1. Kedves Testvéreim, akik az írországi egyházhoz tartoztok, nagy
aggodalommal írok nektek az egyetemes egyház főpásztoraként.
Hozzátok hasonlóan engem is mélyen felkavartak azok a hírek, amelyek
szerint az ír egyház tagjai, különösképpen papok és szerzetesek,
törékeny lelkű fiúkkal és fiatalokkal szemben követtek el szexuális
visszaéléseket. Osztoznom kell a csalódottságban és az elárultság
érzésében, amelyet sokan éreztetek, amikor ezek a bűnös cselekedetek
a napvilágra kerültek, és ahogyan az ír egyház vezetői ezeket az
ügyeket kezelték.
Mint tudjátok, nemrégen elhívtam Rómába az ír püspököket, hogy számoljanak be róla, hogyan néztek szembe ezekkel a múltbeli ügyekkel és mutassák be, milyen lépéseket tettek, hogy megoldják ezt a nehéz helyzetet. A római Kúria több főpapjával meghallgattam, amit elmondtak egyenként és csoportban is, az elkövetetett hibák és a tanulságok elemzése, s a különféle folyamatban lévő programok és eljárások bemutatása kapcsán. Közös gondolkodásunk őszinte és konstruktív volt. Bízom benne, hogy ennek eredményeképpen a püspökök megerősödve folytatják most a múltban történt igazságtalanságok helyrehozatalát, s a fiatalkorúakkal szemben elkövetetett szexuális visszaélések kapcsán az igazságosság és az Evangélium tanítása fogja vezetni cselekedeteiket.
2. A magam részéről, tekintettel e bűnök igen súlyos voltára és arra, hogy gyakran elégtelen válaszok születtek e helyzetekre országotok egyházi vezetői részéről, úgy döntöttem, hogy megírom a számotokra e lelkipásztori levelet, hogy kifejezzem, mennyire közel érezlek benneteket magamhoz és javasoljak számotokra egy olyan utat, amely a gyógyulást, a megújulást és a jóvátételt jelentheti.
Valójában, amint hazátokban sokan hangsúlyozták, a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések sem Írországnak, sem az egyháznak nem a sajátjai. Most mégis az a feladat vár rátok, hogy az írországi katolikus közösségen belül lezajlott szexuális visszaélések problémájával nézzetek szembe bátran és határozottan. Senki ne gondolja, hogy ez a kínos helyzet rövid időn belül megoldódik. Történtek pozitív, előrevivő lépések, ugyanakkor sokkal többet kell még megtenni. Kitartásra és imára van szükség, és bíznunk kell Isten kegyelmének gyógyító erejében.
Ugyanakkor kifejezésre kell juttatnom azt a meggyőződésemet is, hogy ahhoz, hogy ebből a fájdalmas sebesülésből felépüljön, az írországi egyház első feladata, hogy az Úr és az emberek előtt elismerje azokat a súlyos bűnöket, amelyeket védtelen fiatalok ellen követtek el. E tudatosság, amelyet az áldozatoknak és családjaiknak okozott kár felett érzett őszinte fájdalom kell, hogy kísérjen, elvezet majd a közös erőfeszítéshez, hogy biztosítani lehessen a fiatalok védelmét a jövőben hasonló bűntényekkel szemben.
Miközben szembenéztek a jelen pillanat kihívásaival, arra is kérlek benneteket, hogy emlékezzetek a „kősziklára, amelyből kivágtak benneteket” (Iz 51,1). Gondoljatok azokra a nagylelkű és gyakran hősies áldozatokra, amelyeket az elmúlt nemzedékek ír férfiai és asszonyai hoztak az egyházért és a világért, s merítsetek ebből lendületet az őszinte önvizsgálathoz és az egyéni és egyházi megújulás határozott programjához. Azért imádkozom, hogy számos szentjének közbenjárására és a bűnbánat által megtisztulva az ír egyház túl tudjon lépni a mostani válságon és újra a mindenható Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, megnyilvánult igazságának és jóságának meggyőző tanúja lehessen.
3. A történelem során az ír katolikusok a hazájukban és azon kívül is a jó rendkívüli erejét hordozták. Nyugat-Európában olyan kelta szerzetesek, mint Szent Kolumbán terjesztették az Evangéliumot és rakták le a középkori szerzetesi kultúra alapjait. A szentségnek, a szeretetnek és a transzcendens tudásnak a keresztény hitből származó eszménye nyilvánult meg a templomok és a kolostorok építésében, iskolák, könyvtárak és kórházak alapításában, amelyek megerősítették Európa kulturális identitását. Az ír misszionáriusok erejüket és ihletüket hazájuk egyházának szilárd hitéből, az erős vezetéséből és egyenes erkölcsi magatartásából merítették.
A XVI. századtól kezdve a katolikusoknak sokáig kellett üldöztetésben élniük Írországban, melynek során azért küzdöttek, hogy veszélyes és nehéz körülmények között életben tartsák a hit lángját. Plunkett Szent Olivér, Armagh vértanú püspöke a leghíresebb Írország bátor fiai és lányai közül, akik készek voltak az életüket is odaadni az Evangélium iránti hűségből. A katolikus egyház, emancipációja után ismét szabadon növekedésnek indulhatott. Számtalan személy és egész család őrizte meg a hitét az embert próbáló időkben, s belőlük pattant ki a szikra, amely a XIX. század írországi katolicizmusának nagy újjáéledését fellobbantotta. Az egyház terjesztette el az iskoláztatást, különösen a szegények körében, s ezzel nagyban hozzájárult az ír társadalom fejlődéséhez. Az új katolikus iskolák gyümölcsei között a hivatások nagy száma is szerepelt: papok, szerzetesnők és szerzetesek nemzedékei hagyták el hazájukat, hogy más földrészeken szolgáljanak, különösen angol nyelvterületen. Nem csupán hatalmas számuk, hanem hitük ereje és lelkipásztori elkötelezettségük is csodálatra méltó volt. Számos egyházmegye lehet hálás az ír papok és szerzetesek jelenlétéért, különösen Afrikában, Amerikában és Ausztráliában. Hirdették az Evangéliumot, plébániákat, iskolákat, egyetemeket és kórházakat alapítottak és szolgálták a katolikusokat és a társadalmat általában, különös odafigyeléssel a szegények iránt.
Írországban szinte minden családban volt valaki (egy fiú, egy leány, egy nagynéni vagy egy nagybácsi), aki az egyháznak adta az életét. Az ír családok nagyon méltó módon nagyra becsülik szeretteiket, akik életüket odaadták Krisztusért, hitüket megosztották másokkal a felebarátok és Isten szeretetteljes szolgálatában élve meg azt.
4. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben országotok egyházának a hitre vonatkozó új és súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie, amelyek az ír társadalom gyors átalakulásából és elvilágiasodásából adódott. A társadalmi változás igen gyors volt, amely gyakran negatívan hatott arra a hagyományos ragaszkodásra, amelyet a nép a katolikus tanítás és értékek iránt érzett. Gyakran megesett, hogy elhanyagolták azokat a szentségi és áhitatgyakorlatokat, amelyek a hitet táplálják és képessé teszik a növekedésre, mint például a gyakori szentgyónás, a mindennapos ima, az évenkénti lelkigyakorlatok. Meghatározóvá vált ebben az időszakban még papok és szerzetesek részéről is az a tendencia, hogy olyan világi gondolkodásmódokat és ítéleteket tegyenek magukévá, amelyek nem állnak kellő összefüggésben az Evangéliummal. A II. Vatikáni Zsinat által szorgalmazott megújulás programját sokszor félreértették és valójában az ekkor zajló mélyreható társadalmi változások közepette egyáltalán nem volt könnyű meghatározni, milyen módon lehetne azt véghezvinni. Különösképpen meghonosodott az a jó szándéktól vezérelt, de téves irányzat, hogy elkerüljék a büntetőjogi eljárásokat a kánonjogilag szabálytalan helyzetekben. Ebben az általánosabb összefüggésben kell megpróbálnunk megérteni a fiatalkorúakkal szembeni szexuális visszaélések lehangoló problémakörét, amely nem kis mértékben járult hozzá a hit megrendüléséhez és az egyház és tanítása iránti tisztelet megcsappanásához.
Csak úgy állíthatunk fel világos diagnózist és találhatunk hatékony kivezető utat, ha figyelemmel megvizsgáljuk a jelenlegi válságot kiváltó számos okot. Nyilván ezek között tarthatjuk számon a következőket: nem megfelelő folyamatok a papságra és szerzetességre jelentkezők alkalmasságának megállapításában; elégtelen emberi, erkölcsi, intellektuális és lelki képzés a szemináriumokban és a noviciátusokban; a papság és más, tekintéllyel rendelkező személyek előnyben részesítésének társadalmi tendenciája, valamint a helytelen aggódás az egyház jó híréért és a botrányok elkerülése érdekében, amelynek eredményeképpen a hatályos kánonjogi büntetéseket nem alkalmazták és az egyes ember méltóságát nem óvták meg. Sürgetően fel kell lépni ezeknek a tényezőknek a kiiktatása érdekében, amelyek oly tragikus következményekkel jártak az áldozatok és családjaik élete szempontjából és annyira elhomályosították az Evangélium fényét, amennyire évszázadok üldöztetései után sem került sor.
5. Szent Péter székébe történt megválasztásom óta számos alkalommal találkoztam a szexuális visszaélések áldozataival, s erre készen állok a jövőben is. Velük időztem, meghallgattam a velük történteket, magamévá tettem szenvedéseiket, imádkoztam velük és értük. Pápaságom alatt korábban, az e tényekkel való szembenézés szándékával azt kértem Írország püspökeitől 2006-os ad limina látogatásuk során, hogy “állapítsák meg, mi az igazság a múltban történtekkel kapcsolatban és hozzanak meg minden alkalmas intézkedést, hogy elejét vegyék hasonlók megtörténtének a jövőben. Biztosítsák, hogy az igazságosság elvei maradéktalanul érvényesüljenek és főképpen gyógyítsák az áldozatokat és mindazokat, akiket megráztak ezek az abnormális bűncselekmények” (Beszéd az ír püspökökhöz, 2006 október 28).
E levelemmel arra buzdítalak mindnyájatokat, mint Isten népének írországi tagjait, hogy gondolkodjatok el a sebeken, amelyeket Krisztus teste kapott, s azokon az alkalmasint fájdalmas gyógymódokon, amelyek szükségesek e sebek bekötözéséhez és begyógyításához. Gondoljatok arra, hogy egységre és szeretetre, kölcsönös segítségre van szükség, hogy az egyházi újrakezdés és megújulás hosszú folyamatába belevágjunk. Olyan szavakkal fordulok most hozzátok, amelyek szívemből fakadnak, és külön-külön mindnyájatokhoz szeretnék szólni, mint fivéreimhez és nővéreimhez az Úrban.
6. A visszaélések áldozataihoz és családjaikhoz
Borzasztó szenvedésben volt részetek és ezt valóban fájlalom. Tudom, hogy semmi sem törölheti el azt a rosszat, amit elviseltetek. Elárulták a bizalmatokat, megsértették méltóságotokat. Sokan azt is megtapasztaltátok, hogy amikor elég bátrak voltatok, hogy beszéljetek a veletek történtekről, senki sem hallgatott meg benneteket. Azok, akik a zaklatásoknak a kollégiumokban voltatok kitéve, még azt is átéltétek, hogy nincs mód elmenekülni a szenvedések elől. Érthető, hogy nehéz számotokra a megbocsátás és a kibékülés az egyházzal. Az egyház nevében nyíltan kifejezem a szégyent és a lelkiismeretfurdalást, melyet mindannyian érzünk. Ugyanakkor azt is kérem tőletek, hogy ne veszítsétek el a reményeteket. Az egyház közösségében találkozunk Jézus Krisztus személyével, aki maga is az igazságtalanság és a bűn áldozata lett. Hozzátok hasonlóan ő is viseli igazságtalan szenvedésének sebeit. Ő megérti kínjaitok mélységét és hatásainak kitartó voltát életetekben, a másokkal való kapcsolataitokban, ideértve az egyházhoz fűződő kapcsolataitokat is. Tudom, hogy többeteknek még az is nehezére esik, hogy belépjen a történtek után egy templomba. Ugyanakkor éppen Jézus sebei azok, amelyeket megváltó szenvedései olyan eszközzé alakítanak át, amelyek révén megtörik a rossz hatalma és újjászülethetünk az életre és a reményre. Szilárdan hiszek a Krisztus áldozatában megmutatkozó szeretet gyógyító erejében, amely még a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetekben is megszabadulást és az újrakezdés ígéretét tudja adni.
Pásztorként fordulok hozzátok, mivel aggódom Isten minden gyermekének javáért és alázattal kérem, gondoljátok át mindazt, amit eddig elmondtam. Kérem, hogy Krisztushoz közelítvén és egyháza életében részt véve (amely egyházat megtisztítja a bűnbánat és amely megújul a lelkipásztori szeretetben) újra képesek legyetek felfedezni Krisztus végtelen, mindnyájunk felé forduló szeretetét. Bízom benne, hogy ilyen módon eljuttok a kiengesztelődésre, a mély belső gyógyulásra és békére.
7. Azokhoz a papokhoz és szerzetesekhez, akik szexuálisan visszaéltek a fiatalokkal
Visszaéltetek a bizalommal, amit ártatlan fiatalok és szüleik helyeztek belétek. Ezért felelnetek kell a mindenható Isten előtt és az erre létrehozott bíróságok előtt. Elvesztettétek Írország népének megbecsülését és szégyent és gyalázatot hoztatok paptestvéreitekre. Azok, akik közületek papok, megsértettétek a papi rend szentségét, amelyen keresztül Krisztus jelenvalóvá válik bennünk és cselekedeteinkben. Amellett, hogy hatalmas károkat okoztatok áldozataitoknak, nagy kárt okoztatok az egyháznak és a papságról és szerzetességről való közvélekedésnek.
Arra buzdítalak benneteket, hogy végezzetek lelkiismeret-vizsgálatot, vállaljátok felelősségeteket a bűnökért, amelyeket elkövettetek és alázattal juttassátok kifejezésre sajnálkozásotokat. Az őszinte megbánás megnyitja a kaput Isten megbocsátása és a tényleges megjavulás kegyelme előtt. Személyesen imát és penitenciát kell végeznetek azokért, akiket megbántottatok, hogy így ti is tegyetek cselekedeteitek jóvátételéért. Krisztus megváltó áldozatának hatalma van megbocsátani a legsúlyosabb bűnöket is és a legszörnyűbb rosszból is képes jót teremteni. Ugyanakkor Isten igazságossága megköveteli tőlünk, hogy adjunk számot cselekedeteinkről anélkül, hogy bármit is rejtegetnénk. Ismerjétek el nyilvánosan vétkeiteket, vessétek alá magatokat az igazságszolgáltatásnak, de ne veszítsétek el reményeteket Isten irgalmában.
8. A szülőkhöz
Mélyen felkavartak benneteket azok a szörnyűségek, amelyek a legbiztonságosabbnak hitt környezetben történtek. A mai világban nem könnyű családi tűzhelyet építeni és gyermeket nevelni. A gyermekek megérdemlik, hogy biztonságos környezetben növekedjenek, ahol szeretik és elfogadják őket, ahol pontosan megértik identitásukat és értéküket. Joguk van rá, hogy a hiteles erkölcsi értékek szerint neveljék őket, amelyek az emberi személy méltóságában gyökereznek, joguk van rá, hogy nevelésük katolikus hitünk igazságán alapuljon, és arra, hogy olyan magatartási és cselekvési mintákat kapjanak, amelyek az egészséges önbecsülésre és a tartós boldogságra vezetik őket. Ez a nemes és igényes feladat elsősorban rátok, szülőkre van bízva. Arra buzdítalak benneteket, hogy a magatok részéről a legjobb bánásmódot biztosítsátok gyermekeiteknek mind otthon, mind általában a társadalomban, miközben az egyház a maga részéről folytatja azoknak az utóbbi években hozott intézkedéseknek az átültetését a gyakorlatba, amelyek megvédik a fiatalokat a plébániai és nevelői intézményekben. Miközben fontos felelősségeteknek eleget tesztek, legyetek benne bizonyosak, hogy mellettetek állok és támogatlak benneteket imáimmal.
9. Írország gyermekeihez és fiataljaihoz
Szeretnék a bátorítás szavaival fordulni hozzátok. A ti egyház-tapasztalatotok nagyon eltér szüleitekétől és nagyszüleitekétől. A világ nagyon sokat változott, amióta ők olyan idősek voltak, mint most ti. Ennek ellenére mindenki, minden nemzedékben az életnek ugyanarra az útjára van meghívva, bármilyenek legyenek is a körülmények. Mindnyájan megbotránkoztunk az egyház egyes tagjainak bűnein és kudarcain, főként azokén, akiket különleges módon arra választottak ki, hogy a fiatalokat vezessék és szolgálják. Mégis: az egyházban találhatjátok meg Jézus Krisztust, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (vö. Zsid 13,8). Ő szeret benneteket és értetek adta oda önmagát a kereszten. Keressétek a személyes kapcsolatot ővele egyházának közösségében, mert ő sohasem fogja elárulni bizalmatokat! Csak ő képes választ adni legmélyebb várakozásaitokra és csak ő képes életetek számára teljes jelentést adni azáltal, hogy mások szolgálatának irányába állítja. Szegezzétek tekinteteteket Jézusra és az ő jóságára, és őrizzétek szívetekben a hit lángját. Ír katolikus testvéreitekkel együtt azért tekintek rátok, hogy Istenünk hűséges tanítványai legyetek és olyannyira szükséges lelkesedésetekkel és idealizmusotokkal járuljatok hozzá szeretett egyházunk újjáépítéséhez és megújításához.
10. Írország papjaihoz és szerzeteseihez
Mindnyájan szenvedünk azon testvéreink bűneinek következményeként, akik elárulták szent megbizatásukat, vagy akik nem megfelelő és felelős módon viszonyultak a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakhoz. A szégyen és felháborodás nyomán, amelyeket mindez kiváltott, nemcsak a világi hívők között, hanem köztetek és szerzetes közösségeitekben is, sokan vagytok, akik személyesen is elbizonytalanodtak és elmagányosodtak. Azt is tudom, hogy néhány ember szemében úgy tűntök fel, mintha bűnrészesek volnátok, s úgy tekintenek rátok, mintha valamilyen módon ti is felelősek volnátok mások vétkeiért. Ebben a szenvedéssel teli időszakban szeretnélek megerősíteni benneteket papi és szerzetesi életetekben és küldetésetekben, s arra hívlak fel benneteket, hogy szilárdítsátok meg hiteteket Krisztusban, szereteteteket az ő egyháza iránt és bizalmatokat a megváltás, a megbocsátás és a belső megújulás evangéliumi ígéretében. Így tudjátok mindenki előtt megmutatni, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (vö. Róm 5,20).
Tudom, hogy közületek sokan éreznek csalódást, értetlenséget, haragot amiatt, ahogyan ezeket a kérdéseket egyes elöljáróitok kezelték. Ennek ellenére fontos, hogy közelről együttműködjetek azokkal, akik a tekintélyt viselik, és törekedjetek rá, hogy a válság megoldására hozott intézkedések valóban evangéliumiak, igazságosak és hatékonyak legyenek. Főként arra buzdítalak benneteket, hogy egyre inkább az imádság embereivé váljatok, kövessétek bátran a megtérés, a megtisztulás és a megbékélés útját. Ily módon az ír egyház új életet és erőt nyerhet tanúságotokból, amennyiben életetekben láthatóvá válik az Úr megváltó hatalma.
11. Püspök testvéreimhez
Nem lehet tagadni, hogy néhányan közületek és elődeitek közül mulasztottatok, olykor súlyosan, a hosszú idő óta fennálló kánonjogi normák betartásában a fiatalokkal szemben történt szexuális visszaélések ügyében. Komoly hibákat követtek el a vádak kezelése kapcsán. Megértem, milyen nehéz volt felfogni a probléma elterjedt és összetett voltát, megbízható információkhoz jutni és igazságos döntéseket hozni a szakértők ellentmondásos tanácsaira támaszkodva. Mindezzel együtt el kell ismerni, hogy a dolgok megítélésében súlyos hibák történtek és az egyházkormányzás terén is voltak mulasztások. Ez komolyan aláásta a szavahihetőségetekbe és hatékonyságotokba vetett bizalmat. Méltányolom azokat az erőfeszítéseket, amelyeket azért hoztatok, hogy a múlt bűneit jóvá tegyétek és biztosítsátok, hogy ne történjen hasonló a jövőben. Amellett, hogy teljes mértékben végrehajtjátok azt, amit a kánonjogi normák előírnak a fiatalokkal szembeni szexuális visszaélések kapcsán, továbbra is működjetek együtt a világi hatalommal az ő jogkörük területén. Természetesen a szerzetes elöljáróknak is meg kell tenniük ugyanezt. Ők is részt vettek nem régen itt, Rómában olyan összejöveteleken, amelyek célja ezeknek a kérdéseknek a világos és következetes megközelítése volt. Szükséges, hogy az ír egyháznak a fiatalok védelmével kapcsolatos szabályait folyamatosan felülvizsgáljátok és megújítsátok, s ezeket teljesen és részrehajlás nélkül átültessétek a gyakorlatba, a kánonjogi előírásoknak megfelelő módon.
Csak a teljesen becsületesen és átláthatóan végigvitt cselekmények állíthatják helyre a tiszteletet és szeretetet az írek részéről az egyház iránt, amelynek életünket szenteltük. S ennek elsősorban a ti saját önvizsgálatotokból, belső megtisztulásotokból és lelki megújhodásotokból kell kiindulnia. Az ír emberek méltán elvárják, hogy Isten emberei, szentek legyetek, egyszerűen éljetek és minden nap a személyes megtérésre törekedjetek. Számukra, Szent Ágoston kifejezésével élve, püspökök vagytok; velük együtt azonban arra vagytok meghívva, hogy Krisztus követői legyetek (vö. Beszéd 340,1). Arra buzdítalak tehát titeket, hogy újítsátok meg felelősség-érzéseteket Isten előtt, növekedjetek a népetek iránt érzett szolidaritásban és mélyítsétek el lelkipásztori buzgalmatokat nyájatok minden egyes tagja iránt. Különösképpen legyetek érzékenyek minden egyes papotok lelki és erkölcsi életére. Legyetek példák számukra a magatok életével, álljatok mellettük, hallgassátok meg aggodalmaikat, bátorítsátok őket ezekben a nehéz időkben és tápláljátok bennük a Krisztus iránti szeretet lángját s elkötelezettségüket a testvérek iránti szolgálatban.
A világi híveket is bátorítani kell, hogy vegyék ki részüket az egyház életéből. Tegyetek róla, hogy olyan képzést kapjanak, amelyből megtanulnak számot adni az Evangéliumról a modern társadalomban (vö. 1 Pét 3,15), és még teljesebben működjenek közre az egyház életében és küldetésében. Ez segíteni fog viszont nektek, hogy szavahihető vezetők legyetek s egyúttal tanúi Krisztus megváltó igazságának.
12. Minden ír hívőnek
A fiatalok számára az egyházban szerzett tapasztalat mindig olyan gyümölcsöt kellene teremjen, ami a Jézus Krisztussal való személyes és éltető kapcsolatot jelenti egy szerető és tápláló közösségben. Ebben a környezetben a fiatalokat abban kell támogatni, hogy növekedjenek teljes emberi és spirituális énjük kialakulásában, törekedjenek a szentség, a szeretet és az igazság eszményeire és merítsenek a vallás és kultúra hatalmas hagyományának kincseiből. Mindinkább elvilágiasodó társadalmunkban, amelyben nekünk, keresztényeknek is nehezünkre esik létünk transzcendens dimenzióiról beszélnünk, új utakra van szükségünk, hogy átadhassuk a fiataloknak a Jézus Krisztushoz fűződő, az egyház közösségében megélt barátság szépségét és gazdagságát. A jelenlegi válságban igen fontosak azok az intézkedések, amelyek az egyes bűntényekkel kapcsolatos igazságos szembenézést szolgálják, ám magukban mégsem elegendőek: új látásmódra van szükség, hogy a jelenlegi és eljövendő nemzedékeket a közös hitünk elfogadására ösztönözzük. Ha az Evangélium által kijelölt utat járjátok, megtartjátok a parancsolatokat és életeteket mind jobban Jézus Krisztus személyéhez igazítjátok, meg fogjátok tapasztalni azt a mélyreható megújulást, amire olyan nagy szükség van most. Mindnyájatokat arra hívlak, hogy tartsatok ki ezen az úton.
13. Kedves testvéreim Krisztusban, a valamennyiőtök iránt érzett mély aggodalom vezérelt, hogy bátorító és támogató szavakat intézzek hozzátok ebben a fájdalommal teli időszakban, amikor emberi mivoltunk esendősége ilyen világosan megnyilvánult. Remélem, hogy úgy fogjátok ezeket fogadni, mint lelki közelségem és bizalmam jelét, hogy képesek lesztek választ adni a jelen pillanat kihívásaira, ismételten ihletet és erőt tudtok meríteni Írország nemes hagyományaiból, amellyel hűséges maradt az Evangéliumhoz, kitartott a hitben és határozottan kereste a szentség útját. Valamenyiőtökkel együtt azért imádkozom kitartóan, hogy Isten kegyeméből begyógyuljanak azok a sebek, amelyeket sok személy és sok család kapott, és hogy az ír egyház az újjáéledés és lelki megújulás korszakába lépjen.
14. Szeretnék néhány kézzelfogható kezdeményezést figyelmetekbe ajánlani a jelen helyzet megoldására.
Az ír püspökökkel tartott találkozóm végén azt kértem, hogy az idei Nagyböjt legyen az imádság időszaka, amelyben az Isten irgalmának és a Szentlélek erejének és szentségének kiáradását kérjük országotokban az egyházra. Most arra szólítalak föl titeket, mindnyájatokat, hogy pénteki penitenciáitok egy egész éven keresztül, mostantól egészen 2011 Húsvétjáig ezért a célért legyenek felajánlva. Azt kérem tőletek, hogy böjtjeiteket, imáitokat, szentírás-olvasásotokat, irgalmas cselekedeteiteket ajánljátok fel a gyógyulás és a megújulás kegyelmének elnyeréséért az ír egyház számára. Arra bátorítalak benneteket, fedezzétek fel újra a kiengesztelődés szentségét, és gyakrabban járuljatok kegyelmeinek átalakító erejéhez.
Különös figyelmet kell szentelni a szentségimádásnak és minden egyházmegyében kell lennie olyan templomoknak vagy kápolnáknak, amelyek ezt a célt szolgálják. Azt kérem, hogy a plébániák, a szemináriumok, a szerzetesházak, a kolostorok szervezzék meg a szentségimádásokat olyan módon, hogy azokon mindenki részt tudjon venni. A buzgó imádság az Úr valós jelenlétében hozzájárul a visszaélésekkel elkövetett bűnök jóvátételéhez, amelyek annyi kárt okoztak. Ugyanitt könyörgünk a megújult erőért és a küldetésünk mélyebb megértéséért minden püspök, pap, szerzetes és világi hívő részéről.
Bízom benne, hogy ez a program elhozza az ír egyház megújulását Isten igazságának teljességében, hiszen az igazság szabaddá tesz (vö. Jn 8,32).
Ezenkívül, miután másokkal konzultáltam a kérdésről és imádkoztam felette, szándékomban áll meghirdetni egy apostoli vizitációt Írország egyes egyházmegyéiben csakúgy, mint a szemináriumokban és a szerzetesi kongregációknál. A vizitáció célja segíteni a helyi egyházaknak a megújulás útján és megszervezésében a római Kúria és az Ír Püspöki Kar megfelelői irodái fognak közreműködni. A részleteket megfelelő időben nyilvánosságra hozzuk.
Javaslom azt is, hogy tartsatok országos missziót valamennyi püspök, pap és szerzetes bevonásával. Bízom benne, hogy írországi és máshonnan származó hithirdetők és lelkigyakorlat-szervezők hozzáértésére támaszkodva, a zsinati dokumentumok, a papszentelés és a fogadalomtételek liturgikus szertartásainak és az újabb pápai tanításoknak az áttanulmányozása révén eljuttok hivatásaitok mélyebb értékeléséhez, újra felfedezitek hitetek gyökerét Jézus Krisztusban és bőven oltjátok szomjatokat az élő víz forrásaiból, amelyet Ő nyújt számotokra egyháza révén.
A papság most zajló évében különösképpen elétek állítom Vianney-i Szent János alakját, aki nagyon gazdag felfogással rendelkezett a papság misztériumával kapcsolatban. “A papnál vannak – írta – a mennyek kincseinek kulcsai: ő tárja fel az ajtót, ő a jó Isten sáfára, aki gazdálkodik javaival”. Az Ars-i plébános jól látta, mennyire jó szolgálatot tesz egy közösségnek, ha papja jó és szent ember: “A jó pásztor, az Isten szíve szerint való pásztor a legnagyobb kincs, amelyet Isten egy plébániának adhat, s egyben az isteni irgalom legértékesebb adománya is”. Vianney-i Szent János közbenjárását kérem, hogy Írországban a papság új életre támadjon és a teljes ír egyházban növekedhessen a papi szolgálat hatalmas ajándéka iránti megbecsülés.
Megragadom ezt az alkalmat, hogy már most köszönetet mondjak mindazoknak, akik az apostoli vizitációt és a missziót meg fogják szervezni, s annak a sok férfinak és nőnek is, akik már egész Írországban a fiatalok védelmével foglalkoznak az egyházi intézményekben. Attól a pillanattól fogva, hogy teljes mértékben felfogták a fiatalokkal szembeni szexuális visszaélés elterjedtségét és súlyosságát a katolikus intézményekben, az egyház nagy mennyiségű munkát végzett a világ számos táján, hogy szembenézzen ezzel a helyzettel és elejét vegye a hasonlóknak. Miközben nem szabad takarékoskodnunk energiáinkkal, hogy javítsuk és megújítsuk a már kialakított eljárásokat, bátorít az a tudat, hogy az elővigyázatossági intézkedések, amelyeket a helyi egyházak hoztak, a világ számos részén mintául szolgáltak más intézmények számára is.
E levelemet az Ima az ír egyházért zárja, amelyet azzal a gonddal küldök, amelyet egy apa érez gyerekeiért és azzal a szeretettel, amelyet hozzátok hasonló keresztényként érzek, megbotránkozva és megsebezve azok miatt, amik szeretett egyházunkban történtek. Miközben ezt az imádságot használjátok családjaitokban, plébániáitokon és közösségeitekben, védelmezzen és vezessen benneteket a Boldogságos Szűz Mária azon az úton, amely elvezet a szorosabb egységre Fiával, akit keresztrefeszítettek és feltámadt. Nagy szeretettel és szilárdan bízva Isten ígéreteiben adom mindnyájatokra apostoli áldásomat, mint az Istenben kapott erő és béke zálogát.
Vatikán, 2010. március 19., Szent József ünnepén
Ima az ír egyházért
Atyáink Istene,
újíts meg minket a hitben, amely számunkra élet és üdvösség,
a reménységben, amely megbocsátást és belső megújulást ígér,
a szeretetben, amely megtisztítja és megnyitja szíveinket,
hogy szeressünk téged és benned valamennyi testvérünket.
Urunk, Jézus Krisztus,
engedd, hogy az ír egyház megújuljon ezeréves elkötelezettségében,
amellyel fiataljainkat az igazság, a jóság,
a szentség és a társadalom nagylelkű szolgálata útján vezeti.
Szentlélek, vígasztalónk, közbenjárónk és vezetőnk,
add a szentség és apostoli buzgóság új tavaszát
az ír egyháznak.
Engedd, Urunk, hogy szomorúságunk és könnyeink,
őszinte erőfeszítéseink a múlt hibáinak kijavítására,
valamint szilárd elhatározásunk a javulásra
meghozzák a kegyelem bőséges gyümölcseit,
és elmélyüljön a hit
családjainkban, plébániáinkon, iskoláinkban és egyesületeinkben,
hogy lelkileg előre haladjon ezáltal az ír társadalom,
és az emberiség egész családja
növekedjen a szeretetben, az igazságosságban, az örömben, a békében.
Máriának, Írország Királynőjének, Édesanyánknak,
Szent Patriknak, Szent Brigittának és minden szentnek szerető védelmében bizakodva,
neked ajánljuk, Szentháromság,
önmagunkat, gyermekeinket
és az ír egyház minden szükségét.
Amen.
Mint tudjátok, nemrégen elhívtam Rómába az ír püspököket, hogy számoljanak be róla, hogyan néztek szembe ezekkel a múltbeli ügyekkel és mutassák be, milyen lépéseket tettek, hogy megoldják ezt a nehéz helyzetet. A római Kúria több főpapjával meghallgattam, amit elmondtak egyenként és csoportban is, az elkövetetett hibák és a tanulságok elemzése, s a különféle folyamatban lévő programok és eljárások bemutatása kapcsán. Közös gondolkodásunk őszinte és konstruktív volt. Bízom benne, hogy ennek eredményeképpen a püspökök megerősödve folytatják most a múltban történt igazságtalanságok helyrehozatalát, s a fiatalkorúakkal szemben elkövetetett szexuális visszaélések kapcsán az igazságosság és az Evangélium tanítása fogja vezetni cselekedeteiket.
2. A magam részéről, tekintettel e bűnök igen súlyos voltára és arra, hogy gyakran elégtelen válaszok születtek e helyzetekre országotok egyházi vezetői részéről, úgy döntöttem, hogy megírom a számotokra e lelkipásztori levelet, hogy kifejezzem, mennyire közel érezlek benneteket magamhoz és javasoljak számotokra egy olyan utat, amely a gyógyulást, a megújulást és a jóvátételt jelentheti.
Valójában, amint hazátokban sokan hangsúlyozták, a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések sem Írországnak, sem az egyháznak nem a sajátjai. Most mégis az a feladat vár rátok, hogy az írországi katolikus közösségen belül lezajlott szexuális visszaélések problémájával nézzetek szembe bátran és határozottan. Senki ne gondolja, hogy ez a kínos helyzet rövid időn belül megoldódik. Történtek pozitív, előrevivő lépések, ugyanakkor sokkal többet kell még megtenni. Kitartásra és imára van szükség, és bíznunk kell Isten kegyelmének gyógyító erejében.
Ugyanakkor kifejezésre kell juttatnom azt a meggyőződésemet is, hogy ahhoz, hogy ebből a fájdalmas sebesülésből felépüljön, az írországi egyház első feladata, hogy az Úr és az emberek előtt elismerje azokat a súlyos bűnöket, amelyeket védtelen fiatalok ellen követtek el. E tudatosság, amelyet az áldozatoknak és családjaiknak okozott kár felett érzett őszinte fájdalom kell, hogy kísérjen, elvezet majd a közös erőfeszítéshez, hogy biztosítani lehessen a fiatalok védelmét a jövőben hasonló bűntényekkel szemben.
Miközben szembenéztek a jelen pillanat kihívásaival, arra is kérlek benneteket, hogy emlékezzetek a „kősziklára, amelyből kivágtak benneteket” (Iz 51,1). Gondoljatok azokra a nagylelkű és gyakran hősies áldozatokra, amelyeket az elmúlt nemzedékek ír férfiai és asszonyai hoztak az egyházért és a világért, s merítsetek ebből lendületet az őszinte önvizsgálathoz és az egyéni és egyházi megújulás határozott programjához. Azért imádkozom, hogy számos szentjének közbenjárására és a bűnbánat által megtisztulva az ír egyház túl tudjon lépni a mostani válságon és újra a mindenható Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, megnyilvánult igazságának és jóságának meggyőző tanúja lehessen.
3. A történelem során az ír katolikusok a hazájukban és azon kívül is a jó rendkívüli erejét hordozták. Nyugat-Európában olyan kelta szerzetesek, mint Szent Kolumbán terjesztették az Evangéliumot és rakták le a középkori szerzetesi kultúra alapjait. A szentségnek, a szeretetnek és a transzcendens tudásnak a keresztény hitből származó eszménye nyilvánult meg a templomok és a kolostorok építésében, iskolák, könyvtárak és kórházak alapításában, amelyek megerősítették Európa kulturális identitását. Az ír misszionáriusok erejüket és ihletüket hazájuk egyházának szilárd hitéből, az erős vezetéséből és egyenes erkölcsi magatartásából merítették.
A XVI. századtól kezdve a katolikusoknak sokáig kellett üldöztetésben élniük Írországban, melynek során azért küzdöttek, hogy veszélyes és nehéz körülmények között életben tartsák a hit lángját. Plunkett Szent Olivér, Armagh vértanú püspöke a leghíresebb Írország bátor fiai és lányai közül, akik készek voltak az életüket is odaadni az Evangélium iránti hűségből. A katolikus egyház, emancipációja után ismét szabadon növekedésnek indulhatott. Számtalan személy és egész család őrizte meg a hitét az embert próbáló időkben, s belőlük pattant ki a szikra, amely a XIX. század írországi katolicizmusának nagy újjáéledését fellobbantotta. Az egyház terjesztette el az iskoláztatást, különösen a szegények körében, s ezzel nagyban hozzájárult az ír társadalom fejlődéséhez. Az új katolikus iskolák gyümölcsei között a hivatások nagy száma is szerepelt: papok, szerzetesnők és szerzetesek nemzedékei hagyták el hazájukat, hogy más földrészeken szolgáljanak, különösen angol nyelvterületen. Nem csupán hatalmas számuk, hanem hitük ereje és lelkipásztori elkötelezettségük is csodálatra méltó volt. Számos egyházmegye lehet hálás az ír papok és szerzetesek jelenlétéért, különösen Afrikában, Amerikában és Ausztráliában. Hirdették az Evangéliumot, plébániákat, iskolákat, egyetemeket és kórházakat alapítottak és szolgálták a katolikusokat és a társadalmat általában, különös odafigyeléssel a szegények iránt.
Írországban szinte minden családban volt valaki (egy fiú, egy leány, egy nagynéni vagy egy nagybácsi), aki az egyháznak adta az életét. Az ír családok nagyon méltó módon nagyra becsülik szeretteiket, akik életüket odaadták Krisztusért, hitüket megosztották másokkal a felebarátok és Isten szeretetteljes szolgálatában élve meg azt.
4. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben országotok egyházának a hitre vonatkozó új és súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie, amelyek az ír társadalom gyors átalakulásából és elvilágiasodásából adódott. A társadalmi változás igen gyors volt, amely gyakran negatívan hatott arra a hagyományos ragaszkodásra, amelyet a nép a katolikus tanítás és értékek iránt érzett. Gyakran megesett, hogy elhanyagolták azokat a szentségi és áhitatgyakorlatokat, amelyek a hitet táplálják és képessé teszik a növekedésre, mint például a gyakori szentgyónás, a mindennapos ima, az évenkénti lelkigyakorlatok. Meghatározóvá vált ebben az időszakban még papok és szerzetesek részéről is az a tendencia, hogy olyan világi gondolkodásmódokat és ítéleteket tegyenek magukévá, amelyek nem állnak kellő összefüggésben az Evangéliummal. A II. Vatikáni Zsinat által szorgalmazott megújulás programját sokszor félreértették és valójában az ekkor zajló mélyreható társadalmi változások közepette egyáltalán nem volt könnyű meghatározni, milyen módon lehetne azt véghezvinni. Különösképpen meghonosodott az a jó szándéktól vezérelt, de téves irányzat, hogy elkerüljék a büntetőjogi eljárásokat a kánonjogilag szabálytalan helyzetekben. Ebben az általánosabb összefüggésben kell megpróbálnunk megérteni a fiatalkorúakkal szembeni szexuális visszaélések lehangoló problémakörét, amely nem kis mértékben járult hozzá a hit megrendüléséhez és az egyház és tanítása iránti tisztelet megcsappanásához.
Csak úgy állíthatunk fel világos diagnózist és találhatunk hatékony kivezető utat, ha figyelemmel megvizsgáljuk a jelenlegi válságot kiváltó számos okot. Nyilván ezek között tarthatjuk számon a következőket: nem megfelelő folyamatok a papságra és szerzetességre jelentkezők alkalmasságának megállapításában; elégtelen emberi, erkölcsi, intellektuális és lelki képzés a szemináriumokban és a noviciátusokban; a papság és más, tekintéllyel rendelkező személyek előnyben részesítésének társadalmi tendenciája, valamint a helytelen aggódás az egyház jó híréért és a botrányok elkerülése érdekében, amelynek eredményeképpen a hatályos kánonjogi büntetéseket nem alkalmazták és az egyes ember méltóságát nem óvták meg. Sürgetően fel kell lépni ezeknek a tényezőknek a kiiktatása érdekében, amelyek oly tragikus következményekkel jártak az áldozatok és családjaik élete szempontjából és annyira elhomályosították az Evangélium fényét, amennyire évszázadok üldöztetései után sem került sor.
5. Szent Péter székébe történt megválasztásom óta számos alkalommal találkoztam a szexuális visszaélések áldozataival, s erre készen állok a jövőben is. Velük időztem, meghallgattam a velük történteket, magamévá tettem szenvedéseiket, imádkoztam velük és értük. Pápaságom alatt korábban, az e tényekkel való szembenézés szándékával azt kértem Írország püspökeitől 2006-os ad limina látogatásuk során, hogy “állapítsák meg, mi az igazság a múltban történtekkel kapcsolatban és hozzanak meg minden alkalmas intézkedést, hogy elejét vegyék hasonlók megtörténtének a jövőben. Biztosítsák, hogy az igazságosság elvei maradéktalanul érvényesüljenek és főképpen gyógyítsák az áldozatokat és mindazokat, akiket megráztak ezek az abnormális bűncselekmények” (Beszéd az ír püspökökhöz, 2006 október 28).
E levelemmel arra buzdítalak mindnyájatokat, mint Isten népének írországi tagjait, hogy gondolkodjatok el a sebeken, amelyeket Krisztus teste kapott, s azokon az alkalmasint fájdalmas gyógymódokon, amelyek szükségesek e sebek bekötözéséhez és begyógyításához. Gondoljatok arra, hogy egységre és szeretetre, kölcsönös segítségre van szükség, hogy az egyházi újrakezdés és megújulás hosszú folyamatába belevágjunk. Olyan szavakkal fordulok most hozzátok, amelyek szívemből fakadnak, és külön-külön mindnyájatokhoz szeretnék szólni, mint fivéreimhez és nővéreimhez az Úrban.
6. A visszaélések áldozataihoz és családjaikhoz
Borzasztó szenvedésben volt részetek és ezt valóban fájlalom. Tudom, hogy semmi sem törölheti el azt a rosszat, amit elviseltetek. Elárulták a bizalmatokat, megsértették méltóságotokat. Sokan azt is megtapasztaltátok, hogy amikor elég bátrak voltatok, hogy beszéljetek a veletek történtekről, senki sem hallgatott meg benneteket. Azok, akik a zaklatásoknak a kollégiumokban voltatok kitéve, még azt is átéltétek, hogy nincs mód elmenekülni a szenvedések elől. Érthető, hogy nehéz számotokra a megbocsátás és a kibékülés az egyházzal. Az egyház nevében nyíltan kifejezem a szégyent és a lelkiismeretfurdalást, melyet mindannyian érzünk. Ugyanakkor azt is kérem tőletek, hogy ne veszítsétek el a reményeteket. Az egyház közösségében találkozunk Jézus Krisztus személyével, aki maga is az igazságtalanság és a bűn áldozata lett. Hozzátok hasonlóan ő is viseli igazságtalan szenvedésének sebeit. Ő megérti kínjaitok mélységét és hatásainak kitartó voltát életetekben, a másokkal való kapcsolataitokban, ideértve az egyházhoz fűződő kapcsolataitokat is. Tudom, hogy többeteknek még az is nehezére esik, hogy belépjen a történtek után egy templomba. Ugyanakkor éppen Jézus sebei azok, amelyeket megváltó szenvedései olyan eszközzé alakítanak át, amelyek révén megtörik a rossz hatalma és újjászülethetünk az életre és a reményre. Szilárdan hiszek a Krisztus áldozatában megmutatkozó szeretet gyógyító erejében, amely még a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetekben is megszabadulást és az újrakezdés ígéretét tudja adni.
Pásztorként fordulok hozzátok, mivel aggódom Isten minden gyermekének javáért és alázattal kérem, gondoljátok át mindazt, amit eddig elmondtam. Kérem, hogy Krisztushoz közelítvén és egyháza életében részt véve (amely egyházat megtisztítja a bűnbánat és amely megújul a lelkipásztori szeretetben) újra képesek legyetek felfedezni Krisztus végtelen, mindnyájunk felé forduló szeretetét. Bízom benne, hogy ilyen módon eljuttok a kiengesztelődésre, a mély belső gyógyulásra és békére.
7. Azokhoz a papokhoz és szerzetesekhez, akik szexuálisan visszaéltek a fiatalokkal
Visszaéltetek a bizalommal, amit ártatlan fiatalok és szüleik helyeztek belétek. Ezért felelnetek kell a mindenható Isten előtt és az erre létrehozott bíróságok előtt. Elvesztettétek Írország népének megbecsülését és szégyent és gyalázatot hoztatok paptestvéreitekre. Azok, akik közületek papok, megsértettétek a papi rend szentségét, amelyen keresztül Krisztus jelenvalóvá válik bennünk és cselekedeteinkben. Amellett, hogy hatalmas károkat okoztatok áldozataitoknak, nagy kárt okoztatok az egyháznak és a papságról és szerzetességről való közvélekedésnek.
Arra buzdítalak benneteket, hogy végezzetek lelkiismeret-vizsgálatot, vállaljátok felelősségeteket a bűnökért, amelyeket elkövettetek és alázattal juttassátok kifejezésre sajnálkozásotokat. Az őszinte megbánás megnyitja a kaput Isten megbocsátása és a tényleges megjavulás kegyelme előtt. Személyesen imát és penitenciát kell végeznetek azokért, akiket megbántottatok, hogy így ti is tegyetek cselekedeteitek jóvátételéért. Krisztus megváltó áldozatának hatalma van megbocsátani a legsúlyosabb bűnöket is és a legszörnyűbb rosszból is képes jót teremteni. Ugyanakkor Isten igazságossága megköveteli tőlünk, hogy adjunk számot cselekedeteinkről anélkül, hogy bármit is rejtegetnénk. Ismerjétek el nyilvánosan vétkeiteket, vessétek alá magatokat az igazságszolgáltatásnak, de ne veszítsétek el reményeteket Isten irgalmában.
8. A szülőkhöz
Mélyen felkavartak benneteket azok a szörnyűségek, amelyek a legbiztonságosabbnak hitt környezetben történtek. A mai világban nem könnyű családi tűzhelyet építeni és gyermeket nevelni. A gyermekek megérdemlik, hogy biztonságos környezetben növekedjenek, ahol szeretik és elfogadják őket, ahol pontosan megértik identitásukat és értéküket. Joguk van rá, hogy a hiteles erkölcsi értékek szerint neveljék őket, amelyek az emberi személy méltóságában gyökereznek, joguk van rá, hogy nevelésük katolikus hitünk igazságán alapuljon, és arra, hogy olyan magatartási és cselekvési mintákat kapjanak, amelyek az egészséges önbecsülésre és a tartós boldogságra vezetik őket. Ez a nemes és igényes feladat elsősorban rátok, szülőkre van bízva. Arra buzdítalak benneteket, hogy a magatok részéről a legjobb bánásmódot biztosítsátok gyermekeiteknek mind otthon, mind általában a társadalomban, miközben az egyház a maga részéről folytatja azoknak az utóbbi években hozott intézkedéseknek az átültetését a gyakorlatba, amelyek megvédik a fiatalokat a plébániai és nevelői intézményekben. Miközben fontos felelősségeteknek eleget tesztek, legyetek benne bizonyosak, hogy mellettetek állok és támogatlak benneteket imáimmal.
9. Írország gyermekeihez és fiataljaihoz
Szeretnék a bátorítás szavaival fordulni hozzátok. A ti egyház-tapasztalatotok nagyon eltér szüleitekétől és nagyszüleitekétől. A világ nagyon sokat változott, amióta ők olyan idősek voltak, mint most ti. Ennek ellenére mindenki, minden nemzedékben az életnek ugyanarra az útjára van meghívva, bármilyenek legyenek is a körülmények. Mindnyájan megbotránkoztunk az egyház egyes tagjainak bűnein és kudarcain, főként azokén, akiket különleges módon arra választottak ki, hogy a fiatalokat vezessék és szolgálják. Mégis: az egyházban találhatjátok meg Jézus Krisztust, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (vö. Zsid 13,8). Ő szeret benneteket és értetek adta oda önmagát a kereszten. Keressétek a személyes kapcsolatot ővele egyházának közösségében, mert ő sohasem fogja elárulni bizalmatokat! Csak ő képes választ adni legmélyebb várakozásaitokra és csak ő képes életetek számára teljes jelentést adni azáltal, hogy mások szolgálatának irányába állítja. Szegezzétek tekinteteteket Jézusra és az ő jóságára, és őrizzétek szívetekben a hit lángját. Ír katolikus testvéreitekkel együtt azért tekintek rátok, hogy Istenünk hűséges tanítványai legyetek és olyannyira szükséges lelkesedésetekkel és idealizmusotokkal járuljatok hozzá szeretett egyházunk újjáépítéséhez és megújításához.
10. Írország papjaihoz és szerzeteseihez
Mindnyájan szenvedünk azon testvéreink bűneinek következményeként, akik elárulták szent megbizatásukat, vagy akik nem megfelelő és felelős módon viszonyultak a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakhoz. A szégyen és felháborodás nyomán, amelyeket mindez kiváltott, nemcsak a világi hívők között, hanem köztetek és szerzetes közösségeitekben is, sokan vagytok, akik személyesen is elbizonytalanodtak és elmagányosodtak. Azt is tudom, hogy néhány ember szemében úgy tűntök fel, mintha bűnrészesek volnátok, s úgy tekintenek rátok, mintha valamilyen módon ti is felelősek volnátok mások vétkeiért. Ebben a szenvedéssel teli időszakban szeretnélek megerősíteni benneteket papi és szerzetesi életetekben és küldetésetekben, s arra hívlak fel benneteket, hogy szilárdítsátok meg hiteteket Krisztusban, szereteteteket az ő egyháza iránt és bizalmatokat a megváltás, a megbocsátás és a belső megújulás evangéliumi ígéretében. Így tudjátok mindenki előtt megmutatni, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (vö. Róm 5,20).
Tudom, hogy közületek sokan éreznek csalódást, értetlenséget, haragot amiatt, ahogyan ezeket a kérdéseket egyes elöljáróitok kezelték. Ennek ellenére fontos, hogy közelről együttműködjetek azokkal, akik a tekintélyt viselik, és törekedjetek rá, hogy a válság megoldására hozott intézkedések valóban evangéliumiak, igazságosak és hatékonyak legyenek. Főként arra buzdítalak benneteket, hogy egyre inkább az imádság embereivé váljatok, kövessétek bátran a megtérés, a megtisztulás és a megbékélés útját. Ily módon az ír egyház új életet és erőt nyerhet tanúságotokból, amennyiben életetekben láthatóvá válik az Úr megváltó hatalma.
11. Püspök testvéreimhez
Nem lehet tagadni, hogy néhányan közületek és elődeitek közül mulasztottatok, olykor súlyosan, a hosszú idő óta fennálló kánonjogi normák betartásában a fiatalokkal szemben történt szexuális visszaélések ügyében. Komoly hibákat követtek el a vádak kezelése kapcsán. Megértem, milyen nehéz volt felfogni a probléma elterjedt és összetett voltát, megbízható információkhoz jutni és igazságos döntéseket hozni a szakértők ellentmondásos tanácsaira támaszkodva. Mindezzel együtt el kell ismerni, hogy a dolgok megítélésében súlyos hibák történtek és az egyházkormányzás terén is voltak mulasztások. Ez komolyan aláásta a szavahihetőségetekbe és hatékonyságotokba vetett bizalmat. Méltányolom azokat az erőfeszítéseket, amelyeket azért hoztatok, hogy a múlt bűneit jóvá tegyétek és biztosítsátok, hogy ne történjen hasonló a jövőben. Amellett, hogy teljes mértékben végrehajtjátok azt, amit a kánonjogi normák előírnak a fiatalokkal szembeni szexuális visszaélések kapcsán, továbbra is működjetek együtt a világi hatalommal az ő jogkörük területén. Természetesen a szerzetes elöljáróknak is meg kell tenniük ugyanezt. Ők is részt vettek nem régen itt, Rómában olyan összejöveteleken, amelyek célja ezeknek a kérdéseknek a világos és következetes megközelítése volt. Szükséges, hogy az ír egyháznak a fiatalok védelmével kapcsolatos szabályait folyamatosan felülvizsgáljátok és megújítsátok, s ezeket teljesen és részrehajlás nélkül átültessétek a gyakorlatba, a kánonjogi előírásoknak megfelelő módon.
Csak a teljesen becsületesen és átláthatóan végigvitt cselekmények állíthatják helyre a tiszteletet és szeretetet az írek részéről az egyház iránt, amelynek életünket szenteltük. S ennek elsősorban a ti saját önvizsgálatotokból, belső megtisztulásotokból és lelki megújhodásotokból kell kiindulnia. Az ír emberek méltán elvárják, hogy Isten emberei, szentek legyetek, egyszerűen éljetek és minden nap a személyes megtérésre törekedjetek. Számukra, Szent Ágoston kifejezésével élve, püspökök vagytok; velük együtt azonban arra vagytok meghívva, hogy Krisztus követői legyetek (vö. Beszéd 340,1). Arra buzdítalak tehát titeket, hogy újítsátok meg felelősség-érzéseteket Isten előtt, növekedjetek a népetek iránt érzett szolidaritásban és mélyítsétek el lelkipásztori buzgalmatokat nyájatok minden egyes tagja iránt. Különösképpen legyetek érzékenyek minden egyes papotok lelki és erkölcsi életére. Legyetek példák számukra a magatok életével, álljatok mellettük, hallgassátok meg aggodalmaikat, bátorítsátok őket ezekben a nehéz időkben és tápláljátok bennük a Krisztus iránti szeretet lángját s elkötelezettségüket a testvérek iránti szolgálatban.
A világi híveket is bátorítani kell, hogy vegyék ki részüket az egyház életéből. Tegyetek róla, hogy olyan képzést kapjanak, amelyből megtanulnak számot adni az Evangéliumról a modern társadalomban (vö. 1 Pét 3,15), és még teljesebben működjenek közre az egyház életében és küldetésében. Ez segíteni fog viszont nektek, hogy szavahihető vezetők legyetek s egyúttal tanúi Krisztus megváltó igazságának.
12. Minden ír hívőnek
A fiatalok számára az egyházban szerzett tapasztalat mindig olyan gyümölcsöt kellene teremjen, ami a Jézus Krisztussal való személyes és éltető kapcsolatot jelenti egy szerető és tápláló közösségben. Ebben a környezetben a fiatalokat abban kell támogatni, hogy növekedjenek teljes emberi és spirituális énjük kialakulásában, törekedjenek a szentség, a szeretet és az igazság eszményeire és merítsenek a vallás és kultúra hatalmas hagyományának kincseiből. Mindinkább elvilágiasodó társadalmunkban, amelyben nekünk, keresztényeknek is nehezünkre esik létünk transzcendens dimenzióiról beszélnünk, új utakra van szükségünk, hogy átadhassuk a fiataloknak a Jézus Krisztushoz fűződő, az egyház közösségében megélt barátság szépségét és gazdagságát. A jelenlegi válságban igen fontosak azok az intézkedések, amelyek az egyes bűntényekkel kapcsolatos igazságos szembenézést szolgálják, ám magukban mégsem elegendőek: új látásmódra van szükség, hogy a jelenlegi és eljövendő nemzedékeket a közös hitünk elfogadására ösztönözzük. Ha az Evangélium által kijelölt utat járjátok, megtartjátok a parancsolatokat és életeteket mind jobban Jézus Krisztus személyéhez igazítjátok, meg fogjátok tapasztalni azt a mélyreható megújulást, amire olyan nagy szükség van most. Mindnyájatokat arra hívlak, hogy tartsatok ki ezen az úton.
13. Kedves testvéreim Krisztusban, a valamennyiőtök iránt érzett mély aggodalom vezérelt, hogy bátorító és támogató szavakat intézzek hozzátok ebben a fájdalommal teli időszakban, amikor emberi mivoltunk esendősége ilyen világosan megnyilvánult. Remélem, hogy úgy fogjátok ezeket fogadni, mint lelki közelségem és bizalmam jelét, hogy képesek lesztek választ adni a jelen pillanat kihívásaira, ismételten ihletet és erőt tudtok meríteni Írország nemes hagyományaiból, amellyel hűséges maradt az Evangéliumhoz, kitartott a hitben és határozottan kereste a szentség útját. Valamenyiőtökkel együtt azért imádkozom kitartóan, hogy Isten kegyeméből begyógyuljanak azok a sebek, amelyeket sok személy és sok család kapott, és hogy az ír egyház az újjáéledés és lelki megújulás korszakába lépjen.
14. Szeretnék néhány kézzelfogható kezdeményezést figyelmetekbe ajánlani a jelen helyzet megoldására.
Az ír püspökökkel tartott találkozóm végén azt kértem, hogy az idei Nagyböjt legyen az imádság időszaka, amelyben az Isten irgalmának és a Szentlélek erejének és szentségének kiáradását kérjük országotokban az egyházra. Most arra szólítalak föl titeket, mindnyájatokat, hogy pénteki penitenciáitok egy egész éven keresztül, mostantól egészen 2011 Húsvétjáig ezért a célért legyenek felajánlva. Azt kérem tőletek, hogy böjtjeiteket, imáitokat, szentírás-olvasásotokat, irgalmas cselekedeteiteket ajánljátok fel a gyógyulás és a megújulás kegyelmének elnyeréséért az ír egyház számára. Arra bátorítalak benneteket, fedezzétek fel újra a kiengesztelődés szentségét, és gyakrabban járuljatok kegyelmeinek átalakító erejéhez.
Különös figyelmet kell szentelni a szentségimádásnak és minden egyházmegyében kell lennie olyan templomoknak vagy kápolnáknak, amelyek ezt a célt szolgálják. Azt kérem, hogy a plébániák, a szemináriumok, a szerzetesházak, a kolostorok szervezzék meg a szentségimádásokat olyan módon, hogy azokon mindenki részt tudjon venni. A buzgó imádság az Úr valós jelenlétében hozzájárul a visszaélésekkel elkövetett bűnök jóvátételéhez, amelyek annyi kárt okoztak. Ugyanitt könyörgünk a megújult erőért és a küldetésünk mélyebb megértéséért minden püspök, pap, szerzetes és világi hívő részéről.
Bízom benne, hogy ez a program elhozza az ír egyház megújulását Isten igazságának teljességében, hiszen az igazság szabaddá tesz (vö. Jn 8,32).
Ezenkívül, miután másokkal konzultáltam a kérdésről és imádkoztam felette, szándékomban áll meghirdetni egy apostoli vizitációt Írország egyes egyházmegyéiben csakúgy, mint a szemináriumokban és a szerzetesi kongregációknál. A vizitáció célja segíteni a helyi egyházaknak a megújulás útján és megszervezésében a római Kúria és az Ír Püspöki Kar megfelelői irodái fognak közreműködni. A részleteket megfelelő időben nyilvánosságra hozzuk.
Javaslom azt is, hogy tartsatok országos missziót valamennyi püspök, pap és szerzetes bevonásával. Bízom benne, hogy írországi és máshonnan származó hithirdetők és lelkigyakorlat-szervezők hozzáértésére támaszkodva, a zsinati dokumentumok, a papszentelés és a fogadalomtételek liturgikus szertartásainak és az újabb pápai tanításoknak az áttanulmányozása révén eljuttok hivatásaitok mélyebb értékeléséhez, újra felfedezitek hitetek gyökerét Jézus Krisztusban és bőven oltjátok szomjatokat az élő víz forrásaiból, amelyet Ő nyújt számotokra egyháza révén.
A papság most zajló évében különösképpen elétek állítom Vianney-i Szent János alakját, aki nagyon gazdag felfogással rendelkezett a papság misztériumával kapcsolatban. “A papnál vannak – írta – a mennyek kincseinek kulcsai: ő tárja fel az ajtót, ő a jó Isten sáfára, aki gazdálkodik javaival”. Az Ars-i plébános jól látta, mennyire jó szolgálatot tesz egy közösségnek, ha papja jó és szent ember: “A jó pásztor, az Isten szíve szerint való pásztor a legnagyobb kincs, amelyet Isten egy plébániának adhat, s egyben az isteni irgalom legértékesebb adománya is”. Vianney-i Szent János közbenjárását kérem, hogy Írországban a papság új életre támadjon és a teljes ír egyházban növekedhessen a papi szolgálat hatalmas ajándéka iránti megbecsülés.
Megragadom ezt az alkalmat, hogy már most köszönetet mondjak mindazoknak, akik az apostoli vizitációt és a missziót meg fogják szervezni, s annak a sok férfinak és nőnek is, akik már egész Írországban a fiatalok védelmével foglalkoznak az egyházi intézményekben. Attól a pillanattól fogva, hogy teljes mértékben felfogták a fiatalokkal szembeni szexuális visszaélés elterjedtségét és súlyosságát a katolikus intézményekben, az egyház nagy mennyiségű munkát végzett a világ számos táján, hogy szembenézzen ezzel a helyzettel és elejét vegye a hasonlóknak. Miközben nem szabad takarékoskodnunk energiáinkkal, hogy javítsuk és megújítsuk a már kialakított eljárásokat, bátorít az a tudat, hogy az elővigyázatossági intézkedések, amelyeket a helyi egyházak hoztak, a világ számos részén mintául szolgáltak más intézmények számára is.
E levelemet az Ima az ír egyházért zárja, amelyet azzal a gonddal küldök, amelyet egy apa érez gyerekeiért és azzal a szeretettel, amelyet hozzátok hasonló keresztényként érzek, megbotránkozva és megsebezve azok miatt, amik szeretett egyházunkban történtek. Miközben ezt az imádságot használjátok családjaitokban, plébániáitokon és közösségeitekben, védelmezzen és vezessen benneteket a Boldogságos Szűz Mária azon az úton, amely elvezet a szorosabb egységre Fiával, akit keresztrefeszítettek és feltámadt. Nagy szeretettel és szilárdan bízva Isten ígéreteiben adom mindnyájatokra apostoli áldásomat, mint az Istenben kapott erő és béke zálogát.
Vatikán, 2010. március 19., Szent József ünnepén
XVI. Benedek pápa
Ima az ír egyházért
Atyáink Istene,
újíts meg minket a hitben, amely számunkra élet és üdvösség,
a reménységben, amely megbocsátást és belső megújulást ígér,
a szeretetben, amely megtisztítja és megnyitja szíveinket,
hogy szeressünk téged és benned valamennyi testvérünket.
Urunk, Jézus Krisztus,
engedd, hogy az ír egyház megújuljon ezeréves elkötelezettségében,
amellyel fiataljainkat az igazság, a jóság,
a szentség és a társadalom nagylelkű szolgálata útján vezeti.
Szentlélek, vígasztalónk, közbenjárónk és vezetőnk,
add a szentség és apostoli buzgóság új tavaszát
az ír egyháznak.
Engedd, Urunk, hogy szomorúságunk és könnyeink,
őszinte erőfeszítéseink a múlt hibáinak kijavítására,
valamint szilárd elhatározásunk a javulásra
meghozzák a kegyelem bőséges gyümölcseit,
és elmélyüljön a hit
családjainkban, plébániáinkon, iskoláinkban és egyesületeinkben,
hogy lelkileg előre haladjon ezáltal az ír társadalom,
és az emberiség egész családja
növekedjen a szeretetben, az igazságosságban, az örömben, a békében.
Máriának, Írország Királynőjének, Édesanyánknak,
Szent Patriknak, Szent Brigittának és minden szentnek szerető védelmében bizakodva,
neked ajánljuk, Szentháromság,
önmagunkat, gyermekeinket
és az ír egyház minden szükségét.
Amen.
Fordította: Domokos György
