Tisztelt Államelnök Úr,
Kedves ifjú Barátaim,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Első németországi látogatásom végén mint Róma püspöke és Péter utóda kötelességemnek érzem, hogy szívbéli köszönetemet fejezzem ki a baráti fogadtatásért, melyben magamnak és munkatársaimnak, s különösen a sok fiatal embernek része volt, akik az Ifjúsági Világnap alkalmából minden kontinensről összejöttek ide, Kölnbe. Az Ur hívott meg arra, hogy a szeretett II. János Pál pápa nyomába lépjek, aki az Ifjúsági Világnap zseniális kezdeményezője volt. Félelemmel, de örömmel vettem át ezt az örökséget, és hálát adok Istennek, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy oly sok fiatallal együtt átéljem lelki zarándokútjuk e szakaszát, mely kontinensről kontinensre Krisztus keresztjének követésére készteti őket. Köszönetet mondok mindazoknak, akik erősen dolgoztak azért, hogy e rendkívüli találkozó minden szakasza és eseménye rendezetten és nyugodtan folyjon le. A közösen eltöltött napok az egész világról jött sok fiatal számára lehetővé tették, hogy jobban megismerjék Németországot: mindannyian tudunk arról a rosszról, ami a 20. században a mi hazánkból indult ki, s ezt szégyenkezve és bánkódva ismerjük el. Azonban ezekben a napokban, Istennek hála, láthatóvá vált, hogy volt és van egy másik Németország is – egy emberi, kulturális és lelki értékekben páratlanul gazdag ország. Kívánom, hogy ezek az értékek az elmúlt napok eseményeinek köszönhetően is újra ragyogjanak a világban. Az egész világról érkezett fiatal emberek a testvériség és a dialógus tapasztalatával és országunk különböző vidékein szerzett ismeretségekkel gazdagodva térhetnek haza. Bizonyos vagyok abban, hogy az életkorukra annyira jellemző lelkesedéssel teli tartózkodásuk azoknál, akik nagylelkűen befogadták őket, jó emléket hagy hátra, és Németország számára is a remény jele lesz. Mert elmondható, hogy ezekben a napokban Németország a katolikus világ központja volt. A minden kontinensről és kultúrából jött fiatalok, amikor hittel telve lelkipásztoraik és Péter utóda köré sereglettek, egy fiatal Egyházat tettek láthatóvá, mely fantáziával és bátorsággal egy igazságosabb és szolidárisabb emberiség arcát akarja megformálni. A Szent Háromkirályok példája szerint ezek a fiatal emberek útra keltek, hogy találkozzanak Krisztussal. Most ismét visszatérnek országukba és lakóhelyükre, hogy az evangélium szépségéről és erejéről tanúskodjanak, amit itt megtapasztaltak.
Elutazásom előtt kötelességem köszönetet mondani mindazoknak, akik e megszámlálhatatlan fiatal zarándok előtt kitárták a szívüket és a házukat. Köszönetet mondok a kormány képviselőinek, a különböző polgári és katonai vezetőknek, a biztonsági szolgálatoknak és az önkéntesek sok szervezetének, akik mind nagy odaadással fáradoztak ezen Ifjúsági Világnap előkészítésén és lebonyolításán. Köszönetet mondok mindazoknak, akik a közös imákat és elmélkedéseket vezették és megrendezték a liturgikus ünnepléseket, melyeken a hit elevenségének korunk fiataljait lelkesítő, nagyon kifejező példáival találkoztunk. Továbbá szeretnék köszönetet mondani a más egyházak és egyházi közösségek vezetőinek és a más vallások képviselőinek is, akik jelen akartak lenni ezen a jelentős találkozón. Kívánom, hogy fokozódjék a közös erőfeszítés arra, hogy a fiatal embereket azokra az emberi és lelki értékekre neveljük, melyek egy igazán szabad és békés jövő megformáláshoz nélkülözhetetlenek.
Mélységes köszönetem Joachim Meisner bíboros úrnak, Köln érsekének, az egyházmegyének, mely otthont adott e világméretű találkozónak, továbbá a német püspököknek, élükön Karl Lehmann bíborossal, valamint a papoknak és szerzeteseknek, a plébániai közösségeknek, a laikus egyesületeknek és mozgalmaknak, akik mind azért fáradoztak, hogy a fiatalok ittléte lelki haszonnal járhasson. Szívből jövő köszönetem szól a német fiataloknak, akik a legkülönbözőbb módokon bizonyultak készségesnek kortársaik fogadására, és velük együtt élték át a hit pillanatait, melyeket feledhetetlennek kell minősítenünk. Kívánom, hogy ez az egyházi esemény vésődjön bele a németországi katolikusok életébe és indítson új lelki és apostoli tevékenységre! Krisztus minden tanítványa fogadja el csorbítatlanul és tanúsítsa minden erejével az evangéliumot, mely ezáltal bizonyuljon az igazi megújulás kovászának Németország egész társadalma számára, a különböző keresztény közösségekkel és más vallások követőivel folytatott dialógus révén is.
Tisztelettel és hálával köszöntöm végezetül a politikai, polgári élet és a diplomácia képviselőit, akik e búcsúzásnál jelen akartak lenni. Külön köszönöm Önnek, államelnök úr, figyelmes gesztusát, mellyel látogatásom kezdetén személyesen fogadott, s hogy most is, e búcsúzáson részt vesz. Hálás köszönetem! Az Ön személyében mondok köszönetet a kormány tagjainak és az egész német népnek, akik közül sokan a közösség ezen intenzív óráiban oly nagy szimpátiát tanúsítottak irányomban. E napok élményeivel és emlékeivel telt szívvel indulok vissza Rómába, és kérem mindnyájukra az isteni áldás teljességét, a békében és egyetértésben megélt, gondtalan jólét jövője érdekében.
Kedves ifjú Barátaim,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Első németországi látogatásom végén mint Róma püspöke és Péter utóda kötelességemnek érzem, hogy szívbéli köszönetemet fejezzem ki a baráti fogadtatásért, melyben magamnak és munkatársaimnak, s különösen a sok fiatal embernek része volt, akik az Ifjúsági Világnap alkalmából minden kontinensről összejöttek ide, Kölnbe. Az Ur hívott meg arra, hogy a szeretett II. János Pál pápa nyomába lépjek, aki az Ifjúsági Világnap zseniális kezdeményezője volt. Félelemmel, de örömmel vettem át ezt az örökséget, és hálát adok Istennek, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy oly sok fiatallal együtt átéljem lelki zarándokútjuk e szakaszát, mely kontinensről kontinensre Krisztus keresztjének követésére készteti őket. Köszönetet mondok mindazoknak, akik erősen dolgoztak azért, hogy e rendkívüli találkozó minden szakasza és eseménye rendezetten és nyugodtan folyjon le. A közösen eltöltött napok az egész világról jött sok fiatal számára lehetővé tették, hogy jobban megismerjék Németországot: mindannyian tudunk arról a rosszról, ami a 20. században a mi hazánkból indult ki, s ezt szégyenkezve és bánkódva ismerjük el. Azonban ezekben a napokban, Istennek hála, láthatóvá vált, hogy volt és van egy másik Németország is – egy emberi, kulturális és lelki értékekben páratlanul gazdag ország. Kívánom, hogy ezek az értékek az elmúlt napok eseményeinek köszönhetően is újra ragyogjanak a világban. Az egész világról érkezett fiatal emberek a testvériség és a dialógus tapasztalatával és országunk különböző vidékein szerzett ismeretségekkel gazdagodva térhetnek haza. Bizonyos vagyok abban, hogy az életkorukra annyira jellemző lelkesedéssel teli tartózkodásuk azoknál, akik nagylelkűen befogadták őket, jó emléket hagy hátra, és Németország számára is a remény jele lesz. Mert elmondható, hogy ezekben a napokban Németország a katolikus világ központja volt. A minden kontinensről és kultúrából jött fiatalok, amikor hittel telve lelkipásztoraik és Péter utóda köré sereglettek, egy fiatal Egyházat tettek láthatóvá, mely fantáziával és bátorsággal egy igazságosabb és szolidárisabb emberiség arcát akarja megformálni. A Szent Háromkirályok példája szerint ezek a fiatal emberek útra keltek, hogy találkozzanak Krisztussal. Most ismét visszatérnek országukba és lakóhelyükre, hogy az evangélium szépségéről és erejéről tanúskodjanak, amit itt megtapasztaltak.
Elutazásom előtt kötelességem köszönetet mondani mindazoknak, akik e megszámlálhatatlan fiatal zarándok előtt kitárták a szívüket és a házukat. Köszönetet mondok a kormány képviselőinek, a különböző polgári és katonai vezetőknek, a biztonsági szolgálatoknak és az önkéntesek sok szervezetének, akik mind nagy odaadással fáradoztak ezen Ifjúsági Világnap előkészítésén és lebonyolításán. Köszönetet mondok mindazoknak, akik a közös imákat és elmélkedéseket vezették és megrendezték a liturgikus ünnepléseket, melyeken a hit elevenségének korunk fiataljait lelkesítő, nagyon kifejező példáival találkoztunk. Továbbá szeretnék köszönetet mondani a más egyházak és egyházi közösségek vezetőinek és a más vallások képviselőinek is, akik jelen akartak lenni ezen a jelentős találkozón. Kívánom, hogy fokozódjék a közös erőfeszítés arra, hogy a fiatal embereket azokra az emberi és lelki értékekre neveljük, melyek egy igazán szabad és békés jövő megformáláshoz nélkülözhetetlenek.
Mélységes köszönetem Joachim Meisner bíboros úrnak, Köln érsekének, az egyházmegyének, mely otthont adott e világméretű találkozónak, továbbá a német püspököknek, élükön Karl Lehmann bíborossal, valamint a papoknak és szerzeteseknek, a plébániai közösségeknek, a laikus egyesületeknek és mozgalmaknak, akik mind azért fáradoztak, hogy a fiatalok ittléte lelki haszonnal járhasson. Szívből jövő köszönetem szól a német fiataloknak, akik a legkülönbözőbb módokon bizonyultak készségesnek kortársaik fogadására, és velük együtt élték át a hit pillanatait, melyeket feledhetetlennek kell minősítenünk. Kívánom, hogy ez az egyházi esemény vésődjön bele a németországi katolikusok életébe és indítson új lelki és apostoli tevékenységre! Krisztus minden tanítványa fogadja el csorbítatlanul és tanúsítsa minden erejével az evangéliumot, mely ezáltal bizonyuljon az igazi megújulás kovászának Németország egész társadalma számára, a különböző keresztény közösségekkel és más vallások követőivel folytatott dialógus révén is.
Tisztelettel és hálával köszöntöm végezetül a politikai, polgári élet és a diplomácia képviselőit, akik e búcsúzásnál jelen akartak lenni. Külön köszönöm Önnek, államelnök úr, figyelmes gesztusát, mellyel látogatásom kezdetén személyesen fogadott, s hogy most is, e búcsúzáson részt vesz. Hálás köszönetem! Az Ön személyében mondok köszönetet a kormány tagjainak és az egész német népnek, akik közül sokan a közösség ezen intenzív óráiban oly nagy szimpátiát tanúsítottak irányomban. E napok élményeivel és emlékeivel telt szívvel indulok vissza Rómába, és kérem mindnyájukra az isteni áldás teljességét, a békében és egyetértésben megélt, gondtalan jólét jövője érdekében.
