2013.
[7] N. 25.
[8] Vö. Beszéd a vándorlók pasztorációjával foglalkozó nemzeti felelősök előtt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa által szervezett találkozón, 2017.IX.22.
[9] XVI. Benedek, Üzenet a Migránsok és Menekültek Világnapjára, 2011.
[10] Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 71.
[11] vö. XXIII. János, Pacem in terris enciklika, 57.
[12] Üzenet a Migránsok és Menekültek 2018-as Világnapjára, 2017. augusztus 15.
[13] Zsid 13,2.
[14] Zsolt 146,9.
[15] MTörv 10,18-19.
[16] Ef 2,19.
[17] „20 lelkipásztori cselekvési pont” és „20 cselekvési pont a globális egyezmény elérése érdekében” (2017); ld. A/72/528.sz. ENSZ határozat.
[18] Üzenet a Migránsok és Menekültek 2014-es Világnapjára, 6.
[19] Jak 3,18.
