Tisztelendő Püspöktestvéreim!
A nemes magyar nemzet történelmének hajnalától kezdve a katolikus Egyház - amelyet "Isten küldött a népekhez, hogy «az üdvösség egyetemes szakramentuma» legyen" (AG 1) és amelynek "isteni parancs adta a megbízást, hogy menjen el az egész világra és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek (DH 13) - dicséretes módon töltötte be e nép között üdvösséget munkáló küldetését.
Taksony herceg kérésére - aki követét Rómába küldte -, XII. János pápa már 962-ben kiválasztotta Zakeust, püspökké szentelte, majd útnak indította Magyarországra.
A továbbiakban Szent István királynak köszönhető a magyar Egyház megszervezése. A Ravennai zsinat 1001-ben, - ahol az a Szilveszter pápa is jelen volt, aki István hercegnek a koronát küldte - "mater et caput"-nak ismerte el Esztergomot. Közben megszerveződtek a Veszprémi, a Kalocsai, az Egri, a Győri, a Pécsi, a Csanádi, a Bihari és a Váci egyházmegyék.
Szent István király - miközben azon buzgólkodott, hogy népe megfelelő egyházi szervezetet kapjon -, értékes örökségként hagyta rá azt is, hogy hűséges maradjon az Apostoli Székhez.
A kezdeti idők dicsőséges történelme elevenedik meg emlékezetünkben, most, amikor azon vagyunk, hogy a jelen idők lelkipásztori igényeinek megfelelő módon újrarendezzük Országotok egyházmegyéinek határait.
Pünkösd ünnepe egészen sajátos fényt áraszt ezekre az intézkedésekre. Ugyanis a Szentlélek az, aki "eljövetelével bevezeti a végső idők világát, az Egyház korszakát" (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 732), s aki ezt az Egyházat "különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal" (LG 4) gazdagítja azért, hogy Krisztus, aki Egyházát, mint látható szervezetet alapította a földön, általa mindenkire árasztani tudja az igazságot és a kegyelmet (vö. LG 8).
A katolikus magyarok, egyházmegyéikben - melyeknek története visszanyúlik magának a Nemzet megtérésének idejére - valamint ezen egyházmegyéknek a Római Pápával, Szent Péter utódával - aki "az egység látható őselve és alapja" (LG 23), - közösségben lévő püspökei által, "mint élő tagok arra kaptak meghívást, hogy minden erejüket, amelyet a Teremtő jóságából és a Megváltó kegyelméből kaptak, az Egyház növekedésére és folytonos megszentelésére fordítsák" (LG 33).
A magyarországi Egyház, amely a közelmúltban fájdalmas próbatételeknek volt kitéve, most osztozik az egész nép örömében a szerencsésen visszanyert szabadság miatt, és hálát ad az Úrnak, hogy már szabadon adhatja a társadalomnak Krisztus és az ő Evangéliuma világosságát.
Az új körülmények azonban, amelyekben küldetését teljesítenie hivatott, megkívánják egyházmegyei beosztásának újrarendezését, hogy a II. Vatikáni Zsinat kívánalma szerint a Püspökök "Isten népe üdvösségének szolgálatát a lehető legtökéletesebb módon elláthassák" (CD 22). Alkalmasnak találtam tehát, hogy létrehozzak két új egyházmegyét, a Kaposvárit és a Debrecen-Nyíregyházit, módosítsam a többi egyházmegyék meglévő határait, és metropolita székhellyé tegyem a Veszprémi Egyházmegyét.
Ebben az újrarendezésben kiemelt helyet kap mindaz, ami Budapest fővárost érinti, s a most elnyert egységes kormányzásban hőn óhajtom számára a széleskörű és összetett társadalmi valóságának megfelelő lelkipásztori struktúrákat.
Ezekhez az intézkedésekhez szeretném hozzákapcsolni - visszaemlékezve nemrég történt apostoli látogatásomra - az egész magyarországi Egyháznak szóló szívből jövő jókívánságaimat.
Legyen ez alkalom arra, hogy az ország újra evangelizálásában megújuljon az az elkötelezettség, amire mindnyájatokat: püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket buzdítottam, Magyarország megkeresztelkedésének ezredik, és a keresztény kor kétezredik évfordulójára készülve (vö. Találkozás a Püspöki Karral, Budapest, 1991. aug. 20).
Veletek együtt, Szeretett Testvéreim, Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízom mindezek sikeres megvalósulását; Ő, aki Pünkösd ünnepén együtt imádkozott az apostolokkal, esdje ki a Szentlélek bőkezű ajándékait e Nemzetben élő Egyház számára.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1993. május 30-án, Pünkösd ünnepén.
II. János Pál pápa
A nemes magyar nemzet történelmének hajnalától kezdve a katolikus Egyház - amelyet "Isten küldött a népekhez, hogy «az üdvösség egyetemes szakramentuma» legyen" (AG 1) és amelynek "isteni parancs adta a megbízást, hogy menjen el az egész világra és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek (DH 13) - dicséretes módon töltötte be e nép között üdvösséget munkáló küldetését.
Taksony herceg kérésére - aki követét Rómába küldte -, XII. János pápa már 962-ben kiválasztotta Zakeust, püspökké szentelte, majd útnak indította Magyarországra.
A továbbiakban Szent István királynak köszönhető a magyar Egyház megszervezése. A Ravennai zsinat 1001-ben, - ahol az a Szilveszter pápa is jelen volt, aki István hercegnek a koronát küldte - "mater et caput"-nak ismerte el Esztergomot. Közben megszerveződtek a Veszprémi, a Kalocsai, az Egri, a Győri, a Pécsi, a Csanádi, a Bihari és a Váci egyházmegyék.
Szent István király - miközben azon buzgólkodott, hogy népe megfelelő egyházi szervezetet kapjon -, értékes örökségként hagyta rá azt is, hogy hűséges maradjon az Apostoli Székhez.
A kezdeti idők dicsőséges történelme elevenedik meg emlékezetünkben, most, amikor azon vagyunk, hogy a jelen idők lelkipásztori igényeinek megfelelő módon újrarendezzük Országotok egyházmegyéinek határait.
Pünkösd ünnepe egészen sajátos fényt áraszt ezekre az intézkedésekre. Ugyanis a Szentlélek az, aki "eljövetelével bevezeti a végső idők világát, az Egyház korszakát" (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 732), s aki ezt az Egyházat "különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal" (LG 4) gazdagítja azért, hogy Krisztus, aki Egyházát, mint látható szervezetet alapította a földön, általa mindenkire árasztani tudja az igazságot és a kegyelmet (vö. LG 8).
A katolikus magyarok, egyházmegyéikben - melyeknek története visszanyúlik magának a Nemzet megtérésének idejére - valamint ezen egyházmegyéknek a Római Pápával, Szent Péter utódával - aki "az egység látható őselve és alapja" (LG 23), - közösségben lévő püspökei által, "mint élő tagok arra kaptak meghívást, hogy minden erejüket, amelyet a Teremtő jóságából és a Megváltó kegyelméből kaptak, az Egyház növekedésére és folytonos megszentelésére fordítsák" (LG 33).
A magyarországi Egyház, amely a közelmúltban fájdalmas próbatételeknek volt kitéve, most osztozik az egész nép örömében a szerencsésen visszanyert szabadság miatt, és hálát ad az Úrnak, hogy már szabadon adhatja a társadalomnak Krisztus és az ő Evangéliuma világosságát.
Az új körülmények azonban, amelyekben küldetését teljesítenie hivatott, megkívánják egyházmegyei beosztásának újrarendezését, hogy a II. Vatikáni Zsinat kívánalma szerint a Püspökök "Isten népe üdvösségének szolgálatát a lehető legtökéletesebb módon elláthassák" (CD 22). Alkalmasnak találtam tehát, hogy létrehozzak két új egyházmegyét, a Kaposvárit és a Debrecen-Nyíregyházit, módosítsam a többi egyházmegyék meglévő határait, és metropolita székhellyé tegyem a Veszprémi Egyházmegyét.
Ebben az újrarendezésben kiemelt helyet kap mindaz, ami Budapest fővárost érinti, s a most elnyert egységes kormányzásban hőn óhajtom számára a széleskörű és összetett társadalmi valóságának megfelelő lelkipásztori struktúrákat.
Ezekhez az intézkedésekhez szeretném hozzákapcsolni - visszaemlékezve nemrég történt apostoli látogatásomra - az egész magyarországi Egyháznak szóló szívből jövő jókívánságaimat.
Legyen ez alkalom arra, hogy az ország újra evangelizálásában megújuljon az az elkötelezettség, amire mindnyájatokat: püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket buzdítottam, Magyarország megkeresztelkedésének ezredik, és a keresztény kor kétezredik évfordulójára készülve (vö. Találkozás a Püspöki Karral, Budapest, 1991. aug. 20).
Veletek együtt, Szeretett Testvéreim, Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízom mindezek sikeres megvalósulását; Ő, aki Pünkösd ünnepén együtt imádkozott az apostolokkal, esdje ki a Szentlélek bőkezű ajándékait e Nemzetben élő Egyház számára.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1993. május 30-án, Pünkösd ünnepén.
II. János Pál pápa
