Az új év kezdetén szeretném mindenkinek eljuttatni őszinte jókívánságomat, üzenetemmel szeretnék békét és reményt kívánni minden embernek az egész világon. Közös elmélkedésünk témája, amit üzenetem címéül választottam, és ami a szívemhez különösen is közel áll: az emberi család: a béke közössége.
Az egyének közösségének első megjelenési formája éppen az, ami egy férfi és egy nő egymás iránti szeretetéből fakad, akik úgy döntenek, hogy örökre eggyé lesznek, hogy együtt új családot alkossanak. Ám a Föld népei is arra hivatottak, hogy szolidáris és együttműködő kapcsolatokat létesítsenek egymással, minthogy az emberiség egyetlen családjának tagjai: „Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét (vö. ApCsel 17,26), és ugyanaz a végső céljuk is: Isten.”[1]
Család, társadalom és béke
2. A férfi és nő házasságán alapuló[2]
természetes család mint az élet és a szeretet bensőséges
közössége, „a személy és a társadalom »humanizációjának«
elsődleges helye”,[3] „az
élet és a szeretet bölcsője”.[4]
Ezért joggal nevezzük a családot az első természetes közösségnek,
„isteni intézménynek, mely valamennyi társadalmi szerveződés
prototípusa, a személy életének alapját alkotja.”[5]
3. Valóban, az egészséges családi életben megtapasztaljuk a béke
néhány alapvető alkotóelemét: a testvérek közötti igazságosságot
és békét, a szülők által megtestesített tekintély szerepét, a
gyengébb családtagok – kicsik vagy betegek vagy idősek –
szeretetteljes szolgálatát, a kölcsönös segítségnyújtást az élet
szükségleteiben, a másik elfogadásának és – ha arról van szó – a
megbocsátásnak a készségét. Ennél fogva a család az első és
pótolhatatlan nevelő a békére. Nem meglepő tehát, hogy a
családban elkövetett erőszak különösen is elfogadhatatlan. Amikor
azt mondjuk, hogy a család „a társadalom első és eleven sejtje”,[6] akkor lényeges dolgot állítunk. A
család azért is a társadalom alapja, mert lehetővé teszi,
hogy meghatározó tapasztalatokat szerezzünk a békéről.
Ebből következik, hogy az emberi közösség nem mondhat le arról a
szolgálatról, amit a család végez és nyújt. Hol érezhetné meg
jobban a formálódó ember a béke sajátos légkörét, mint abban a
„fészekben”, amit a természet készít számára, ahonnan származik. A
család szókincse: a béke szókincse. Mindig ebből kell
merítenünk, hogy ne felejtsük el a béke szókincsét. A nyelvezet
átalakulásával a társadalom nem veszítheti el azt a „nyelvtant”,
amelyet minden gyermek elsajátít az édesanya és az édesapa
gesztusaiból és tekintetéből, még mielőtt megtanulná a szavaikból.
4. Mivel a család kötelessége, hogy tagjait nevelje, sajátos
jogokkal rendelkezik. Az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozata, amely egy valóban egyetemes értékű
jogkultúra vívmánya, megerősíti, hogy „a család a
társadalom természetes és alapvető sejtje, és joga van ahhoz, hogy
a társadalom valamint az állam védelmezze őt”.[7] A Szentszék maga is elismerte a család
különleges jogi méltóságát azzal, hogy közzétette a Családjogi
Chartát. Előszavában ez olvasható: „A személy jogai,
jóllehet individuális jogokként vannak megfogalmazva, alapvetően
mégis társadalmi jellegűek. Ez világosan és lényegre törően
kifejezésre jut a családban”.[8] A Chartában
lefektetett jogok a természeti törvény kifejeződése és kifejtése,
amely az ember szívébe van írva, és amelyet az értelem útján ismer
fel. A család jogainak tagadása vagy korlátozása, elhomályosítva
az emberre vonatkozó igazságot, a béke alapjait is veszélyezteti.
5. Ezért aki – még ha tudtán kívül is – támadja a család
intézményét, törékennyé teszi a békét az egész nemzeti és
nemzetközi közösségben, mert meggyengíti a béke legfőbb
„ügynökségét”. Ezen különösen érdemes elgondolkodni:
mindaz, ami gyengíti a férfi és a nő házasságán alapuló családot,
közvetve vagy közvetlenül gátolja azt a készséget is, hogy
felelősséggel befogadjanak egy új életet, és elsőszámú felelősei
legyen gyermekeik nevelésének, mindez objektív akadályt jelent a
béke útján. A családnak otthonra, munkára van szüksége, a szülők
otthon végzett tevékenységének megfelelő elismerésére, a
gyerekeknek iskolára van szüksége, és mindenkinek egészségügyi
alapellátásban kell részesülnie. Ha a társadalom és a politika nem
kötelezi el magát, hogy segítse a családot ezeken a területeken,
akkor megfosztja magát attól a lényeges erőforrástól, amely a
békét szolgálja. Különösen az óriási nevelő erővel rendelkező
tömegtájékoztatási eszközöknek van rendkívüli felelősségük abban,
hogy elősegítsék a család tiszteletét, hogy bemutassák annak
reményeit és jogait, és előtérbe állítsák szépségét.
Az emberiség egy nagy család
6. Ahhoz, hogy a társadalmi közösség békében éljen, azokhoz az
értékekhez kell igazodnia, amelyekre a családi közösség épül.
Érvényes ez a helyi és a nemzeti közösségekre, sőt a népek
közösségére is, az emberiség családjára, amely a közös
házban, azaz a Földön él. Ezzel kapcsolatban azonban nem
szabad elfelejtenünk, hogy a család egy férfi és egy nő
felelősségteljes és végleges „igenjéből” születik, és a gyermekek
tudatos „igenjéből” él, akik egymás után érkezve a család új
tagjai lesznek. A családi közösség fejlődéséhez minden tag
nagylelkű egyetértése szükséges. Ennek a tudatosságnak azok közös
meggyőződésévé is kell válnia, akik arra hivatottak, hogy a közös
emberi családot alkossák. Az embernek tudnia kell
kimondani a saját „igenjét” erre a hivatásra, amelyet Isten maga
írt az emberi természetbe. Nem véletlenül élünk egymás mellett.
Mivel emberként mindannyian ugyanazt az utat járjuk,
testvérek is vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki
elkötelezze magát az Isten előtti felelősség útján, elismerve
Őbenne a saját és a másik ember létének ősforrását. E legfőbb
Elvhez visszanyúlva lehet felfogni minden ember feltétel nélküli
értékét, és így valósulhatnak meg az emberiség megbékélésének
előfeltételei. E transzcendentális Alap nélkül a társadalom csak
egymás mellett élők gyülekezete, nem olyan testvérek közössége,
akik egy nagy család alkotására hivatottak.
Család, emberi közösség és környezet
7. A családnak otthonra van szüksége, nagyságának megfelelő
környezetre, amelyben családi kapcsolatait megélheti. Az emberiség
családjának otthona a Föld, a környezet, amelyet a teremtő
Isten adott, hogy abban kreatívan és felelősséggel éljünk.
Törődnünk kell környezetünkkel: az emberre van bízva, hogy
felelősségteljes szabadsággal mindig a közjót szem előtt tartva
őrizze és gondozza. Természetesen az ember mint érték elsőbbséget
élvez az egész teremtett világhoz képest. A környezet tiszteletben
tartása nem jelenti azt, hogy a természetet vagy az állatvilágot
fontosabbnak tartjuk az embernél. Azt jelenti inkább, hogy az
ember nem úgy kezeli a természetet, mint ami csak a saját érdekeit
szolgálja, hiszen a jövő nemzedékeknek is joga, hogy a teremtett
világ hasznukra legyen, és azzal a felelős magatartással
viszonyuljanak hozzá, amit most mi is magunkra vállalunk. A
szegényeket sem szabad elfelejtenünk, akik a teremtett világ
javaiból sok esetben ki vannak zárva. Ma az emberiség a jövő
ökológiai egyensúlyáért aggódik. Jó, ha az erre vonatkozó
értékeléseket óvatosan, szakértőkkel és tudósokkal folytatott
párbeszédben fogalmazzuk meg anélkül, hogy ideológiákkal siettetve
elhamarkodott következtetéseket vonnánk le. És mindenekelőtt ezen
értékelésekkel összhangban egyezzünk meg egy olyan fenntartható
fejlődési modellben, amely mindenki jólétét biztosítja az
ökológiai egyensúly tiszteletben tartásával. A környezet
megóvásával járó költségeket pedig igazságosan kell szétosztanunk,
szem előtt tartva az egyes országok fejlettségbeli különbségét, és
azt, hogy szolidárisak legyünk a jövő nemzedékekkel. Az óvatosság
nem jelenti azt, hogy ne vállaljunk felelősséget, és hogy
elodázzuk a döntéseket. Sokkal inkább azt jelenti, hogy miután
felelősséggel mérlegeltük az előttünk álló utat, vállaljuk a közös
döntéshozatalt, hogy megerősítsük az ember és környezete közötti
összhangot, amely Isten teremtő szeretetének tükre kell, hogy
legyen: ebből a szeretetből származunk, és efelé tartunk.
8. Ezzel kapcsolatban alapvető, hogy a Földet „közös otthonunknak
érezzük”, és ennek – mindenkit szolgáló – gondozásához az
egyoldalú döntések helyett a párbeszéd útját válasszuk. Ha
szükséges, létre lehet hozni több nemzetközi szintű intézményes
fórumot, hogy együtt fogjunk hozzá „házunk” ügyeinek intézéséhez.
A legfontosabb azonban, hogy megérjen az emberek tudatában a
meggyőződés, hogy felelősségteljes együttműködésre van szükség. Az
előttünk álló problémák összetettek, az idő pedig szorít. Ahhoz,
hogy hatékonyan szembenézzünk a helyzettel, egyetértésben kell
cselekednünk. Az egyik terület, amelyen különösen szükséges
intenzívebb párbeszéd a nemzetek között, az Földünk
energiakészleteinek kezelése. Ezzel kapcsolatban kettős feladat
áll a technológiailag fejlett országok előtt: egyrészt meg kell
vizsgálni a jelenlegi fejlődési modellből adódó megemelkedett
fogyasztási mutatókat, másrészt gondoskodni kell megfelelő
befektetésekről az energiaforrások differenciálása és javuló
felhasználása érdekében. A gazdaságilag megerősödött országokat
energiaéhség jellemzi, olykor azonban ezt az éhséget a szegény
országok kárára elégítik ki, amelyek elégtelen infrastruktúrájuk
és alacsony technológiai szintjük miatt kénytelenek eladni a
birtokukban lévő energiakészleteket. Néha még politikai
szabadságuk is kétségessé válik, amikor protektorátus jön létre,
vagy amikor olyan feltételeket támasztanak velük szemben, amelyek
egyértelműen megalázóak.
Család, emberi közösség és gazdaság
9. A család békéjének fontos feltétele, hogy a közösen vallott
lelki és etikai értékek szilárd alapjára épüljön. Hozzá kell
azonban tenni, hogy a család akkor tapasztalja meg igazán a békét,
amikor egyikük sem nélkülöz, és a családi vagyont – amely egyikük
munkájának, másikuk megtakarításának eredménye, és mindannyiuk
aktív együttműködésének gyümölcse – szolidárisan kezelik, túlzások
és pazarlás nélkül. A családi békéhez tehát egyrészt szükséges a nyitottság
a természetfeletti értékek örökségére, ugyanakkor fontos az
anyagi javak és az emberi kapcsolatok bölcs és körültekintő
kezelése is. Ha e szempontra kevés hangsúlyt fektetünk, a család
jövőjét fenyegető bizonytalan kilátások miatt csorbát szenved a
kölcsönös bizalom.
10. Hasonlóan kell szólnunk arról a nagy családról, ami az
emberiség a maga összességében. Az emberiség családjának – amelyet
ma még inkább egyesít a globalizáció jelensége – nemcsak a közösen
vallott értékek alapjára kell épülnie, hanem egy olyan gazdaságra
is szüksége van, amely világszinten ténylegesen kielégíti a közjó
igényeit. Ebből a szempontból is egyedülálló példával szolgál a
család. Az egyének és a népek között is szorgalmazni kell a helyes
és őszinte kapcsolatok létesítését, melyek lehetővé teszik az
egyenlőségen és az igazságosságon alapuló együttműködést. Ezzel
egyidejűleg törekedni kell az erőforrások bölcs
felhasználására és a javak egyenlő elosztására. Különösen a
szegény országoknak nyújtott segélyeknek kell egy egészséges
gazdasági logikának azáltal megfelelniük, hogy kerülik a
pazarlást, ami végső soron a költséges bürokrácia fenntartását
szolgálja. Az erkölcsi követelményt is szem előtt kell tartani
azért, hogy a gazdasági szerveződés ne csak a közvetlen
haszonszerzés kegyetlen törvényeinek feleljen meg, amelyek olykor
embertelennek bizonyulnak.
Család, emberi közösség és erkölcsi törvény
11. Egy család akkor él békében, ha minden tagja aláveti
magát egy közös normának: ez fékezi meg az önző
individulizmust, ez köti össze az egyéneket, elősegítve harmonikus
egymás mellett élésüket és céllal rendelkező tevékenységüket. Ez
az önmagában véve természetes elv a tágabb közösségekre is
érvényes: a helyiektől kezdve a nemzetieken át, egészen a
nemzetközi közösségig. A béke megteremtéséhez közös törvényre van
szükség, amely segít, hogy a szabadság ne egyfajta vak önkény
formájában jelenjen meg, hanem olyan módon, hogy megvédje a
gyengét az erősebb túlkapásaitól. A népek családjában számos
önkényes magatartásforma fellelhető az egyes államokon belül és az
államközi kapcsolatokban egyaránt. Ezen kívül olyan helyzetek is
előfordulnak, amikor a gyengének nem az igazság előtt kell
meghajtania a fejét, hanem azok puszta ereje előtt, akik több
anyagi eszközzel rendelkezik. Hangsúlyoznunk kell: a törvénynek
mindig féken kell tartania a hatalmat, és ennek a független
államok közötti kapcsolatokban is érvényesülnie kell.
12. Az Egyház sokszor beszélt a törvény természetéről és
szerepéről: e jogi norma kritériuma – amely úgy
szabályozza az emberek közötti kapcsolatokat, hogy fegyelmezi a
külső magatartásformákat, és rendelkezik a törvényszegők
megbüntetéséről – a dolgok természetén alapuló erkölcsi
norma. Az emberi értelem egyébként – legalábbis alapvető
igényeit illetően – képes ezt felismerni, ha visszanyúlik Isten
teremtő Értelméhez, amely ott van minden dolog eredetében. Ennek
az erkölcsi normának kell szabályoznia az ember tudatos
választásait, és ennek kell irányítania magatartását. Léteznek
jogi normák az emberiség családját alkotó nemzetek közötti
kapcsolatokra? És ha léteznek, hatékonyak? A válasz: igen,
léteznek normák, de ahhoz, hogy valóban hatékonyak legyenek, vissza
kell nyúlni a természetes erkölcsi normához, mint a jogi norma
alapjához, különben törékeny és ideiglenes megállapodások
megbénítják ezeket.
13. A természetes erkölcsi norma ismerete nincs elzárva az ember
elől, aki ha önmagába néz, és saját sorsát látja, a lényének
legmélyén lévő hajlamok belső logikájáról kérdezi magját. A
döbbenet és a bizonytalanság érzésével – legalább a lényegesebb
irányvonalakat illetően – eljuthat annak a közös erkölcsi
törvénynek a felismeréséig, amely túlmutat a kulturális
különbségeken, lehetővé teszi, hogy az emberek megértsék egymást a
jó és a rossz, a helyes és a helytelen legfontosabb ismérveivel
kapcsolatban. Elengedhetetlen visszanyúlni ehhez az alaptörvényhez
minden szellemi erőnket ennek keresésére fordítva anélkül, hogy a
félreértések elbátortalanítanának bennünket. A természeti
törvényben gyökerező értékek ugyanis jelen vannak – még ha
töredékesen is és nem mindig hitelesen – a nemzetközi
egyezményekben, az egyetemesen elismert tekintélyi formákban, a
humanitárius jog elvében, melyet az egyes államok jogalkotása és a
nemzetközi szervezetek szabályzatai magukba foglalnak. Az
emberiség nem él „törvény nélkül”. Mégis sürgető, hogy
folytassuk a párbeszédet ezekről a témákról, elősegítve, hogy az
egyes államok törvényalkotása nyitott legyen az alapvető emberi
jogok elismerésére. A világban lévő jogkultúra növekedése többek
között attól az elkötelezettségtől is függ, hogy mindig
megvalósítsuk a mély emberi tartalmat hordozó nemzetközi normákat,
és ezáltal elkerüljük, hogy önző vagy ideológiai célokból könnyen
kijátszható eljárásokká váljanak.
Konfliktusok legyőzése és leszerelés
14. Az emberiség ma sajnos, nagyfokú megosztottság és súlyos
konfliktusok között él, melyek sötét árnyékot vetnek
jövőjére. Bolygónk nagy területein növekszik a feszültség,
közben pedig nő a veszély, hogy egyre több ország rendelkezik
nukleáris fegyverrel, ami okkal kelt aggodalmat minden felelős
személyben. Az afrikai kontinensen még számos polgárháború zajlik,
noha jó néhány ország fejlődést ért el a szabadság és a demokrácia
terén. A Közel-Kelet mindmáig konfliktusok és merényletek
színtere, amelyek kihatnak a szomszédos nemzetekre és térségekre
is, és fennáll a veszély, hogy belesodorják azokat az erőszak
örvényébe. Nagy általánosságban sajnálattal kell megjegyeznünk,
hogy növekszik a fegyverkezési versenybe bekapcsolódó államok
száma: még a fejlődő országok között is vannak olyanok, amelyek
nemzeti össztermékük jelentős hányadát fordítják fegyverkezésre.
Ez az elszomorító kereskedelem sokrétű felelősséget hordoz
magában: egyrészt az iparilag fejlett országok, amelyek bőséges
hasznot húznak a fegyvereladásból, másrészt a szegény országokban
uralkodó oligarchiák egyre modernebb fegyverek beszerzésével
akarják megszilárdítani helyzetüket. Ilyen nehéz időkben tényleg
mozgósítanunk kell minden jóakaratú embert, hogy konkrét
megegyezés jöjjön létre a hatékony leszerelés, és
legfőképpen a nukleáris leszerelést illetően. A folyamat jelenlegi
szakaszában, amikor az elburjánzó nukleáris fegyverkezés
megfékezése háttérbe szorult, kötelességemnek érzem, hogy minden
hatóságot arra buzdítsak, hogy határozottabb elszántsággal
folytassa a tárgyalásokat a meglévő nukleáris fegyverek
egyeztetett és progresszív megsemmisítéséért. Most, amikor
megismétlem ezt a felhívást, tudom, hogy mindazok, akik szívükön
viselik az emberiség jövőjét, osztoznak kérésemben.
15. Hatvan év telt el azóta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete
ünnepélyesen közzétette az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatát (1948-2008). Az emberiség családja ezzel a
dokumentummal felelt a II. világháború borzalmaira: ebben
nyilvánította ki, hogy egysége minden ember egyenlő méltóságán
alapszik, és az emberi együttélés középpontjába az egyének és a
népek alapvető jogainak tiszteletben tartását helyezte. Döntő
lépés volt ez az egyetértés és a béke felé vezető nehéz úton.
Külön említést érdemel, hogy a Szentszék éppen 25 évvel
ezelőtt fogadta el a Családjogi Chartát (1983-2008),
és 40 éve ünnepeltük először a béke világnapját
(1968-2008). VI. Pál pápa gondviselésszerű elgondolását tisztelt
és szeretett elődöm, II. János Pál pápa nagy meggyőződéssel
folytatta tovább. Ennek a napnak a megünneplése az évek során
lehetőséget adott, hogy az alkalomra közzétett üzeneteken
keresztül megvilágosító egyházi tanítást fejtsünk ki az emberben
lévő ezen alapvető jó érdekében. E jelentős évfordulók alkalmával
minden embert annak tudatosítására hívok, hogy mindannyian az
emberiség egyetlen családjához tartozunk, és hogy kötelezzük el
magunkat, hogy együttélésünk a Földön egyre inkább ezt a
meggyőződést tükrözze, hiszen ettől függ az igazi és tartós béke
megteremtése. Ezen kívül minden hívőt arra biztatok, hogy
fáradhatatlanul kérje Istentől a béke nagy ajándékát. A
keresztények tudják, hogy rábízhatják magukat Mária
közbenjárására, aki azzal, hogy Isten Fiát, a mi megváltónkat
szíve alá fogadta, a mi közös édesanyánkká is lett.
Mindenkinek boldog új évet kívánok!
2008. január 1.
XVI. Benedek pápa
Jegyzetek:
[1] Nostra aetate, Nyil. 1.
[2] Vö. II. Vat. Zsin., Gaudium et spes, Ap. Konst., 48.
[3] II. János Pál, Christifidelis laici, Ap Konst. 40: AAS 81 (1989) 469.
[4] Uo.
[5] Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 211.
[6] II. Vat. Zsin., Apostolicam actuositatem, Dekr 11.
[7] 16/3. cikk.
[8] Családok Pápai Tanácsa, Családjogi Charta, 1983. november 24, Előszó, A.
