Mélyen Tisztelt Államelnök Úr,
a Politikai és Közélet Nagyon Tisztelt Képviselői,
Tisztelt Bíboros Urak, Kedves Püspök Testvéreim,
a Szövetségi Köztársaság Kedves Polgárai,
Kedves Fiatalok!
Péter Székére történt megválasztásom után örömmel állok itt első alkalommal szeretett hazám, Németország földjén. És őszinte szívvel mondok köszönetet Istennek a gondviseléséért, hogy első Itálián kívüli lelkipásztori látogatásaimat éppen annál a nemzetnél kezdhetem, melynek fia vagyok. A XX. Ifjúsági Világnap alkalmából jövök Kölnbe, melyet a feledhetetlen II. János Pál pápa régóta tervezett és előkészített. Mindnyájuknak, akik itt jelen vannak, nagyon hálás vagyok a szívélyes fogadtatásért, melyet számomra készítettek. Tiszteletteljes köszöntésem elsősorban az Államelnök úrnak, Horst Köhler úrnak szól, akinek megköszönöm baráti szavait, melyekkel a Német Szövetségi Köztársaság minden polgára nevében üdvözölt. Tisztelettel és hálával köszöntöm a kormány képviselőit, a diplomáciai testület tagjait és a civil és katonai hatóságokat. Testvéri megbecsüléssel köszöntöm a kölni főegyházmegye főpásztorát, Joachim Meisner bíboros urat. Vele együtt köszöntöm a többi püspököt, a papokat és a szerzeteseket, és mindazokat, akik a német nyelvű egyházmegyékben vesznek részt különféle lelkipásztori tevékenységekben. A szövetségi államok minden polgárának szól e pillanatban szívélyes köszöntésem.
Az Ifjúsági Világnapra való előkészület legsűrűbb napjaiban Németország egyházmegyéi és különösen a kölni egyházmegye és Köln városa élettel telt meg az egész világról jött fiatalok jelenlététől. Köszönetet mondok mindenkinek, akik hozzáértő és nagylelkű munkájukkal hozzájárultak ennek a világjelentőségű egyházi eseménynek a megszervezéséhez. Nagy hálával gondolok a plébániákra, a szerzetesi intézményekre, az egyesületekre, a civil szervezetekre és a magánemberekre, akik megérezték, hogyan kell a különböző kontinensekről érkező zarándokok ezreinek szívélyes és baráti fogadtatást készíteni. A Németországi Egyház és a Szövetségi Köztársaság egész népessége dicsekedhet azzal, hogy széleskörű és erős hagyománya van világra nyitottságának, melyet többek között főként a fejlődő országok iránti szolidaritás sokféle kezdeményezése bizonyít.
A más hagyományokból és kultúrákból származók iránti befogadókészség e szellemében indulunk el most, hogy átéljük Kölnben az Ifjúsági Világnapot. E sok fiatalnak Péter utódával való találkozása az Egyház életképességének a jele. Boldog vagyok, hogy a fiatalok körében lehetek, hogy megerősítsem a hitüket és fölélesszem a reményüket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy én magam is fogok kapni valamit a fiatal emberektől, mindenekelőtt a lelkesedésüket, a beleérző képességüket és a készségüket, hogy szembenézzenek a jövő kihívásaival. Feléjük és mindazok felé, akik ezen eseménydús napokban befogadták őket, már most szívélyes üdvözletem. Az imádság, az elmélkedés és az ünneplés alkalmai mellett, melyeken a fiatalokkal és mindazokkal együtt veszek részt, akik a különféle programokon jelen lesznek, lehetőségem lesz találkozni a püspökökkel is, akik felé már most testvéri köszöntésemet fejezem ki. Találkozni fogok más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel is, látogatást fogok tenni a zsinagógában, hogy találkozzam a zsidó közösséggel, s fogadom majd néhány muszlim közösség képviselőjét is. Fontos találkozások ezek, hogy a dialógus és az együttműködés útját még határozottabban járjuk egy igazságos és testvéri, az emberhez valóban méltó jövő közös építése érdekében.
Ezen Ifjúsági Világnap során közösen gondolkodunk az „eljöttünk, hogy imádjuk Őt” (Mt 2,2) témáról. Nem jelentéktelen lehetőség ez arra, hogy elmélyítsük az emberlét jelentőségét, mint „zarándokságot” a „csillag” vezetése alatt az Úr keresésében. Közösen tekintünk a „Szent Háromkirályok” alakjára, ezekre a csillagász mágusokra, akik különböző távoli országokból jöttek és az elsők közé tartoztak azok között, akik a názáreti Jézusban, Szűz Mária Fiában fölismerték a megígért Messiást és leborultak előtte (vö. Mt 2,1-12). A Háromkirályok emlékezetéhez egész különlegesen kapcsolódik Köln egyházi közössége és maga a város. Mint a Szent Háromkirályok, úgy minden hívő, s különösképpen a fiatalok, arra hivatottak, hogy a maguk életútját az igazságot, az igazságosságot és a szeretetet keresve járják. Olyan út ez, melynek végső célját csak a Krisztussal való találkozásban lehet elérni, egy olyan találkozásban, mely a hit nélkül nem történhet meg. Ezen az úton nagyon tudnak segíteni azok a jelek, melyeket a hosszú és gazdag keresztény hagyomány elválaszthatatlanul a német földhöz kötötten őriz: a nagy történelmi emlékektől számtalan műalkotásig szerte az országban, a könyvtárakban őrzött dokumentumoktól a mélyen élő néphagyományokig, sok német gondolkodó filozófiai gondolataitól teológiai reflexióiig, a szentek egész seregének lelki örökségétől misztikus tapasztalataiig. Nagyon gazdag kulturális és szellemi örökség ez, mely még ma is bizonyítja a hit és a keresztény hagyomány termékenységét Európa szívében. A kölni egyházmegye és különösen a kölni régió a keresztény kultúra nagy tanúinak eleven emlékezetét őrzi. Gondolok többek között Szent Bonifácra, Szent Orsolyára, Nagy Szent Albert-re és – a legújabb időkben – a Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta nővérre (Edith Steinre) és Boldog Kolping Adolfra. E nagy fivéreink és nővéreink a hitben, akik az évszázadok folyamán az életszentség fáklyái voltak, legyenek „példaképei” és „védőszentjei” a mostani Ifjúsági Világnapnak.
Miközben minden jelenlévőnek még egyszer szívbéli hálámat fejezem ki a baráti fogadtatásért, imádkozom az Úrhoz az általam annyira szeretett Német Szövetségi Köztársaság Egyházának és egész társadalmának jövőjéért. Az ország történelme és azok a nagy szociális, gazdasági és kulturális célok, melyeket elért, legyenek a záloga annak, hogy megújult elkötelezettséggel tovább megy az igazi haladás és a szolidáris fejlődés útján, nemcsak a német nemzet, hanem a kontinens többi népei javára is.
A Boldogságos Szűz Mária, aki megmutatta a gyermek Jézust a Szent Háromkirályoknak, amikor azok eljöttek Betlehembe, hogy imádják a Szabadítót, járjon közben értünk továbbra is, úgy, ahogyan évszázadok óta a Szövetségi Államokban szerte megtalálható kegyhelyeken virraszt a német nép fölött. Áldjon meg az Úr mindenkit, akik itt jelen vannak, és minden zarándokot és az ország minden lakóját. Isten óvja a Német Szövetségi Köztársaságot!
a Politikai és Közélet Nagyon Tisztelt Képviselői,
Tisztelt Bíboros Urak, Kedves Püspök Testvéreim,
a Szövetségi Köztársaság Kedves Polgárai,
Kedves Fiatalok!
Péter Székére történt megválasztásom után örömmel állok itt első alkalommal szeretett hazám, Németország földjén. És őszinte szívvel mondok köszönetet Istennek a gondviseléséért, hogy első Itálián kívüli lelkipásztori látogatásaimat éppen annál a nemzetnél kezdhetem, melynek fia vagyok. A XX. Ifjúsági Világnap alkalmából jövök Kölnbe, melyet a feledhetetlen II. János Pál pápa régóta tervezett és előkészített. Mindnyájuknak, akik itt jelen vannak, nagyon hálás vagyok a szívélyes fogadtatásért, melyet számomra készítettek. Tiszteletteljes köszöntésem elsősorban az Államelnök úrnak, Horst Köhler úrnak szól, akinek megköszönöm baráti szavait, melyekkel a Német Szövetségi Köztársaság minden polgára nevében üdvözölt. Tisztelettel és hálával köszöntöm a kormány képviselőit, a diplomáciai testület tagjait és a civil és katonai hatóságokat. Testvéri megbecsüléssel köszöntöm a kölni főegyházmegye főpásztorát, Joachim Meisner bíboros urat. Vele együtt köszöntöm a többi püspököt, a papokat és a szerzeteseket, és mindazokat, akik a német nyelvű egyházmegyékben vesznek részt különféle lelkipásztori tevékenységekben. A szövetségi államok minden polgárának szól e pillanatban szívélyes köszöntésem.
Az Ifjúsági Világnapra való előkészület legsűrűbb napjaiban Németország egyházmegyéi és különösen a kölni egyházmegye és Köln városa élettel telt meg az egész világról jött fiatalok jelenlététől. Köszönetet mondok mindenkinek, akik hozzáértő és nagylelkű munkájukkal hozzájárultak ennek a világjelentőségű egyházi eseménynek a megszervezéséhez. Nagy hálával gondolok a plébániákra, a szerzetesi intézményekre, az egyesületekre, a civil szervezetekre és a magánemberekre, akik megérezték, hogyan kell a különböző kontinensekről érkező zarándokok ezreinek szívélyes és baráti fogadtatást készíteni. A Németországi Egyház és a Szövetségi Köztársaság egész népessége dicsekedhet azzal, hogy széleskörű és erős hagyománya van világra nyitottságának, melyet többek között főként a fejlődő országok iránti szolidaritás sokféle kezdeményezése bizonyít.
A más hagyományokból és kultúrákból származók iránti befogadókészség e szellemében indulunk el most, hogy átéljük Kölnben az Ifjúsági Világnapot. E sok fiatalnak Péter utódával való találkozása az Egyház életképességének a jele. Boldog vagyok, hogy a fiatalok körében lehetek, hogy megerősítsem a hitüket és fölélesszem a reményüket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy én magam is fogok kapni valamit a fiatal emberektől, mindenekelőtt a lelkesedésüket, a beleérző képességüket és a készségüket, hogy szembenézzenek a jövő kihívásaival. Feléjük és mindazok felé, akik ezen eseménydús napokban befogadták őket, már most szívélyes üdvözletem. Az imádság, az elmélkedés és az ünneplés alkalmai mellett, melyeken a fiatalokkal és mindazokkal együtt veszek részt, akik a különféle programokon jelen lesznek, lehetőségem lesz találkozni a püspökökkel is, akik felé már most testvéri köszöntésemet fejezem ki. Találkozni fogok más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel is, látogatást fogok tenni a zsinagógában, hogy találkozzam a zsidó közösséggel, s fogadom majd néhány muszlim közösség képviselőjét is. Fontos találkozások ezek, hogy a dialógus és az együttműködés útját még határozottabban járjuk egy igazságos és testvéri, az emberhez valóban méltó jövő közös építése érdekében.
Ezen Ifjúsági Világnap során közösen gondolkodunk az „eljöttünk, hogy imádjuk Őt” (Mt 2,2) témáról. Nem jelentéktelen lehetőség ez arra, hogy elmélyítsük az emberlét jelentőségét, mint „zarándokságot” a „csillag” vezetése alatt az Úr keresésében. Közösen tekintünk a „Szent Háromkirályok” alakjára, ezekre a csillagász mágusokra, akik különböző távoli országokból jöttek és az elsők közé tartoztak azok között, akik a názáreti Jézusban, Szűz Mária Fiában fölismerték a megígért Messiást és leborultak előtte (vö. Mt 2,1-12). A Háromkirályok emlékezetéhez egész különlegesen kapcsolódik Köln egyházi közössége és maga a város. Mint a Szent Háromkirályok, úgy minden hívő, s különösképpen a fiatalok, arra hivatottak, hogy a maguk életútját az igazságot, az igazságosságot és a szeretetet keresve járják. Olyan út ez, melynek végső célját csak a Krisztussal való találkozásban lehet elérni, egy olyan találkozásban, mely a hit nélkül nem történhet meg. Ezen az úton nagyon tudnak segíteni azok a jelek, melyeket a hosszú és gazdag keresztény hagyomány elválaszthatatlanul a német földhöz kötötten őriz: a nagy történelmi emlékektől számtalan műalkotásig szerte az országban, a könyvtárakban őrzött dokumentumoktól a mélyen élő néphagyományokig, sok német gondolkodó filozófiai gondolataitól teológiai reflexióiig, a szentek egész seregének lelki örökségétől misztikus tapasztalataiig. Nagyon gazdag kulturális és szellemi örökség ez, mely még ma is bizonyítja a hit és a keresztény hagyomány termékenységét Európa szívében. A kölni egyházmegye és különösen a kölni régió a keresztény kultúra nagy tanúinak eleven emlékezetét őrzi. Gondolok többek között Szent Bonifácra, Szent Orsolyára, Nagy Szent Albert-re és – a legújabb időkben – a Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta nővérre (Edith Steinre) és Boldog Kolping Adolfra. E nagy fivéreink és nővéreink a hitben, akik az évszázadok folyamán az életszentség fáklyái voltak, legyenek „példaképei” és „védőszentjei” a mostani Ifjúsági Világnapnak.
Miközben minden jelenlévőnek még egyszer szívbéli hálámat fejezem ki a baráti fogadtatásért, imádkozom az Úrhoz az általam annyira szeretett Német Szövetségi Köztársaság Egyházának és egész társadalmának jövőjéért. Az ország történelme és azok a nagy szociális, gazdasági és kulturális célok, melyeket elért, legyenek a záloga annak, hogy megújult elkötelezettséggel tovább megy az igazi haladás és a szolidáris fejlődés útján, nemcsak a német nemzet, hanem a kontinens többi népei javára is.
A Boldogságos Szűz Mária, aki megmutatta a gyermek Jézust a Szent Háromkirályoknak, amikor azok eljöttek Betlehembe, hogy imádják a Szabadítót, járjon közben értünk továbbra is, úgy, ahogyan évszázadok óta a Szövetségi Államokban szerte megtalálható kegyhelyeken virraszt a német nép fölött. Áldjon meg az Úr mindenkit, akik itt jelen vannak, és minden zarándokot és az ország minden lakóját. Isten óvja a Német Szövetségi Köztársaságot!
