1. Előszó
2. A tömegtájékoztatási eszközök vallási jelentősége
Első fejezet
3. Az Egyház joga, a világi hívők szerepe
4. Az erkölcsi elvek érvényesítése
5. A tömegtájékoztatás legfontosabb témái
6. a művészi szabadság és az erkölcsi törvény viszonya.
7. az erkölcsi rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése
8. A helyes közvélemény kialakítása
9. A hatások befogadóinak kötelezettségei
10. A fiatalok és a szülők kötelezettségei
11. Az alkotók és terjesztők kötelezettségei
12. A tömegtájékoztatási eszközök és a közhatalom
Második fejezet
13. Az apostolkodás szolgálatában
14. Részletes irányelvek a sajtó, a film, a rádió, a tévé és a színház számára
15. Szakemberek képzése egyháziakból és világi hívőkből
16. A közösség nevelése
17. Értékes vállalkozások támogatása
18. A tömegtájékoztatási világnap
19. Szentszéki bizottság
20. A megyéspüspökök feladatai
21. Országos bizottságok
22. Nemzetközi katolikus bizottság
23. Lelkipásztori eligazítás
24. A Zsinat szava minden jószándékú emberhez
A II. Vatikáni Zsinat Inter mirifica kezdetű
dekrétuma a tömegtájékoztatási eszközökről
PÁL PÜSPÖK
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
A ZSINATI ATYÁKKAL EGYÜTT ÖRÖK EMLÉKEZETÜL
(Előszó)
1. A csodálatra méltó technikai találmányok közül, melyeket az emberi
szellem Isten segítségével napjainkban a teremtett dolgokból hozott
elő, az Anyaszentegyház azok felé fordul fokozott figyelemmel, melyek
új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors
közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is
kiemelkednek azok az eszközök, melyek természetüknél fogva nemcsak az
egyes embereket, hanem tömegeket, sőt az egész emberi társadalmat el
tudják érni és meg tudják mozgatni -- miként a sajtó, a film, a rádió,
a televízió és a hasonlók --, ezért joggal nevezhetők tömegtájékoztatási
eszközöknek.
(A tömegtájékoztatási eszközök vallási jelentősége)
2. Az Anyaszentegyház jól tudja, hogy ezek az eszközök, ha helyesen
alkalmazzák őket, az emberi nemnek nagy segítséget nyújtanak, mert
nagyban hozzájárulnak a szellem pihenéséhez és kiműveléséhez, illetve
Isten országának terjesztéséhez és megszilárdításához; de azt is tudja,
hogy az emberek a teremtő Isten szándékai ellen és saját romlásukra is
használhatják őket; sőt anyai szorongással és fájdalommal látja azt a
sok kárt, mely nagyon gyakran éri a társadalmat gonosz használatuk
következtében.
Ezért a Szentséges Zsinat a pápáknak és püspököknek ebben a fontos
kérdésben tanúsított éber őrködését magáévá téve kötelességének tartja,
hogy megtárgyalja a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatos főbb
kérdéseket. Bízik abban, hogy ily módon előterjesztett tanítása és
útmutatása nemcsak a krisztushívők üdvösségét, hanem az egész emberi
közösség haladását is szolgálni fogja.
Első fejezet
(Az Egyház joga, a világi hívők szerepe)
3. A katolikus Egyház -- mivel az Úr Krisztus arra alapította, hogy az
üdvösséget minden emberhez elvigye, s ezért kötelessége az
evangelizáció -- feladata részének tartja, hogy a tömegtájékoztatási
eszközökkel is továbbítsa az üdvösség hírét, s megtanítsa az embereket
ezen eszközök helyes használatára.
Az Egyháznak tehát veleszületett joga, hogy fölhasználja és birtokolja
ezeket az eszközöket, amennyiben azok a keresztény neveléshez vagy a
lelkek üdvösségéért végzett bármiféle munkájához szükségesek és
hasznosak; és a szent pásztorok feladatához tartozik, hogy a híveket
úgy neveljék és irányítsák, hogy a tömegtájékoztatási eszközök
használatával is igyekezzenek elérni önmaguk és az egész emberi család
üdvösségét és tökéletességét.
Egyébként elsősorban a világi hívőknek kell valóban emberi és
keresztény szellemmel áthatniuk ezeket az eszközöket, hogy az emberiség
nagy várakozásának és az isteni tervnek teljesen megfeleljenek.
(Az erkölcsi elvek érvényesítése)
4. Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy
mindazok, akik velük élnek, ismerjék és e területen is hűségesen
valósítsák meg az erkölcsi rend normáit. Elsősorban a témát
kell mérlegelni, melyet az egyes eszközök természetüknek megfelelően
közvetítenek; továbbá a körülményeket -- a célt, a személyeket,
a helyet, az időpontot, és minden mást, aminek szerepe van a
kommunikáció létrejöttében --, mert ezek az erkölcsi megítélést
módosíthatják, illetve egészen meg is változtathatják; s végül az egyes
eszközök sajátos hatásmódját is, mely olyan fokot érhet el,
hogy az emberek, főként ha nincsenek fölkészülve, alig képesek
fölfigyelni rá, úrrá lenni fölötte, vagy ha úgy adódik, elutasítani
maguktól.
(A
tömegtájékoztatás legfontosabb témái)
5. Különösképpen szükséges, hogy az összes érdekelt helyes
lelkiismeretet alakítson ki magában a tömegtájékoztatási eszközök
dolgában, főleg azokkal a témákkal kapcsolatban, melyeket napjainkban
élénken vitatnak.
Az első ilyen téma az úgynevezett információnak, a
hírek szerzésének és továbbadásának kérdése.
Nyilvánvaló, hogy az információ igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen a
mai társadalom fejlettsége és tagjainak egyre szorosabbá váló
kapcsolatai miatt; az események és tények gyors közzététele az egyes
embereknek folyamatos és teljesebb ismeretet nyújt róluk, így
eredményesebb lehet tevékenységük a közjó érdekében, s valamennyien
könnyebben hozzájárulhatnak az egész társadalom fejlődéséhez. A
társadalomnak tehát megvan a joga ahhoz, hogy információt kapjon
mindarról, amit az embereknek -- mégpedig kinek-kinek a körülményei
szerint -- akár mint egyéneknek, akár mint egyes csoportok tagjainak,
hasznos tudniuk. E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a
közlés tartalmát tekintve mindig igaz és -- az igazságosság
valamint a szeretet sérelme nélkül -- teljes legyen; a közlés
módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelő, azaz szentül
tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket, s az ember törvényes
jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok
közzétételében; nem minden tudás használ ugyanis,"a szeretet viszont
épít" (1Kor 8,1).
6. A második kérdés a művészi
szabadság és az erkölcsi törvény viszonya. Mivel a véget nem
érő viták hátterében nem ritkán téves etikai és esztétikai tanítások
állnak, a Zsinat kijelenti, hogy az objektív erkölcsi rend elsőbbségét
mindenkinek föltétel nélkül tisztelnie kell, mert egyedül ez múlja
fölül és rendezi el az emberi élet minden egyéb, bármilyen magasrendű
megnyilvánulását, a művészetet sem véve ki. Ugyanis kizárólag az
erkölcsi rend érinti az embert, Istennek értelmes és magasabb rendű
életre hivatott teremtményét a maga teljességében, és -- amennyiben
teljesen és hűségesen megtartja -- ez vezeti el a tökéletesség és
boldogság teljes birtoklására.
7. A harmadik kérdés az erkölcsi
rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése. A rossz
bemutatásának -- jóllehet a mélyebb benyomást keltő drámai hatásokkal a
tömegtájékoztatás által is szolgálhatja az ember és lelki mélységeinek
mélyebb megismerését, s ki tudja emelni, hogy milyen nagyszerű az, ami
jó és igaz -- alkalmazkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, nehogy a
lelkeknek inkább kárára, mint hasznára legyen, főként ha olyan
dolgokról van szó, melyek bizonyos tartózkodást követelnek, illetve
könnyen rossz kívánságokra ösztönözik az eredeti bűntől megsebzett
embert.
(A helyes közvélemény
kialakítása)
8. Mivel a közvéleménynek ma a magánéletben és közéletben egyaránt nagy
hatalma és tekintélye van minden rendű és rangú ember szemében, a
társadalom minden tagjának ezen a téren is meg kell tennie azt, amit az
igazságosság és a szeretet követel, hogy ezen eszközök segítségével is
helyes közvélemény kialakítására és terjesztésére törekedjenek.
(A hatások
befogadóinak kötelezettségei)
9. Sajátos kötelezettségei vannak mindazoknak, akik mint olvasók, nézők
vagy hallgatók, személyes és szabad döntés alapján befogadják a
tömegtájékoztató eszközök hatásait. A helyes választás megköveteli,
hogy a befogadók egyértelműen azt részesítsék előnyben, ami erkölcsi,
tudományos vagy művészi szempontból értékesebb; kerülniük kell viszont
azt, ami önmaguknak lelki kárt vagy bűnre vezető alkalmat jelent, vagy
másokat a rossz példával bűnbe vihet, vagy akadályozza a jó és segíti a
rossz terjedését; ami többnyire megtörténik akkor, amikor megfizetik
azokat, akik kizárólag gazdasági szempontok szerint használják ezeket
az eszközöket.
Annak érdekében, hogy a befogadók teljesíteni tudják az erkölcsi
törvényt, el ne mulasszák a kötelezettségüket idejében tájékozódni
arról, mi az illetékes hatóság véleménye e dolgokról és a helyes
lelkiismeret szabályai szerint ehhez tartsák magukat; hogy pedig a
kevésbé helyes ösztönzéseknek ellen tudjanak állni, és egyértelműen a
jót részesítsék előnyben, törekedjenek megfelelő forrásokból merítve
helyes lelkiismereti tájékozottságra és beállítottságra szert tenni.
(A fiatalok és a
szülők kötelezettségei)
10. A befogadók, elsősorban a fiatalok, iparkodjanak megszokni, hogy
mértéktartóan és fegyelmezetten használják ezeket az eszközöket;
törekedjenek arra is, hogy a látott, hallott, olvasott dolgokat egyre
mélyebben megértsék; a nevelőkkel vagy szakemberekkel beszélgessenek el
róluk, és sajátítsák el a helyes kritikát. A szülők pedig emlékezzenek
kötelességükre: őrködjenek éberen, hogy a hitre vagy erkölcsre káros
látványosságok, sajtótermékek és hasonlók az otthonok küszöbén kívül
maradjanak, és ilyesmikkel gyermekeik másutt se találkozzanak.
(Az alkotók és terjesztők kötelezettségei)
11. A tömegtájékoztatási eszközök használatában kiemelkedő erkölcsi
felelősség hárul az újságírókra, írókra, színészekre, a színházi és
filmrendezőkre, gyártókra, műsorszerkesztőkre, filmkölcsönzőkre,
vállalkozókra, eladókra, kritikusokra és mindazokra, akik bármilyen
formában részt vesznek a közölt anyag megalkotásában és terjesztésében.
Egészen nyilvánvaló, hogy mekkora a felelősségük a mai körülmények
között, hiszen információs és ösztönző munkájukkal egyaránt vezethetik
az emberiséget jó és rossz irányba.
Feladatuk tehát úgy egyeztetni a gazdasági, politikai és művészeti
szempontokat, hogy ezek a közjóval sohase ellenkezzenek; e cél elérése
végett jól teszik, ha szakmai szervezetbe tömörülnek, mely -- szükség
esetén, külön szerződésbe foglalva az erkölcsi kódex megtartását --
rábírja tagjait arra, hogy munkakörükben tiszteletben tartsák az
erkölcsi törvényeket.
Gondoljanak állandóan arra, hogy az olvasók és nézők nagy része
fiatalkorú, akiknek igazán szükségük van olyan sajtótermékekre, illetve
látványosságokra, melyek tisztességes szórakozást nyújtanak és magasabb
érdeklődésre is ösztönöznek. Ügyeljenek arra is, hogy vallásos témákat
komoly és tapasztalt személyekre bízzanak, és kellő tisztelettel
dolgozzanak föl.
(A
tömegtájékoztatási eszközök és a közhatalom)
12. Ebben a témakörben különleges felelősség terheli a polgári
hatóságot a közjó alapján, melynek ezek az eszközök is szolgálatára
vannak rendelve. A közhatalomra tartozik, hogy a hatáskörének
megfelelően megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos
szabadságát, melyre a társadalomnak mindenképpen szüksége van haladása
érdekében, külön is kiemelve a sajtószabadságot; feladata továbbá a
vallás, a kultúra és az igazi művészet pártolása; védelmeznie kell a
befogadó közösséget, hogy szabadon élhessen törvényes jogaival. A
közhatalom kötelessége az is, hogy támogassa azokat a vállalkozásokat,
melyek, jóllehet az ifjúságra igen előnyös hatással volnának, segítsége
nélkül nem valósulhatnának meg.
Végül az államhatalom, mely törvényesen őrködik a polgárok jóléte
fölött, köteles a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján
a jogrend megtartásával biztosítani, hogy ezekkel az eszközökkel vissza
ne éljenek, és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom
haladását. Ez az éber gondoskodás a legkevésbé sem nyomja el az egyesek
vagy csoportok szabadságát, különösen akkor nem, ha hiányoznak a komoly
biztosítékok azok részéről, akik foglalkozásszerűen dolgoznak a
tömegtájékoztatási eszközöknél.
Sajátos védelemben kell részesülniök a fiataloknak a nekik ártalmas
sajtótermékekkel és látványosságokkal szemben.
Második fejezet
(Az apostolkodás
szolgálatában)
13. Az Egyház minden tagja egy szívvel-lélekkel azon legyen, hogy a
tömegtájékoztató eszközöket haladéktalanul és semmi fáradságot sem
kímélve eredményesen használják föl az apostolkodás legkülönfélébb
munkáiban, amint az idők és a körülmények megkívánják, megelőzvén az
ártó kezdeményezéseket, főleg azokon a területeken, ahol az erkölcsi és
a vallási fejlődés fokozott erőfeszítéseket igényel.
A lelkipásztorok ezért siessenek e területen is eleget tenni
feladatuknak, mely általános igehirdetői tisztüknek szerves része; a
világi hívek is, akiknek részük van ezen eszközök használatában,
törekedjenek tanúságot tenni Krisztusról, főként úgy, hogy ki-ki
szakmailag felkészülten és apostoli lelkülettel áll helyt a maga
munkaterületén, sőt a maguk részéről közvetlenül is nyújtsanak
segítséget az Egyház apostoli tevékenységéhez műszaki, gazdasági,
kulturális vagy művészi vonalon.
(Részletes
irányelvek a sajtó, a film, a rádió, a tévé és a színház számára)
14. Elsősorban a jó sajtó érdemel támogatást. Az olvasók igazi
keresztény szellemben való nevelésére szervezzék meg és támogassák a
valóban katolikus sajtót, melyet -- akár közvetlenül az egyházi
hatóságtól függ, akár a világi katolikusok irányítás alatt áll --
nyilvánvalóan azzal a szándékkal adnak ki, hogy a közvéleményt a
természetjog, a katolikus tanítás és erkölcsi törvény szerint alakítsa,
erősítse és fejlessze, s az Egyház életét érintő eseményeket közölje és
helyesen értelmezze. Figyelmeztetni kell a híveket arra, hogy önmaguk
és minden esemény katolikus megítélése szempontjából mennyire fontos a
katolikus sajtó olvasása és terjesztése.
Főleg az ifjúság számára készített, tisztességes szellemi felüdülést
nyújtó, igazi kultúrát és művészetet terjesztő filmek gyártását és
forgalmazását minden eszközzel támogatni és védeni kell. Ez elsősorban
azt jelenti, hogy a lelkiismeretes filmgyártókat és forgalmazókat
pénzügyeikben és vállalkozásaikban segítik, összefogják őket, a jó
filmeket elismerő kritikával és díjakkal jutalmazzák, a katolikus
jellegű vagy más tisztességes filmszínházakat pártolják és
szervezetekbe fogják össze.
Ugyancsak hathatós támogatásban részesüljenek a jó szellemű rádiós és
televíziós adások, különösen azok, melyek a családok szempontjából
értékesek. Sürgessék, hogy legyenek katolikus adások, hogy ezek
bekapcsolják a hallgatókat és nézőket az Egyház életébe, s lelküket
vallásos igazságokkal itassák át. Ahol szükséges, jól megfontoltan
létesítsenek katolikus adóállomásokat, de gondoskodjanak arról, hogy
adásaik színvonalasak és hatásosak legyenek.
Emellett gondot kell fordítani arra, hogy a nemes és ősi színművészet,
mely a tömegtájékoztatási eszközök útján is széles körben terjed,
növelje a nézők emberi és erkölcsi műveltségét.
(Szakemberek
képzése egyháziakból és világi hívőkből)
15. A fentebb kifejezett kívánalmak megvalósulásáért haladéktalanul ki
kell képezni papokat, szerzeteseket és világi hívőket, hogy megfelelő
szakértelemmel dolgozzanak ezen eszközökkel az apostoli célokért.
Elsősorban világiakat kell művészi, elméleti és erkölcsi képzésben
részesíteni. Ezért növelni kell az olyan iskolák, egyetemi karok és
intézmények számát, ahol újságírók, forgatókönyvírók, rádiós és
televíziós szakemberek és mások teljesértékű, egyben keresztény
szellemű kiképzést nyerhetnek, különös tekintettel az Egyház szociális
tanítására. A színészeket is úgy kell kiképezni és segíteni, hogy
művészetükkel a társadalom javát szolgálják. Végül gondosan föl kell
készíteni az irodalom-, film-, rádió-, televízió- és más kritikusokat,
hogy mindegyikük magas fokon értse szakmáját, és olyan ítéleteket
tudjanak alkotni, melyekben az erkölcsi meggondolás a maga súlyával
szerepel.
(A közösség nevelése)
16. Mivel a különböző korú és műveltségű befogadókhoz eljutó
tömegtájékoztatási eszközök helyes használata a befogadók jó elméleti
és gyakorlati képzését teszi szükségessé, az ilyen kezdeményezéseket --
főként, ha fiatalabbaknak szólnak -- a katolikus iskolák minden
szintjén, a papnevelő intézetekben és a hívek apostoli szervezeteiben
karolják föl és sokasítsák meg, érvényesítve bennük a keresztény
erkölcs alapelveit. Annak érdekében, hogy mindez minél hamarabb
megvalósulhasson, az ide vonatkozó katolikus tanítás, fegyelem és
értelmezés a katekézisben is jelenjék meg.
(Értékes vállalkozások
támogatása)
17. Szégyenletes volna, ha az Egyház gyermekei közönyösen néznék,
miként köti gúzsba és akadályozza az üdvösség tanítását a sok
gyakorlati nehézség vagy az anyagiak hiánya, bár köztudott, hogy ezek
az eszközök valóban nagy összegeket igényelnek. Ezért e Szent Zsinat
emlékezteti a híveket, hogy kötelességük fönntartani és támogatni a
katolikus újságokat, folyóiratokat, filmvállalkozásokat, rádió- és
televízió-állomásokat és közvetítéseket, hiszen ezeknek az a célja,
hogy terjesszék és megvédjék az igazságot és a társadalom keresztény
szellemű neveléséhez hozzájáruljanak. A Zsinat továbbá nagy nyomatékkal
fölkéri a gazdasági életben és a technika világában nagy tekintélynek
örvendő szerveket és személyeket, hogy anyagi támogatással és
tapasztalataikkal szívesen és nagylelkűen segítsék a valódi műveltséget
és az apostoli célkitűzést szolgáló tömegtájékoztatási eszközöket.
(A tömegtájékoztatási
világnap)
18. Annak érdekében, hogy az Egyház sokféle apostolkodása a
tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban hatásosabb lehessen, a
földkerekség minden egyházmegyéjében határozzanak meg a püspökök
belátása szerint évenként egy napot, melyen fölhívják a hívek figyelmét
az ezekkel az eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeikre; kérjék őket,
hogy ezért az ügyért imádkozzanak és adakozzanak, a gyűjtött összegeket
pedig fordítsák lelkiismeretesen az ilyen irányú egyházi intézmények és
vállalkozások fönntartására és fejlesztésére, a világkatolicizmus
szükségleteit szem előtt tartva.
(Szentszéki bizottság)
19. A pápának mint legfőbb pásztornak külön szentszéki hivatal álljon
rendelkezésére a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatos teendőiben.[1]
(A megyéspüspökök feladatai)
20. Saját egyházmegyéjében a püspök feladata, hogy figyelemmel kísérje
és támogassa az ilyen műveket és vállalkozásokat. Ha pedig ezek a
szervezett apostolkodás keretébe tartoznak, még ha exempt szerzetesek
vezetése alatt állnának is, neki kell irányítani azokat.
(Országos bizottságok)
21. Mivel pedig egy egész országot magába foglaló apostolkodáshoz a
tervek és az erők egysége kívánatos, ez a Szent Zsinat elhatározza és
elrendeli, hogy országonként létesítsenek hivatalt a sajtó, a film, a
rádió és televízió ügyeinek intézésére, és ezt minden módon támogassák.
Az országos hivatalok legfőbb feladata a hívek lelkiismeretének helyes
irányítása ezen eszközök használatában, s a katolikus kezdeményezések
bátorítása és összehangolása.
Országonként egy püspöki bizottság vagy egy megbízott püspök irányítsa
e hivatalokat; s bennük világi hívők is kapjanak helyet, olyanok, akik
jól ismerik a katolikus tanítást és ugyanakkor szakemberek.
(Nemzetközi katolikus
bizottság)
22. Mivel a tömegtájékoztatási eszközök hatása túlterjed a nemzeti
határokon, és az egyéneket mintegy az egész emberiség polgáraivá teszi,
az országokon belüli kezdeményezéseket nemzetközi szinten is össze kell
hangolni. A 21. pontban említett országos hivatalok tehát elevenen
működjenek együtt a maguk megfelelő nemzetközi katolikus szervezetével.
Ezeket a nemzetközi katolikus szervezeteket egyedül a Szentszék
hagyhatja jóvá és tőle függnek.
(Lelkipásztori eligazítás)
23. E Szent Zsinat tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozó elveinek és
szabályainak megvalósítása érdekében a Zsinat kifejezett megbízására a
Szentszék a 19. pontban említett hivatala különböző nemzetekből való
szakértők segítségével adjon ki Lelkipásztori utasítást.
(A Zsinat
szava minden jó szándékú emberhez)
24. Végül a Szent Zsinat bízik abban, hogy ennek a határozatnak elveit
és utasításait szívesen fogadja és valóra is váltja az Egyház minden
tagja, akik így ezen eszközök használatával is nemcsak kárt nem
szenvednek, hanem mint a föld sója ízt adnak a földnek, s mint a világ
világossága, megvilágítják a világot. Ezen túlmenően a Szent Zsinat
meghív minden jó szándékú embert, főként a tömegtájékoztatási eszközök
irányítóit, hogy ezen eszközöket egyedül az emberiség javára fordítsák,
mert az egész világ jövője egyre inkább a helyes használatuktól függ.
Így tehát miként a művészetek régi emlékei, úgy ezek az új találmányok
is az Úr nevét dicsőítsék az Apostol szavai szerint "Jézus Krisztus
ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid 13,8).
Mindazt, amit e dekrétum egészében és részleteiben tartalmaz,
helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli
hatalmunkkal a tisztelendő atyákkal együtt a Szentlélekben jóváhagyjuk,
kötelezőként kimondjuk, tekintélyünkkel megerősítjük, és amit a Zsinat
alkotott, Isten dicsőségére közzétenni elrendeljük.
Rómában, Szent Péternél, 1963. december 4-én.
Én PÁL, a katolikus Egyház püspöke
Következnek a zsinati atyák aláírásai
JEGYZETEK
[1] A zsinati atyák szívesen látják a sajtó-, színház- és filmügyek titkárságára vonatkozó javaslatot, és a maguk részéről is tisztelettel kérik a szentatyát, hogy e hivatal hatáskörét terjessze ki a tömegkommunikációs eszközök mindegyikére, a sajtót sem véve ki; munkatársait pedig a különféle nemzetek szakembereiből toborozzák, a világiak köréből is.
