Elnök Úr,
a Diplomáciai Testület Tisztelt Tagjai,
Tisztelt Méltóságok,
Vallások Képviselői,
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
1. Hálát adok Istennek azért, hogy lépteimet elvezérelte egészen Asztanáig, e mérhetetlenül nagy és nemes, az eurázsiai földrész szívében fekvő ország fővárosába. Megindultsággal csókolom meg e földet, melyből egy sok nemzetiségű állam származik, oly sokféle és sok évszázados lelki és kulturális hagyományok örököse, és most új társadalmi és gazdasági célok felé indul el. Régóta vágytam e találkozásra, s most nagy öröm számomra, hogy csodálattal és szeretettel magamhoz ölelhetem Kazahsztán minden lakóját.
Attól a perctől kezdve, hogy módomban állt a Vatikánban fogadni Önt, Köztársasági Elnök úr, és hallhattam ajkáról a meghívást, hogy látogassam meg ezt a földet, imádsággal kezdtem készülni a mai találkozásra. Most azt kérem az Úrtól, hogy ez a nap legyen áldott Kazahsztán szeretett népei számára.
2. Köszönöm tehát, Elnök Úr a meghívást, és köszönöm fáradságát, amit a látogatás bonyolult megszervezésében vállalt. Köszönöm a kormány és az egész kazahsztáni nép nevében mondott üdvözlő szavait. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a polgári és katonai Vezetőket, valamint a Diplomáciai Testület tagjait, akiken keresztül szeretettel gondolok az általuk képviselt népekre is.
Köszöntöm az e területen messzi időkre visszamenő vallási hagyományokkal dicsekvő Iszlám vezetőit és híveit. Jókívánságaim kiterjednek minden jóakaratú emberre is, akik azokért az erkölcsi és spirituális értékekért fáradoznak, melyek képesek mindenki számára békés jövőt biztosítani.
Külön köszöntéssel fordulok az Ortodox Egyház püspöktestvérei és hívei, és a többi keresztény egyházak és egyházi közösségek hívei felé. Szívesen ismétlem meg a fölhívást az erők egyesítésére annak érdekében, hogy a harmadik évezred megláthassa: Krisztus tanítványai egy hangon és egy szívvel hirdetik az evangéliumot, a remény üzenetét az egész emberiségnek.
Testvéri szeretettel ölellek át elsősorban benneteket, kedves püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők, misszionáriusok, katekéták és hívek, akik e határtalan kazah földön élő katolikus közösségét alkotjátok. Ismerem fáradozásaitokat és lelkesedésteket; tudom azt is, mennyire hűségesek vagytok az apostoli Szentszékhez, s kérem Istent, hogy segítse minden jó elhatározástokat.
3. E látogatásom 10 évvel Kazahsztán - a sötétség és szenvedés hosszú időszaka után elnyert - függetlenségének kikiáltása után történik. 1991. december tizenhatodikának dátuma kitörölhetetlen betűkkel íródott be történelmetek lapjaira. A visszanyert szabadság újjáélesztette bennetek a jövő iránti bizalmat, s meg vagyok róla győződve, hogy korábbi tapasztalataitok hordoznak olyan gazdag tanulságokat, melyek erőt adnak ahhoz, hogy a béke és a fejlődés új távlatai felé bátran induljatok el. Növekedjék Kazahsztán a testvériségben, a dialógusban és a megértésben, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szolidáris együttműködés hídját megépítsük más népekkel, nemzetekkel és kultúrákkal együtt.
E távlat felé mutat a bátor kezdeményezés, mellyel Kazahsztán már 1991-ben elhatározta a szemipalatyinszki Nukleáris Poligon bezárását; ezt követően egyoldalúan lemondott a nukleáris fegyverkezésről és csatlakozott az atomkísérletek teljes betiltásának egyezményéhez. E döntés alapja az a meggyőződés, hogy a vitatott kérdéseket nem fegyverekkel, hanem a tárgyalás és dialógus békés eszközeivel kell megoldani.
Csak bátoríthatom ezt az elkötelezettséget, mely jól megfelel a szolidaritás és béke vágyának, melyekre az emberek egyre tudatosabban törekszenek.
4. Országotokban, mely területének nagyságát tekintve a világ első országai közé tartozik, mind a mai napig több mint száz nemzetiség és népcsoport állampolgárai élnek együtt, akiknek a Köztársaság alkotmánya ugyanazt a szabadságot és ugyanazokat a jogokat biztosítja. Hagyományotok része a nyitottság és az együttműködési készség, ezért Kazahsztán kezdettől fogva a különböző helyzetek, a kultúrák találkozásának és együttélésének hazája. Azaz helyet adott jellegzetes kulturális formáknak, melyek eredeti művészi alkotásokban és virágzó irodalomban mutatkoztak meg.
Csodálattal tekintek Balasagun, Merke, Kulan, Taraz, Otrar, Turkesztán városaitokra és a többi, egykor jelentős kereskedelmi és kultúrközpontra. Kiemelkedő tudósok, művészek és történészek éltek e városokban, Abu Naszr Alfarabitól kezdve, aki Európa számára újra fölfedezte Arisztotelészt, bevégezve a sort Abaj Kunanbajjal, a jól ismert gondolkodóval és költővel, aki ortodox szerzetesek iskolájában nevelkedett, megismerte a nyugati világot is, és nagyon becsülte annak filozófiai örökségét. Gyakori mondásával - a Nyugat számomra napkeletté vált - rávilágított arra, hogy a más kultúrákkal való kapcsolat fölerősítette benne a saját kultúrája iránti szeretetet.
5. Kazahsztán Kedves Népei! Távolabbi és közeli múltatok tapasztalataiból, s főként a 20. század szomorú történéseiből okulva, állampolgári kötelességeitek alapjául mindig annak a szabadságnak a biztosítását tegyétek, mely minden ember elidegeníthetetlen joga és mélységes vágya. Főként a személy legbensőbb szentélyében őrzött meggyőződéseket kifejező vallásszabadsághoz való jogot ismerjétek el. Amennyiben a polgári közösségen belül a polgárok tisztelettel elfogadják egymás vallásos meggyőződését, könnyebben megszilárdul közöttük az emberi jogok kölcsönös elismerése, s a békés és építő jellegű együttélés alapvető értékeinek megbecsülése. Összeköti őket ugyanis a testvériség tudata, hiszen az egyetlen Isten, a mindenség Teremtőjének fiai.
Kérem a mindenható Istent, hogy áldjon meg benneteket és bátorítsa lépteiteket ezen az úton. Gyarapítson titeket a szabadságban, az egyetértésben és a békében, mert ezek az elengedhetetlen föltételei annak a teljes emberi kibontakozást segítő közgondolkodásnak, mely figyel mindenki, főként a szegények és a szenvedők igényeire.
6. Kazahsztáni Nép! Nagyon fontos küldetés vár rád: szolidaritásban és békességben föl kell építened egy országot, mely az igazi fejlődés példája. Kazahsztán, vértanúk és hívők földje, deportáltak és hősök földje, gondolkodók és művészek földje, ne félj, még ha sok és mély sebet hordozol is testeden, ha nehézségek és akadályok támadnak is az anyagi és lelki újjáépítésben. Szolgáljanak gyógyírként és balzsamul a nagy Abaj Kunanbaj szavai: Az emberiség alapelve a szeretet és az igazságosság. Ezek koronázzák meg a Magasságbeli művét.
Szeretet és igazságosság! A Magasságbeli, aki vezérli az emberek lépteit, ragyogtassa föl e csillagait lépteid fölött, Kazahsztán határtalan földje!
Ezek az érzések töltik el a szívemet most, amikor megkezdem látogatásomat Asztanában. Zászlótok színei láttán, kedves Kazahsztániak, kérem a Magasságbelitől számotokra az általuk jelképezett ajándékokat: a biztonságot és a nyitottságot, melynek jelképe a kék, a gyarapodást és a békét, amire az arany színe utal.
Isten áldjon meg Kazahsztán, téged és minden lakódat, s adjon neked egyetértést és békés jövőt!
a Diplomáciai Testület Tisztelt Tagjai,
Tisztelt Méltóságok,
Vallások Képviselői,
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
1. Hálát adok Istennek azért, hogy lépteimet elvezérelte egészen Asztanáig, e mérhetetlenül nagy és nemes, az eurázsiai földrész szívében fekvő ország fővárosába. Megindultsággal csókolom meg e földet, melyből egy sok nemzetiségű állam származik, oly sokféle és sok évszázados lelki és kulturális hagyományok örököse, és most új társadalmi és gazdasági célok felé indul el. Régóta vágytam e találkozásra, s most nagy öröm számomra, hogy csodálattal és szeretettel magamhoz ölelhetem Kazahsztán minden lakóját.
Attól a perctől kezdve, hogy módomban állt a Vatikánban fogadni Önt, Köztársasági Elnök úr, és hallhattam ajkáról a meghívást, hogy látogassam meg ezt a földet, imádsággal kezdtem készülni a mai találkozásra. Most azt kérem az Úrtól, hogy ez a nap legyen áldott Kazahsztán szeretett népei számára.
2. Köszönöm tehát, Elnök Úr a meghívást, és köszönöm fáradságát, amit a látogatás bonyolult megszervezésében vállalt. Köszönöm a kormány és az egész kazahsztáni nép nevében mondott üdvözlő szavait. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a polgári és katonai Vezetőket, valamint a Diplomáciai Testület tagjait, akiken keresztül szeretettel gondolok az általuk képviselt népekre is.
Köszöntöm az e területen messzi időkre visszamenő vallási hagyományokkal dicsekvő Iszlám vezetőit és híveit. Jókívánságaim kiterjednek minden jóakaratú emberre is, akik azokért az erkölcsi és spirituális értékekért fáradoznak, melyek képesek mindenki számára békés jövőt biztosítani.
Külön köszöntéssel fordulok az Ortodox Egyház püspöktestvérei és hívei, és a többi keresztény egyházak és egyházi közösségek hívei felé. Szívesen ismétlem meg a fölhívást az erők egyesítésére annak érdekében, hogy a harmadik évezred megláthassa: Krisztus tanítványai egy hangon és egy szívvel hirdetik az evangéliumot, a remény üzenetét az egész emberiségnek.
Testvéri szeretettel ölellek át elsősorban benneteket, kedves püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők, misszionáriusok, katekéták és hívek, akik e határtalan kazah földön élő katolikus közösségét alkotjátok. Ismerem fáradozásaitokat és lelkesedésteket; tudom azt is, mennyire hűségesek vagytok az apostoli Szentszékhez, s kérem Istent, hogy segítse minden jó elhatározástokat.
3. E látogatásom 10 évvel Kazahsztán - a sötétség és szenvedés hosszú időszaka után elnyert - függetlenségének kikiáltása után történik. 1991. december tizenhatodikának dátuma kitörölhetetlen betűkkel íródott be történelmetek lapjaira. A visszanyert szabadság újjáélesztette bennetek a jövő iránti bizalmat, s meg vagyok róla győződve, hogy korábbi tapasztalataitok hordoznak olyan gazdag tanulságokat, melyek erőt adnak ahhoz, hogy a béke és a fejlődés új távlatai felé bátran induljatok el. Növekedjék Kazahsztán a testvériségben, a dialógusban és a megértésben, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szolidáris együttműködés hídját megépítsük más népekkel, nemzetekkel és kultúrákkal együtt.
E távlat felé mutat a bátor kezdeményezés, mellyel Kazahsztán már 1991-ben elhatározta a szemipalatyinszki Nukleáris Poligon bezárását; ezt követően egyoldalúan lemondott a nukleáris fegyverkezésről és csatlakozott az atomkísérletek teljes betiltásának egyezményéhez. E döntés alapja az a meggyőződés, hogy a vitatott kérdéseket nem fegyverekkel, hanem a tárgyalás és dialógus békés eszközeivel kell megoldani.
Csak bátoríthatom ezt az elkötelezettséget, mely jól megfelel a szolidaritás és béke vágyának, melyekre az emberek egyre tudatosabban törekszenek.
4. Országotokban, mely területének nagyságát tekintve a világ első országai közé tartozik, mind a mai napig több mint száz nemzetiség és népcsoport állampolgárai élnek együtt, akiknek a Köztársaság alkotmánya ugyanazt a szabadságot és ugyanazokat a jogokat biztosítja. Hagyományotok része a nyitottság és az együttműködési készség, ezért Kazahsztán kezdettől fogva a különböző helyzetek, a kultúrák találkozásának és együttélésének hazája. Azaz helyet adott jellegzetes kulturális formáknak, melyek eredeti művészi alkotásokban és virágzó irodalomban mutatkoztak meg.
Csodálattal tekintek Balasagun, Merke, Kulan, Taraz, Otrar, Turkesztán városaitokra és a többi, egykor jelentős kereskedelmi és kultúrközpontra. Kiemelkedő tudósok, művészek és történészek éltek e városokban, Abu Naszr Alfarabitól kezdve, aki Európa számára újra fölfedezte Arisztotelészt, bevégezve a sort Abaj Kunanbajjal, a jól ismert gondolkodóval és költővel, aki ortodox szerzetesek iskolájában nevelkedett, megismerte a nyugati világot is, és nagyon becsülte annak filozófiai örökségét. Gyakori mondásával - a Nyugat számomra napkeletté vált - rávilágított arra, hogy a más kultúrákkal való kapcsolat fölerősítette benne a saját kultúrája iránti szeretetet.
5. Kazahsztán Kedves Népei! Távolabbi és közeli múltatok tapasztalataiból, s főként a 20. század szomorú történéseiből okulva, állampolgári kötelességeitek alapjául mindig annak a szabadságnak a biztosítását tegyétek, mely minden ember elidegeníthetetlen joga és mélységes vágya. Főként a személy legbensőbb szentélyében őrzött meggyőződéseket kifejező vallásszabadsághoz való jogot ismerjétek el. Amennyiben a polgári közösségen belül a polgárok tisztelettel elfogadják egymás vallásos meggyőződését, könnyebben megszilárdul közöttük az emberi jogok kölcsönös elismerése, s a békés és építő jellegű együttélés alapvető értékeinek megbecsülése. Összeköti őket ugyanis a testvériség tudata, hiszen az egyetlen Isten, a mindenség Teremtőjének fiai.
Kérem a mindenható Istent, hogy áldjon meg benneteket és bátorítsa lépteiteket ezen az úton. Gyarapítson titeket a szabadságban, az egyetértésben és a békében, mert ezek az elengedhetetlen föltételei annak a teljes emberi kibontakozást segítő közgondolkodásnak, mely figyel mindenki, főként a szegények és a szenvedők igényeire.
6. Kazahsztáni Nép! Nagyon fontos küldetés vár rád: szolidaritásban és békességben föl kell építened egy országot, mely az igazi fejlődés példája. Kazahsztán, vértanúk és hívők földje, deportáltak és hősök földje, gondolkodók és művészek földje, ne félj, még ha sok és mély sebet hordozol is testeden, ha nehézségek és akadályok támadnak is az anyagi és lelki újjáépítésben. Szolgáljanak gyógyírként és balzsamul a nagy Abaj Kunanbaj szavai: Az emberiség alapelve a szeretet és az igazságosság. Ezek koronázzák meg a Magasságbeli művét.
Szeretet és igazságosság! A Magasságbeli, aki vezérli az emberek lépteit, ragyogtassa föl e csillagait lépteid fölött, Kazahsztán határtalan földje!
Ezek az érzések töltik el a szívemet most, amikor megkezdem látogatásomat Asztanában. Zászlótok színei láttán, kedves Kazahsztániak, kérem a Magasságbelitől számotokra az általuk jelképezett ajándékokat: a biztonságot és a nyitottságot, melynek jelképe a kék, a gyarapodást és a békét, amire az arany színe utal.
Isten áldjon meg Kazahsztán, téged és minden lakódat, s adjon neked egyetértést és békés jövőt!
II.
János
Pál pápa
