A Magyar Országgyűlés megalkotta a január 1-én életbelépő új törvényt "a magzati élet védelméről". A törvényjavaslattal kapcsolatos viták a parlamenten belül és kívül, majd a törvény megalkotása utáni magyarázatok különösen is ráirányították a figyelmet az abortusz kérdésére. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a magzati élet védelmében többször is hallatta a szavát abban a reményben, hogy a magyar Parlament erkölcsi felelőssége tudatában olyan törvényt fog hozni, amely az élethez való alapvető emberi jogot érvényesíti és korlátozás nélkül védi a magzati életet.
A új törvény tartalmaz pozitív·rendelkezéseket is, amelyek egészségügyi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermeket váró anyának, kitér az orvosok lelkiismereti szabadságának a biztosítására. Mivel az emberi élet a fogamzással kezdődik, sajnálattal látjuk, hogy a törvény lehetővé teszi a magzat elpusztítását. Látszat, szerint tartalmaz bizonyos korlátozásokat, de az anya "válsághelyzetének" egyéni értelmezésével - mégha szépen hangzó magyarázatokat is lehet hozzáfűzni - gyakorlatilag minden korlátozás nélkül megengedi a magzati élet kioltását. Ezért a törvény nem "a magzati élet védelméről", hanem a "magzati élet elpusztításáról" szól.
A törvény ugyan senkit sem kötelez abortuszra, de büntetlenül megengedi. Mivel a törvény adta lehetőség, és a közvélemény megtévesztheti híveinket is, kötelességünk a téves indokolásokat elutasítanunk, a katolikus tanítást megismételnünk, és egy különös veszélyre a figyelmet felhívnunk.
I. Megtévesztő indokolások, magyarázatok úgy mutatják be a törvényt, hogy humánus, az anya jogait érvényesíti, a fejlődés irányába mutat, a nemzetközi gyakorlattal megegyezik.
A "ne ölj" erkölcsi parancs az emberi természetből ered, vallási és világnézeti meggyőződéstől függetlenül. Az emberi törvényhozásnak nincs joga az emberi természetből eredő erkölcsi törvény lerontására, az ártatlan élet kioltásának igazságtalan megengedésére.
A vitában sokszor szerepelt az anya lelkiismeretére történő hivatkozás. Sajnálatos módon megmutatkozott, hogy a lelkiismeret szó elvesztette eredeti értelmét, az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetését, és helyébe a szabad egyéni vélekedés került.
Az anya jogainak a hangoztatása a születendő gyermek életének a kioltásával kapcsolatban a női méltóság és az anyai hivatás megcsúfolása.
Az ártatlan emberi élet elpusztítására irányuló törvény sohasem lehet humánus, hanem minden esetben embertelen és életellenes, nem szolgálja a társadalmi fejlődést, mégha egyes országok példáját követi is.
II. A katolikus tanítás az abortusz kérdésében egyértelmű. Most jelent meg "A Katolikus Egyház Katekizmusa", amelyet a Szentatya 1992. december 7-án, nyújtott át az Egyháznak. Ennek a szavaival tárjuk híveink elé a katolikus Egyház világos tanítását:
"Az emberi életet tisztelni és védeni kell teljes mértékben fogantatásától kezdve. Az emberi lényben létének első pillanatától a személy jogait kell elismerni, és ezek közé tartozik az ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.
Már az első századtól kezdve az Egyház hirdette minden szándékos abortusz erkölcsi bűnösségét. Ez a tanítás nem változott meg, és nem is módosítható. A szándékos abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.
Az abortusz elkövetése súlyos bűn. Az Egyház ezt az élet ellen elkövetett bűnt kiközösítéssel sújtja az Egyházi Törvénykönyv szerint. (Ez annyit jelent, hogy olyan súlyos bűn, amely alól a gyóntató pap csak különleges felhatalmazással adhat feloldozást.)
Minden ártatlan emberi lény elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalom és a törvényhozás alkotó eleme."
III. Az új törvény sajátos erkölcsi veszélyt is tartalmaz, főleg a fiatalság számára, mivel előírja az iskolában a szexuális felvilágosítást, a fogamzásgátló eszközök ismertetését. A felvilágosítás szükséges. Megvan azonban a veszély, hogy a szexuális felvilágosítást biológiai kérdéssé egyszerűsítik le, ahol gyakorlati tanácsokat adnak, még nagyobb teret nyitva a szabadosságnak, ahelyett, hogy az egész embert készítenék fel a házasságra és a felelős családi életre.
Isten parancsolatai között a "ne paráználkodj", a "felebarátod házastársát ne kívánd" ma is teljes mértékben érvényesek. Ennek mellőzése a keresztény nevelésben a mulasztás súlyos bűnét hozza magával.
A keresztény nevelés rámutat az erkölcsi alapokra, a személy méltóságára, a lelki értékekre, különösen is a fegyelmezettség szükségességére az ösztönös hajlamokkal és indulatokkal szemben. Mindehhez szükségünk van Isten kegyelmére, amelyet a szentségek gyakori vételéből merítünk.
Tudatában vagyunk annak, hogy az új törvény adta lehetőség, a közvélemény, a szexuális szabadosság elterjedése és vonzása igen nagy kísértést jelent mindenki számára. De azt sem feledhetjük, hogy Krisztus kegyelme erőt ad a "ne ölj", "ne paráználkodj", "felebarátod házastársát ne kívánjad" isteni törvényei nem embertelenek, hanem igényesek, amelyek feltételei az igazi szabadságnak és az emberi kiteljesedésnek. Mindnyájan esendő emberek vagyunk, akik bűnbánatra szorulunk. Egyházunk ezért szólít fel a bűnbánatra, és hirdeti Isten megbocsátó irgalmának és szeretetének örömhírét.
A keresztény közösség tanúságtétele Krisztus tanításának a megtartásával ma is társadalomformáló erő, amint a kereszténység első századaiban is az volt. Híveink Krisztus tanításához hűséges élete ma is hozzájárul az egészséges családi és társadalmi életünk formálásához. Kapcsolódjék hozzá állhatatos imánk és áldozatvállalásunk, hogy kieszközöljük Isten kegyelmét a magyar családokért és ifjúságért, a szebb és keresztényibb jövő kialakításáért.
Budapest, 1992. december 21.
A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR
