"Az életnek az a teljessége, amelyre az ember hivatott, teljesen meghaladja földi létének határait, mert nem más, mint magának Istennek életében való részesedés" (II. János Pál pápa: Az élet evangéliuma 2.). Az emberi élet tehát ajándék, amely kezdetétől végéig szent. Minden emberi élet egyedi, páratlan érték, amely, az egyénen túl, ajándék az emberi közösségnek is. Ez nem csupán hívő látásmód kérdése, hiszen minden ember szívébe írva hordozza az erkölcsi jó és rossz legfőbb törvényeit, így az élet igenlését is. Ha egy társadalom tartósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli pusztulásra. Ezért minden emberi lény élethez való elidegeníthetetlen jogát védenie kell a társadalomnak és a törvényhozásnak. A demokratikus állam kimagasló értékrendjét az mutatja, ha az alapvető erkölcsi értékekben, az emberi jogok védelmében nem szolgáltatja ki magát a tömeg pillanatnyi vélekedésének. A leggyengébbek és a leginkább kiszolgáltatottabbak kapjanak különös védelmet, így a magzati fejlődés állapotában élő ember is. A XX. század leggyalázatosabb botránya, hogy egyes társadalmakban a védtelen emberi életet az állam által intézményesített formában pusztítják.
A Katolikus Egyház abortusszal kapcsolatos felfogása kezdettől fogva napjainkig egyértelmű és világos: "A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése is szégyenletes bűntett" (II. vatikáni zsinat: Egyház a mai világban 51.). Mindaz, aki abortuszt kér vagy abban bármilyen módon közreműködik, beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is, súlyos bűnt követ el. Az egyházi törvények az illetőket az ókeresztény kortól fogva a legsúlyosabb büntetéssel (kiközösítéssel) sújtják. Sokszor a társadalmi körülmények aránytalanul nehézzé teszik a gyermek, a család vállalását, így e tekintetben az emberi és a keresztényi hivatás hősies helytállást kíván. A családokat és a nevelést az emberi közösségnek ma fokozott elszántsággal kell támogatnia.
A törvényhozók sajátos felelősségére is felhívjuk a figyelmet. A társadalom erkölcsi értékrendjének megtisztításában és felemelésében egészen rendkívüli felelősség terheli azokat, akik az élet törvényes védelmében sokat tehetnek. Sokak tudatában éppen azért halványodott el az abortusz bűnének súlyossága, mert a törvényhozás megengedte azt. Ez pedig az élet védelmével kapcsolatos erkölcsi érzék veszedelmes meggyengülését eredményezte. "Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb bátorságra van szüksége, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva kompromisszumokat kötnénk, vagy engednénk az önáltatás kísértésének" (II. János Pálk pápa: Az élet evangéliuma 58.).
Felhívjuk tehát minden törvényhozó figyelmét arra, hogy az abortusz olyan bűntett, amelyet semmilyen emberi törvény nem szentesíthet. A katolikus törvényhozóknak pedig nem megengedett, hogy részt vegyenek az ilyen törvényt támogató kampányban, sem pedig az ilyen törvény megszavazásában (vö. Hittani Kongregáció: Nyilatkozat a művi abortuszról 22).
Az élet megvédése nem egyedül a keresztények feladata. Ezért bizalommal kérjük minden ember segítségét, állítsuk le az élet kioltásának intézményesített formáját, a művi abortuszt! Boldog emberi társadalom csak ott valósulhat meg, ahol tiszteletben tartják és védelmezik minden ember élethez való jogát.
Budapest, 2000. március 3.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
