Az Egyházak és Vallásos Szervezetek Pánukrán Tanácsának Tisztelt
Képviselői!
1. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik lehetővé tették e mai találkozást, mely alkalmat kínál számomra, hogy látogatásom folyamán közelebbről megismerkedhessem veletek, az Ukrajnában élő különféle Egyházak és Egyházi Szervezetek képviselőivel. Szívből és őszintén köszöntelek mindnyájatokat. Őszinte nagyrabecsülésemet fejezem ki a szolgálatért, melyet Pánukrán Tanácsotok végez azon spirituális és vallási értékek megőrzésére és előmozdítására, melyek nélkülözhetetlenek a hitelesen szabad és demokratikus társadalom építésénél. Sok érdemet szerzett Szervezetetek jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjenek az egyre nagyobb megértés föltételei a különböző egyházakhoz és a vallásos szervezetekhez tartozó személyek között, kölcsönösen megbecsülve egymást és állandóan keresve az őszinte és eredményes dialógust. Nem hagyhatom említés nélkül a népek és emberek közötti békéért tett, dicséretes erőfeszítéseteket sem.
2. Jelenlétetek és napi munkátok foghatóan tanúsítja, hogy a vallásosság mennyire lényeges része minden emberi személy identitásának, bármely fajhoz, néphez vagy kultúrához tartozzék. A vallásosság, ha alázatos és őszinte szívvel gyakorolják, sajátos és mással nem helyettesíthető hozzájárulás egy igazságos és testvéri társadalom gyarapításához.
Egy állam, ha valóban demokratikus akar lenni, miként tekinthetne el az állampolgárok vallásszabadságának teljes tiszteletben tartásától? Nincs igazi demokrácia ott, ahol a személy egyik alapvető szabadságát lábbal tiporják. A diktatúrák hosszú és fájdalmas időszakában Ukrajna is megtapasztalta az embert gyilkoló és rabszolgaságba vető ateista elnyomás pusztító hatásait. Most előttetek áll a nemzet szociális és erkölcsi újjáépítésének sürgető kihívása. Tevékenységtek arra hív titeket, hogy lényegesen járuljatok hozzá e társadalmi megújuláshoz, bizonyítván, hogy csak a vallásszabadságot tiszteletben tartó szellemi légkörben lehet teljesen emberi dimenziójú társadalmat építeni.
Elsőként benneteket köszöntelek, kedves testvérek, akik egyek vagytok a meghalt és föltámadott Krisztusba vetett hitben. Az erőszakos kommunista üldözésnek nem sikerült kiirtani az ukrán nép lelkéből a Krisztus és az ő evangéliuma utáni vágyat, mert ez a hit történelmének és életének része lett. Amikor ugyanis a ti földeteken beszélünk vallásszabadságról, önkéntelenül is a kereszténység dicsőséges kezdeteire gondolunk, mely több mint ezer éve meghatározza e föld kulturális és szociális arculatát. 998-ban Vlagyimir fejedelemnek és Oroszország népének megkeresztelkedése indította el a keresztény hitet és életet a Dnyeper partjain. A későbbiek során innen jutott el az evangélium az európai kontinens keleti részén élő népekhez. Erre akartam emlékeztetni az Euntes in mundum apostoli levélben a kijevi Oroszország megkeresztelkedésének millenniuma alkalmából, hangsúlyozván, miként fakadt ebből az eseményből széleskörű misszió: „Nyugat felé a Kárpátokig, a Dnyeper déli részétől Novgorodig és a Volga felső folyásától (...) a Csendes-óceánig, sőt azon túl is.” (4.; vö. Magnum Baptizmi donum üzenet, 1.)
Abban a korszakban, amikor még teljes volt a közösség Róma és Konstantinápoly között, Szent Vlagyimir – Olga hercegnő példáját követve – arra törekedett, hogy megőrizze a nép spirituális identitását, ugyanakkor támogatta Oroszország betagolódását a többi egyház közösségébe. A hit inkulturációjának folyamata, mely napjainkig meghatározta e népek történelmét, Konstantinápolyból jött misszionáriusok fáradhatatlan munkája nyomán bontakozott ki.
4. Ukrajna, te istenáldotta föld, a kereszténység elválaszthatatlan része polgári, kulturális és vallási identitásodnak! Fontos küldetésed volt és van a szláv és kelet-európai népek nagy családjában. Táplálkozzál a közös keresztény gyökerek éltető nedvével, mely a harmadik évezredben is élteti egyházi közösségeid szőlővesszőit.
Ukrajna Keresztényei, Isten segítsen benneteket abban, hogy közösen szemléljétek nemzetetek nemes eredetét. Segítsen együtt fölfedezni a tiszteletteljes és bátor ökumenikus út nyomvonalát, a közeledés és kölcsönös megértés útját, aminek alapja a mindenkiben élő jóakarat. Hamarosan jöjjön el a nap, amikor Krisztus minden tanítványa megtalálja a közösséget, melyért az Úr oly forrón imádkozott, mielőtt visszatért az Atyához (vö. Jn 17,20-21).
5. Köszöntésem most hozzátok, a többi Vallások és Vallásos Szervezetek Képviselőihez szól, akik a többi kereszténnyel szoros együttműködésben tevékenykedtek Ukrajnában. A ti földetek sajátos jellegzetessége – különleges helyzetéből és történetéből adódóan –, hogy természetes hidat képez nem csupán Kelet és Nyugat, hanem a népek között is, amelyek immár évszázadok óta itt találkoznak. E népek különböznek egymástól történeti eredetük, kulturális hagyományuk és vallásos hitvallásuk szerint. Szeretném megemlíteni a zsidók folyamatos jelenlétét, akik az ukrán társadalomban és kultúrában szilárdan gyökerező közösséget alkotnak. Ők is igazságtalanságokat és üldözéseket szenvedtek az atyáik vallása iránti hűségükért. Ki feledkezhet meg mérhetetlen vér-áldozatukról, melyet az egyik faj másik fölötti felsőbbségét hirdető ideológia fanatizmusa követelt? Éppen itt, Kijevben, Gabin Jarban a náci megszállás idején néhány nap alatt hatalmas tömeget öltek meg, köztük több mint százezer zsidót. A múlt század sok rémtette között ez volt az egyik legkegyetlenebb.
Ezen őrült gyilkosság emlékezete legyen üdvös intelem mindenki számára. Micsoda állati kegyetlenségre képes az ember, ha azt gondolja, hogy elszakadhat Istentől! Az Istennel szembeszegülő és a minden vallásos megnyilvánulást támadni akaró szándék mutatkozott meg nagyon erőszakosan az ateista és kommunista totalitarizmusban is. Ennek emlékét őrzi e városban a Holodomor, a Bikivnia és az afganisztáni háború áldozataiért állított emlékművek, hogy a többiekről ne is szóljunk. E fájdalmas tapasztalatok emlékezete segítse a mai emberiséget, főként a fiatal nemzedéket, hogy elutasítsák az erőszak minden formáját, s növekedjenek az emberi méltóság tiszteletében, megőrizvén a belőle fakadó alapvető jogokat, nem utolsó sorban a vallásszabadság jogát.
6. A zsidók meggyilkolásának emlékezetéhez szeretném hozzákapcsolni azoknak a gaztetteknek emlékezetét is, melyeket a politikai hatalom az Ukrajnában élő muszlim közösség ellen követett el. Különösen a tatárokra gondolok, akiket a Krímből a Szovjetunió ázsiai köztársaságaiba száműztek, s akik most akarnak visszatérni szülőföldjükre. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban kifejezzem azon óhajomat, hogy a nyílt, türelmes és lojális dialógus segítségével megtalálják a megfelelő megoldásokat, megőrizvén mindig az őszinte tolerancia és a közjóért való tevékeny együttműködés légkörét.
Ebben az embert és az igazi közjót védő, türelmes szolgálatban a hívőknek különleges szerepet kell betölteniük. Közösen egyértelmű tanúságot tehetnek arról, hogy a léleknek elsőbbsége van, még a törvényes anyagi szükségletekhez képest is. Közösen tanúsíthatják, hogy az Istenre alapozott világnézet biztosíték az ember elidegeníthetetlen értéke mellett is. Ha kiiktatjuk a világból Istent, nem marad semmi igazán emberi. Ha nem tekint az égre, a teremtmény elveszíti földi útjának horizontját. Minden hiteles humanizmus alapja Isten elsőbbségének alázatos és hívő elismerése.
7. Drága barátaim! Engedjétek meg, hogy e családi találkozó végén így szólítsalak benneteket. Mindnyájatok, egyházaitok és vallási szervezeteitek felé újra kifejezem megbecsülésemet és szeretetemet. Nagy a küldetéstek az évezred történelmének kezdetén. Megtorpanás nélkül törekedjetek arra, hogy egyre szabadabban osztozzatok a vallási értékekben, és egyre igazságosabbak legyetek a tolerancia által. Ez a legjellegzetesebb hozomány, amit ti tudtok fölkínálni az ukrán társadalom integráns fejlődéséhez.
Róma püspöke, aki ezekben a napokban a remény zarándoklatát végzi Kijevben és Lvovban, a szeretett ukrajnai föld minden városának és falujának hívőit magához öleli. Biztosít benneteket és mindenkit imádságos megemlékezéséről, hogy a Magasságbeli árassza rátok kegyelmét. Isten, a jóságos és irgalmas Atya áldjon meg titeket, akik itt jelen vagytok, Egyházaitokat és Vallásos Szervezeteiteket. Áldja meg és oltalmazza a szeretett ukrán népet. Most és mindörökké!
Szeretnék köszönetet mondani a jókívánságokért és minden találkozásért. Ugyanakkor szeretnélek biztosítani titeket, hogy a katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat tanításait követve, következetesen nyitott az ökumenikus dialógusra, miként az Unitatis redintegratio dokumentum tanítja. De nyitott a dialógusra minden más vallással is a Nostra aetate dokumentum szellemében. Kívánom, hogy a II. Vatikáni Zsinat ezen Egyháznak adott útmutatásai legyenek világosság Ukrajnában minden keresztény, minden hívő és minden jóakaratú ember számára egy igazán testvéri közösség építéséhez. Teljes szívemből kívánom, hogy Isten áldjon meg benneteket.
1. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik lehetővé tették e mai találkozást, mely alkalmat kínál számomra, hogy látogatásom folyamán közelebbről megismerkedhessem veletek, az Ukrajnában élő különféle Egyházak és Egyházi Szervezetek képviselőivel. Szívből és őszintén köszöntelek mindnyájatokat. Őszinte nagyrabecsülésemet fejezem ki a szolgálatért, melyet Pánukrán Tanácsotok végez azon spirituális és vallási értékek megőrzésére és előmozdítására, melyek nélkülözhetetlenek a hitelesen szabad és demokratikus társadalom építésénél. Sok érdemet szerzett Szervezetetek jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjenek az egyre nagyobb megértés föltételei a különböző egyházakhoz és a vallásos szervezetekhez tartozó személyek között, kölcsönösen megbecsülve egymást és állandóan keresve az őszinte és eredményes dialógust. Nem hagyhatom említés nélkül a népek és emberek közötti békéért tett, dicséretes erőfeszítéseteket sem.
2. Jelenlétetek és napi munkátok foghatóan tanúsítja, hogy a vallásosság mennyire lényeges része minden emberi személy identitásának, bármely fajhoz, néphez vagy kultúrához tartozzék. A vallásosság, ha alázatos és őszinte szívvel gyakorolják, sajátos és mással nem helyettesíthető hozzájárulás egy igazságos és testvéri társadalom gyarapításához.
Egy állam, ha valóban demokratikus akar lenni, miként tekinthetne el az állampolgárok vallásszabadságának teljes tiszteletben tartásától? Nincs igazi demokrácia ott, ahol a személy egyik alapvető szabadságát lábbal tiporják. A diktatúrák hosszú és fájdalmas időszakában Ukrajna is megtapasztalta az embert gyilkoló és rabszolgaságba vető ateista elnyomás pusztító hatásait. Most előttetek áll a nemzet szociális és erkölcsi újjáépítésének sürgető kihívása. Tevékenységtek arra hív titeket, hogy lényegesen járuljatok hozzá e társadalmi megújuláshoz, bizonyítván, hogy csak a vallásszabadságot tiszteletben tartó szellemi légkörben lehet teljesen emberi dimenziójú társadalmat építeni.
Elsőként benneteket köszöntelek, kedves testvérek, akik egyek vagytok a meghalt és föltámadott Krisztusba vetett hitben. Az erőszakos kommunista üldözésnek nem sikerült kiirtani az ukrán nép lelkéből a Krisztus és az ő evangéliuma utáni vágyat, mert ez a hit történelmének és életének része lett. Amikor ugyanis a ti földeteken beszélünk vallásszabadságról, önkéntelenül is a kereszténység dicsőséges kezdeteire gondolunk, mely több mint ezer éve meghatározza e föld kulturális és szociális arculatát. 998-ban Vlagyimir fejedelemnek és Oroszország népének megkeresztelkedése indította el a keresztény hitet és életet a Dnyeper partjain. A későbbiek során innen jutott el az evangélium az európai kontinens keleti részén élő népekhez. Erre akartam emlékeztetni az Euntes in mundum apostoli levélben a kijevi Oroszország megkeresztelkedésének millenniuma alkalmából, hangsúlyozván, miként fakadt ebből az eseményből széleskörű misszió: „Nyugat felé a Kárpátokig, a Dnyeper déli részétől Novgorodig és a Volga felső folyásától (...) a Csendes-óceánig, sőt azon túl is.” (4.; vö. Magnum Baptizmi donum üzenet, 1.)
Abban a korszakban, amikor még teljes volt a közösség Róma és Konstantinápoly között, Szent Vlagyimir – Olga hercegnő példáját követve – arra törekedett, hogy megőrizze a nép spirituális identitását, ugyanakkor támogatta Oroszország betagolódását a többi egyház közösségébe. A hit inkulturációjának folyamata, mely napjainkig meghatározta e népek történelmét, Konstantinápolyból jött misszionáriusok fáradhatatlan munkája nyomán bontakozott ki.
4. Ukrajna, te istenáldotta föld, a kereszténység elválaszthatatlan része polgári, kulturális és vallási identitásodnak! Fontos küldetésed volt és van a szláv és kelet-európai népek nagy családjában. Táplálkozzál a közös keresztény gyökerek éltető nedvével, mely a harmadik évezredben is élteti egyházi közösségeid szőlővesszőit.
Ukrajna Keresztényei, Isten segítsen benneteket abban, hogy közösen szemléljétek nemzetetek nemes eredetét. Segítsen együtt fölfedezni a tiszteletteljes és bátor ökumenikus út nyomvonalát, a közeledés és kölcsönös megértés útját, aminek alapja a mindenkiben élő jóakarat. Hamarosan jöjjön el a nap, amikor Krisztus minden tanítványa megtalálja a közösséget, melyért az Úr oly forrón imádkozott, mielőtt visszatért az Atyához (vö. Jn 17,20-21).
5. Köszöntésem most hozzátok, a többi Vallások és Vallásos Szervezetek Képviselőihez szól, akik a többi kereszténnyel szoros együttműködésben tevékenykedtek Ukrajnában. A ti földetek sajátos jellegzetessége – különleges helyzetéből és történetéből adódóan –, hogy természetes hidat képez nem csupán Kelet és Nyugat, hanem a népek között is, amelyek immár évszázadok óta itt találkoznak. E népek különböznek egymástól történeti eredetük, kulturális hagyományuk és vallásos hitvallásuk szerint. Szeretném megemlíteni a zsidók folyamatos jelenlétét, akik az ukrán társadalomban és kultúrában szilárdan gyökerező közösséget alkotnak. Ők is igazságtalanságokat és üldözéseket szenvedtek az atyáik vallása iránti hűségükért. Ki feledkezhet meg mérhetetlen vér-áldozatukról, melyet az egyik faj másik fölötti felsőbbségét hirdető ideológia fanatizmusa követelt? Éppen itt, Kijevben, Gabin Jarban a náci megszállás idején néhány nap alatt hatalmas tömeget öltek meg, köztük több mint százezer zsidót. A múlt század sok rémtette között ez volt az egyik legkegyetlenebb.
Ezen őrült gyilkosság emlékezete legyen üdvös intelem mindenki számára. Micsoda állati kegyetlenségre képes az ember, ha azt gondolja, hogy elszakadhat Istentől! Az Istennel szembeszegülő és a minden vallásos megnyilvánulást támadni akaró szándék mutatkozott meg nagyon erőszakosan az ateista és kommunista totalitarizmusban is. Ennek emlékét őrzi e városban a Holodomor, a Bikivnia és az afganisztáni háború áldozataiért állított emlékművek, hogy a többiekről ne is szóljunk. E fájdalmas tapasztalatok emlékezete segítse a mai emberiséget, főként a fiatal nemzedéket, hogy elutasítsák az erőszak minden formáját, s növekedjenek az emberi méltóság tiszteletében, megőrizvén a belőle fakadó alapvető jogokat, nem utolsó sorban a vallásszabadság jogát.
6. A zsidók meggyilkolásának emlékezetéhez szeretném hozzákapcsolni azoknak a gaztetteknek emlékezetét is, melyeket a politikai hatalom az Ukrajnában élő muszlim közösség ellen követett el. Különösen a tatárokra gondolok, akiket a Krímből a Szovjetunió ázsiai köztársaságaiba száműztek, s akik most akarnak visszatérni szülőföldjükre. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban kifejezzem azon óhajomat, hogy a nyílt, türelmes és lojális dialógus segítségével megtalálják a megfelelő megoldásokat, megőrizvén mindig az őszinte tolerancia és a közjóért való tevékeny együttműködés légkörét.
Ebben az embert és az igazi közjót védő, türelmes szolgálatban a hívőknek különleges szerepet kell betölteniük. Közösen egyértelmű tanúságot tehetnek arról, hogy a léleknek elsőbbsége van, még a törvényes anyagi szükségletekhez képest is. Közösen tanúsíthatják, hogy az Istenre alapozott világnézet biztosíték az ember elidegeníthetetlen értéke mellett is. Ha kiiktatjuk a világból Istent, nem marad semmi igazán emberi. Ha nem tekint az égre, a teremtmény elveszíti földi útjának horizontját. Minden hiteles humanizmus alapja Isten elsőbbségének alázatos és hívő elismerése.
7. Drága barátaim! Engedjétek meg, hogy e családi találkozó végén így szólítsalak benneteket. Mindnyájatok, egyházaitok és vallási szervezeteitek felé újra kifejezem megbecsülésemet és szeretetemet. Nagy a küldetéstek az évezred történelmének kezdetén. Megtorpanás nélkül törekedjetek arra, hogy egyre szabadabban osztozzatok a vallási értékekben, és egyre igazságosabbak legyetek a tolerancia által. Ez a legjellegzetesebb hozomány, amit ti tudtok fölkínálni az ukrán társadalom integráns fejlődéséhez.
Róma püspöke, aki ezekben a napokban a remény zarándoklatát végzi Kijevben és Lvovban, a szeretett ukrajnai föld minden városának és falujának hívőit magához öleli. Biztosít benneteket és mindenkit imádságos megemlékezéséről, hogy a Magasságbeli árassza rátok kegyelmét. Isten, a jóságos és irgalmas Atya áldjon meg titeket, akik itt jelen vagytok, Egyházaitokat és Vallásos Szervezeteiteket. Áldja meg és oltalmazza a szeretett ukrán népet. Most és mindörökké!
Szeretnék köszönetet mondani a jókívánságokért és minden találkozásért. Ugyanakkor szeretnélek biztosítani titeket, hogy a katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat tanításait követve, következetesen nyitott az ökumenikus dialógusra, miként az Unitatis redintegratio dokumentum tanítja. De nyitott a dialógusra minden más vallással is a Nostra aetate dokumentum szellemében. Kívánom, hogy a II. Vatikáni Zsinat ezen Egyháznak adott útmutatásai legyenek világosság Ukrajnában minden keresztény, minden hívő és minden jóakaratú ember számára egy igazán testvéri közösség építéséhez. Teljes szívemből kívánom, hogy Isten áldjon meg benneteket.
II.
János Pál pápa
