A betegek 15. világnapjára meghirdetett rendkívüli búcsúról

Mivel az ember az eredeti bűnbe esett, amely megfosztotta természetfeletti és természeten túli adományoktól, a teremtő és megváltó Isten végtelen irgalmában titokzatos kötelékkel egyesítette azt, amit az igazságosság megkíván azzal, ami elnyeri a megbocsátást. Ennélfogva az elégtétel jellegű szenvedések megfelelő alkalmat adnak a bűnök kiengesztelésére és az erényekben való növekedésre, hogy elnyerjük az örök életet. Az isteni gondviselés ezen megnyilvánulása Krisztus húsvéti misztériumának erejénél fogva teljesedik be a hívők számára: halálával életet ad, és feltámadásával biztos reményt jövőbeli feltámadásunkhoz. Ezért, ha a hit, a remény, és a szeretet kinyilvánításával fogadjuk el azt a körülményt, hogy az ember függ a betegségektől és az általuk okozott szenvedésektől, és ha ezeket Isten szent akarataként fogadjuk el, akkor mindez egy magasabb fokú életszentség forrásává válik.

Kiemelt figyelmet kell szentelnünk ezenkívül annak a ténynek, hogy az emberi orvoslás eszközei korlátozottak, így elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az ember földi útjának végére ér. A legnagyobb figyelemmel és kitüntetett szeretettel kell azokkal a betegekkel törődnünk, akik ilyen élethelyzetben vannak, hogy amikor ebből a világból az Atyához mennek, isteni vigasztalás kísérje őket, és – miként az Egyház haldoklókért végzett imájában kérjük – Jézus Krisztus szelíd arca jelenjen meg előttük, és tisztán hallatszon az ő hangja, amely örök dicsőségre és boldogságra hívja őket. Ennek tudatában az Anyaszentegyház azt kívánja, hogy a betegek éves világnapja hatékony katekézis legyen a Kinyilatkoztatás kincséről, a fájdalom értékéről és szerepéről.

A Szentatya a búcsú ajándékával szeretné gazdagítani a Szűzanya liturgikus ünnepén, február 11-én a szöuli szertartáson résztvevő híveket az alábbi meghatározások szerint, hogy minél inkább ezek a gondolatok és érzések járják át őket.

Teljes búcsút nyerhetnek azok a hívek, akik a szokásos feltételek mellett (szentgyónás, szentáldozás és ima a Szentatya szándékára) minden bűntől elszakadva, áhítattal részt vesznek február 11-én Szöulban vagy a helyi egyházi hatóság által meghatározott bármelyik más helyen olyan szertartáson, amelyen a betegek XV. világnapjának szándékaiért, elhatározásaiért imádkoznak Istenhez.

Azok a hívek, akik kórházakban vagy magánházaknál „irgalmas szamaritánusként”, szeretettel betegeket ápolnak – különösképpen gyógyíthatatlan vagy haldokló betegeket –, és szolgálatuk miatt nem tudnak részt venni a fent említett szertartáson, szintén elnyerik a teljes búcsú ajándékát, ha ezen a napon nagylelkűen, legalább néhány órán át olyan szeretettel ápolják a betegeket, mintha Krisztus Urunkat ápolnák (vö. Mt 25,40), és lelkük elszakad minden bűntől, valamint megvan bennük a szándék, hogy amint lehetséges, eleget tegyenek a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges feltételeknek. Azok a hívek, akik betegség, előrehaladt életkor vagy más hasonló okok miatt nem tudnak részt venni a fent említett szertartáson, szintén teljes búcsút nyerhetnek, ha lelkük elszakadt minden bűntől és – azzal az elhatározással, hogy amint lehetséges, teljesítik a szokásos feltételeket – ezen a napon a Szentatyához csatlakozva lélekben részt vesznek a fent említett szertartáson, és a Szűzanyának a „Betegek Gyógyítójának” közbenjárására felajánlják Istennek testi és lelki szenvedéseiket.
Végül mindannyiszor részleges búcsút nyerhetnek a hívek, ahányszor február 9. és 11. között bűnbánó szívvel emelik imáikat az irgalmas Istenhez a fent említett szándékokért, ezzel segítve a betegeket, legfőképpen a gyógyíthatatlan és végső fázisban lévőket. A jelen dekrétum erre az alkalomra érvényes. Bármely ellentétes rendelkezés hatályát veszíti.

Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén 2007. január 25-én, Szt. Pál apostol megtérésének ünnepén