Pátriárka Úr!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Tisztelendő Kusztosz Atya!
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
1. 2000. március 25. a nagy Jubileumi Évben az angyali üdvözlet ünnepe: ma az egész Egyház Názáretre tekint. Vágytam visszatérni Jézus városába, hogy még egyszer érezzem ezen a helyen annak az asszonynak a jelenlétét, akiről Szent Ágoston ezt írta: az Ige „anyjául választotta azt, akit teremtett; megteremtette azt, akit anyjának választhatott.” (vö. Sermo, 69, 3, 4.) Itt nagyon könnyű megérteni, miért mondják boldognak Máriát az összes nemzedékek (vö. Lk 2,48).
Szívből köszöntöm Őboldogságát, Michel Sabbah pátriárkát, s köszönöm neki a szentmisét bevezető nemes szavakat. Boutrosz Mouallen érsekkel, s veletek, püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők és hívők, együtt örülök ezen ünnepi szentmise kegyelmének. Örülök annak, hogy alkalmam van köszönteni a generális miniszter Giacomo Bini ferences atyát, aki érkezésemkor fogadott, s az egész Egyház csodálatát kifejezni Giovanni Battistelli kusztosz atyának és a kusztódia többi testvérének az odaadásért, mellyel egyedülálló hivatástokat teljesítitek. Hálásan köszönöm a hűséget, mellyel a Szent Ferenctől rátok bízott és a századok során a pápáktól megerősített szolgálatot végzitek.
2. Azért jöttünk össze, hogy megünnepeljük a 2000 évvel ezelőtt itt történt nagy misztériumot. Lukács evangélista pontosan elhelyezi az eseményt az időben és a térben: „A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak Dávid házából, kit Józsefnek hívtak. A szűz neve Mária volt.” (1,26-27) Annak megértéséhez azonban, hogy mi történt Názáretben 2000 évvel ezelőtt, vissza kell térnünk a Zsidókhoz írt levélből vett szentleckéhez. E részlet megengedi, hogy belehallgassunk az Atya és a Fiú közötti beszélgetésbe Isten öröktől való tervéről. „Áldozatot és fölajánlást nem akartál, de testet alkottál nekem. A bűnért való áldozatok és a holokausztok nem voltak kedvesek előtted. Akkor mondtam: Íme eljövök... hogy megtegyem, ó Isten, a te akaratodat.” (10,5-7) A Zsidókhoz írt levél azt mondja nekünk, hogy engedelmeskedvén az Atya akaratának az örök Ige azért jön közénk, hogy fölajánlja az előző szövetség minden áldozatát fölülmúló áldozatot. Az ő áldozata örök és tökéletes, és megváltja a világot.
Az isteni terv az Ószövetségben fokozatosan nyert kinyilatkoztatást, különösen Izaiás próféta szavaiban, melyeket az imént hallottunk: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme a szűz fogan és fiút fog szülni, és Emmánuelnak fogja nevezni.” (7,14) Emmánuel: velünk az Isten. E szavak jövendölik azt a páratlan eseményt, ami majd Názáretben történik az idők teljességében, és ezt az eseményt ünnepeljük ma örömmel és boldogan.
3. Jubileumi zarándoklatunk lélekben tett utazás, mely Ábrahám nyomdokaiban kezdődött, aki „atyánk a hitben” (a szentmise római kánonja, vö. Róm 4,11-12). Utunk ma Názáretbe vezetett, ahol Máriával találkozunk, Ábrahám legigazabb leányával. Mária az, aki mindenkinél jobban meg tudja tanítani nekünk, mit jelent „atyánk” hitét élni. Mária sokban különbözik Ábrahámtól; de „Isten barátja” (vö. Iz 41,8) és a fiatal názáreti asszony mélységében nagyon hasonló egymáshoz.
Mindketten csodálatos ígéretet kapnak Istentől. Ábrahám atyja lett egy fiúnak, akitől nagy nemzet származott. Mária Anyja lett egy Fiúnak, aki a Messiás, az Úr Fölkentje. Gábriel mondja: „Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz... az Úristen neki adja az ő atyjának, Dávidnak trónját, ... és országának nem lesz vége” (Lk 1,31-33). Ábrahámnak is, Máriának is az ígéret valami teljesen váratlan dologról beszél. Isten megváltoztatja életük mindennapos rendjét, és fölforgatja a megszokott ritmusokat és az átlagos várakozásokat. Az ígéret Ábrahámnak is, Máriának is lehetetlennek tűnik. Sára, Ábrahám felesége terméketlen volt, Mária pedig még nincs férjnél: „Miként lehetséges ez?”, kérdezi az angyaltól. „Férfit nem ismerek” (Lk 1,34).
4. Ábrahámnak is, Máriának is „igent” kell mondania valamire, ami korábban soha nem történt. Sára az első terméketlen asszony a Bibliában, aki Isten erejéből fogant. Ugyanígy Erzsébet az utolsó. Gábor angyal Erzsébetről beszél, hogy biztosítsa Máriát: „Íme, Erzsébet, a rokonod, ő is fiút fogant öregségében” (Lk 1,36).
Ábrahámnak is, Máriának is homályban kell elindulnia, ráhagyatkozva arra, aki meghívta őket. Mindazonáltal még a „miként lehetséges ez?” kérdés is azt jelzi, hogy Mária a félelmek és bizonytalanságok ellenére kész „igent” mondani. Mária nem azt kérdezi, hogy lehetségese az ígéret, hanem hogy miként valósul meg. Nem meglepő ezért, hogy végül kimondja a maga igenjét: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38.) E szavakkal Mária Ábrahám igazi leányának bizonyul, s Krisztus Anyja és minden hívő Anyja lesz.
5. Hogy e misztériumba még mélyebben behatoljunk, térjünk vissza Ábrahám útjának ahhoz a mozzanatához, amikor az ígéretet kapta. Akkor kapta ugyanis, amikor házában fogadta a három titokzatos vendéget (vö. Ter 18,1-15), és Istennek kijáró imádást ajánlott föl nekik: hármat látott és egyet imádott. Ez a titokzatos találkozás az angyali üdvözlet előképe, amikor Mária hatalommal elragadtatott az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösségbe. Mária Názáretben kimondott igenje által a megtestesülés Isten Ábrahámmal való találkozásának csodálatos beteljesedése lett. Ábrahám nyomdokait követve tehát eljutottunk Názáretbe, hogy énekeljük az asszony dicséretét, akiből „világosság támadt a világnak” (Ave Regina coelorum antifona).
6. De azért is jöttünk, hogy kérjük őt. Mit is kérhetünk, mi, zarándokok a harmadik keresztény évezred útján, Isten Anyjától? Ebben a városban – melyet, amikor VI. Pál meglátogatta, így határozott meg: „az evangélium iskolája. Itt megtanulhatunk figyelni, odahallgatni, elmélkedni, elmélyedni a legalázatosabb, legszebb, legáttetszőbb jelenség misztériumában” (Beszéd Názáretben 1964. január 5én) – mindenekelőtt az Egyház minden gyermeke hitének nagy megújulásáért imádkozom. A hit mély megújulásáért: nem csupán egy általános életvitelért, hanem a Credo tudatos és bátor megvallásáért: „et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est”. Názáretben, ahol Jézus „növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52), kérem a Szent Családot, indítson minden keresztényt a család megvédésére a sok veszedelemmel szemben, melyek napjainkban természetét, állandóságát és küldetését fenyegetik. A Szent Családra bízom a keresztények és minden jóakaratú ember erőfeszítéseit, melyekkel védeni akarják az életet, s növelni akarják minden ember méltóságának tiszteletét.
Máriának, a Theotokosznak, Isten nagy Anyjának szentelem a Szentföld családjait és a világ családjait.
Názáretben, ahol Jézus megkezdte nyilvános működését, kérem Máriát, segítse az Egyházat, hogy mindenütt hirdesse az „örömhírt” a szegényeknek, miként Jézus tette (vö. Lk 4,18). „Az Úr kegyelmének ezen esztendejében” kérem Máriát, tanítson minket az evangélium iránti alázatos és örömteli engedelmesség útjára fivéreink és nővéreink szolgálatában, előítéletek és kivételezések nélkül.
„Ó Anyja a megtestesült Igének, ne vesd meg könyörgésemet, hanem
jóságosan hallgass rám és hallgass meg engem. Ámen.” (Emlékezzél
meg...)
2000. március 25.
