Kedves Testvéreim!
1. Szent Jakab levelében olvassuk: „Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie” (Jak 3,10). A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy ellenségeskedést szítva.
Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában, terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való megváltásunk igazságát, előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést. Mégis, gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak. A tömegtájékoztatás 2005. évi világnapja számára választott téma: „A tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában” megfogalmaz egy sürgető igényt: előmozdítani az emberi család egységét e nagyszerű források használata által.
2. Hogy ezt a célt elérjük, értékes módszer a nevelés. A média embermilliókat tud nevelni a világ más részein, és más kultúrákban. Jó oka van, hogy (a médiát) így határozták meg: „A modern kor első Areopagusa... Sokan a tájékozódás és a képzés legfőbb eszközének tekintik, amely normát és viselkedésmintát nyújt az egyén, a család és a közösség számára” (Redemptoris missio, 37). A figyelmes ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az előítéletet, és arra bátorít, hogy többet tanuljunk. A képeknek különös erejük van, hogy tartós benyomásokat közvetítsenek, és bizonyos magatartást alakítsanak ki. Megtanítják az embereknek, miként viszonyuljanak más csoportok és népek tagjaihoz, finom módszerekkel befolyásolva, hogy barátnak, vagy ellenségnek, szövetségesnek vagy lehetséges ellenfélnek tekintsék őket.
Amikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait hintik el, amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy egyenesen a népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a megértést építenék, démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási csoportokat, felszítva a félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció stílusáért és a tartalmáért felelős embereknek komoly kötelessége biztosítani, hogy ez ne következzen be. Sőt, a média roppant lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a párbeszéd hídjait a népek között, széttörve gyűlölet, megtorlás és újfajta erőszak ördögi körét, amely ma annyira elterjedt. Amint Szent Pál megerősíti az idei év Béke Világnapjára szóló Üzenet alapját adó szavakban: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
3. Ha a béke megvalósításában való közreműködés egyik módja, hogy a médiumok segítik a népek közeledését, befolyásuk egy másik módja, hogy gyorsan mozgósítják azokat a segítségeket, amelyekre természeti katasztrófák esetén szükség van, Vigasztaló volt látni, hogy a nemzetközi közösség milyen gyorsan válaszolt a nemrég történt cunami-ra, amely megszámlálhatatlan áldozatot hagyott maga után. A gyorsaság, ahogyan ma terjednek a hírek, egyértelműen megnövelik a lehetőségét annak, hogy időben találjunk gyakorlati módokat a lehető legnagyobb támogatás felajánlására. Ilyen módon a médiumok igen nagymértékben szolgálhatják a jót.
4. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett rá: „Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék, és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit” (Inter mirifica, 4).
Az alapvető etikai elv a következő: „Az emberi személy és az emberi közösség a célja és mértéke a társadalmi kommunikációs eszközök használatának. A kommunikációt személyek műveljék más személyek integráns fejlődésének javára.” (Etica nelle comunicazioni sociali, 21). Mindenekelőtt tehát, maguknak a kommunikáció végzőinek kell saját életükben képviselniük azokat az értékeket és magatartásmódokat, amelyekre meghívást kaptak, hogy másoknak tanítsák. Ez különösképpen is megköveteli a hiteles elkötelezettséget a közjó iránt „ az iránt, amely nincs behatárolva bizonyos csoportok vagy nemzet sajátos érdekei szerint, hanem átfogja mindenki szükségét és érdekét, az egész emberi család javát. (Pacem in terris, 132). Mindazoknak, akik a kommunikációt munkálják, kedvező alkalmuk van arra, hogy az élet igazi kultúráját előmozdítsák, távol tartva önmagukat az életet károsító aktuális összeesküvésektől (Evangelium vitae, 17), s továbbadva az igazságot, amely minden emberi személy értékéről és méltóságáról szól.
5. Minden kommunikáció modellje és példaképe Isten Igéjében található: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2a). A megtestesült Ige új szövetséget hozott létre Isten és az ő népe között, olyan szövetséget, amely közösségben egyesít bennünket is egymással. „Ő a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte” (Ef 2,14).
Az ez évi tömegtájékoztatási világnap alkalmából azért imádkozom, hogy a médiában (dolgozó) férfiak és nők a maguk részéről tegyenek azért, hogy ledöntsék az ellenségesség falát, amely elválasztja a népeket és a nemzeteket, táplálva ezzel a meg nem értést és a bizalmatlanságot; hogy tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló forrásokat a barátság és a szeretet kötelékeinek megerősítésére, amelyek világosan jelzik Isten Országának kezdetét itt a földön.
A Vatikánból, 2005. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
1. Szent Jakab levelében olvassuk: „Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie” (Jak 3,10). A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy ellenségeskedést szítva.
Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában, terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való megváltásunk igazságát, előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést. Mégis, gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak. A tömegtájékoztatás 2005. évi világnapja számára választott téma: „A tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában” megfogalmaz egy sürgető igényt: előmozdítani az emberi család egységét e nagyszerű források használata által.
2. Hogy ezt a célt elérjük, értékes módszer a nevelés. A média embermilliókat tud nevelni a világ más részein, és más kultúrákban. Jó oka van, hogy (a médiát) így határozták meg: „A modern kor első Areopagusa... Sokan a tájékozódás és a képzés legfőbb eszközének tekintik, amely normát és viselkedésmintát nyújt az egyén, a család és a közösség számára” (Redemptoris missio, 37). A figyelmes ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az előítéletet, és arra bátorít, hogy többet tanuljunk. A képeknek különös erejük van, hogy tartós benyomásokat közvetítsenek, és bizonyos magatartást alakítsanak ki. Megtanítják az embereknek, miként viszonyuljanak más csoportok és népek tagjaihoz, finom módszerekkel befolyásolva, hogy barátnak, vagy ellenségnek, szövetségesnek vagy lehetséges ellenfélnek tekintsék őket.
Amikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait hintik el, amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy egyenesen a népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a megértést építenék, démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási csoportokat, felszítva a félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció stílusáért és a tartalmáért felelős embereknek komoly kötelessége biztosítani, hogy ez ne következzen be. Sőt, a média roppant lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a párbeszéd hídjait a népek között, széttörve gyűlölet, megtorlás és újfajta erőszak ördögi körét, amely ma annyira elterjedt. Amint Szent Pál megerősíti az idei év Béke Világnapjára szóló Üzenet alapját adó szavakban: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
3. Ha a béke megvalósításában való közreműködés egyik módja, hogy a médiumok segítik a népek közeledését, befolyásuk egy másik módja, hogy gyorsan mozgósítják azokat a segítségeket, amelyekre természeti katasztrófák esetén szükség van, Vigasztaló volt látni, hogy a nemzetközi közösség milyen gyorsan válaszolt a nemrég történt cunami-ra, amely megszámlálhatatlan áldozatot hagyott maga után. A gyorsaság, ahogyan ma terjednek a hírek, egyértelműen megnövelik a lehetőségét annak, hogy időben találjunk gyakorlati módokat a lehető legnagyobb támogatás felajánlására. Ilyen módon a médiumok igen nagymértékben szolgálhatják a jót.
4. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett rá: „Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék, és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit” (Inter mirifica, 4).
Az alapvető etikai elv a következő: „Az emberi személy és az emberi közösség a célja és mértéke a társadalmi kommunikációs eszközök használatának. A kommunikációt személyek műveljék más személyek integráns fejlődésének javára.” (Etica nelle comunicazioni sociali, 21). Mindenekelőtt tehát, maguknak a kommunikáció végzőinek kell saját életükben képviselniük azokat az értékeket és magatartásmódokat, amelyekre meghívást kaptak, hogy másoknak tanítsák. Ez különösképpen is megköveteli a hiteles elkötelezettséget a közjó iránt „ az iránt, amely nincs behatárolva bizonyos csoportok vagy nemzet sajátos érdekei szerint, hanem átfogja mindenki szükségét és érdekét, az egész emberi család javát. (Pacem in terris, 132). Mindazoknak, akik a kommunikációt munkálják, kedvező alkalmuk van arra, hogy az élet igazi kultúráját előmozdítsák, távol tartva önmagukat az életet károsító aktuális összeesküvésektől (Evangelium vitae, 17), s továbbadva az igazságot, amely minden emberi személy értékéről és méltóságáról szól.
5. Minden kommunikáció modellje és példaképe Isten Igéjében található: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2a). A megtestesült Ige új szövetséget hozott létre Isten és az ő népe között, olyan szövetséget, amely közösségben egyesít bennünket is egymással. „Ő a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte” (Ef 2,14).
Az ez évi tömegtájékoztatási világnap alkalmából azért imádkozom, hogy a médiában (dolgozó) férfiak és nők a maguk részéről tegyenek azért, hogy ledöntsék az ellenségesség falát, amely elválasztja a népeket és a nemzeteket, táplálva ezzel a meg nem értést és a bizalmatlanságot; hogy tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló forrásokat a barátság és a szeretet kötelékeinek megerősítésére, amelyek világosan jelzik Isten Országának kezdetét itt a földön.
A Vatikánból, 2005. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
II.
János Pál pápa
