IX. Pius pápa apostoli levele a kiengesztelő jubileumi búcsúról,
melyet a magyarhoni keresztény katolikus híveknek enged
Az apostolok szent fejedelmének fenséges székébe bizonyára nem tulajdon érdemeink, hanem az isteni gondviselés megfoghatatlan tanácsa által helyeztetvén, s éppen azért az Úr nyájának gondviselésünkre bízott üdvéről aggodalmasan gondoskodván, örvendve teljesítjük azon kívánatokat, melyek különösen ezen zavaros és viszontagságos időkben szentséges vallásunk javát, és a keresztény lelkek üdvösségét előmozdítani képesek.
Miután tehát tisztelendő Testvérünk, Scitovszky János esztergomi érsek Mihozzánk ájtatos indulatánál fogva folyamodott, miszerint egész Magyarországnak Jubileumi búcsút engedni akarnánk, hogy az ugyanezen országbeli keresztény hívek szentséges vallásunk mennyei malasztjai által megerősödve, lelki üdvösségüket minél hathatósabban eszközölhessék: Mi ugyanazon érsek ájtatos kívánságára készséges és szíves akarattal hajolni jónak láttuk.
Miért is a Mindenhatónak irgalmasságában, szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyében bízván, azon megkötő és oldó hatalomnál fogva, mellyel minket az Úr, jóllehet méltatlanokat megbízott, jelen levél által valamennyi és minden egyes, mindkét nemű keresztény híveknek, kik azon ország minden megyéjének tulajdon püspöke vagy főpásztora által, a jövő nagyböjtben vagy böjt utáni időben, de nem hat hónapon túl meghatározandó, s a püspök vagy főpásztor által kijelölt naptól számítandó, tizenöt nap alatt vétkeiket alázatosan, és ezek őszinte megutálásával meggyónják, és a penitencia-szentségben nyert föloldozás által kiengesztelődvén, az Oltáriszentséghez ájtatosan járulnak, és a megyebeli püspök vagy főpásztor által kijelelendő három egyházat, vagy azok’ egyikét háromszor meglátogatják, ott egy ideig buzgón imádkozni fognak, s az isteni Fölséget az anyaszentegyház, és az apostoli széknek szerencsés boldog állapotjáért és fölmagasztaltatásáért, az eretnekségek kiirtásáért, a keresztény fejedelmek egyességéért, és az egész keresztény népnek békességéért kérni fogják, e fölött ugyanazon idő alatt, valamely napon böjtölendnek, és tulajdon ájtatos szándékuk szerint a szegényeknek alamizsnát nyújtanak, teljes Jubileumi búcsút adunk és engedünk.
Azon kívül minden keresztény híveknek szabadságot és engedelmet adunk, e célra maguknak akármely gyóntató atyát, ki mégis tulajdon püspöke által a gyóntatásra fölhatalmazva légyen, választani, ki őket minden egyházi büntetéstől, és bármely terhes és szörnyű vétkektől, ha mindjárt azok a helybeli püspököknek, vagy nekünk, és az apostoli szentszéknek föntartván is, melyektől egyébiránt föl nem oldozhat, most az egyszer föloldozhassa, és azon kívül a fogadás-tételeket, más ájtatos üdvösséges cselekedetekre átváltoztathassa; úgy mégis, hogy a híveket ily esetekben, a gyóntató atya, belátása szerint, üdvösséges elégtételi cselekedetekre kötelezze.
Kelt Porticiben, Nápoly elővárosában, 1850. augusztus 25-én, pápaságunk negyedik évében.
(Forrás: Roskoványi Ágoston: Kiengesztelő Jubileumi búcsú, melyet Ő Szentsége IX. Pius pápa a magyarhoni ker. kathol. híveknek enged 1850 évben, Eger 1850, 9–11. o.)
