Drága Testvéreim!
Még ma is hangzik a húsvét dicsőséges Allelujája. Szent János evangéliumának ma olvasott részlete hangsúlyozza, hogy a Föltámadott annak a napnak az estéjén megjelent az apostoloknak és „megmutatta nekik a kezét és az oldalát”,[2] azaz a fájdalmas szenvedés jegyeit, melyek a föltámadás után is eltörölhetetlenül belevésődtek a testébe. E dicsőséges sebhelyek, melyeket nyolc nappal később megérintetett a hitetlen Tamással, kinyilatkoztatják Isten irgalmasságát, aki „annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte”.[3] A szeretet e misztériuma áll a mai nap, fehérvasárnap, az isteni irgalmasság vasárnapja liturgiájának középpontjában.
Az emberiségnek - melyet úgy tűnik, olykor megtéveszt és uralma alá hajt a rossz, az önzés és a félelem hatalma - a föltámadott Úr ajándékul kínálja a maga szeretetét, mely megbocsát, kiengesztelődik és újra reményt ad a léleknek. Olyan szeretet ez, amely megtéríti a szíveket és békességet ajándékoz. Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy megértse és befogadja az isteni irgalmasságot!
Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Az angyali üdvözlet ünnepe, melyet holnap fogunk ünnepelni, arra indít, hogy Mária szemével szemléljük annak az irgalmas szeretetnek a mérhetetlen misztériumát, mely Krisztus szívéből fakad. Mária segítségével megérthetjük a húsvéti öröm igazi jelentését, mely erre a bizonyosságra támaszkodik: Ő, akit a Szent Szűz a méhében hordozott, szenvedett és meghalt értünk, de valóban föltámadott. Alleluja!
Jegyzetek:
[1] A Szentatya e sorokat még megírta, de elmondani már nem tudta. Vasárnap délelőtt az érte bemutatott szentmisében Leonardo Sandri érsek, az államtitkár helyettese olvasta föl.
[2] Jn 20,20.
[3] Jn 3,16.
Még ma is hangzik a húsvét dicsőséges Allelujája. Szent János evangéliumának ma olvasott részlete hangsúlyozza, hogy a Föltámadott annak a napnak az estéjén megjelent az apostoloknak és „megmutatta nekik a kezét és az oldalát”,[2] azaz a fájdalmas szenvedés jegyeit, melyek a föltámadás után is eltörölhetetlenül belevésődtek a testébe. E dicsőséges sebhelyek, melyeket nyolc nappal később megérintetett a hitetlen Tamással, kinyilatkoztatják Isten irgalmasságát, aki „annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte”.[3] A szeretet e misztériuma áll a mai nap, fehérvasárnap, az isteni irgalmasság vasárnapja liturgiájának középpontjában.
Az emberiségnek - melyet úgy tűnik, olykor megtéveszt és uralma alá hajt a rossz, az önzés és a félelem hatalma - a föltámadott Úr ajándékul kínálja a maga szeretetét, mely megbocsát, kiengesztelődik és újra reményt ad a léleknek. Olyan szeretet ez, amely megtéríti a szíveket és békességet ajándékoz. Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy megértse és befogadja az isteni irgalmasságot!
Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned és bizalommal mondjuk neked ma is: „Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”
Az angyali üdvözlet ünnepe, melyet holnap fogunk ünnepelni, arra indít, hogy Mária szemével szemléljük annak az irgalmas szeretetnek a mérhetetlen misztériumát, mely Krisztus szívéből fakad. Mária segítségével megérthetjük a húsvéti öröm igazi jelentését, mely erre a bizonyosságra támaszkodik: Ő, akit a Szent Szűz a méhében hordozott, szenvedett és meghalt értünk, de valóban föltámadott. Alleluja!
II.
János Pál pápa
Jegyzetek:
[1] A Szentatya e sorokat még megírta, de elmondani már nem tudta. Vasárnap délelőtt az érte bemutatott szentmisében Leonardo Sandri érsek, az államtitkár helyettese olvasta föl.
[2] Jn 20,20.
[3] Jn 3,16.
