Készülőben
**************
Ferenc pápa
C’est la confiance
Kezdetű apostoli buzdítása az Isten irgalmas szeretetébe vetett
bizalomról a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz
születésének százötvenedik évfordulója alkalmából
1. „ C’est la confiance et rien que la confiance qui doit nous
conduire à l’Amour” – „A bizalom az, semmi más, a bizalom az, ami
elvezethet bennünket a Szeretethez.”1
2. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Tetéznek ezek
a rendkívül találó szavai mindent elmondanak, összefoglalják
lelkiségének zsenialitását, s elegendőek lennének annak
megindoklásához, hogy egyháztanítóvá nyilvánították. Egyedül a
bizalom, „semmi más”, nincs más út, mely elvezetne a mindent odaadó
Szeretethez. A bizalom által a kegyelem forrása túlcsordul
életünkben, az evangélium testet ölt bennünk s az irgalom
csatornáivá tesz bennünket testvéreink felé.
3. A bizalom az, ami napról napra megtart bennünket, és aminek
segítségével talpon maradhatunk az Úr tekintete előtt, amikor
magához szólít bennünket: „Életem alkonyán üres kezekkel jelenek meg
színed előtt, mert nem kérem tőled, Uram, hogy számba vedd műveimet.
A mi igaz voltunk csupa folt teelőtted. Én tehát a te igaz voltodba
akarok felöltözni és Szeretetedtől akarom megkapni azt, hogy
mindörökre bírjalak téged.”2
4. Kis Szent Teréz a világ egyik legismertebb és legkedveltebb
szentje. Assisi Szent Ferenchez hasonlóan a nem keresztények és a
nem hívők is szeretik. Az UNESCO pedig a mai társadalom számára
legjelentősebb személyek közé sorolta.3 Érdemes mélyebben
megismernünk üzenetét, amikor megemlékezünk születésének
százötvenedik évfordulójáról – 1873. január 2-án született
Alenconban -, és boldoggá avatásának4 századik évfordulójáról. De
nem akartam ezt a buzdítást e jeles napok egyikén vagy Szent Teréz
liturgikus emléknapján nyilvánosságra hozni, hogy üzenete
túlmutasson ezen az ünnepi évfordulón és az Egyház lelki
kincstárának részévé váljon. Azért választottam Avilai Szent Teréz
emléknapját e buzdítás közzétételének időpontjául, hogy a Gyermek
Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Terézt a kármelita reform
és a nagy spanyol szent lelkiségének érett gyümölcseként mutassam
be.
5. Földi élete rövid volt, alig huszonnégy év, és olyan egyszerű,
mint bárki másé. Előbb családja körében, majd a lisieux-i Kármelben
élt. A személyéből sugárzó rendkívüli fény és szeretet azonnal
mindenki előtt nyilvánvaló vált, amikor halála után kiadták írásait
és a hozzá imádkozó hívők számtalan kegyelmet elnyertek.
6. Az Egyház hamar felismerte alakjának rendkívüli értékét és
evangéliumi lelkiségének eredetiségét. Kis Szent Teréz egy római
zarándoklat alkalmával 1887-ben találkozott XIII. Leó pápával, és
engedélyt kért tőle, hogy tizenötévesen beléphessen a Kármelbe. Nem
sokkal Teréz halála után Szent X. Piusz felismerte lelki nagyságát,
olyannyira, hogy azt mondta, ő lesz a modern kor legnagyobb szentje.
1921-ben XV. Benedek tiszteletreméltóvá nyilvánította, méltatta
erényeit, s azok középpontjaként a lelki gyermekség „kis útját”
jelölte meg.5 Száz évvel ezelőtt XI. Piusz boldoggá avatta, 1925.
május 17-én pedig szentté, és köszönetet mondott az Úrnak, amiért
megengedte, hogy a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz
legyen „az első boldog, akit oltárra emel, és az első szent, akit
szentté avat ”.6 Ugyancsak ő volt az, aki 1927-ben a missziók
védőszentjévé nyilvánította.7 Franciaország egyik védőszentjévé
tiszteletreméltó XII. Piusz nyilvánította 1944-ben,8 aki több
alkalommal is beszélt a lelki gyermekség témájáról.9 Szent VI. Pál
örömmel emlékezett meg keresztségéről, melyben 1897. szeptember
30-án, Kis Szent Teréz halálának napján részesült, születésének
századik évfordulóján pedig Teréz tanításáról írt Bayeux és Lisieux
püspökének.10 Szent II. János Pál első franciaországi apostoli útja
során, 1980 júniusában felkereste a Tetéznek szentelt bazilikát,
1997-ben pedig egyháztanítóvá nyilvánította,11 sőt „a scientia
amoris szakértőjének”12 tartotta. XVI. Benedek szintén beszélt Kis
Szent Teréz „szeretettudomá- nyáról”, és azt útmutatónak javasolta
„mindenki számára, különösen azok számára, akik Isten népe körében
teológusi szolgálatot végeznek”.13 Végül, 2015-ben, örömömre
szolgált szentté avatni a szüleit, Luist és Celiát a családszinódus
idején, nemrég pedig neki szenteltem az egyik katekézist az apostoli
buzgóságról szóló káték ézissorozatban.14
1. JÉZUS MÁSOKÉRT
7. A szerzetesnőként magának választott névben kiemelkedik Jézus: a
„Gyermek Jézus”, aki a megtestesülés misztériumára utal, és a „Szent
Arc”, vagyis a kereszten önmagát végsőkig odaadó Krisztus arca. Ő a
„Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz”.
8. Teréz szeretetaktusként, szünet nélkül, utolsó leheletéig Jézus
nevét „lélegzi”. Ezeket a szavakat vésette cellájába is: „Jézus az
én egyetlen szerelmem.” így értelmezte az Újszövetség
csúcspontjaként elhangzó kijelentést: „Isten szeretet” (1Jn 4,8.16).
Misszionárius lélek
9. Amint minden Krisztussal való hiteles találkozáskor történik, ez
a hittapasztalat misszióra hívta, küldetést adott neki. Kis Szent
Teréz e szavakkal tudta meghatározni küldetését: „A mennyben is
ugyanazt kívánom, mint a földön: szeressem Jézust és megszerettessem
őt!”15 Azt írta, hogy azért lépett a Kármelbe, „hogy lelkeket
mentsen”.16 Vagyis nem úgy fogta fel Istennek szenteltségét, hogy ne
keresné testvérei javát. Osztozott az Atyának a bűnös fia iránti
irgalmas szeretetében és a Jó Pásztornak az elveszett, elkóborolt és
megsérült juhok iránti irgalmas szeretetében. Ezért ő a missziók
védőszentje, az evangelizáció tanítómestere.
10. Az Egy lélek története című önéletrajzának utolsó oldalai17
lényegében egy missziós végrendeletet tartalmaznak, mely azt fejezi
ki, hogy az evangelizációt vonzás által képzeli el,18 nem pedig
nyomásgyakorlással vagy térítéssel. Érdemes elolvasni, ahogyan ő
maga összefoglalja: „Vonzz engem, s mi futni fogunk a te keneteid
illata után” [Én 1,3]. Ó, Jézus, tehát még azt sem szükséges
mondani: »Vonzz engem, s ezáltal vonzzad azokat a lelkeket, akiket
szeretek!« Ez az egyszerű szó: »Vonzz engem«, elég. Uram, megértem,
hogy akkor, ha egy lélek engedte, hogy rabul ejtse a te keneteid
mámorító illata, nem futhat egyedül, magával ragadja az összes
lelkeket, akiket szeret; ez minden kényszer, minden erőfeszítés
nélkül történik, ez az ő feléd vonzódásának természetes
következménye. Mint ahogy a hegyipatak, miközben fékevesztetten veti
magát a tengerbe, magával sodor mindent, amivel csak útközben
találkozott, ugyanígy a lélek, amely elmerül a te szereteted
parttalan tengerében, ó, Jézusom, magával viszi az összes kincseket,
amelyek csak birtokában vannak. Uram, te tudod, hogy nincs más
kincsem, mint a lelkek, akiket egyesíteni kívántál az enyémmel.”19
11. Itt azokat a szavakat idézi, amelyekkel a menyasszony fordul
vőlegényéhez az Énekek énekében (1,3-4), a két kármelita
egyháztanító, Jézusról nevezett Szent Teréz és Keresztes Szent János
mély értelmezését követve. A vőlegény Jézus, Isten Fia, aki a
megtestesülés által eggyé vált emberségünkkel, és a kereszten
megváltotta azt. Ott, nyitott oldalából született meg az Egyház, az
ő szeretett menyasszonya, akiért életét adta (vö. Ef 5,25).
Figyelemreméltó, hogy Kis Szent Teréz, aki tudatában van annak, hogy
közel jár a halálhoz, nem önmagába zárkózva – csak vigasztalásként –
éli meg ezt a misztériumot, hanem buzgó apostoli lélekkel.
Az önmagunk körül forgástól megszabadító kegyelem
12. Valami hasonló történik, amikor a Szentlélek működésére utal,
ami azonnal missziós értelmet nyer: „Ez az én imám: azt kérem
Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan
szorosan egy legyek vele, hogy ő éljen és cselekedjék bennem. Érzem,
hogy minél jobban lángba borítja a szívemet a szeretet tüze, annál
inkább fogom mondani azt, hogy »vonzz engem«, s azok a lelkek is,
akik közelednek felém (aki szegény, haszontalan kis vastörmelék
vagyok, ha távolodom az isteni kohótól), annál nagyobb gyorsasággal
futnak majd Szerelmesük kenetéinek illata után, mert egy tüzet
fogott lélek nem maradhat már tétlen.”20
13. Kis Szent Teréz szívében a keresztség kegyelme hömpölygő
áradattá vált, mely Krisztus szeretetének óceánjába ömlik, és
testvérek sokaságát viszi magával, ami különösen halála után
történt. Ez volt az ő megígért „rózsaesője”.21
2. A BIZALOM ÉS A SZERETET ÚTJA
14. Teréz egyik legfontosabb felfedezése Isten egész népének javára
az ő „kis útja”, a bizalom és a szeretet útja, melyet a lelki
gyermekség útjának is neveznek. Ezt mindnyájan követhetjük, létünk
minden percében, bármely életállapotban. Ez az út az, amelyet a
mennyei Atya a kicsinyeknek kinyilatkoztat (vö. Mt 11,25).
15. Teréz az Egy lélek története című írásában mesélte el a kis út
felfedezését:22 „Törekedhetem hát életszentségre kicsinységem dacára
is; nagyobbá tennem magam lehetetlenség, el kell viselnem magam
olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt; de meg
akarom keresni a módját, hogy az Égbe jussak, éspedig egy kicsi,
nagyon egyenes, nagyon rövid, egy egészen új kis úton keresztül.”23
16. Ennek leírására a felvonó képét használja: „A felvonó, amelynek
egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó, Jézus! Ehhez
nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi
maradjak, s hogy egyre inkább azzá legyek.”24 Kicsi, önmagában bízni
képtelen, de egészen biztos az Úr karjának szerető erejében.
17. Ez a „szeretet édes útja”,25 melyet Jézus nyitott meg a
kicsinyek és a szegények előtt, mindenki előtt. Ez az igazi öröm
útja. Szemben a szentség pelagiánus elképzelésével,26 mely
individualista és elitista, inkább aszketikus, mint misztikus, és az
emberi erőfeszítésre helyezi a hangsúlyt, Kis Szent Teréz mindig
Isten cselekvésének, kegyelmének elsőbbségét hangsúlyozza. Ennek
értelmében mondja: „Mindig ugyanazzal a merész bizalommal érzem,
hogy nagy szent leszek, mivel nem saját érdemeimben bízom, hiszen
olyan egyáltalán nincs nekem, hanem Abban remélek, aki maga az Erény
és a Szentség, egyedül ő – aki beéri majd gyenge erőlködésemmel –
majd egészen magához emel s végtelen érdemeivel elborítva szentté
tesz engem.”27
Minden érdemen túl
18. Ez a gondolkodásmód nem áll ellentétben a kegyelem növekedéséről
szóló hagyományos katolikus tanítással, nevezetesen azzal, hogy a
megszentelő kegyelem ingyenesen megigazulttá tesz, átalakít és
képessé tesz bennünket arra, hogy jótetteinkkel együttműködjünk az
életszentségben való növekedés útján. Ily módon úgy felemeltetünk,
hogy valódi érdemeink lehetnek a kapott kegyelem kibontakozásában.
19. Kis Szent Teréz azonban inkább az isteni cselekvés elsőbbségét
hangsúlyozza, és Krisztus szeretetére tekintve, aki a végsőkig
odaadta magát értünk, teljes bizalomra buzdít. Alapvetően az ő
tanítása az, hogy mivel nem lehetünk biztosak, ha magunkra nézünk,28
abban sem lehetünk biztosak, hogy vannak érdemeink. Tehát nem lehet
ezekre az erőfeszítésekre vagy teljesítményekre támaszkodni. A
Katolikus Egyház katekizmusa Kis Szent Tetéznek az Úrhoz intézett
szavait idézi: „Üres kezekkel jelenek meg színed előtt”,29 hogy
kifejezze: „A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük
tiszta kegyelem volt.”30 Ez a meggyőződés öröm- és szeretetteli
hálát ébreszt.
20. Az tehát a legjobb hozzáállás, ha szívünk bizalmát magunkon
kívülre helyezzük: a határtalanul szerető Isten végtelen irgalmába,
aki mindent odaadott Jézus Krisztus keresztjében.31 Épp ezért annak
kifejezésére, hogy szent lesz, Teréz sosem használta azt az
akkoriban elterjedt kifejezést, amely a saját akaratunkra helyezi a
hangsúlyt: „je me ferai sainte” [’szentté fogom tenni magam’].
21. Határtalan bizalma azonban arra bátorítja
azokat, akik gyarlónak, kevésnek, bűnösnek érzik magukat, hogy
hagyják magukat hordozni és átalakítani, hogy így a csúcsra érjenek:
„Ó, ha minden gyenge és tökéletlen lélek megérezné azt, amit a
lelkek legkiseb- bike, az Ön kis Terézének a lelke érez, egyikük sem
esnék kétségbe afelől, hogy feljuthat-e a szeretet csúcsára, mivel
Jézus nem kér nagy tetteket, csak ráhagyatkozást és hálát.”32
22. Ugyancsak az isteni kezdeményezés hangsúlyozása az oka annak,
hogy amikor Kis Szent Teréz az eucharisztiáról beszél, nem azt a
saját vágyát helyezi első helyre, hogy Jézust a szentáldozásban
magához vegye, hanem Jézus vágyát, aki egyesülni akar velünk és
szívünkben akar lakni.33 Amikor szenvedett, mert nem tudott
mindennap áldozni, az irgalmas Szeretetnek való önfelajánlásában azt
mondja Jézusnak: „Maradj énbennem, mint taberná- kulumban.”34
Elsősorban nem önmagára, nem saját szükségleteire tekint, hanem a
szerető, kereső, vágyakozó, lélekben lakozó Krisztusra.
Mindennapi ráhagyatkozás
23. A bizalmat, melyre Teréz buzdít, nem csak megszentelődésünkre és
üdvözülésünkre vonatkoztatva kell érteni. Átfogó értelme van: teljes
konkrét létünket átfogja. Egész életünkre kell vonatkoztatnunk,
hiszen gyakran eluralkodnak rajtunk a félelmek, felébred bennünk az
emberi biztonság iránti vágy, és sokszor feltámad bennünk az az
igény, hogy mindent irányításunk alatt tartsunk. Itt jelenik meg a
meghívás a szent „ráhagyatkozásra”.
24. A teljes bizalom, mely a Szeretetre való ráhagyatkozássá válik,
megszabadít a megszállott számítgatástól, a jövő miatti állandó
aggódástól, a békénket elvevő félelmektől. Utolsó napjaiban ezt
hangsúlyozta Kis Szent Teréz: „Nekünk, akik a szeretet útján futunk,
úgy gondolom, nem kell arra gondolnunk, milyen fájdalomban lehet még
részünk a jövőben, mert ez azt jelenti, hogy nincs elegendő
bizalmunk.”35 Ha egy olyan Atya hordoz a tenyerén, aki határtalanul
szeret bennünket, akkor ez így marad, jöjjön bármi is, átvészeljük,
történjék bármi is, és így vagy úgy, de az ő teljes életet adó
szeretetterve beteljesedik életünkben.
Tűz az éjszaka közepén
25. Teréz a legerősebb és legszilárdabb hittel élte meg az éjszaka
homályát, sőt a Golgota sötétségét is. Tanúságtétele élete utolsó
időszakában, a nagy „hitellenes kísértésben”36 érte el csúcspontját.
Ez a próbatétel 1896 húsvétján kezdődött. Beszámolójában37 közvetlen
kapcsolatba hozza kora ateizmusának fájdalmas valóságával. A 19.
század végén élt ugyanis, mely az újkori ateizmus, mint filozófiai
és ideológiai rendszer „aranykora” volt. Amikor azt írta, hogy Jézus
megengedte, hogy lelkét „a legsűrűbb sötétség borítsa be”,38 az
ateizmus sötétségére és a keresztény hit elutasítására utalt.
Jézussal egyesülve – aki magába fogadta a világ bűnének minden
sötétségét, amikor vállalta, hogy igyon a szenvedés kelyhéből –
Teréz ebben a sötét éjszakában a kétségbeesést, a semmi ürességét
érzékeli.39
26. A sötétség azonban nem tudja kioltani a fényt: legyőzte a
sötétséget az, aki világosságként jött a világba (vö. Jn 12,46).40
Kis Szent Teréz beszámolója rávilágít hősies hitére és győzelmére a
legerősebb kísértésekkel szemben vívott lelki harcban. Az ateisták
testvérének érzi magát, aki Jézushoz hasonlóan egy asztalhoz ül a
bűnösökkel (vö. Mt 9,10-13). Könyörög értük, miközben folytonosan
felindítja hitaktusát, mindig szeretetteljes közösségben az Úrral:
„Jézus felé futok, megmondom neki, hogy kész vagyok arra, hogy az
utolsó cseppig kiontsam a vérem s így valljam meg: van mennyország.
Megmondom neki: boldog vagyok, hogy nem örülhetek itt a földön ennek
a szép mennyországnak, azért, hogy ő egy örökkévalóságra megnyissa
azt a szegény hitetlenek számára.”41
27. Kis Szent Teréz a hit mellett Isten végtelen irgalmába vetett
határtalan bizalmat is megélt: „a bizalom vezethet el bennünket a
Szeretethez.”42 A sötétségben is a gyermek teljes bizalmát éli meg,
aki félelem nélkül szülei karjába veti magát. Teréz számára ugyanis
Isten mindenekelőtt az irgalmasságán keresztül ragyog fel, ez a
kulcs mindannak megértéséhez, amit róla mondhatunk: „Számomra
végtelen irgalmát adta s én ezen keresztül szemlélem és imádom a
többi tökéletes isteni tulajdonságot... S így mindegyik szeretettől
sugárzik, úgy érzem, hogy még igazságossága is (és ez talán még
jobban, mint a többi) szeretetének a hordozója.”43 Ez Teréz egyik
legfontosabb felfedezése, az egyik legnagyobb ajándék, amelyet Isten
egész népe kapott tőle. Rendkívüli módon megismerte az isteni
irgalmasság mélységeit, és onnan merített világosságot határtalan
reményéhez.
Rendíthetetlen remény
28. Kármelbe való belépése előtt Teréz különös lelki közelséget élt
meg az egyik legszerencsétlenebb emberrel, a háromszoros
gyilkosságért halálra ítélt és megbánást nem tanúsító bűnözővel,
Henri Pranzinivel44 Misét ajánl fel érte, és teljes bizalommal
imádkozik üdvösségéért, anélkül, hogy kételkedne, kapcsolatba hozza
Jézus vérével, és azt mondja Istennek, hogy egészen biztos abban,
hogy az utolsó percben megbocsát neki, és hogy ő hisz ebben „még
akkor is, ha nem fog meggyónni, s ha a bánatnak semmiféle jelét nem
fogja mutatni”. Bizonyosságának okát is leírja: „Annyira bízom Jézus
végtelen irgalmában.”45 Micsoda izgalommal fedezhette fel később,
hogy kivégzése előtt Pranzinit „egyszerre csak hirtelen sugallat
ragadja meg, visszafordul, megfogja a feszületet, melyet a pap
nyújtott feléje, és háromszor megcsókolja szent sebeit!”46 A minden
remény ellenére való reménykedésnek ez az erős tapasztalata alapvető
volt számára: „Ez óta a páratlan kegyelem óta minden nappal csak
nőtt a vágyam, hogy lelkeket mentsek.”47
29. Kis Szent Teréz tudatában van a bűn drámájának, jóllehet mindig
Krisztus misztériumába merülve látjuk; az a bizonyosság tölti el,
hogy „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). A
világ bűne hatalmas, de nem végtelen. Ezzel szemben a Megváltó
irgalmas szeretete végtelen. Teréz tanúja annak, hogy kínszenvedése,
halála és feltámadása által Jézus végérvényesen győzött a rossz
minden hatalma felett. Bizalomtól indíttatva meri felvetni: „Jézus,
add, hogy sok lelket megmentsek, hogy a mai napon egyetlen kárhozott
ne legyen [...] Jézus, bocsáss meg, ha olyan dolgokat mondok,
amilyeneket nem illik mondani, én csak örömödre és vigasztalásodra
akarok lenni.”48 Ez lehetővé teszi, hogy egy másik aspektusáról is
szóljunk a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz
friss levegőként ható üzenetének.
3. A SZERETET LESZEK
30. A hitnél és a reménynél „nagyobb” a szeretet, mely soha nem
múlik el (vö. IKor 13,8-13). Ez a Szentlélek legnagyobb ajándéka,
„az összes erények anyja és gyökere”.49
Személyes szeretetkapcsolat
31. Az Egy lélek története szeretettől szóló tanúságtétel, melyben
Kis Szent Teréz Jézus új parancsát – „Szeressétek egymást, amint én
szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – magyarázza.50 Jézus szomjazza a
szeretetére adott választ. „Nem átall egy kis vizet koldulni a
szamariai asszonytól. Szomjas volt... De ezekkel a szavakkal: »adj
innom« [Jn 4,7], a mindenség Teremtője az ő szegény teremtményének a
szeretetét kívánta. Szeretette szomjazott.”51 Teréz meg akar felelni
Jézus szeretetének, szeretettel kívánja viszonozni szeretetét.52
32. A jegyesi szeretet szimbolikájával a vőlegény és a menyasz-
szony kölcsönös önátadását fejezi ki. Az Énekek énekéből (2,16)
ihletet merítve ezt írja: „Azt hiszem, hogy Jegyesem szíve egyedül
az enyém, amint az enyém egyedül az övé, és ebben az édes magányban
beszélek hozzá, várva, hogy egyszer majd színről színre szemlélhetem
[IKor 13,12].”53 Bár az Úr együtt, népként szeret bennünket,
ugyanakkor szeretete egészen személyes, „szívtől szívig” működik.
33. Kis Szent Terézben elevenen él annak bizonyossága, hogy Jézus
személyesen szerette és ismerte őt kínszenvedésében: „Szeretett
engem, és önmagát adta értem” (Gál 2,20). A szenvedő Jézust
szemlélve azt mondja neki: „Te láttál engem.”54 Ugyanígy mondja az
anyja karjában fekvő kisded Jézusnak: „A te kis kezeddel, amely
Máriának hízelgett, fenntartottad a világot és életet adtál neki. És
te gondoltál rám.”55 így szemléli az Egy lélek története elején is
Jézust, aki úgy szeret minden egyes embert, mintha az egyetlen ember
lenne a világon.56
34. Kis Szent Teréz evangéliumértelmezésének a kulcsa a „Jézus,
szeretlek” szeretetaktus, melyet a lélegzetvételhez hasonlóan
folytonosan megél. Ezzel a szeretettel merül el Krisztus életének
minden misztériumában, melyekben Krisztus kortársává válik, együtt
éli át az evangéliumot Máriával és Józseffel, Mária Magdolnával és
az apostolokkal. Velük együtt ereszkedik alá Jézus szíve
szeretetének mélységeibe. Nézzünk egy példát: „Amikor látom, hogy
Magdolna a számos vendég előtt közelít Jézushoz, imádott Mesterének
lábát könnyeivel öntözi, akit először érint, érzem, hogy szíve
megértette Jézus szíve szeretetének és irgalmának mélységeit, és
akármilyen bűnös is volt, ez a szerető szív nemcsak készségesen
megbocsát neki, hanem elhalmozza isteni meghittségének
jótéteményeivel is, fölemeli őt a szemlélődés legmagasabb
csúcsaira.”57
A legnagyobb szeretet a legnagyobb egyszerűségben
35. Az Egy lélek története végén olvashatjuk önfelajánlását: Önmagam
felajánlása egészen elégő áldozatul a Jó Isten irgalmas
szeretetének58 Amikor teljesen átadta magát a Lélek működésének,
minden lárma vagy feltűnő jel nélkül az élő víz túláradását kapta:
„a kegyelemnek azokat a folyóit vagy még inkább óceánjait, amelyek
lelkemet elöntötték”.59 Ez az a misztikus élet, amelyet – még ha
rendkívüli jelenségek nem kísérik is – minden hívőnek a szeretet
mindennapi megtapasztalásaként ajánlunk.
36. Kis Szent Teréz a kicsinységben, a mindennapi élet legegyszerűbb
dolgaiban élte meg a szeretetet, és ezt Szűz Mária társaságában
tette, tőle tanulta, hogy „szeretni annyit jelent, mint mindent
odaadni, még önmagunkat is”.60 Míg korának prédikátorai gyakran
Mária diadalmas nagyságáról beszéltek, mintha távol állna tőlünk,
Teréz az evangélium alapján rámutat, hogy Mária azért a legnagyobb a
mennyek országában, mert ő a legkisebb (vö. Mt 18,4), ő áll
legközelebb Jézushoz megaláztatásában. Látja, hogy míg az apokrif
történetek tele vannak lenyűgöző és ámulatba ejtő jelenetekkel, az
evangéliumok egy alázatos és szegény életről tanúskodnak, melyet
Mária a hit egyszerűségében élt. Maga Jézus akarja azt, hogy Mária
legyen a példaképe a léleknek, mely minden bizonyosságtól
megfosztott hittel keresi őt.61 Mária volt az első, aki tiszta
hitben és alázatban megélte a „kis utat”; ezért Teréz nem habozik
így írni:
„Tudom, hogy Názáretben, kegyelemmel teljes Anya, szegényen éltél,
anélkül, hogy többre vágytál volna. Extázisok, elragadtatások,
harsogó csodák nem ékesítették életedet, Szentek Királynője! Sokan
élnek a földön alázatosak és kicsinyek, félelem nélkül emelhetik
feléd szemüket. Anyám, a közös úton járni tetszik neked, hogy a
boldog túlvilágra vezesd a lelkeket.”62
37. Kis Szent Teréz mindennapi egyszerűségben megélt kegyelmi
pillanatokról is beszámol, például arról, hogy hirtelen milyen
érzések kerítették hatalmukba, amikor egy nehéz természetű, beteg
nővértársát kísérte. De ezek mindig a leghétköznapibb helyzetekben
erősebben megélt szeretet tapasztalatai: „Egy téli estén szokás
szerint teljesítettem az én kis tisztemet, hideg volt, éjszaka
volt... Hirtelen a távolból egy hangszer dallamos hangját hallottam,
s akkor fényesen kivilágított szalont képzeltem magam elé, minden
aranyozástól ragyog, elegánsan öltözött fiatal leányok kölcsönösen
bókokat és társaságbeli udvariasságokat mondanak egymásnak; azután
tekintetem a szegény betegre esett, akit támogattam; dallam helyett
időről időre panaszos nyögését hallgattam, és aranyozások helyett a
mi szigorú kolostorunk tégláit láttam, amelyeket alig világított meg
valami gyengén pislákoló fény. Nem tudnám kifejezni, hogy mi ment
végbe a lelkemben, annyit tudok, hogy az Úr az igazság sugaraival
világította be, amelyek annyira felülmúlták a földi ünnepélyek
ragyogását, hogy hihetetlenül boldog voltam... Ó, ezer évnyi világi
ünnep élvezetéért sem adnék oda tíz olyan percet, amilyet az én
alázatos szeretetszolgálatomra használtam fel.”63
Az Egyház szívében
38. Kis Szent Teréz nagy szeretetet örökölt az Egyház iránt Avilai
Szent Teréztől, és képes volt e misztérium mélyére hatolni. Ezt
látjuk akkor is, amikor felfedezi az „Egyház szívét”. Egy Jézushoz
intézett hosszú imában,64 melyet 1896. szeptember 8-án, szerzetesi
fogadalomtételének hatodik évfordulóján írt, Teréz megvallja az
Úrnak, hogy olyan mérhetetlen vágy, evangélium iránti szenvedély
mozgatja, amelyet egyetlen hivatás sem elégíthet ki. így hát
„helyét” keresve az Egyházban újraolvasta Szent Pál korintusiak- nak
írt első leveléből a tizenkettedik és tizenharmadik fejezetet.
39. A tizenkettedik fejezetben az apostol a test és annak tagjai
metaforáját használja, hogy elmagyarázza: az Egyházban sokféle
karizma van, melyek hierarchikus rendbe rendeződnek. De ez a leírás
nem volt elég Kis Szent Teréz számára. Folytatta kutatását,
elolvasta a tizenharmadik fejezetben a „szeretethimnuszt”, s benne
megtalálta a nagy választ. Az alábbi emlékezetes sorokat írta róla:
„Az Egyház misztikus testét szemlélve, egyik Szent Pál által leírt
tagban sem ismertem magamra, jobban mondva mindegyikben magamra
akartam ismerni... A Szeretet kezembe adta a hivatásom kulcsát...
Megértettem, hogy ha az Egyháznak különféle tagokból álló teste van,
akkor a tagok legszükségesebbjének, legnemesebbjének sem lehet
híjával; megértettem, hogy az Egyháznak van szíve s hogy ez a szív
lángol szeretetében. Megértettem, hogy csupán a szeretet tarthatja
mozgásban az Egyház tagjait, hogy ha a szeretet véletlenül kihalna,
az apostolok nem hirdetnék többé az evangéliumot, a vértanúk sem
akarnák már a vérüket ontani... Megértettem, hogy a szeretet magában
foglalja az összes hivatásokat, hogy a szeretet a minden, hogy átfog
minden időt és minden teret... egyszóval, hogy örökkévaló! És akkor
túláradó, észvesztő örömömben felkiáltottam: Ó, Jézus, én
Szerelmem... végre megtaláltam a hivatásomat... Az én hivatásom a
szeretet!... Igen, megtaláltam helyemet az Egyházban, és ezt a
helyet te adtad nekem, Istenem... Az én édesanyámnak, az Egyháznak a
szívében én a szeretet leszek... így minden leszek... így meg fog
valósulni az álmom!!!”65
40. Ez nem egy diadalittas Egyház szíve, hanem egy szerető, alázatos
és irgalmas Egyházé. Teréz sosem helyezi magát mások fölé, hanem az
utolsó helyre helyezi, Isten Fiával egy szintre, aki értünk szolgává
lett, megalázta magát és engedelmes lett a kereszthalálig (vö. Fil
2,7-8).
41. Az Egyház szívének ez a felfedezése nekünk – a mai korban – is
nagy világosságot jelent, hogy ne botránkozzunk meg a sötétség és a
bűn jegyét magán hordozó Egyház intézményének korlátái és
gyengeségei miatt, hanem belépjünk szeretettől lángoló szívébe,
melyet a pünkösdkor ajándékul kapott Szentlélek gyújtott lángra.
Ennek a szívnek a tüzét táplálja minden egyes szeretet-
cselekedetünk. „Én a szeretet leszek” – ez Teréz radikális döntése,
végleges szintézise, legszemélyesebb lelki identitása.
Rózsaeső
42. Sok évszázad után, melyek során megannyi szent
fejezte ki nagy buzgalommal és szépséggel azon vágyát, hogy „a
mennyországba jusson”, Kis Szent Teréz nagy őszinteséggel vallotta
be: „Akkoriban mindenfajta és nagy belső megpróbáltatásaim voltak
(olyanok, hogy néha még a mennyország létezésében is
kételkedtem).”66 67 Egy másik alkalommal azt mondta: „Mikor a
mennyország boldogságáról énekelek, Isten örök birtoklásáról,
semmiféle örömet nem érzek, mert egészen egyszerűen arról énekelek,
amit hinni akarok.”6'7 Mi történt? Az, hogy Isten hívására
hallgatott, hogy tüzet gyújtson az Egyház szívében, ahelyett, hogy
saját boldogságáról álmodozott volna.
43. A benne végbement átalakulás lehetővé tette, hogy a
mennyországba jutás buzgó vágyától eljusson a mindenki javát akaró
állandó és lelkes vágyig, ami abban az álomban csúcsosodott ki,
hogy a mennyben is folytassa küldetését: hogy szeresse és
megszerettesse Jézust. Ezzel kapcsolatban egyik utolsó levelében a
következőt írta: „Nagyon számítok arra, hogy nem maradok tétlen a
mennyben; az a kívánságom, hogy még dolgozzam az Egyházért és a
lelkekért.”68 És ugyanezekben a napokban még egyértelműbben
kijelentette: „Mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig.
Igen, azzal akarom tölteni Egemet, hogy jót teszek a földön.”69
44. Kis Szent Teréz így fejezte ki mély meggyőződésből fakadó
válaszát arra az egyedülálló ajándékra, amelyet az Úr adott neki,
arra a meglepő világosságra, amelyet Isten árasztott belé. így
jutott el az evangélium végső személyes szintéziséhez, mely a teljes
bizalommal kezdődött és a másokért való teljes önátadásban
csúcsosodott ki. Nem kételkedett önátadásának termékenységében:
„Mindarra a jóra gondolok, amit halálom után szeretnék tenni.”70 „A
Jó Isten nem adná nekem azt a vágyat, hogy halálom után jót tegyek a
földön, ha nem akarná megvalósítani.”71 „Olyan lesz, mint egy
rózsaeső.”72
45. A kör bezárul. „C’est la confiance.” A bizalom az, ami elvezet
bennünket a Szeretethez, és így megszabadít a félelemtől, a bizalom
az, ami segít levenni szemünket önmagunkról, a bizalom az, ami
lehetővé teszi, hogy Isten kezébe helyezzük azt, amire csak ő képes.
A bizalom által mérhetetlen nagyságú szeretet és energia áll
rendelkezésünkre ahhoz, hogy testvéreink javát keressük. így utolsó
napjainak szenvedései közepette is azt mondhatta Teréz: „Csak a
szeretetre számíthatok.”73 Végső soron csak a szeretet számít. A
bizalom virágba borítja a rózsákat, és az isteni szeretet bőségének
túlcsordulásaként hullatja őket. Kérjük ezt ingyenes ajándékként, a
kegyelem drága ajándékaként, hogy az evangélium útjai megnyíljanak
életünkben!
4. AZ EVANGÉLIUM SZÍVE KÖZEPÉN
46. Az Evangeli! gaudium kezdetű apostoli buzdításban nyomatékosan
megfogalmaztam felhívásomat, hogy térjünk vissza a forrás
frissességéhez, hogy arra tegyük a hangsúlyt, ami lényeges és
nélkülözhetetlen. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt a felhívást
ismét megfogalmazzam.
A szintézis tanítója
47. Ez a Kis Szent Terézről szóló buzdítás lehetővé teszi, hogy
emlékeztessek arra, hogy egy missziós Egyházban „az igehirdetés a
lényegre összpontosít, arra, ami a legszebb, a legnagyobb, a
legvonzóbb és egyben a legszükségesebb. „Az ajánlat egyszerűsödik,
anélkül, hogy elveszítené mélységét és igazságát, s így meggyőzőbbé
és ragyogóbbá válik.”74 A fénylő középpont pedig „annak az üdvözítő
szeretetnek a szépsége, amelyet Isten a meghalt és feltámadt Jézus
Krisztusban kinyilvánított”.75
48. Nem minden egyformán központi jelentőségű, mert az Egyház
igazságainak rendje és hierarchiája van, és „ez vonatkozik mind a
hit dogmáira, mind az Egyház tanításának egészére, beleértve az
erkölcsi tanítást is”.76 A keresztény erkölcs központja a szeretet,
mely a Szentháromság feltétel nélküli szeretetére adott válasz,
amely által „a felebaráti szeretet cselekedetei a lélek belső
kegyelmének legtökéletesebb megnyilvánulásai”.77 Végső soron csak a
szeretet számít.
49. Valóban, az a sajátos hozzájárulás, amelyet Kis Szent Teréz
szentként és egyháztanítóként nekünk ad, nem analitikus, mint
például Aquinói Szent Tamásé. Hozzájárulása inkább szintetikus, mert
zsenialitása abban áll, hogy a középpontba, a lényegeshez, a
nélkülözhetetlenhez vezet bennünket. Szavain és egyéni alakulásán
keresztül rámutat arra, hogy bár az Egyház összes tanításának és
szabályának megvan a maga jelentősége, értéke, fénye, némelyik mégis
sürgetőbb és építőbb a keresztény élet számára. Teréz e felé
fordította tekintetét és szívét.
50. Teológusként, erkölcsteológusként, lelkiségi gondolkodóként,
lelkipásztorként és hívőként, ki-ki a maga területén, még magunkévá
kell tennünk Kis Szent Tetéznek ezt a ragyogó felismerését, és le
kell vonnunk elméleti és gyakorlati, tanbeli és lelkipásztori,
egyéni és közösségi következményeit. Merészségre és belső
szabadságra van szükségünk hozzá.
51. Néha csak másodlagos jelentőségű kijelentéseket idéznek ettől a
szenttől, vagy olyan dolgokat említenek, amelyek közösek lehetnek
benne bármely más szenttel: imádság, áldozatvállalás, eucharisztia
iránti tisztelet és annyi más szép tanúságtétel, de így
megfoszthatjuk magunkat attól a sajátos ajándéktól, amelyet az
Egyháznak adott, és elfelejtjük, hogy „minden szent külön küldetés,
az Atya terve arra, hogy a történelem egyik meghatározott
időszakában felragyogtassa és konkrét alakban megjelenítse az
evangélium valamely szempontját”.78 Ezért „annak felismeréséhez,
hogy mi az a mondandó, amelyet az Úr egy szenten keresztül üzenni
kíván, nem szabad megállni a részleteknél [...]. Amit szemlélnünk
kell, az az egész élete, megszentelődésének a teljes útja, az az
alak, amely visszatükröz valamit Jézus Krisztusból, és amely akkor
jelenik meg, amikor egész személyének értelmét sikerül
összerakni.”79 Ez még inkább igaz Kis Szent Terézre, hiszen ő a
„szintézis tanítója”.
52. A mennytől a földig, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról
nevezett Szent Teréz időszerűsége megmarad a maga „kicsiny
nagyságában”.
Egy olyan korban, amely arra akar rávenni, hogy zárkózzunk saját
érdekeinkbe, Teréz megmutatja, milyen szép az életből ajándékot
készíteni.
Egy olyan időszakban, amikor a felszínesebb igények uralkodnak, ő az
evangéliumi radikalizmus tanúja.
Az individualizmus korában ő felfedezteti velünk a közbenjárássá
váló szeretet értékét.
Egy olyan korban, amikor az ember a nagyság és új hatalmi formák
megszállottja, ő a kicsiség útját kínálja.
Egy olyan időszakban, amikor számtalan embert leselejteznek, ő a
másokkal való törődés, a másokról való gondoskodás szépségére tanít
bennünket.
A bonyodalmak idején segíthet, hogy újra felfedezzük az
egyszerűséget, a szeretet, a bizalom és a ráhagyatkozás feltétlen
elsőbbségét, legyőzve a legalista és moralizáló logikát, mely
előírásokkal és parancsokkal tömi tele a keresztény életet, és
befagyasztja az evangélium örömét.
Az elvonulás és bezárkózás idején Teréz arra hív, hogy kifelé
haladásban élő misszionáriusok legyünk, akiket magával ragadott
Jézus Krisztus és az evangélium vonzása.
53. Másfél évszázaddal születése után Kis Szent
Teréz élőbb, mint valaha a zarándokló Egyházban, Isten népének szíve
közepén. Velünk zarándokol, jót tesz a földön, ahogyan annyira
vágyott rá. Lelki életerejének legszebb jele az a számtalan „rózsa”,
amelyet szétszór, vagyis azok a kegyelmek, amelyeket Isten Teréz
szerető közbenjárására ad nekünk, hogy támogasson bennünket életünk
útján.
Kedves Kis Szent Teréz,
az Egyháznak meg kell éreztetnie
az evangélium színét, illatát, örömét.
Hullasd közénk rózsáidat!
Segíts, hogy hozzád hasonlóan
mindig bízzunk
Isten irántunk érzett nagy szeretetében,
hogy mindennap utánozhassunk téged az életszentség kis útján!
Ámen.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál,
október 15-én, Avilai Szent Teréz emléknapján,
2023-ban, pápaságom tizenegyedik évében.
Ferenc
jegyzet
1 197. levél: Levét Szent Szívről nevezett Mária nővérnek (1896.
szeptember 17.), in SAINTE THÉRÈSE DE L’ENFANT JÉSUS ET DE LA SAINTE
FACE: DEuvres complétes, Paris, Cerf – Desclée De Brouwer, 1996,
553. [Lisieux-i Szent Teréz magyarul meg nem jelent írásaira ezzel a
kiadással utalunk.] [A továbbiakban: DJEuvres complétes.]
2 Önmagam felajánlása egészen elégő áldozatul a Jó Isten irgalmas
szeretetének (1895. június 9.), in LISIEUX-I SZENT TERÉZ:
Önéletrajz, 4., javított kiadás, ford. Kis Monika, Sarutlan
Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2015, 342. [A továbbiakban:
Önéletrajz]
3 Az UNESCO a 2022-2023-as kétéves időszakban kitüntetett figyelemre
érdemes személyiségek közé sorolta Gyermek Jézusról nevezett Szent
Terézt születésének százötvenedik évfordulója alkalmából.
4 1923. április 29.
5 Vö. Az erényekről szóló határozat (1921. augusztus 14.), AAS 13
(1921) 449-452.
6 Vö. Homília a szentté avatás alkalmából (1925. május 17.), AAS 17
(1925) 211. Olasz szövege: DOMENICO BERTETTO (ed.): Discorsi di Pio
XI, vol. I, SEI. Torino, 1959, 383-384.
7 Vö.AAS 20 (1928) 147-148.
8 Vö. AAS 36 (1944) 329-330.
9 Vö. Levél Francois-Marie Picaud püspöknek, Bayeux és Lisieux
püspökének (1947. augusztus 7.); francia nyelvű szövege: Analecta
OCD 19 (1947) 168-171; spanyol nyelvű szövege: Revista de
Espiritualidad 24 (1947) 241-245. Rádióüzenet a lisieux-i bazilika
felszentelésére (1954. július 11.), AAS 46 (1954) 404-407.
10 Vö. Levél Jean-Marie-Clément Badré püspöknek, Bayeux és Lisieux
püspökének, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz születésének
századik évfordulója alkalmából (1973. január 2.), AAS 65 (1973)
12-15.
11 Vö. AAS 90 (1998) 409-413, 930-944.
12 Novo millennio ineunte apostoli levél (2001. január 6.), 42, AAS
93 (2001) 296.
13 Katekézis (2011. április 6.), L’Osservatore Romano, spanyol
nyelvű hetilap (2011. április 10.), 12.
14 Katekézis (2023. június 7.), L’Osservatore Romano (2023. június
7.), 2-3.
15 220. levél: Levél Belliére abbénak (1897. február 24.), in
LISIEUX-I SZENT TERÉZ: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi
György, Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 46.
16 „A” kézirat, 69v°, in Önéletrajz, 199.
17 Vö. „C” kézirat, 33v°-37r°, in Önéletrajz, 326-333-
18 Vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás (2013- november 24.), 14,
264, AAS 105 (2013) 1025-1026.
19 „C” kézirat, 34r", in Önéletrajz, 327-328.
20 Uo. 36r°, in Önéletrajz, 331-332.
21 Ágnes anya Sárgafüzete (1897. június 9 ), 3, in Kis Szent Teréz
utolsó beszélgetései, ford. Jakubinyi György, Katalin Ildikó OCD,
Sarutlan Karmelita Nővérek - Jel Kiadó, Marosszentgyörgy – Budapest,
2019, 54.
22 Vö. „C” kézirat, 2v°-3r°, in Önéletrajz, 269-272.
23 Uo. 2v°, in Önéletrajz, 270.
24 Uo. 3r°. in Önéletrajz, 271.
25 Vö. „A” kézirat, 84v°, in Önéletrajz, 232.
26 Vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás (2018. március 19 ),
47-62, AAS 110 (2018) 1124-1129.
27 „A” kézirat, 32r°, in Önéletrajz, 112.
28 A Trienti Zsinat ezt így magyarázta: „Bárki, aki csak tekintetbe
veszi saját gyengeségét vagy felkészületlenségét, nagyon is félhet
és retteghet a neki juttatott kegyelmek felől” (Határozat a
megigazulásról, 9: DH1534). A Katolikus Egyház katekizmusa is
átveszi ezt, amikor azt tanítja, hogy lehetetlen bizonyosságot
szerezni azáltal, hogy önmagunkra vagy saját cselekedeteinkre nézünk
(vö. 2005). A bizalom bizonyossága nem önmagunkban keresendő; saját
énünk nem ad alapot ehhez a bizonyossághoz, mely nem önvizsgálaton
alapul. Szent Pál ezt így fejezte ki; „Önmagam fölött sem ítélkezem.
Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent
megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet” (1Kor 4,3-4). Aquinói
Szent Tamás a következőképpen magyarázta: mivel a kegyelem „nem
teljesen gyógyítja meg az embert” (Summa Theologiae, I-II, q. 109,
art. 9, ad 1), „megmarad a tudatlanságban megnyilvánuló értelmi
elhomályosodása” (uo.).
29 Felajánlás az irgalmas Szeretetnek, in Önéletrajz, 342.
30 A Katolikus Egyház katekizmusa, 2011.
31 A Trienti Zsinat is világosan kimondja: „Egyetlen jámbor ember
sem kételkedhet Isten irgalmasságában” (Határozat a megigazulásról,
9: DH 1534). „Isten segítségében mindenki köteles rendíthetetlenül
reménykedni” (uo. 13: DH 1541).
32 „B” kézirat, lv°, in Önéletrajz, 247.
33 Vö. „A” kézirat, 48v°, in Önéletrajz, 148-150; 92. levél: Levél
Maria Guérinnek (1889. május 30.), in CEuvres complétes, 393.
34 Felajánlás az irgalmas Szeretetnek, in Önéletrajz, 341.
35 Ágnes anya Sárgafüzete (1897. július 23.), 3, in Kis Szent Teréz
utolsó beszélgetései, i. m., 110.
36 „C” kézirat, 31r°, in Önéletrajz, 322.
37 Vö. no. 5r°-7v°, in Önéletrajz, 274-279-
38 Uo. 5v°, in Önéletrajz, 275.
39 Vö. uo. 6v°, in Önéletrajz, 277-278.
40 Vö. Lumen fidei enciklika (2013. június 29.), 17, AAS 105 (2013)
564-565.
41 „C” kézirat, 7r°, in Önéletrajz, 247.
42 197. levél: Levél Szent Szívről nevezett Mária nővérnek (1896.
szeptember 17.), in CEuvres complétes, 553.
43 „A” kézirat, 83v°, 245, in Önéletrajz, 230-231.
44 Vö. uo. 45v°-46v°, in Önéletrajz, 141-144.
45 Uo. 46r°, in Önéletrajz, 143.
46 Uo.
47 Uo. 46v°, in Önéletrajz, 143.
48 írás, melyet a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent
Teréz szerzetesi fogadalomtétele napján a szíve felett hordott
(1890. szeptember 8.), in Önéletrajz, 338.
49 Summa theologiae, I-II, q. 62, art. 4.
50 Vö. „C” kézirat, 11v°-31r°, in Önéletrajz, 285-322.
51 „B” kézirat, 1v°, in Önéletrajz, 247-248.
52 Vö. uo. 4r°, in Önéletrajz, 256-257.
53 122. levél: Levél Célinnek (1890. október 14.), in LISIEUX-I
SZENT TERÉZ: A Szeretet rejtekében. Lisieux-i Szent Teréz levelei
nővéréhez, Céline-hez, ford. Erdő Zsuzsa, Sarutlan Karmelita Nővérek
– Szent Gellért Kiadó, Magyarszék – Budapest, 2006, 66.
54 24. vers, 21, in CEuvres complétes, 697.
55 Uo. 6, in CEuvres complétes, 693.
56 Vö. „A” kézirat, 3r°, in Önéletrajz, 53.
57 247. levél: Levél Belliére abbénak (1897. június 21.), in
LISIEUX-I SZENT TERÉZ: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi
György, Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 66-67.
58 Vö. Or 6, 757-759. [Önéletrajz, 340-342.]
59 „A” kézirat, 84r°, in Önéletrajz, 232.
60 54. vers, 22, in CEuvres complétes, 755.
61 Vö. uo. 15, in CEuvres complétes, 753-
62 Uo. 17, in CEuvres complétes, 754.
63 „C” kézirat, 29v°-30r°, in Önéletrajz, 319-320.
64 Vö. „B” kézirat, 2r°-5v“, in Önéletrajz, 249-263-
65 Uo. 3v°, in Önéletrajz, 255.
66 „A” kézirat, 80v°, in Önéletrajz, 223. Ez nem a hit hiánya volt.
Aquinói Szent Tamás azt tanítja, hogy a hitben az akarat és az
értelem is működik. Az akarat ragaszkodása lehet nagyon szilárd és
mélyen gyökerező, míg az értelem elhomályosulhat. Vö. De Veritate,
14,1.
67 „C” kézirat, 7v°, in Önéletrajz, 279.
68 254. levél: Levél Roulland atyának (1897. július 14.), in
LISIEUX-I SZENT TERÉZ: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi
György, Sarutlan Karmelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 158.
69 Ágnes anya Sárgafüzete (1897. július 17.), in Kis Szent Teréz
utolsó beszélgetései, i. m., 105.
70 Uo. (1897. julius 13 ), 17, in Kis Szent Teréz utolsó
beszélgetései, i. m., 95.
71 Uo. (1897. július 18.), 1, in Kis Szent Teréz utolsó
beszélgetései, i. m., 105.
72 Uo. (1897. június 9 ), 3, in Kis Szent Teréz utolsó
beszélgetései, i. m., 54.
73 242. levél: Levél Szentháromságról nevezett Mária nővérnek (1897.
június 6.), in GEuvres complétes, 599.
74 Evangeli! gaudium apostoli buzdítás (2013. november 24.), 35, AAS
105 (2013) 1034.
75 Uo. 36, /l/I.V 105 (2013) 1035.
76 Uo.
77 Uo. 37, A4S 105 (2013) 1035.
78 Gaudete et exsultate apostoli buzdítás (2018. március 19 ), 19:
AAS 110 (2018) 1117.
79 Uo. 22..4AS' 110 (2018) 1117.
Ferenc pápa
C’est la confiance
Pápai megnyilatkozások
63
Sorozatszerkesztő
Diós István
Ferenc pápa
C’est la confiance
Kezdetű apostoli buzdítása
Az Isten irgalmas szeretetébe vetett bizalomról a gyermek jézusról
és a Szent Aarcról nevezett Szent Teréz születésének százötvenedik
évfordulója alkalmából
Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest
2023
A fordítás az eredeti spanyol szövegből készült
Papa Francisco: C’est la confiance. Exbortación apostòlica sobre la
confianza en el amor misericordioso de Diós con motivo del 150
aniversario del nacimiento de Santa Teresa del Nino Jesils y de la
Santa Faz.
Fordította
Tőzsér Endre SP
Lektorálta
Márkus Roland SP
© Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano, 2023 Hungárián
translation © Tőzsér Endre, 2023 Hungárián edition © Szent István
Társulat, Budapest, 2023 © Magyar Katolikus Püspöki Konferencia,
2023
ISSN 1788-8948 ISBN 978 963 612 107 5
Szent István Társulat
1053 Budapest, Veres Pálné utca 24. szentistvantarsulat.hu Felelős
kiadó vezető: Farkas Olivér igazgató Nyomdai munkálatok:
Mega-Galaxis Kft. Budapest Felelős vezető: Nemere Ágnes ügyvezető
