Salutaris ille

I.
A kitartó imádság az egyház nehéz időiben

Jóllehet az ima szelleme, melyet Isten irgalmának ajándéka és záloga képen Dávid házára s Jeruzsálem lakóira kiárasztani ígérkezett, az egyházból ki nem vész: meglepő elevenséggel mégis akkor szokta megszállni az emberek lelkét, midőn az egyházra vagy a hazára válságos idők járnak vagy közeledésüket sejtjük. Mert ilyenkor ébred álmából az Istenben való hit s a Neki járó tisztelet, mikor az emberek közvetlenül megértik, hogy minél kevesebb segedelmet s oltalmat találnak a földön, a mennyei segélyre annál inkább rászorulnak.

Ezt tapasztaltuk a minap is, midőn az egyház sanyarú helyzete s a nehéz idők nyomása alatt körlevelünkben a keresztények áhítatához fordultunk s elrendeltük, hogy október folyamán a boldogságos Szüzet az olvasó elmondásával tiszteljék s oltalmát ezáltal kiesdjék. Ez óhajunk oly buzgalommal és készséggel találkozott, melyet az ima szentsége s a körülmények komolysága követelt. Nemcsak Olaszországban, hanem a világ minden részében imádkoztak az egyház s a társadalom javáért s a püspökök és papok tekintélyes példáját és lelkesítését nyomban követte a Szent Szűz versenyt fokozódó tisztelete.

Kimondhatatlan vigaszunkra szolgáit a kigyulladó áhítat sokféle nyilvánítása: a templomokat fényesebb pompába öltöztették, – ünnepies körmenetek tartattak, – s a szentbeszédekre a szentségekhez, az olvasó imához naponként özönlöttek, sőt s ezt el nem hallgathatjuk, mert lelkünk repesett tőle, – oly helyeken, melyekre súlyosabban nehezült a megpróbáltatás, oly nagy volt a hívek buzgalma, hogy ami a papok szegénységétől ki nem telt, azt adományaikkal siettek pótolni, csak hogy templomaikban is visszhangozzék az olvasó.

Midőn így a sújtó csapások közben is Isten jóságára és irgalmára vetett reménnyel vigasztalódunk, arra az egyre kívánjuk híveinket buzdítani, hogy a Szentírás világos, ismételten hangoztatott szavai szerint, valamint minden erényben, úgy különösen az Isten megkérlelésében állhatatosságunkon s kitartásunkon fordul meg a siker. Ima talál meghallgattatást az ember, ima által engeszteltetik meg az Isten, de ép ezt, hogy megkérlelni engedi magát, nemcsak saját irgalmától, hanem a mi állhatatosságunktól s kitartásunktól is tette függővé.

II.
A rózsafüzér imádkozása legyőzi a nehéz időket

Az imában való állhatatosságra pedig annál nagyobb szükség van most, midőn annyi s oly nagy baj fenyeget s szorongat mindenfelől, hogy Isten közbelépő segedelme nélkül nem boldogulhatunk. Sokan vannak, kik gyűlölik az Istent, – az egyházat nemcsak magánosok ellenséges érzülete, hanem a közhatalom s a törvényhozás is üldözi –, a keresztény tannal újkori szörnynézetek állnak szemben, úgy hogy mindenkinek saját maga s a társadalom javáért bősz s a végletekig elszánt ellenségekkel kell szembeszállnia. Midőn tehát e nagy harcok tusáin lélekben áttekintünk: szemünket Krisztusra függesztjük, ki nekünk példát adandó, haláltusájában „hosszabban imádkozék.”

Az egyházban szokásos imák közül nem egy címen ép az olvasót ajánljuk. Ezen címek elseje az, hogy az olvasót Isten rendelte a Szent Szűz oltalmának kiesdésére a kereszténység ellenségei ellen s e részben mindenki tudja, hogy mennyit lendített az olvasó az egyház keserves helyzetén. Azért nemcsak a magán áhítat, hanem a gyászos közállapotok is azt kívánják, hogy az olvasó foglalja el ismét azt a helyet, melyet akkor birtokol, midőn a keresztény családokban nem múlt el nap a nélkül, hogy el ne mondták volna.

Ez oknál fogva mindenkit kérünk és buzdítunk, hogy az olvasót naponként buzgón s állhatatosan elvégezze, s azon óhajunknak is adunk kifejezést, hogy a székesegyházakban ezentúl is mindennap, a plébánia templomokban pedig vasárnaponként elmondassék.

III.
Az új fohász beillesztése:
„Rózsafüzér királynője, könyörögj érettünk!”

Mi tehát az Istenanya dicsőségére, – örök emlékéül azon általános, egész október hó folyamán Hozzá intézett könyörgésnek, – tanúságául a legédesebb anyába helyezett határtalan bizalmunknak, – végül azért, hogy kegyelmét s oltalmát mind jobban s napról-napra kiérdemeljük: azt akarjuk s elrendeljük, hogy a Lorettói litániának ezen fohásza után: „Eredeti bűn nélkül fogantatott királynő” a szent Szüzet ezen új címmel „Rózsafüzér Királynője! Könyörögj érettünk!” tiszteljük meg.

Akaratunk szerint ez a levelünk változatlan formájában maradjon hatályban. Minden, amit a jövőben bárki is ellene tenne, semmisnek és érvénytelennek nyilvánítunk.

Kelt Rómában, 1883. december 24-én, pápaságunk hatodik évében.