1. Április 30-án és május 1-jén a Szentszék bíboros államtitkárának
elnöklésével összeült a Vatikánban az az öt püspök, akik az Krisztus
Légiója Kongregációnál végzett apostoli vizitációval voltak megbízva
(Ricardo Blázquez Pérez valladolidi érsek, Charles Joseph Chaput OFM
Cap. denveri érsek, Ricardo Ezzati Andrello SDB concepcióni érsek,
Giuseppe Versaldi alessandriai megyéspüspök, Ricardo Watty Urquidi
M.Sp.S. tepici megyéspüspök). Ezen részt vettek a Hittani
Kongregáció és a Szerzetesi Kongregáció Prefektusai, valamint a
helyettes államtitkár.
Az egyik ülésszak a Szentatya jelenlétében zajlott; ezen a vizitátorok összegezték a már korábban elküldött jelentésüket.
A vizitáció során személyesen találkoztak több mint ezer légióssal, és írásos tanúvallomások százait vizsgálták meg. A vizitátorok ellátogattak majdnem mindegyik rendházba, valamint megnéztek a Kongregáció irányítása alatt álló több apostoli munkát is. Kikérték számos püspök véleményét, szóban vagy írásban, akiknek egyházmegyéjében a Kongregáció tevékenykedik. A vizitátorok találkoztak számos „Regnum Christi”-taggal, különösen megszentelt életű férfiakkal és nőkkel, habár ez nem képezte a vizitáció tárgyát. Jelentős számú levelet kaptak továbbá elkötelezett világiaktól és a Mozgalom tagjainak családjaitól.
Az öt vizitátor őszinte vendégszeretetet és a készséges együttműködés szellemét tapasztalhatta meg mind a Kongregáció egésze, mind az egyes szerzetesek részéről. Bár egymástól függetlenül jártak el, mégis messzemenőkig egyező értékelésre és egy közösen osztott véleményre jutottak. Tanúsították, hogy sok példaértékű, őszinte, tehetséges szerzetessel találkoztak, többségében fiatalokkal, akik apostoli buzgalommal keresik Krisztust, és egész létüket Isten országának terjesztésére szentelik.
2. Az apostoli vizitáció kiderítette, hogy P. Marcial Maciel Degollado viselkedése súlyos következményekkel járt a Krisztus Légió életére és felépítésére nézve, melyek alapos átvizsgálás folyamatát igénylik.
P. Maciel rendkívül súlyos és objektíve erkölcstelen viselkedése – melyet vitathatatlan tanúvallomások támasztanak alá –olykor valódi büntetendő cselekményeknek minősül, és egy aggályok és igazi vallásos érzület nélküli életet tükröz. Életének ezen oldala ismeretlen maradt a légiósok nagy része számára, főként azon kapcsolatrendszer miatt, melyet Maciel atya épített ki, aki mindig ügyesen tudott magának alibiket kitalálni, mások bizalmába férkőzni és hallgatásra rávenni az őt körülvevőket, illetve megerősíteni saját szerepét mint karizmatikus alapító.
Nem ritkán, azok sajnálatos lejáratása és eltávolítása, akik kételkedtek az ő helyes viselkedésében, illetve az a téves meggyőződés, hogy ne ártsanak annak a jó ügynek, amit a Légió végez, kialakítottak körülötte egy olyan védelmi mechanizmust, ami hosszú időn át támadhatatlanná tette, és megnehezítette valós életének megismerését.
3. A légiósok többségének őszinte buzgósága - ami a Kongregáció rendházainál és a számos, nem kevesek által igen nagyra becsült apostoli műnél végzett látogatásoknál is megmutatkozott - sokakat arra késztetett a múltban, hogy azt tartsák, hogy az egyre kitartóbb, itt-ott felmerülő vádak nem lehetnek mások, mint rágalmak.
Éppen ezért az alapítóról szóló igazság feltárása és ismerete a Légió tagjaiban meglepetést, zavart és mély fájdalmat okozott, amiről a vizitátorok külön-külön is beszámoltak.
4. Az apostoli vizitáció eredményeiből világosan kitűntek többek között a következők:
a) szükséges újra meghatározni a Krisztus Légiója Kongregáció karizmáját, megőrizve annak valós magját, ami nem más, mint a „militia Christi”; ez jellemzője az Egyház missziós és apostoli tevékenyégének és nem azonosítható a mindenáron való hatékonysággal;
b) szükséges újragondolni az elöljárói fennhatóság gyakorlását, ami szorosan kell kötődjön az igazsághoz annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a lelkiismeretet, és hogy kibontakozzon az evangélium fényénél mint hiteles egyházi szolgálat;
c) szükséges megőrizni a fiatalok lelkes hitét, missziós buzgóságát, apostoli dinamizmusát, megfelelő neveléssel segítve őket. Ugyanis az alapító miatt érzett csalódás megkérdőjelezhetné a hivatásukat és karizmájuknak azt a magját, mely a Krisztus Légióját megkülönbözteti, és az ő sajátjuk.
5. A Szentatya szeretne biztosítani minden légióst és „Regnum Christi”-tagot, hogy nem fognak magukra maradni: az Egyháznak szilárd elhatározása, hogy támogassa és segítse őket a rájuk váró megtisztulás útján. Ez őszinte odafordulást is jelent azok felé, akik a Légión belül vagy azon kívül áldozatai voltak a szexuális visszaéléseknek, illetve a hatalmi rendszernek, melyet az alapító hozott működésbe. Rájuk gondol, értük imádkozik és nekik mond köszönetet most a Szentatya; mindazoknak, akik a nehézségek közepette is bátrak és kitartóak voltak az igazság követelésében.
6. A Szentatya megköszöni a vizitátoroknak, hogy szakértelemmel, nagylelkűen és mély lelkipásztori érzékenységgel végezték el ezt a kényes feladatot. Ugyanakkor magának tartja fenn, hogy hamarosan megjelölje ennek a támogatásnak a formáját; kezdve azzal, hogy kinevez egy megbízottat és egy, a rend Alkotmányát vizsgáló bizottságot.
A Szentatya egy vizitátort fog küldeni a „Regnum Christi” Mozgalom megszentelt életű tagjaihoz, akik ezt ismételten kérték.
7. Végezetül a Pápa megismétli bátorítását az összes Krisztus Légiósa felé, a családjaik felé és a „Regnum Christi” Mozgalomban elkötelezett világiak felé ebben a mindannyiuk számára nehéz időben. Arra buzdítja őket, hogy ne tévesszék szem elől, hogy a hivatásuk, mely Krisztus hívásából fakad, és melyet az ő szeretetéről tett tanúság ideálja éltet, Istennek egy hiteles ajándéka, az Egyház számára gazdagság, az a szétrombolhatatlan alap, amire az egyes személyek és a Légió egésze felépítheti jövőjét.
Az egyik ülésszak a Szentatya jelenlétében zajlott; ezen a vizitátorok összegezték a már korábban elküldött jelentésüket.
A vizitáció során személyesen találkoztak több mint ezer légióssal, és írásos tanúvallomások százait vizsgálták meg. A vizitátorok ellátogattak majdnem mindegyik rendházba, valamint megnéztek a Kongregáció irányítása alatt álló több apostoli munkát is. Kikérték számos püspök véleményét, szóban vagy írásban, akiknek egyházmegyéjében a Kongregáció tevékenykedik. A vizitátorok találkoztak számos „Regnum Christi”-taggal, különösen megszentelt életű férfiakkal és nőkkel, habár ez nem képezte a vizitáció tárgyát. Jelentős számú levelet kaptak továbbá elkötelezett világiaktól és a Mozgalom tagjainak családjaitól.
Az öt vizitátor őszinte vendégszeretetet és a készséges együttműködés szellemét tapasztalhatta meg mind a Kongregáció egésze, mind az egyes szerzetesek részéről. Bár egymástól függetlenül jártak el, mégis messzemenőkig egyező értékelésre és egy közösen osztott véleményre jutottak. Tanúsították, hogy sok példaértékű, őszinte, tehetséges szerzetessel találkoztak, többségében fiatalokkal, akik apostoli buzgalommal keresik Krisztust, és egész létüket Isten országának terjesztésére szentelik.
2. Az apostoli vizitáció kiderítette, hogy P. Marcial Maciel Degollado viselkedése súlyos következményekkel járt a Krisztus Légió életére és felépítésére nézve, melyek alapos átvizsgálás folyamatát igénylik.
P. Maciel rendkívül súlyos és objektíve erkölcstelen viselkedése – melyet vitathatatlan tanúvallomások támasztanak alá –olykor valódi büntetendő cselekményeknek minősül, és egy aggályok és igazi vallásos érzület nélküli életet tükröz. Életének ezen oldala ismeretlen maradt a légiósok nagy része számára, főként azon kapcsolatrendszer miatt, melyet Maciel atya épített ki, aki mindig ügyesen tudott magának alibiket kitalálni, mások bizalmába férkőzni és hallgatásra rávenni az őt körülvevőket, illetve megerősíteni saját szerepét mint karizmatikus alapító.
Nem ritkán, azok sajnálatos lejáratása és eltávolítása, akik kételkedtek az ő helyes viselkedésében, illetve az a téves meggyőződés, hogy ne ártsanak annak a jó ügynek, amit a Légió végez, kialakítottak körülötte egy olyan védelmi mechanizmust, ami hosszú időn át támadhatatlanná tette, és megnehezítette valós életének megismerését.
3. A légiósok többségének őszinte buzgósága - ami a Kongregáció rendházainál és a számos, nem kevesek által igen nagyra becsült apostoli műnél végzett látogatásoknál is megmutatkozott - sokakat arra késztetett a múltban, hogy azt tartsák, hogy az egyre kitartóbb, itt-ott felmerülő vádak nem lehetnek mások, mint rágalmak.
Éppen ezért az alapítóról szóló igazság feltárása és ismerete a Légió tagjaiban meglepetést, zavart és mély fájdalmat okozott, amiről a vizitátorok külön-külön is beszámoltak.
4. Az apostoli vizitáció eredményeiből világosan kitűntek többek között a következők:
a) szükséges újra meghatározni a Krisztus Légiója Kongregáció karizmáját, megőrizve annak valós magját, ami nem más, mint a „militia Christi”; ez jellemzője az Egyház missziós és apostoli tevékenyégének és nem azonosítható a mindenáron való hatékonysággal;
b) szükséges újragondolni az elöljárói fennhatóság gyakorlását, ami szorosan kell kötődjön az igazsághoz annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a lelkiismeretet, és hogy kibontakozzon az evangélium fényénél mint hiteles egyházi szolgálat;
c) szükséges megőrizni a fiatalok lelkes hitét, missziós buzgóságát, apostoli dinamizmusát, megfelelő neveléssel segítve őket. Ugyanis az alapító miatt érzett csalódás megkérdőjelezhetné a hivatásukat és karizmájuknak azt a magját, mely a Krisztus Légióját megkülönbözteti, és az ő sajátjuk.
5. A Szentatya szeretne biztosítani minden légióst és „Regnum Christi”-tagot, hogy nem fognak magukra maradni: az Egyháznak szilárd elhatározása, hogy támogassa és segítse őket a rájuk váró megtisztulás útján. Ez őszinte odafordulást is jelent azok felé, akik a Légión belül vagy azon kívül áldozatai voltak a szexuális visszaéléseknek, illetve a hatalmi rendszernek, melyet az alapító hozott működésbe. Rájuk gondol, értük imádkozik és nekik mond köszönetet most a Szentatya; mindazoknak, akik a nehézségek közepette is bátrak és kitartóak voltak az igazság követelésében.
6. A Szentatya megköszöni a vizitátoroknak, hogy szakértelemmel, nagylelkűen és mély lelkipásztori érzékenységgel végezték el ezt a kényes feladatot. Ugyanakkor magának tartja fenn, hogy hamarosan megjelölje ennek a támogatásnak a formáját; kezdve azzal, hogy kinevez egy megbízottat és egy, a rend Alkotmányát vizsgáló bizottságot.
A Szentatya egy vizitátort fog küldeni a „Regnum Christi” Mozgalom megszentelt életű tagjaihoz, akik ezt ismételten kérték.
7. Végezetül a Pápa megismétli bátorítását az összes Krisztus Légiósa felé, a családjaik felé és a „Regnum Christi” Mozgalomban elkötelezett világiak felé ebben a mindannyiuk számára nehéz időben. Arra buzdítja őket, hogy ne tévesszék szem elől, hogy a hivatásuk, mely Krisztus hívásából fakad, és melyet az ő szeretetéről tett tanúság ideálja éltet, Istennek egy hiteles ajándéka, az Egyház számára gazdagság, az a szétrombolhatatlan alap, amire az egyes személyek és a Légió egésze felépítheti jövőjét.
