MÁSODIK SZAKASZ
A TÍZPARANCSOLAT
„MESTER, MIT TEGYEK...?”
2052. „Mester, mi jót tegyek, hogy örök életem legyen?” A kérdést föltevő ifjúnak Jézus mindenekelőtt azt válaszolja, hogy föl kell ismerni Istent, Őt, aki „egyedül jó”, mint a legfőbb Jót, mint minden jó forrását. Azután mondja neki Jézus: „Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat”, és fölsorolja az embertársaink szeretetével kapcsolatos előírásokat: „ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld”. Végül pozitív módon összefoglalja mindezt: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 19,16-19).
2053. Az első választ egy második követi: „Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem!” (Mt 19,21). A második válasz nem érvényteleníti az elsőt. Jézus Krisztus követése magában foglalja a parancsok teljesítését. A Törvény nem szűnt meg,[1] hanem az ember arra kap meghívást, hogy Mesterének személyében találja meg azt, aki a Törvény tökéletes beteljesedése. A három szinoptikus evangéliumban Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett hívása - hogy tanítványként és a parancsok megtartásával kövesse Őt - kapcsolódik a szegénységre és tisztaságra szóló buzdításhoz.[2] Az evangéliumi tanácsok elválaszthatatlanok a parancsolatoktól.
2054. Jézus átvette a Tízparancsolatot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek erejét is, mely a Törvény betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely fölülmúlja az írástudókét és a farizeusokét[3] és a pogányokét is.[4] A parancsolatok összes követelményét megvilágította: „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! (...) Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével.” (Mt 5,21-22)
2055. Amikor megkérdezik tőle: „Melyik a főparancs a törvényben?” (Mt 22,36), Jézus így válaszol: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,37-40).[5] A Tízparancsolatot a szeretet e kettős és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a Törvény teljessége:
„Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az igében foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A Törvény tökéletes teljessége tehát a szeretet.” (Róm 13,9-10)
A TÍZPARANCSOLAT A SZENTÍRÁSBAN
2056. A „Tízparancsolat” szó szerint azt jelenti: „tíz szó” (Kiv 34,28; MTörv 4,13;10,4). Isten népének a szent hegyen nyilatkoztatta ki ezt a „tíz szót”. „Ujjával”[6] írta ezeket, másként mint a többi, Mózes által leírt parancsolatokat.[7] E szavak egész különlegesen Isten szavai. A Kivonulás könyvében[8] és a Második Törvénykönyvben[9] hagyományozták ránk. Az ó Szövetség megkötésétől kezdve a Szent Könyvek hivatkoznak a „tíz szóra”,[10] de az új Szövetségben, Jézus Krisztusban nyert kinyilatkoztatást teljes értelmük.
2057. A Tízparancsolatot mindenekelőtt a kivonulással összefüggésben kell értelmezni, mely Isten nagy szabadító tette az Ószövetség középpontjában. A „tíz szó” akár tiltó, akár pozitív parancsként (mint a „Tiszteld atyádat és anyádat”) a bűn rabszolgaságából kiszabadult élet föltételeit mutatja meg. A Tízparancsolat az élet útja:
„Ha szereted az Urat, a te Istenedet, az Ő útjain jársz, megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit, élni fogsz és megsokasít téged.” (MTörv 30,16)
A Tízparancsolat szabadító erejét tükrözi például a szombati pihenés parancsa, ami a idegenekre és a rabszolgákra is vonatkozik:
„Emlékezzél arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett onnan.” (MTörv 5,15)
2058. A „tíz szó” tömören összefoglalja és kihirdeti Isten törvényét: „E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhő borította ég felé fölcsapó lángok közül, zengő hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet: azután fölírta két kőtáblára, és átadta nekem” (MTörv 5,22). Ezért nevezik e kőtáblákat a „bizonyságnak” (Kiv 25,16). Ugyanis Isten és az Ő népe közötti szövetség föltételeit tartalmazzák. A „bizonyság tábláit” (Kiv 31,18; 32,15; 34,29) a „frigyládába” kellett elhelyezni (Kiv 25,16; 40,1-2).
2059. A „tíz szót” Isten teofánia közben mondja ki („szemtől szemben beszélt hozzátok a hegyen a tűz közepéből”: MTörv 5,4). Hozzátartoznak a kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten önmagáról és a maga dicsőségéről ad. A törvények ajándéka magának Istennek és az Ő szent akaratának ajándéka. Isten, amikor megismerteti akaratát, önmagát nyilatkoztatja ki népének.
2060. A parancsolatok és a Törvény ajándéka részét képezi a Szövetségnek, melyet Isten népével kötött. A Kivonulás könyve szerint a „tíz szó” kinyilatkoztatása a Szövetség fölajánlása[11] és megkötése[12] között történik - miután a nép kötelezte magát annak „megtételére”, amit az Úr mondott, és az „engedelmességre”.[13] A Tízparancsolat csak a Szövetségre való hivatkozás után adatik át („Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk”: MTörv 5,2).
2061. A parancsolatok a maguk teljes jelentését a Szövetség keretében kapják meg. A Szentírás szerint az ember erkölcsi cselekvése a Szövetségben és a Szövetség által nyeri el sajátos értelmét. A „tíz szó” közül az első Isten népe iránti szeretetének kezdeményezésére emlékeztet:
„És mivel a szabadság paradicsomából a bűn büntetéséül e világ szolgaságába jutottunk, ezért a Tízparancsolat első mondata, azaz Isten parancsainak első szava a szabadságról szól, mondván: »Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából«” (Kiv 20,2; MTörv 5,6)[14]
2062. A szorosan vett parancsolatok a második helyen következnek; azt mondják el, hogy a Szövetség által létrejött Istenhez tartozás föltételei mit foglalnak magukban. Az erkölcsi létezés válasz az Úr szeretettel teljes kezdeményezésére. Elismerés, meghajlás Isten előtt és a hálaadás kultusza. Együttműködés azzal a tervvel, melyet Isten a történelem folyamán valósít meg.
2063 Az Isten és az ember közti szövetségről és párbeszédről tanúskodik az is, hogy az összes parancsolat egyes szám első személyben hangzik el („Én vagyok az Úr...”) és egy másik személynek szól („te...). Isten minden parancsolatában egyesszámú névmás jelöli a címzettet. Isten megismerteti akaratát az egész néppel, s ugyanakkor minden egyes emberrel is:
„Az Isten iránti szeretetet is parancsolta, és a felebarát iránti igazságosságot is sürgette, hogy se igazságtalan, se Istenhez méltatlan ne legyen az ember, akit így készített föl a Tízparancsolat által a vele való barátságra és a felebaráttal való összhangra (...). És ezért (a Tízparancsolat szavai) nálunk (keresztényeknél) hasonlóképpen érvényben vannak, tágabb és mélyebb értelmet nyernek, és nem oldódnak föl az Ő test szerinti eljövetele által.”[15]
A TÍZPARANCSOLAT AZ EGYHÁZI HAGYOMÁNYBAN
2064. Az egyházi hagyomány - hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve - alapvető fontosságot és jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak.
2065. Szent Ágoston óta a „Tízparancsolatnak” kiemelkedő helye van a keresztségre készülők és a hívők katekézisében. A 15. században jött szokásba, hogy a Tízparancsolatot pozitív megfogalmazással rímekbe szedjék a könnyebb megjegyzés kedvéért. Ezek a versek mindmáig használatosak. Az Egyház katekizmusai többnyire a Tízparancsolatot követve adták elő a keresztény erkölcstant.
2066. A parancsolatok beosztása és számozása idők folyamán változott. A jelen katekizmus a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely a katolikus egyházban hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérő beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek.
2067. A tíz parancsolat Isten és a felebarát szeretetének követelményeit hirdeti. Az első három inkább Isten szeretetére, a másik hét a felebarát szeretetére vonatkozik.
Mert miként a szeretetnek két parancsolata van, melyektől - az Úr mondja - függ az egész Törvény és a Próféták, (...) úgy a tíz parancsolat két kőtáblán adatott. Mert azt mondják, hogy három volt írva az egyik táblára és hét a másikra.[16]
2068. A Trienti Zsinat azt tanítja, hogy a Tízparancsolat kötelezi a keresztényeket, és a megigazult embernek is meg kell tartania.[17] A II. Vatikáni Zsinat megerősíti, hogy „a püspökök, mint az apostolok utódai az Úrtól, kinek átadatott minden hatalom a mennyben és a földön, küldetést kaptak arra, hogy tanítsanak minden nemzetet és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, hogy az összes ember a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által elnyerje az üdvösséget.”[18]
A TÍZPARANCSOLAT EGYSÉGE
2069. A Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot. Mindegyik „szó” a többire és az egészre is utal; kölcsönösen függenek egymástól. A két tábla kölcsönösen rnegvilágítja egymást, szerves egészet alkot. Az egyik parancsolat megszegése az összes többi megszegése is.[19] A másik embert nem lehet tisztelni anélkül, hogy teremtő Istenét is ne áldanák. És Isten sem imádható anélkül, hogy teretményeit, az összes embert ne szeretnék. A Tízparancsolat egyesíti az ember Istennel kapcsolatos és emberekkel kapcsolatos életét.
A TÍZPARANCSOLAT ÉS A TERMÉSZETES TÖRVÉNY
2070. A tíz parancsolat Isten kinyilatkoztatásához tartozik. Ugyanakkor tanítják nekünk az ember igaz emberiességét. Megvilágítják a lényeges kötelezettségeket és belőlük fakadóan, közvetve az emberi személy természetéhez tartozó alapvető jogokat. A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a „természetes törvénynek”:
„Isten ugyanis először a természetes parancsok által, melyeket kezdettől beleírt az emberekbe, figyelmeztette őket, azaz a Tízparancsolat által - melyeket ha valaki meg nem tart, nem üdvözül -, és semmi többet nem követelt tőlük.”[20]
2071. A Tízparancsolat előírásai, bár a puszta értelem számára is elérhetők, kinyilatkoztatást nyertek. A természetes törvény követelményeinek teljes és biztos megismeréséhez a bűnös emberiségnek szüksége volt erre a kinyilatkoztatásra:
„A Tízparancsolat előírásainak teljes kibontása nagyon megfelelő volt a bűnös állapotnak az értelem fényének elhomályosulása és az akarat rosszra hajlása miatt.”[21]
Isten parancsait az Egyházban elénk adott isteni kinyilatkoztatás és az erkölcsi lelkiismeret szava által ismerjük meg.
A TÍZPARANCSOLAT KÖTELEZŐ EREJE
2072. Mind a tíz parancsolat, mivel az ember Isten és a felebarát iránti alapvető kötelezettségeit fejezi ki, lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Alapvetően változhatatlanok, s kötelező erejük mindig és mindenütt érvényes. Senki föl nem menthet alóluk. A tíz parancsolatot Isten az ember szívébe írta.
2073. A parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. Így például a szóbeli sértést az ötödik parancsolat tiltja, de súlyos bűn csak a körülmények vagy az elkövető személy szándéka miatt lesz.
„NÁLAM NÉLKÜL SEMMIT SEM TEHETTEK”
2074. Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hisz nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Az itt említett termés a Krisztussal való egyesülés által megtermékenyített élet szentsége. Amikor Jézus Krisztusban hiszünk, közösségben vagyunk az Ő misztériumaival és megtartjuk az Ő parancsait, akkor maga az Üdvözítő jön, hogy Atyját és testvéreit, a mi Atyánkat és a mi testvéreinket bennünk szeresse. Az Ő személye lesz a Szentlélek kegyelméből cselekvésmódunk belső és élő szabálya: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12).
Összefoglalás
2075. „Mi jót tegyek, hogy örök életem legyen” - „Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” (Mt 19,16-17)
2076. Jézus cselekvésmódjával és prédikációjával tanúságot tett a Tízparancsolat örökérvényűsége mellett.
2077. A Tízparancsolat ajándéka Istennek népével kötött Szövetségének keretén belül adatott. Isten parancsolatai e Szövetségben és e Szövetség által nyerik el igaz jelentésüket.
2078. Az egyházi hagyomány - hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve - alapvető fontosságot és jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak.
2079. A Tízparancsolat szerves egészet alkot, melyben minden egyes „szó” vagy „parancsolat” az egészre vonatkozik. Az egyik parancsolat megszegése, az összes többi megszegése is.[22]
2080. A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a természetes törvénynek. Az isteni kinyilatkoztatás és az emberi értelem által ismerjük meg.
2081. A tíz parancsolat lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Mindazonáltal a parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos.
2082. Amit Isten parancsol, azt kegyelmével lehetővé teszi.
Jegyzetek:
[1] Vö. Mt 5,17.
[2] Vö. Mt 19,6-12.21.23-29.
[3] Vö. Mt 5,20.
[4] Vö. Mt 5,46-47.
[5] Vö. MTörv 6,5; Lev 19,18.
[6] Vö. Kiv 31,18; MTörv 5,22.
[7] Vö. MTörv 31,9.24.
[8] Vö. Kiv 20,1-17.
[9] Vö. MTörv 5,6-22.
[10] Vö. pl. Oz 4,2; Jer 7,9; Ez 18,5-9.
[11] Vö. Kiv 19.
[12] Vö. Kiv 24.
[13] Vö. Kiv 24,7.
[14] Órigenész: In Exodum homilia 8,1: SC 321, 242 (PG 12, 350).
[15] Lyoni Szent Ireneusz: Advesus haereses 4, 16, 3-4: SC 100, 566-570 (PG 7, 1017-1018).
[16] Szent Ágoston: Sermo 33, 2: CCL 41, 414 (PL 38, 208).
[17] Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 19-20: DS 1569-70.
[18] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 24.
[19] Vö. Jak 2,10-11.
[20] Lyoni Szent Ireneusz: Advesus haereses 4, 15, 1: SC 100, 548 (PG 7, 1012).
[21] Szent Bonaventura: In quattuor libros Sententiarum 3, 37, 1, 3: Opera omnia 3. köt. (Ad Claras Aquas, 1887) 819-820.
[22] Vö. Jak 2,10-11.
