KEK 299-303

MÁSODIK RÉSZ
A KERESZTÉNY MISZTÉRIUM ÜNNEPLÉSE

MIRE JÓ A LITURGIA?

1066 Az Egyház a hitvallásban megvallja a Szentháromság misztériumát és „az ő tetszése szerinti akaratának misztériumát” (Ef 1,9) az egész teremtésre vonatkozóan: az Atya „akaratának misztériumát” azáltal teljesíti be, hogy szeretett Fiát és Szentlelkét ajándékozza a világ üdvösségére és saját nevének dicsőségére. Ez Krisztusnak történelemben végrehajtott és kinyilatkoztatott misztériuma, [1] egy terv, egy bölcsen elgondolt „rend” szerint, melyet Szent Pál „a misztérium rendjének [ökonómiájának]” (Ef 3,9), a patrisztikus hagyomány pedig később „a megtestesült Ige rendjének [ökonómiájának]” vagy „az üdvösség rendjének [ökonómiájának]” nevez.

1067 „Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének e művét -- melynek az isteni csodajelek az Ószövetség népében előképei --, az Úr Krisztus teljesítette be főként áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériumával, mellyel »halálunkat halálával megtörte és az életet föltámadásával újjászerzette«. Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramentuma”. [2] Ezért ünnepli az Egyház a liturgiában mindenekelőtt a húsvéti misztériumot, mely által Krisztus üdvösségünk művét beteljesítette.

1068 Liturgiájában hirdeti és ünnepli az Egyház e misztériumot, hogy a hívők belőle éljenek és tanúsítsák a világnak:

„A liturgia ugyanis, mely által -- leginkább az Eucharisztia isteni áldozatában -- »megvalósul a megváltás műve«, a legnagyobb mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükkel kifejezzék és másoknak megmutassák Krisztus misztériumát és az igaz Egyház sajátos természetét.” [3] MIT JELENT A LITURGIA SZÓ?

1069 A liturgia szó eredetileg `közmunkát', a `nép nevében vagy a nép érdekében végzett szolgálatot' jelent. A keresztény hagyományban azt akarja jelenteni, hogy Isten népe részt vesz „Isten művében”. [4] A liturgia által Krisztus, a mi Megváltónk és Főpapunk Egyházában, Egyházával és Egyháza által folytatja megváltásunk művét.

1070 Az Újszövetségben a liturgia szó nemcsak az istentiszteletet, [5] hanem az evangélium hirdetését, [6] és a tevékeny felebaráti szeretetet is jelenti. [7] Mindegyik esetben Isten és az emberek szolgálatáról van szó. A liturgikus ünneplésben az Egyház szolgálóleány, Urának, az egyetlen „Leiturgosznak” [8] képmása szerint, részesedvén az Ő papi (istentisztelet), prófétai (igehirdetés) és királyi (szeretet) szolgálatában:

„Méltán foghatjuk föl tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlását, melyben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fő és a tagok együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Ezért minden liturgikus ünneplés -- mint a pap Krisztus és az Ő teste, az Egyház műve -- kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.” [9]

LITURGIA MINT AZ ÉLET FORRÁSA

1071 A liturgia, Krisztus műve, Egyházának is cselekménye. A liturgia valósítja meg és nyilvánítja ki az Egyházat mint az Isten és az emberek között Krisztus által megvalósult közösség látható jelét. A híveket beviszi a közösség új életébe. Föltételezi, hogy valamennyien „tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően” vesznek részt benne. [10]

1072 „Az Egyház tevékenységét nem tölti ki teljesen a liturgia”; [11] az evangelizációnak, a hitnek és a megtérésnek meg kell előznie; csak akkor tudja megteremni gyümölcseit a hívők életében: az új életet a Szentlélekben, a tevékeny elkötelezettséget az Egyház küldetéséért és egységének szolgálatát.

MÁDSÁG ÉS LITURGIA

1073 A liturgia részesedés abban az imában is, amelyet Krisztus a Szentlélekben az Atyának mond, s amely minden keresztény imádság forrása és beteljesedése. A liturgia alapozza és gyökerezteti meg a belső embert [12] abban „a nagy szeretetben” , amellyel az Atya az Ő szeretett Fiában „szeretett minket” (Ef 2,4). A liturgia „Isten csodatette”, mely minden, „mindig a Lélekben” (Ef 6,18) mondott imádságtól elevenedik meg és mélyül el.

ATEKÉZIS ÉS LITURGIA

1074 „A liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje.” [13] Ezért Isten népe katekézisének kiváltságos helye. „A katekézis természete szerint csatlakozik a liturgikus cselekményekhez és a szentségekhez, mert a szentségekben, s elsősorban az Eucharisztiában, Jézus Krisztus halmozottan az emberek átalakításáért tevékenykedik.” [14]

1075 A liturgikus katekézis be akar vezetni Krisztus misztériumába (ezért müsztagógia), a láthatóból a láthatatlanba, a jelekből a jelzett dolgokba, a „szakramentumokból” a „misztériumok” felé haladva. E katekézis a helyi és regionális katekizmusok illetékességi körébe tartozik. A jelen katekizmus, mely a különböző rítusú és kultúrájú egész Egyházat akarja szolgálni, [15] azt adja elő, ami alapvető és az egész Egyházban közös a liturgia mint misztérium és ünneplés (első szakasz), majd a hét szentség és a szentelmények (második szakasz) tekintetében.


Jegyzetek:
[1] Vö. Ef 3,4.
[2] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 5.
[3] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 2.
[4] Vö. Jn 17,4.
[5] Vö. ApCsel 13,2; Lk 1,23.
[6] Vö. Róm 15,16; Fil 2,14--17.30.
[7] Vö. Róm 15,27; 2Kor 9,12; Fil 2,25.
[8] Vö. Zsid 8,2.6.
[9] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7.
[10] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 11.
[11] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 9,
[12] Vö. Ef 3,16--17.
[13] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 10.
[14] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 23.
[15] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 3--4.

Vissza a főoldalra