Kedves Fiatalok!
1. „Békesség veletek!” Ezen az estén a föltámadott Úr tanítványaihoz intézett köszöntésével fordulok hozzátok. Nagyon örülök annak, hogy szíriai, Pál apostol nyomait kereső zarándoklatom végén találkozhatom veletek. Köszönet a két ifjúnak, aki a nevetekben üdvözölt engem. Különböző keresztény felekezetekhez tartoztok, de valamennyien hallgatni akarjátok az egy Urat, és Hozzá akartok közeledni: jelenlétetek legyen annak a jele, hogy elkötelezetten akartok részt venni, Krisztus kegyelmével, az összes keresztény teljes és látható egységének előmozdításában.
Szívből köszöntöm Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárkát, s köszönöm az antiochiai görög-melkita Patriárkátus püspökei nevében hozzám intézett szavait. E székesegyházból testvéri gondolatom Tisztelendő V. Maximosz pátriárkához is száll, aki bejrúti rezidenciáján az imádságban most együtt van velünk.
2. A második Timóteus-levélből az imént olvasott részlet bátorítás számotokra: „Ha meghalunk vele, élni is fogunk vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.” (2,11-13)
Kedves Fiatalok, olyan korban éltek, melyben sok a kérdés és a bizonytalanság, de Krisztus hív benneteket, és ébreszti bennetek a vágyat, hogy az életetekből valami nagyot és szépet alkossatok. Ébreszti bennetek az akaratot az eszmény követésére, a menekülést a lanyha középszerűségtől és a bátor elkötelezettséget a türelmes kitartással együtt.
3. Hogy meg tudjatok felelni e meghívásnak, keressétek állhatatosan a bensőséges kapcsolatot az élet Urával, legyetek hűségesek az Ő jelenlétéhez az imádsággal, a Szentírás megismerésével, az eucharisztikus találkozással és a bűnbánat szentségével. Gyarapítsátok és erősítsétek magatokban a „belső embert”, ahogyan Pál apostol mondja. A termékeny élet titka a szív kapcsolata az Úr Szívével, mert ahhoz köt mindent, ami minden ember központja, tudniillik a dialógushoz Ővele, aki a mi Teremtőnk és Üdvözítőnk. Így életetek nem lesz felületes, hanem mélyen a spirituális, erkölcsi és emberi értékekben gyökerezik, melyek minden lét és minden ember megtartói. Ne feledjétek, hogy lehetetlen kereszténynek lenni úgy, hogy az ember elutasítja a Jézus Krisztusra alapított Egyházat; nem mondhatjuk hívőnek, ha nem végezzük a hit cselekedeteit; lehetetlen lelki embernek lenni, ha nem engedjük magunkat Istentől formálni azáltal, hogy alázattal és örömmel hallgatunk az Ő Lelkére és készségesen engedelmeskedünk az Ő akaratának.
Legyetek tehát képesek arra, hogy válasszatok, és minden erőtökkel kötelezzétek el magatokat. Lehet, hogy ilyen kérdéseket tesztek föl magatoknak: Merre menjek? Mit kezdjek az életemmel? Kit kövessek? Ne sajnáljátok az időt arra, hogy a felnőttekkel együtt elgondolkozzatok azon, hogy valójában mit kell tennetek, s ha a tanítványai akartok lenni, mit kíván tőletek Krisztus, aki arra hív, hogy olyan értékek melletti bátor tanúságtétel igényes útjain kövessétek Őt, melyekért érdemes élni és odaadni az életet: igazság, hit, emberi méltóság, egység, béke, szeretet. Krisztus és az ő Egyháza segítségével napról napra szabadabb és az életért felelős férfiak és nők lesztek, akik tevékenyen részt akarnak venni Egyházuk életében, a vallási és emberi közösségek kapcsolataiban, s az egyre igazságosabb és testvériesebb társadalom építésében.
4. Az Úr Jézus azt várja tanítványaitól, hogy jelek legyenek a világban; ahol élnek és dolgoznak, legyenek az Ő üdvözítő jelenlétének látható és hihető eszközei. Nem csupán szavakkal, hanem elsősorban életstílussal, szabad szívvel és kreatív lélekkel segítitek fölfedezni fiatal kortársaitoknak, hogy Krisztus a ti örömötök és boldogságotok. El kell tehát kerülni azt a ma elterjedt tévedést, mely szerint a hitnek nem kell hatnia az életre, és az élet gyengíti a hitet. A keresztény létnek és életnek a belső középpont, a Jézus Krisztushoz való ragaszkodás köré kell szerveződnie: így mindig megismételhetjük az Apostollal: „Tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12).
5. Tapogatózó keresésükkel a mai emberek is gyakran anélkül, hogy tudnák Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt akarják megismerni; hasonlóan a pogányokhoz, akik kérték Fülöpöt: „Látni akarjuk Jézust” (Jn 12,21), vagy ahhoz, akit Pál látomásban látott és azt mondta: „Segíts rajtunk!” (ApCsel 16,9). Kedves fiatalok, ma arra hívlak titeket, hogy bátran és hűségesen beszéljetek Jézus Krisztusról, főként a saját kortársaitoknak. De ne csupán beszéljetek róla, hanem és elsősorban tegyétek láthatóvá Jézus Krisztust. Amikor ugyanis a körülöttetek lévők látják életeteket, megkérdezhetik, hogy mi vezérel benneteket, honnan való az örömötök, s akkor tudnotok kell válaszolni: „Jöjjetek és lássátok!” Az Egyház nagyon számít rátok abban, hogy Krisztust jobban megismerjék és jobban szeressék. Küldetéstek, mely minden megkeresztelt ember küldetése, a föltámadott Úrral való találkozásból születik, miként az apostoloké és az asszonyoké húsvét reggelén (vö. Jn 20,11-21.25); a szeretet sürget minket, hogy átadjuk azt az örömhírt, mely átformálja életünket és a világ sorsát.
6. Kedves fiatalok, a kereszténység jövője országotokban az itt élő Egyházak és egyházi Közösségek közeledésétől és együttműködésétől függ. Legyetek ennek tudatában és már most munkálkodjatok érte. Az az együttélés, melyet örömmel tapasztaltok a mindennapi életben, a lakónegyedeitekben, iskoláitokban, ifjúsági csoportjaitokban vagy mozgalmaitokban, kedves számotokra. Ez készít föl titeket arra, hogy közösen szemléljétek keresztény jövőtöket Szíriában. Mélyítsétek el mind jobban mindazt, ami összeköt benneteket. Elmélkedjetek közösen az evangéliumról, hívjátok segítségül a Szentlelket, hallgassátok az apostoli tanúságtételeket, örömmel és hálaadással imádkozzatok. Szeressétek egyházi közösségeiteket, mert azok adják át a hitet és a tanúságtételt, amiért őseitek gyakran igen drága árat fizettek. Számítanak a ti bátorságotokra és életszentségetekre, ami minden hiteles megbékélés alapja. Krisztus imádsága „mindnyájan egyek legyenek” visszhangozzék a szívetekben mint meghívás és ígéret! A ti országotokra a népesség minden részének szoros együttélése jellemző. Nagyra értékelem ezt a szolidáris és békés együttélést, és kívánom, hogy mindenki aktív résznek érezhesse magát a közösségben, amelyben szabadon hozzájárulhat a közjóhoz.
Kedves fiatalok, Istent, akit fölfedeztetek, adnotok kell a világnak. A keresztény logika valóban „eredeti”, tudniillik senki nem őrizheti meg ezt az ajándékot, ha a maga részéről nem kínálja föl ajándékul. Ez a logika az, melyet az isteni Mester veletek kapcsolatban élt meg, aki kifosztotta és megalázta önmagát a végső föláldozásig. Ezért magasztaltatott föl és kapott olyan nevet, mely fölötte áll minden névnek (vö. Fil 2,5-11). Mindenki a szenvedés és a föltámadás misztériumának e radikális tapasztalata által válik hitelesen termékennyé.
7. Pátriárkáitokkal és Püspökeitekkel, a papokkal és az egész Egyházzal együtt ismétlem ezen az estén: legyetek környezetetekben az élet Igéjének hűséges tanúi! Jelenlétetek és közreműködéstek a plébániai életben és az egyházi mozgalmakban, testvéri és szolidáris figyelmetek a testben és lélekben szenvedők iránt, felelős elkötelezettségetek egy olyan társadalomban, mely tiszteletben tartja mindenki jogait és előmozdítja a közjót és a békét, olyan feladatok, amelyeket Krisztushoz tartozástok és embert szolgáló eltökéltségetek következményeként kell megélnetek. Kedves keresztény fiatalok, tegyetek tanúságot a „szeretet evangéliuma” mellett: kedves szíriai fiatalok: építsétek a „szeretet civilizációját”. Nagy reménységgel és nagy bizalommal hagyom rátok e feladatokat.
Szeretettel ismétlem meg a fölhívást, amit a világ fiataljaihoz intéztem a Nagy Jubileum alkalmából: „Ne féljetek attól, hogy az új évezred szentei legyetek. Krisztussal együtt az életszentség a minden megkereszteltre vonatkozó isteni terv megvalósíthatóvá lesz... Jézus veletek járja az élet útját, megújítja szíveteket, és a Szentlélek életerejével megerősít titeket.” (Üzenet a XV. ifjúsági világnapra, 3. p.)
Teljes szívemből megáldalak benneteket és családjaitokat.
1. „Békesség veletek!” Ezen az estén a föltámadott Úr tanítványaihoz intézett köszöntésével fordulok hozzátok. Nagyon örülök annak, hogy szíriai, Pál apostol nyomait kereső zarándoklatom végén találkozhatom veletek. Köszönet a két ifjúnak, aki a nevetekben üdvözölt engem. Különböző keresztény felekezetekhez tartoztok, de valamennyien hallgatni akarjátok az egy Urat, és Hozzá akartok közeledni: jelenlétetek legyen annak a jele, hogy elkötelezetten akartok részt venni, Krisztus kegyelmével, az összes keresztény teljes és látható egységének előmozdításában.
Szívből köszöntöm Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárkát, s köszönöm az antiochiai görög-melkita Patriárkátus püspökei nevében hozzám intézett szavait. E székesegyházból testvéri gondolatom Tisztelendő V. Maximosz pátriárkához is száll, aki bejrúti rezidenciáján az imádságban most együtt van velünk.
2. A második Timóteus-levélből az imént olvasott részlet bátorítás számotokra: „Ha meghalunk vele, élni is fogunk vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.” (2,11-13)
Kedves Fiatalok, olyan korban éltek, melyben sok a kérdés és a bizonytalanság, de Krisztus hív benneteket, és ébreszti bennetek a vágyat, hogy az életetekből valami nagyot és szépet alkossatok. Ébreszti bennetek az akaratot az eszmény követésére, a menekülést a lanyha középszerűségtől és a bátor elkötelezettséget a türelmes kitartással együtt.
3. Hogy meg tudjatok felelni e meghívásnak, keressétek állhatatosan a bensőséges kapcsolatot az élet Urával, legyetek hűségesek az Ő jelenlétéhez az imádsággal, a Szentírás megismerésével, az eucharisztikus találkozással és a bűnbánat szentségével. Gyarapítsátok és erősítsétek magatokban a „belső embert”, ahogyan Pál apostol mondja. A termékeny élet titka a szív kapcsolata az Úr Szívével, mert ahhoz köt mindent, ami minden ember központja, tudniillik a dialógushoz Ővele, aki a mi Teremtőnk és Üdvözítőnk. Így életetek nem lesz felületes, hanem mélyen a spirituális, erkölcsi és emberi értékekben gyökerezik, melyek minden lét és minden ember megtartói. Ne feledjétek, hogy lehetetlen kereszténynek lenni úgy, hogy az ember elutasítja a Jézus Krisztusra alapított Egyházat; nem mondhatjuk hívőnek, ha nem végezzük a hit cselekedeteit; lehetetlen lelki embernek lenni, ha nem engedjük magunkat Istentől formálni azáltal, hogy alázattal és örömmel hallgatunk az Ő Lelkére és készségesen engedelmeskedünk az Ő akaratának.
Legyetek tehát képesek arra, hogy válasszatok, és minden erőtökkel kötelezzétek el magatokat. Lehet, hogy ilyen kérdéseket tesztek föl magatoknak: Merre menjek? Mit kezdjek az életemmel? Kit kövessek? Ne sajnáljátok az időt arra, hogy a felnőttekkel együtt elgondolkozzatok azon, hogy valójában mit kell tennetek, s ha a tanítványai akartok lenni, mit kíván tőletek Krisztus, aki arra hív, hogy olyan értékek melletti bátor tanúságtétel igényes útjain kövessétek Őt, melyekért érdemes élni és odaadni az életet: igazság, hit, emberi méltóság, egység, béke, szeretet. Krisztus és az ő Egyháza segítségével napról napra szabadabb és az életért felelős férfiak és nők lesztek, akik tevékenyen részt akarnak venni Egyházuk életében, a vallási és emberi közösségek kapcsolataiban, s az egyre igazságosabb és testvériesebb társadalom építésében.
4. Az Úr Jézus azt várja tanítványaitól, hogy jelek legyenek a világban; ahol élnek és dolgoznak, legyenek az Ő üdvözítő jelenlétének látható és hihető eszközei. Nem csupán szavakkal, hanem elsősorban életstílussal, szabad szívvel és kreatív lélekkel segítitek fölfedezni fiatal kortársaitoknak, hogy Krisztus a ti örömötök és boldogságotok. El kell tehát kerülni azt a ma elterjedt tévedést, mely szerint a hitnek nem kell hatnia az életre, és az élet gyengíti a hitet. A keresztény létnek és életnek a belső középpont, a Jézus Krisztushoz való ragaszkodás köré kell szerveződnie: így mindig megismételhetjük az Apostollal: „Tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12).
5. Tapogatózó keresésükkel a mai emberek is gyakran anélkül, hogy tudnák Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt akarják megismerni; hasonlóan a pogányokhoz, akik kérték Fülöpöt: „Látni akarjuk Jézust” (Jn 12,21), vagy ahhoz, akit Pál látomásban látott és azt mondta: „Segíts rajtunk!” (ApCsel 16,9). Kedves fiatalok, ma arra hívlak titeket, hogy bátran és hűségesen beszéljetek Jézus Krisztusról, főként a saját kortársaitoknak. De ne csupán beszéljetek róla, hanem és elsősorban tegyétek láthatóvá Jézus Krisztust. Amikor ugyanis a körülöttetek lévők látják életeteket, megkérdezhetik, hogy mi vezérel benneteket, honnan való az örömötök, s akkor tudnotok kell válaszolni: „Jöjjetek és lássátok!” Az Egyház nagyon számít rátok abban, hogy Krisztust jobban megismerjék és jobban szeressék. Küldetéstek, mely minden megkeresztelt ember küldetése, a föltámadott Úrral való találkozásból születik, miként az apostoloké és az asszonyoké húsvét reggelén (vö. Jn 20,11-21.25); a szeretet sürget minket, hogy átadjuk azt az örömhírt, mely átformálja életünket és a világ sorsát.
6. Kedves fiatalok, a kereszténység jövője országotokban az itt élő Egyházak és egyházi Közösségek közeledésétől és együttműködésétől függ. Legyetek ennek tudatában és már most munkálkodjatok érte. Az az együttélés, melyet örömmel tapasztaltok a mindennapi életben, a lakónegyedeitekben, iskoláitokban, ifjúsági csoportjaitokban vagy mozgalmaitokban, kedves számotokra. Ez készít föl titeket arra, hogy közösen szemléljétek keresztény jövőtöket Szíriában. Mélyítsétek el mind jobban mindazt, ami összeköt benneteket. Elmélkedjetek közösen az evangéliumról, hívjátok segítségül a Szentlelket, hallgassátok az apostoli tanúságtételeket, örömmel és hálaadással imádkozzatok. Szeressétek egyházi közösségeiteket, mert azok adják át a hitet és a tanúságtételt, amiért őseitek gyakran igen drága árat fizettek. Számítanak a ti bátorságotokra és életszentségetekre, ami minden hiteles megbékélés alapja. Krisztus imádsága „mindnyájan egyek legyenek” visszhangozzék a szívetekben mint meghívás és ígéret! A ti országotokra a népesség minden részének szoros együttélése jellemző. Nagyra értékelem ezt a szolidáris és békés együttélést, és kívánom, hogy mindenki aktív résznek érezhesse magát a közösségben, amelyben szabadon hozzájárulhat a közjóhoz.
Kedves fiatalok, Istent, akit fölfedeztetek, adnotok kell a világnak. A keresztény logika valóban „eredeti”, tudniillik senki nem őrizheti meg ezt az ajándékot, ha a maga részéről nem kínálja föl ajándékul. Ez a logika az, melyet az isteni Mester veletek kapcsolatban élt meg, aki kifosztotta és megalázta önmagát a végső föláldozásig. Ezért magasztaltatott föl és kapott olyan nevet, mely fölötte áll minden névnek (vö. Fil 2,5-11). Mindenki a szenvedés és a föltámadás misztériumának e radikális tapasztalata által válik hitelesen termékennyé.
7. Pátriárkáitokkal és Püspökeitekkel, a papokkal és az egész Egyházzal együtt ismétlem ezen az estén: legyetek környezetetekben az élet Igéjének hűséges tanúi! Jelenlétetek és közreműködéstek a plébániai életben és az egyházi mozgalmakban, testvéri és szolidáris figyelmetek a testben és lélekben szenvedők iránt, felelős elkötelezettségetek egy olyan társadalomban, mely tiszteletben tartja mindenki jogait és előmozdítja a közjót és a békét, olyan feladatok, amelyeket Krisztushoz tartozástok és embert szolgáló eltökéltségetek következményeként kell megélnetek. Kedves keresztény fiatalok, tegyetek tanúságot a „szeretet evangéliuma” mellett: kedves szíriai fiatalok: építsétek a „szeretet civilizációját”. Nagy reménységgel és nagy bizalommal hagyom rátok e feladatokat.
Szeretettel ismétlem meg a fölhívást, amit a világ fiataljaihoz intéztem a Nagy Jubileum alkalmából: „Ne féljetek attól, hogy az új évezred szentei legyetek. Krisztussal együtt az életszentség a minden megkereszteltre vonatkozó isteni terv megvalósíthatóvá lesz... Jézus veletek járja az élet útját, megújítja szíveteket, és a Szentlélek életerejével megerősít titeket.” (Üzenet a XV. ifjúsági világnapra, 3. p.)
Teljes szívemből megáldalak benneteket és családjaitokat.
II.
János
Pál pápa
