Elnök Úr,
Tiszteletreméltó Püspök Testvéreim, kedves Magyar Polgárok!
1. Ebben az órában, amikor befejeződik lelkipásztori látogatásom, szükségét érzem annak, hogy újra kifejezésre juttassam hálámat. Nagy örömmel jöttem Magyarországra, hogy részt vegyek a Pannonhalmi Főapátság jubileumi ünnepségén, és hogy meglátogassam Győr történelmi emlékekben gazdag városát és annak Szent István király korában alapított egyházmegyéjét. A magyar néppel megújított kapcsolat megerősített e nemzet iránti tiszteletemben, amely a múlt nagy szellemi és polgári hagyományaiban őrzi mostani megújulásának titkát. Megosztottátok velem azokat a reménységeket és aggodalmakat, amelyek történelmetek jelen szakaszát kísérik. Amikor távozom, egy olyan nép eleven emlékét viszem magammal, amely elszántan arra törekszik, hogy igazságos és békés jövőt építsen mindenkinek.
Köszönöm, Elnök Úr, a kiváló fogadtatást, köszönöm, hogy lehetőséget nyújtott nekem arra, hogy megosszam a szeretett magyar néppel a megújulás nagylelkűséggel és bátorsággal kijelölt útjának egy rövid szakaszát.
Ezen a két napon találkozhattam az ország vezetőivel. Megadatott nekem, hogy viszontláttam sok hittestvéremet: püspököket, papokat, férfi és női szerzeteseket, világi intézmények tagjait és világi híveket. Most pedig, amikor búcsút veszek, elismeréssel köszöntök mindenkit: a magyarokat, akik e hazában vannak vagy annak határain kívül élnek, az itteni kisebbségeket és a menekülteket, ennek az Európa szívében lévő országnak minden lakóját. Köszönet mindazoknak, akik részt vettek látogatásomon, azoknak, akik azt előkészítették és akik biztosították annak békés és nyugodt lefolyását.
2. Azzal a tudattal indulok vissza, hogy egy nagylelkű néppel találkoztam, amelynek történelmében – a múltra tekintve joggal mondhatjuk – Európa történelme tükröződik vissza.
Magyarország polgárai ebben az időszakban különösen is elkötelezték magukat az igazi társadalmi és gazdasági fejlődés keresésére. Ebben a nehéz feladatban bizalommal tekintenek Európára, mint arra a nagy közös otthonra, amelyben minden népnek lehetőséget kell kapnia, hogy kifejezhesse azt a sajátos gazdagságot, ami őt jellemzi. Ennek megvalósulása érdekében az egyes nemzetek együttélésének mindig a jog és az igazságosság, a szolidaritás és az együttműködés szilárd alapján kell nyugodnia.
Kiemelten szeretnék a fiatalokhoz szólni, akikkel ittlétem alatt nem tudtam külön találkozni, de akik közül sokakat örömmel láttam az ünnepi alkalmak során. Kedves magyar fiatalok! A második világháború és nagyrészt a rákövetkező diktatúra is számotokra csupán történelem, ti közvetlenül nem tapasztaltátok meg ezeket. Ti vagytok az 1989-90 alapvető társadalmi fordulata utáni első nemzedék. Igyekezzetek tájékozódni mindarról, ami az immár végéhez közeledő századunkban történt. Ismerjétek meg és gondolkodjatok el rajta, hogy az előttetek járók hibái és szenvedései okulástokra szolgáljanak. Az immár küszöbön álló harmadik évezred veletek kezdődik. Ti vagytok nemzetetek reménysége. Ezért tiétek a feladat is, hogy új életerőt adjatok történelmének. Örökségetek
nem könnyű. De Isten segítségével képesek vagytok annak megfelelni. Ne csüggedjetek, hanem kövessétek az igazság és a hit útját. Fogadjátok el a rátok váró kihívásokat. Legyetek egy olyan új világ építői, amely azoknak az értékeknek az alapjára támaszkodik, amelyek Szent István király tetteit ihlették. Legyetek biztosak benne, hogy Isten, a történelem Ura segíteni fog nektek, hogy mindenki javára töltsétek be küldetésteket.
3. Elnök Úr! Eljött immár a búcsú órája. Még egyszer köszönet azért a szívélyes fogadtatásért, amellyel vártak és elkísértek rövid látogatásom során ebben az országban. Most visszatérek Rómába, abba a városba, amelyhez oly sok szállal kötődik a magyar nép történelme. Róma régtől fogva oly sok e földről származó zarándok áhított célja volt. Szent István építette fel Rómában az első vendégházat a magyar zarándokok számára. A hit és a szeretet e kötelékére emlékezve mint a béke és a remény zarándoka jöttem hozzátok. Bárcsak látogatásom megerősítene minden hívőt az evangéliumhoz és az Egyházhoz való nagylelkű ragaszkodásban, hogy Krisztus igazságának és szeretetének fénye felragyogjon a föld minden szegletén.
Ezt akartam megismételni neked, Magyarországi Katolikus Közösség, amelyet búcsúzóul szeretettel köszöntök. Kedves Hívek! Örömmel láttam ragaszkodástokat az Egyházhoz és elkötelezettségteket országotok javára. A meghívásért és a testvéri vendégszeretetért külön is köszönetét mondok Önnek, Bíboros úr, továbbá a győri püspöknek, a pannonhalmi főapátnak és az egész püspöki konferenciának.
Amikor pedig mindnyájatokra Isten áldását kérem, szívből kívánom hazátoknak és minden magyarnak, hogy békességben éljen, hogy együtt érjük meg azt a boldogságot, amelyet minden ember odaadóan keres.
Isten áldja ezt a földet és lakóit!
Tiszteletreméltó Püspök Testvéreim, kedves Magyar Polgárok!
1. Ebben az órában, amikor befejeződik lelkipásztori látogatásom, szükségét érzem annak, hogy újra kifejezésre juttassam hálámat. Nagy örömmel jöttem Magyarországra, hogy részt vegyek a Pannonhalmi Főapátság jubileumi ünnepségén, és hogy meglátogassam Győr történelmi emlékekben gazdag városát és annak Szent István király korában alapított egyházmegyéjét. A magyar néppel megújított kapcsolat megerősített e nemzet iránti tiszteletemben, amely a múlt nagy szellemi és polgári hagyományaiban őrzi mostani megújulásának titkát. Megosztottátok velem azokat a reménységeket és aggodalmakat, amelyek történelmetek jelen szakaszát kísérik. Amikor távozom, egy olyan nép eleven emlékét viszem magammal, amely elszántan arra törekszik, hogy igazságos és békés jövőt építsen mindenkinek.
Köszönöm, Elnök Úr, a kiváló fogadtatást, köszönöm, hogy lehetőséget nyújtott nekem arra, hogy megosszam a szeretett magyar néppel a megújulás nagylelkűséggel és bátorsággal kijelölt útjának egy rövid szakaszát.
Ezen a két napon találkozhattam az ország vezetőivel. Megadatott nekem, hogy viszontláttam sok hittestvéremet: püspököket, papokat, férfi és női szerzeteseket, világi intézmények tagjait és világi híveket. Most pedig, amikor búcsút veszek, elismeréssel köszöntök mindenkit: a magyarokat, akik e hazában vannak vagy annak határain kívül élnek, az itteni kisebbségeket és a menekülteket, ennek az Európa szívében lévő országnak minden lakóját. Köszönet mindazoknak, akik részt vettek látogatásomon, azoknak, akik azt előkészítették és akik biztosították annak békés és nyugodt lefolyását.
2. Azzal a tudattal indulok vissza, hogy egy nagylelkű néppel találkoztam, amelynek történelmében – a múltra tekintve joggal mondhatjuk – Európa történelme tükröződik vissza.
Magyarország polgárai ebben az időszakban különösen is elkötelezték magukat az igazi társadalmi és gazdasági fejlődés keresésére. Ebben a nehéz feladatban bizalommal tekintenek Európára, mint arra a nagy közös otthonra, amelyben minden népnek lehetőséget kell kapnia, hogy kifejezhesse azt a sajátos gazdagságot, ami őt jellemzi. Ennek megvalósulása érdekében az egyes nemzetek együttélésének mindig a jog és az igazságosság, a szolidaritás és az együttműködés szilárd alapján kell nyugodnia.
Kiemelten szeretnék a fiatalokhoz szólni, akikkel ittlétem alatt nem tudtam külön találkozni, de akik közül sokakat örömmel láttam az ünnepi alkalmak során. Kedves magyar fiatalok! A második világháború és nagyrészt a rákövetkező diktatúra is számotokra csupán történelem, ti közvetlenül nem tapasztaltátok meg ezeket. Ti vagytok az 1989-90 alapvető társadalmi fordulata utáni első nemzedék. Igyekezzetek tájékozódni mindarról, ami az immár végéhez közeledő századunkban történt. Ismerjétek meg és gondolkodjatok el rajta, hogy az előttetek járók hibái és szenvedései okulástokra szolgáljanak. Az immár küszöbön álló harmadik évezred veletek kezdődik. Ti vagytok nemzetetek reménysége. Ezért tiétek a feladat is, hogy új életerőt adjatok történelmének. Örökségetek
nem könnyű. De Isten segítségével képesek vagytok annak megfelelni. Ne csüggedjetek, hanem kövessétek az igazság és a hit útját. Fogadjátok el a rátok váró kihívásokat. Legyetek egy olyan új világ építői, amely azoknak az értékeknek az alapjára támaszkodik, amelyek Szent István király tetteit ihlették. Legyetek biztosak benne, hogy Isten, a történelem Ura segíteni fog nektek, hogy mindenki javára töltsétek be küldetésteket.
3. Elnök Úr! Eljött immár a búcsú órája. Még egyszer köszönet azért a szívélyes fogadtatásért, amellyel vártak és elkísértek rövid látogatásom során ebben az országban. Most visszatérek Rómába, abba a városba, amelyhez oly sok szállal kötődik a magyar nép történelme. Róma régtől fogva oly sok e földről származó zarándok áhított célja volt. Szent István építette fel Rómában az első vendégházat a magyar zarándokok számára. A hit és a szeretet e kötelékére emlékezve mint a béke és a remény zarándoka jöttem hozzátok. Bárcsak látogatásom megerősítene minden hívőt az evangéliumhoz és az Egyházhoz való nagylelkű ragaszkodásban, hogy Krisztus igazságának és szeretetének fénye felragyogjon a föld minden szegletén.
Ezt akartam megismételni neked, Magyarországi Katolikus Közösség, amelyet búcsúzóul szeretettel köszöntök. Kedves Hívek! Örömmel láttam ragaszkodástokat az Egyházhoz és elkötelezettségteket országotok javára. A meghívásért és a testvéri vendégszeretetért külön is köszönetét mondok Önnek, Bíboros úr, továbbá a győri püspöknek, a pannonhalmi főapátnak és az egész püspöki konferenciának.
Amikor pedig mindnyájatokra Isten áldását kérem, szívből kívánom hazátoknak és minden magyarnak, hogy békességben éljen, hogy együtt érjük meg azt a boldogságot, amelyet minden ember odaadóan keres.
Isten áldja ezt a földet és lakóit!
