Elnök Úr!
Kormánytagok!
Pátriárka és Püspök Testvéreim!
Hölgyeim és Uraim!
1. Damaszkuszba érkezvén, melyet a „Kelet gyöngyének” neveznek, mélységesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyon ősi földet látogatok meg, melynek fontos szerepe volt a Föld ezen részének történelmében. Irodalmi, művészeti és társadalmi hozzájárulása a kultúra és a civilizáció virágzásához, ismert. Különlegesen hálás vagyok Önnek, Elnök úr, és a Kormány tagjainak, hogy lehetővé tették szíriai látogatásomat, s megköszönöm Önnek hozzám intézett szívélyes üdvözlő szavait. Köszöntöm a polgári, politikai és katonai élet jelenlévő képviselőit és a Diplomáciai Testület tagjait. Hívő zarándokként jövök, folytatván jubileumi zarándoklatomat, azokra a helyekre, melyek különös módon kapcsolódnak Isten ön-kinyilatkoztatásához és üdvözítő műveihez (vö. Levél az üdvtörténet helyein tett zarándoklatról, 1. p.). Isten megadta nekem, hogy e zarándokutat itt Szíriában, Damaszkuszban folytassam, és köszöntsem mindnyájukat barátságban és testvériségben. Köszöntöm a Pátriárkákat és Püspököket, akik a szír keresztény közösség képviseletében vannak itt. Szívből jövő köszöntéssel fordulok az iszlám minden követőjéhez, akik e nemes földön élnek. Béke veletek! Asz-szalámú `alájkum!
2. Jubileumi zarándoklatom, mely Jézus Krisztus születésének 2000 évét jelzi, valójában egy évvel ezelőtt kezdődött az Ábrahámra való emlékezéssel, akihez Isten hívó szava innen nem is olyan messze, Hárán vidékén hangzott el. Ezután fölkereshettem a Sínai-hegyet, ahol Mózesnek átadatott a Tíz Parancsolat. Végül felejthetetlen látogatást tehettem a Szent Földön, ahol Jézus véghezvitte üdvözítő küldetését és megalapította Egyházát. Most gondolatom és szívem a Tarzoszi Saul, a nagy Pál Apostol felé fordul, akinek élete a Damaszkuszi úton változott át egyszer s mindenkorra. Szolgálatom, Róma Püspökének szolgálata sajátos módon kötődik Szent Pál Rómában vértanúsággal koronázott tanúságtételéhez.
3. Megfeledkezhetünk-e Szíriának és a körülötte lévő régiónak a kereszténység történelmének tett nagyszerű szolgálatáról? A kereszténység kezdetétől fogva voltak itt virágzó közösségek. A szíriai pusztaságban virágzott ki a keresztény szerzetesség; szír személyiségek, mint például Szent Efrém és Damaszkuszi Szent János neve örökre beíródott a keresztény emlékezetbe. Néhány Elődöm is ezen a tájon született.
A szíriai Iszlám nagy kulturális hatására is gondolok, mely az umajád kalifák irányítása alatt a Földközi-tenger legtávolabbi partjait is elérte. Ma ebben az egyre bonyolultabb és egyre több szállal összefüggő világban a keresztények és a muszlimok között a dialógus és az együttműködés új szellemére van szükség. Együtt ismerjük el az egyetlen és oszthatatlan Istent, minden létező Teremtőjét. Közösen kell hirdetnünk a világnak, hogy az egyetlen Isten neve „a béke egyik neve és parancs a békére” (Novo millennio ineunte, 55).
4. Miközben a „béke” szó visszhangzik a szívünkben, nem jut-e eszünkbe elkerülhetetlenül a sok feszültség és konfliktus, melyek egy ideje gyötrik Közel-Kelet régióját? Gyakran merült föl a béke reménye csak azért, hogy hamarosan az erőszak újabb hullámai szétrombolják! Ön, Elnök úr, bölcsen megerősítette, hogy az igazságos és globális béke Szíriának a legnagyobb érdeke. Bízom abban, hogy az Ön irányítása alatt Szíria nem hagy föl a régió népei közötti egyre nagyobb összhangért és együttműködésért tett erőfeszítésekkel, azzal a céllal, hogy nemcsak a saját földjén, hanem a többi arab országban és az egész nemzetközi közösségben maradandó legyen a béke. Miként más alkalmakkor nyilvánosan kijelentettem, itt az óra, hogy „visszatérjünk a nemzetközi törvényesség alapelveihez: a területek erőszakos megszerzésének tilalmához, a népek önrendelkezési jogához, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Genfi Konvenciók határozatainak tiszteletben tartásához, hogy csak a legfontosabbakat említsem.” (Beszéd a Szentszékhez akkreditált Diplomáciai Testülethez 2001. január 13-án, 3. p.)
Valamennyien tudjuk, hogy a valóságos béke csak akkor érhető el, ha a régió népei a három ábrahámi vallás követői között a megértés és a tisztelet új magatartása érvényesül. A régió politikai és vallási vezetőinek lépésről lépésre bátran és megfontoltan meg kell teremteniük a fejlődés föltételeit, melyhez népeiknek joga van oly sok ellenségeskedés és szenvedés után. E föltételek között fontos, hogy változzék a szemlélet, mellyel a régió népei önmagukat tekintik, s hogy a társadalom minden szintjén tanítsák és támogassák a békés együttélés alapelveit. Ebben az értelemben zarándoklatom a reménység forró imája is: a reménységé, hogy a régió népei között a félelem bizalommá és a megvetés kölcsönös megbecsüléssé alakul, s hogy az erőszak átadja helyét a dialógusnak, és eluralkodik a közjó szolgálatának őszinte vágya.
5. Elnök úr, a szívélyes meghívás, melyet Ön, a Kormány és Szíria népe hozzám intézett, és a mai meleg fogadtatás azt a közös meggyőződésünket jelzi, hogy a béke és az együttműködés valóban közös törekvésünk. Nagyra értékelem vendégszeretetüket, mely erre az ősi és áldott földre annyira jellemző! A mindenható Isten adjon Önöknek boldogságot és hosszú életet! Áldja meg Szíriát a jólét és a béke ajándékaival. Asz-szalámú `alájkum!
Kormánytagok!
Pátriárka és Püspök Testvéreim!
Hölgyeim és Uraim!
1. Damaszkuszba érkezvén, melyet a „Kelet gyöngyének” neveznek, mélységesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyon ősi földet látogatok meg, melynek fontos szerepe volt a Föld ezen részének történelmében. Irodalmi, művészeti és társadalmi hozzájárulása a kultúra és a civilizáció virágzásához, ismert. Különlegesen hálás vagyok Önnek, Elnök úr, és a Kormány tagjainak, hogy lehetővé tették szíriai látogatásomat, s megköszönöm Önnek hozzám intézett szívélyes üdvözlő szavait. Köszöntöm a polgári, politikai és katonai élet jelenlévő képviselőit és a Diplomáciai Testület tagjait. Hívő zarándokként jövök, folytatván jubileumi zarándoklatomat, azokra a helyekre, melyek különös módon kapcsolódnak Isten ön-kinyilatkoztatásához és üdvözítő műveihez (vö. Levél az üdvtörténet helyein tett zarándoklatról, 1. p.). Isten megadta nekem, hogy e zarándokutat itt Szíriában, Damaszkuszban folytassam, és köszöntsem mindnyájukat barátságban és testvériségben. Köszöntöm a Pátriárkákat és Püspököket, akik a szír keresztény közösség képviseletében vannak itt. Szívből jövő köszöntéssel fordulok az iszlám minden követőjéhez, akik e nemes földön élnek. Béke veletek! Asz-szalámú `alájkum!
2. Jubileumi zarándoklatom, mely Jézus Krisztus születésének 2000 évét jelzi, valójában egy évvel ezelőtt kezdődött az Ábrahámra való emlékezéssel, akihez Isten hívó szava innen nem is olyan messze, Hárán vidékén hangzott el. Ezután fölkereshettem a Sínai-hegyet, ahol Mózesnek átadatott a Tíz Parancsolat. Végül felejthetetlen látogatást tehettem a Szent Földön, ahol Jézus véghezvitte üdvözítő küldetését és megalapította Egyházát. Most gondolatom és szívem a Tarzoszi Saul, a nagy Pál Apostol felé fordul, akinek élete a Damaszkuszi úton változott át egyszer s mindenkorra. Szolgálatom, Róma Püspökének szolgálata sajátos módon kötődik Szent Pál Rómában vértanúsággal koronázott tanúságtételéhez.
3. Megfeledkezhetünk-e Szíriának és a körülötte lévő régiónak a kereszténység történelmének tett nagyszerű szolgálatáról? A kereszténység kezdetétől fogva voltak itt virágzó közösségek. A szíriai pusztaságban virágzott ki a keresztény szerzetesség; szír személyiségek, mint például Szent Efrém és Damaszkuszi Szent János neve örökre beíródott a keresztény emlékezetbe. Néhány Elődöm is ezen a tájon született.
A szíriai Iszlám nagy kulturális hatására is gondolok, mely az umajád kalifák irányítása alatt a Földközi-tenger legtávolabbi partjait is elérte. Ma ebben az egyre bonyolultabb és egyre több szállal összefüggő világban a keresztények és a muszlimok között a dialógus és az együttműködés új szellemére van szükség. Együtt ismerjük el az egyetlen és oszthatatlan Istent, minden létező Teremtőjét. Közösen kell hirdetnünk a világnak, hogy az egyetlen Isten neve „a béke egyik neve és parancs a békére” (Novo millennio ineunte, 55).
4. Miközben a „béke” szó visszhangzik a szívünkben, nem jut-e eszünkbe elkerülhetetlenül a sok feszültség és konfliktus, melyek egy ideje gyötrik Közel-Kelet régióját? Gyakran merült föl a béke reménye csak azért, hogy hamarosan az erőszak újabb hullámai szétrombolják! Ön, Elnök úr, bölcsen megerősítette, hogy az igazságos és globális béke Szíriának a legnagyobb érdeke. Bízom abban, hogy az Ön irányítása alatt Szíria nem hagy föl a régió népei közötti egyre nagyobb összhangért és együttműködésért tett erőfeszítésekkel, azzal a céllal, hogy nemcsak a saját földjén, hanem a többi arab országban és az egész nemzetközi közösségben maradandó legyen a béke. Miként más alkalmakkor nyilvánosan kijelentettem, itt az óra, hogy „visszatérjünk a nemzetközi törvényesség alapelveihez: a területek erőszakos megszerzésének tilalmához, a népek önrendelkezési jogához, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Genfi Konvenciók határozatainak tiszteletben tartásához, hogy csak a legfontosabbakat említsem.” (Beszéd a Szentszékhez akkreditált Diplomáciai Testülethez 2001. január 13-án, 3. p.)
Valamennyien tudjuk, hogy a valóságos béke csak akkor érhető el, ha a régió népei a három ábrahámi vallás követői között a megértés és a tisztelet új magatartása érvényesül. A régió politikai és vallási vezetőinek lépésről lépésre bátran és megfontoltan meg kell teremteniük a fejlődés föltételeit, melyhez népeiknek joga van oly sok ellenségeskedés és szenvedés után. E föltételek között fontos, hogy változzék a szemlélet, mellyel a régió népei önmagukat tekintik, s hogy a társadalom minden szintjén tanítsák és támogassák a békés együttélés alapelveit. Ebben az értelemben zarándoklatom a reménység forró imája is: a reménységé, hogy a régió népei között a félelem bizalommá és a megvetés kölcsönös megbecsüléssé alakul, s hogy az erőszak átadja helyét a dialógusnak, és eluralkodik a közjó szolgálatának őszinte vágya.
5. Elnök úr, a szívélyes meghívás, melyet Ön, a Kormány és Szíria népe hozzám intézett, és a mai meleg fogadtatás azt a közös meggyőződésünket jelzi, hogy a béke és az együttműködés valóban közös törekvésünk. Nagyra értékelem vendégszeretetüket, mely erre az ősi és áldott földre annyira jellemző! A mindenható Isten adjon Önöknek boldogságot és hosszú életet! Áldja meg Szíriát a jólét és a béke ajándékaival. Asz-szalámú `alájkum!
II.
János
Pál pápa
