1. „Tegyétek meg, amit mond
nektek!” (Jn 2,5)
Az imént felolvasott evangéliumi részlet elmondja Mária első beavatkozását Jézus nyilvános életébe, és kiemeli együttműködését Fia küldetésében. Kánában egy menyegzős lakoma során, melyen részt vett Mária, Jézus és a tanítványai, fogyni kezdett a bor. Mária – kinyilvánítva a Fiába vetett hitét és segítségére sietve a bajba jutott jegyespárnak – arra készteti az Üdvözítőt, hogy segítsen és tegye meg első csodáját. „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” (Jn 2,4) – válaszolja neki Jézus. E szavak hallatára Mária nem veszítette el bátorságát, és a szolgákhoz fordulva mondja: „Tegyétek meg, amit mond nektek!” (Jn 2,5) Újra kifejezi Fiába vetett bizalmát, s közbenjárása elnyeri jutalmát a csodában.
Ez a mai evangéliumi esemény arra hív, hogy Máriát úgy szemléljük, mint a Keresztények Segítségét minden szükségben. Nagyon tanulságos lenne végignézni a hívő nép történelmét, hogy fölismerjük benne Mária anyai oltalmának jeleit, aki mindig törődik gyermekei javával. Mária közbenjárásának nagyon sok bizonyságát gyűjthetnénk össze egyes személyek és közösségek eseteiből. De a legszebb tanúságokat a szentjeitek életéből gyűjthetjük.
Emeljük tekintetünket ma e föld két fiára, akik a Szent Szűz tiszteletéből merítettek indítást a tökéletességre törekvésükhöz, ami ma ünnepélyes elismerést nyer: Józef Bilczewski érsekre és Zygmunt Gorazdowski papra. Mindketten mélységesen szerették az Úr Édesanyját. Életük és lelkipásztori szolgálatuk folyamatos válasz volt az ő felszólítására: „Tegyétek meg, amit mond nektek!” Hősiesen engedelmeskedve az Úr tanításának járták az életszentség szűk ösvényét. Mindketten itt, Lvovban éltek, szinte ugyanazokban az években. S most együtt iktatjuk őket a boldogok sorába.
2. Miközben rájuk emlékezünk, hadd köszöntsem az itt jelenlévőket. Külön köszöntöm Marian Jaworski és Lubomir Husar bíboros urakat, az Ukrán Püspöki Konferencia és az Ukrán Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának püspökeit. Üdvözöllek benneteket is papok, szerzetesek és szerzetesnők, szeminaristák, s valamennyiőtöket, akik a lelkipásztori munkában bármilyen formában részt vesztek. Szívből köszöntöm a fiatalokat, a családokat, a betegeket, s az egész közösséget, mely lélekben együtt van, hogy befogadja az új boldogok lelki üzenetét.
Örvendek, hogy a lvovi érsekség megkapja második boldog érsekét. Jakub Strzemi után, aki e népet 1391-1409 között vezette és 1709-ben avatták boldoggá, ma az oltár dicsőségébe emeljük ezen érsekség egy másik pásztorát, Józef Bilczewskit. Vajon nem e nép hite és Isten áldása – aki a hivatásukhoz méltó pásztorokat küldött a népnek – folyamatosságának a tanúsága ez? Maradhatnánk-e hálátlanok Isten iránt a lvovi egyháznak nyújtott ajándékai láttán? Magától Józef Bilczewski érsektől kapjuk a fölhívást, hogy legyünk nagylelkűek Isten és a felebarát szeretetében. Ez volt életének fő szabálya. Első papi éveitől kezdve szenvedélyesen szerette a kinyilatkoztatott Igazságot, aki rávezette arra, hogyan váltsa az Isten iránti szeretet parancsát konkrét cselekedetekké teológiai kutatásainak sajátos útján. Papi életében épp úgy, mint a lvovi János Kázmér egyetemen viselt tisztségeiben, mindig tanúságot tudott tenni az Isten és a felebarát iránti szeretetről. Különös figyelemmel volt a szegények iránt, tiszteletteljes és szívélyes kapcsolatot tartott professzortársaival és hallgatóival, akik ezt mindig nagy szeretettel és megbecsüléssel viszonozták.
Érseki kinevezése meghozta az alkalmat számára, hogy szeretetének határait mérhetetlenné tágítsa. Az első világháború nagyon súlyos időszakában ez az új Boldog a Jó Pásztor eleven képmásának bizonyult, aki mindig készen állt arra, hogy jóságos, Istenből merített szavakkal bátorítsa és támogassa híveit. Segítségére sietett a szegényeknek, akiket annyira szeretett, hogy halála után is közöttük akart nyugodni, ezért rendelkezett úgy, hogy a lvovi Janów temetőbe temessék, ahol a legszegényebbek nyugvóhelye volt. Mint az Úr jó és hűséges szolgáját, akit mély lelkiség és szüntelen szeretet éltetett, polgártársai – felekezeti, szertartásbeli vagy nemzetiségi különbség nélkül – mind szerették és becsülték.
Tanúságtétele úgy ragyog előttünk, mint bátorítás és késztetés, hogy apostoli tevékenységünk, mely az imádság mélységeiből és a Szűzanya iránti gyengéd áhítatból táplálkozik, teljesen Isten dicsőségét és az Anyaszentegyházat szolgálja a lelkek javára.
3. Ez a boldoggá avatás számomra is különleges öröm forrása. Boldog Józef Bilczewski az én apostoli jogfolytonosságom egyik láncszeme. Ő szentelte föl ugyanis Boleslaw Twardwski érseket, aki viszont szentelte Eugenio Baziak püspököt, akinek a kezéből én vettem a püspökszentelést. Ma tehát én is egy új, különleges védőszentet kapok. Hálát adok Istennek e csodálatos ajándékért. De van egy másik részlet is, amit ez alkalommal nem lehet mellőzni. Boldog Bilczewski érseket Jan Puzyna krakkói püspök, bíboros szentelte. Mellette mint társszentelők Boldog Jan Sebastian Pelczar przemisli püspök és Isten szolgája, Andrej Septyitszkij görög katolikus érsek álltak. Hát nem káprázatos esemény ez? E helyzetben a Szentlélek összehozott három nagy pásztort, akik közül kettő már boldoggá van avatva, a harmadik pedig, ha Isten akarja, boldog lesz. E föld megérdemelte, hogy együtt lássa őket egy új apostolutód szentelésén. Megérdemelte, hogy egységben lássa őket. Egységük jel marad és fölhívás a bárányaik számára, akiket a pásztorok példája serkent a történelmi viszontagságok emlékétől és a nacionalizmusból származó előítéletektől veszélyeztetett közösség építésére.
Ma, miközben dicsérjük Istent e szolgái evangélium iránti legyőzhetetlen hűségéért, belső ösztönzést érzünk arra, hogy beismerjük a hűtlenséget az evangélium iránt, melybe az itt lakók közül nem kevesen – lengyel és ukrán gyökerű keresztények egyaránt – estek. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a fájdalmas múlttól. A két nemzet keresztényeinek együtt kell járnia az utat az egyetlen Krisztus nevében az egyetlen Atya felé, egy és ugyanazon Szentlélek vezetése mellett, aki az egység forrása és elve. A fölkínált és elfogadott megbocsátás mint jótékony balzsam áradjon szét mindenki szívében. A történelmi emlékezet megtisztítása tegyen készségessé mindenkit arra, hogy inkább engedje azt érvényesülni, ami összeköt, mint azt, ami szétválaszt, annak érdekében, hogy együtt lehessen építeni a kölcsönös megbecsülés, a testvéri együttműködés és a hiteles szolidaritás jövőjét. Ma Józef Bilczewski érsek és két társa, Pelczar és Septyitszkij buzdítanak benneteket: legyetek egyek!
4. Msgr. Bilczewski püspöki évei alatt élt Lvovban a pap Zygmunt Gorazdowski is, ezen érsekség latin papságának igazi gyöngyszeme. Rendkívüli szeretete arra indította, hogy gyönge egészsége ellenére egészen a szegényeknek szentelje életét. A fiatal pap alakja, aki figyelmen kívül hagyva a fertőzés veszélyét sorra látogatta Vojnilovban a betegeket, és személyesen temette a kolerában elhunytakat, a kortársak emlékezetében úgy maradt meg, mint az Üdvözítő irgalmas szeretetének eleven tanúja.
Nagyon szerette az evangéliumot, s belőle merítette az erőt iskolai, kiadói, kateketikai tevékenységéhez, elsősorban az ifjúság körében. Apostoli munkájához megállást nem tűrő karitatív elkötelezettség társult. A lvovi hívők emlékezetében úgy él, mint „a szegények atyja” és a „hajléktalanok papja”. Találékonysága és odaadása e téren nem ismert határokat. Mint a Szegény Keresztények Intézetének titkára mindenütt jelen volt, ahol fölhangzott a szegény nép jajkiáltása, melyre főként itt, Lvovban számos karitatív intézménnyel próbált válaszolni.
A szegény, szűz és engedelmes Krisztus iránti teljes hűségéért a halálakor azt mondták róla, „igazi szerzetes, még ha nem is tett fogadalmakat”. Mindenki számára az isteni irgalmasság kiemelkedő tanúja. Főként számotokra tanú ő, kedves Szent József Nővérei, akik nevelő és karitatív tevékenységtekkel hűségesen akarjátok követni őt a Krisztus és a felebarát iránti szeretet terjesztésében. Boldog Zygmunt Gorazdowskitól megtanultátok, hogy az apostoli tevékenységet intenzív imaélettel kell táplálni. Kívánom, hogy miként ő, ti is össze tudjátok kapcsolni a tevékenységet a kontemplációval, jámborságtokat Krisztus szenvedésének buzgó tiszteletével, a Szeplőtelen Szűz gyengéd szeretetével és Szent József különleges tiszteletével táplálva, akinek hitét, alázatosságát, okosságát és bátorságát Zygmunt atya annyira követni akarta.
5. Boldog Józef Bilczewski és Zygmunt Gorazdowski példája serkentsen benneteket, kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Ezekben a percekben külön is gondolok rátok, s hívlak titeket, hogy fogadjátok a lelki és apostoli leckét az Egyház e két boldog pásztorától. Kövessétek őket! Nektek, akik bármi módon az evangéliumot szolgáljátok, meg kell tennetek – miként ők megtették –, amit csak lehet, hogy tanúságtételetek által minden ember, bármilyen korú, eredetű, képzettségű, szociális helyzetű, érezze a szíve mélyén, hogy Isten szereti őt. Ez a ti küldetéstek. Legfontosabb elkötelezettségetek legyen, hogy mindenkit szeressetek, álljatok mindenki rendelkezésére, és Krisztus és az Egyház iránti hűségetek soha meg ne fogyatkozzék. Ez az út azonban tele van nehézségekkel és megnemértésekkel, sőt olykor üldözéssel is járhat. Az idősebbek ezt nagyon jól tudják. Sokan vannak köztetek, akik az elmúlt század második felében Krisztushoz és az Egyházhoz való ragaszkodásuk miatt nem kevés szenvedést viseltek el. Szeretném tiszteletemet kifejezni mindnyájatok iránt, drága papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik hűségesek maradtatok Isten e népéhez. Nektek pedig, akik most álltok be az evangélium e nagylelkű munkásai közé, és keresitek a módját, hogy folytassátok küldetésüket, azt mondom: Ne féljetek! Krisztus nem ígér könnyű életet, de mindig biztosítja a segítségét.
6. Duc in altum! (lat. ‘Evezz a mélyre!’) Vesd ki a hálót Lvov latin egyháza! Az Egyház veled van. Ne félj a nehézségektől, melyek ma is jelentkeznek utadon. Krisztussal győzni fogsz. Bátran válaszd az életszentséget, mert abban van az igazi béke és a maradandó fejlődés föltétele!
Drága testvéreim és nővéreim, Isten Anyjának, a Jóságos Szűzanyának oltalmára bízlak benneteket, akit századok óta tiszteltek azon a képen, melyet ma megkoronázhatok. Örülök annak, hogy én is meghajolhatok e kép előtt, mely János Kázmér király fogadalmaira emlékeztet. „Lvov Kegyes Csillaga” támogasson benneteket és hozza meg nektek a kegyelmek teljességét. Lvov latin egyháza, járjanak közben érted mindazok a szent férfiak és szent nők, akik történelmedet gazdagították. Különösen is oltalmazzon téged Boldog Jakub Strzemi érsek és Józef Bilczewski, Zygmunt Gorazdowski atyával együtt. Bizalommal folytasd utadat az embert megváltó Krisztus nevében! Ámen.
A jelenlévő oroszok köszöntése
Köszöntöm az orosz híveket, akik együtt akartak lenni velünk ezen az ünnepünkön. Kedveseim, hazatérve a tekintetetek ne szakadjon el Krisztustól. Hallgassatok az Ő szavára: Krisztus arra hív, hogy hűségtekkel tegyetek róla tanúságot életetekben. Szeretettel áldalak meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő fehéroroszok köszöntése
Most hozzátok fordulok, fehéroroszul beszélő zarándokok szívbéli köszöntésemmel. Kedveseim, kövessétek ezeket az új boldogokat Krisztus iránti hűségükben, s a mindennapi élet apostoli és missziós tevékenységében! Vigyétek haza országotokba és otthonaitokba a pápa szeretetteljes gondolatát és áldását az egész fehérorosz népnek! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő szlovákok köszöntése
Szeretettel köszöntöm az itt jelenlévő szlovák nemzetiségű híveket. E szentmisében való részvételetek tegyen bátorrá és erőssé a Krisztus melletti tanúságtételben. Vigyétek el közösségeiteknek szívbéli köszöntésemet, amit megerősítek különleges apostoli áldásommal! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő lengyelek köszöntése
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezen ünnepélyes liturgia befejezése előtt meg kell még emlékeznem két híres személyről, akik e földhöz kötődtek. Az első Duklai János, akinek ereklyéi itt vannak mellettünk. Szent Ferenc e lelki fia itt, Lvovban volt az oroszországi kusztódia kusztosza. Itt vált híres igehirdetővé és gyóntatóvá és itt is halt meg. Ma visszatért e városba, hogy több mint ötszáz év után örüljön életszentsége e hűséges nép szívében termett gyümölcseinek.
Szeretném megemlíteni az örmény Józef Teodorowicz érsek nagy alakját is. Ez a kiváló teológus és lelkipásztor államférfi és egyházi személyiség bölcsen és odaadóan vezette az örmény közösséget az elmúlt század első évtizedeiben. Őrá emlékezve köszöntöm annak az örmény egyháznak az összes híveit, mely századok óta jelen van az ukrán földön és gazdagítja azt a maga ősi lelkiségével és kultúrájával. Az örmény vértanúk és hitvallók emlékezete erősítsen benneteket a hitben, a reményben és a szeretetben.
Hamarosan meg fogom koronázni a Jóságos Istenanya, Lvov Úrnőjének képét, mely nagyon híres az általa közvetített kegyelmekről. Az ő oltalma kísérje mindig ezt a várost és egész Ukrajnát.
A jelenlévő románok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a románnyelvű híveket és megköszönöm jelenlétüket. Kedveseim, Románia mindig jelen van imádságaimban, különösen a felejthetetlen látogatás óta, melyet két évvel ezelőtt tehettem nálatok. Vigyétek haza szeretteiteknek köszöntésemet és áldásomat! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő magyarok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, akik a püspök atyákkal együtt érkeztek. Romzsa Tivadar életének példája adjon erőt mindannyiunk számára! Apostoli áldásommal! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szeretettel áldalak meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Az imént felolvasott evangéliumi részlet elmondja Mária első beavatkozását Jézus nyilvános életébe, és kiemeli együttműködését Fia küldetésében. Kánában egy menyegzős lakoma során, melyen részt vett Mária, Jézus és a tanítványai, fogyni kezdett a bor. Mária – kinyilvánítva a Fiába vetett hitét és segítségére sietve a bajba jutott jegyespárnak – arra készteti az Üdvözítőt, hogy segítsen és tegye meg első csodáját. „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” (Jn 2,4) – válaszolja neki Jézus. E szavak hallatára Mária nem veszítette el bátorságát, és a szolgákhoz fordulva mondja: „Tegyétek meg, amit mond nektek!” (Jn 2,5) Újra kifejezi Fiába vetett bizalmát, s közbenjárása elnyeri jutalmát a csodában.
Ez a mai evangéliumi esemény arra hív, hogy Máriát úgy szemléljük, mint a Keresztények Segítségét minden szükségben. Nagyon tanulságos lenne végignézni a hívő nép történelmét, hogy fölismerjük benne Mária anyai oltalmának jeleit, aki mindig törődik gyermekei javával. Mária közbenjárásának nagyon sok bizonyságát gyűjthetnénk össze egyes személyek és közösségek eseteiből. De a legszebb tanúságokat a szentjeitek életéből gyűjthetjük.
Emeljük tekintetünket ma e föld két fiára, akik a Szent Szűz tiszteletéből merítettek indítást a tökéletességre törekvésükhöz, ami ma ünnepélyes elismerést nyer: Józef Bilczewski érsekre és Zygmunt Gorazdowski papra. Mindketten mélységesen szerették az Úr Édesanyját. Életük és lelkipásztori szolgálatuk folyamatos válasz volt az ő felszólítására: „Tegyétek meg, amit mond nektek!” Hősiesen engedelmeskedve az Úr tanításának járták az életszentség szűk ösvényét. Mindketten itt, Lvovban éltek, szinte ugyanazokban az években. S most együtt iktatjuk őket a boldogok sorába.
2. Miközben rájuk emlékezünk, hadd köszöntsem az itt jelenlévőket. Külön köszöntöm Marian Jaworski és Lubomir Husar bíboros urakat, az Ukrán Püspöki Konferencia és az Ukrán Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának püspökeit. Üdvözöllek benneteket is papok, szerzetesek és szerzetesnők, szeminaristák, s valamennyiőtöket, akik a lelkipásztori munkában bármilyen formában részt vesztek. Szívből köszöntöm a fiatalokat, a családokat, a betegeket, s az egész közösséget, mely lélekben együtt van, hogy befogadja az új boldogok lelki üzenetét.
Örvendek, hogy a lvovi érsekség megkapja második boldog érsekét. Jakub Strzemi után, aki e népet 1391-1409 között vezette és 1709-ben avatták boldoggá, ma az oltár dicsőségébe emeljük ezen érsekség egy másik pásztorát, Józef Bilczewskit. Vajon nem e nép hite és Isten áldása – aki a hivatásukhoz méltó pásztorokat küldött a népnek – folyamatosságának a tanúsága ez? Maradhatnánk-e hálátlanok Isten iránt a lvovi egyháznak nyújtott ajándékai láttán? Magától Józef Bilczewski érsektől kapjuk a fölhívást, hogy legyünk nagylelkűek Isten és a felebarát szeretetében. Ez volt életének fő szabálya. Első papi éveitől kezdve szenvedélyesen szerette a kinyilatkoztatott Igazságot, aki rávezette arra, hogyan váltsa az Isten iránti szeretet parancsát konkrét cselekedetekké teológiai kutatásainak sajátos útján. Papi életében épp úgy, mint a lvovi János Kázmér egyetemen viselt tisztségeiben, mindig tanúságot tudott tenni az Isten és a felebarát iránti szeretetről. Különös figyelemmel volt a szegények iránt, tiszteletteljes és szívélyes kapcsolatot tartott professzortársaival és hallgatóival, akik ezt mindig nagy szeretettel és megbecsüléssel viszonozták.
Érseki kinevezése meghozta az alkalmat számára, hogy szeretetének határait mérhetetlenné tágítsa. Az első világháború nagyon súlyos időszakában ez az új Boldog a Jó Pásztor eleven képmásának bizonyult, aki mindig készen állt arra, hogy jóságos, Istenből merített szavakkal bátorítsa és támogassa híveit. Segítségére sietett a szegényeknek, akiket annyira szeretett, hogy halála után is közöttük akart nyugodni, ezért rendelkezett úgy, hogy a lvovi Janów temetőbe temessék, ahol a legszegényebbek nyugvóhelye volt. Mint az Úr jó és hűséges szolgáját, akit mély lelkiség és szüntelen szeretet éltetett, polgártársai – felekezeti, szertartásbeli vagy nemzetiségi különbség nélkül – mind szerették és becsülték.
Tanúságtétele úgy ragyog előttünk, mint bátorítás és késztetés, hogy apostoli tevékenységünk, mely az imádság mélységeiből és a Szűzanya iránti gyengéd áhítatból táplálkozik, teljesen Isten dicsőségét és az Anyaszentegyházat szolgálja a lelkek javára.
3. Ez a boldoggá avatás számomra is különleges öröm forrása. Boldog Józef Bilczewski az én apostoli jogfolytonosságom egyik láncszeme. Ő szentelte föl ugyanis Boleslaw Twardwski érseket, aki viszont szentelte Eugenio Baziak püspököt, akinek a kezéből én vettem a püspökszentelést. Ma tehát én is egy új, különleges védőszentet kapok. Hálát adok Istennek e csodálatos ajándékért. De van egy másik részlet is, amit ez alkalommal nem lehet mellőzni. Boldog Bilczewski érseket Jan Puzyna krakkói püspök, bíboros szentelte. Mellette mint társszentelők Boldog Jan Sebastian Pelczar przemisli püspök és Isten szolgája, Andrej Septyitszkij görög katolikus érsek álltak. Hát nem káprázatos esemény ez? E helyzetben a Szentlélek összehozott három nagy pásztort, akik közül kettő már boldoggá van avatva, a harmadik pedig, ha Isten akarja, boldog lesz. E föld megérdemelte, hogy együtt lássa őket egy új apostolutód szentelésén. Megérdemelte, hogy egységben lássa őket. Egységük jel marad és fölhívás a bárányaik számára, akiket a pásztorok példája serkent a történelmi viszontagságok emlékétől és a nacionalizmusból származó előítéletektől veszélyeztetett közösség építésére.
Ma, miközben dicsérjük Istent e szolgái evangélium iránti legyőzhetetlen hűségéért, belső ösztönzést érzünk arra, hogy beismerjük a hűtlenséget az evangélium iránt, melybe az itt lakók közül nem kevesen – lengyel és ukrán gyökerű keresztények egyaránt – estek. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a fájdalmas múlttól. A két nemzet keresztényeinek együtt kell járnia az utat az egyetlen Krisztus nevében az egyetlen Atya felé, egy és ugyanazon Szentlélek vezetése mellett, aki az egység forrása és elve. A fölkínált és elfogadott megbocsátás mint jótékony balzsam áradjon szét mindenki szívében. A történelmi emlékezet megtisztítása tegyen készségessé mindenkit arra, hogy inkább engedje azt érvényesülni, ami összeköt, mint azt, ami szétválaszt, annak érdekében, hogy együtt lehessen építeni a kölcsönös megbecsülés, a testvéri együttműködés és a hiteles szolidaritás jövőjét. Ma Józef Bilczewski érsek és két társa, Pelczar és Septyitszkij buzdítanak benneteket: legyetek egyek!
4. Msgr. Bilczewski püspöki évei alatt élt Lvovban a pap Zygmunt Gorazdowski is, ezen érsekség latin papságának igazi gyöngyszeme. Rendkívüli szeretete arra indította, hogy gyönge egészsége ellenére egészen a szegényeknek szentelje életét. A fiatal pap alakja, aki figyelmen kívül hagyva a fertőzés veszélyét sorra látogatta Vojnilovban a betegeket, és személyesen temette a kolerában elhunytakat, a kortársak emlékezetében úgy maradt meg, mint az Üdvözítő irgalmas szeretetének eleven tanúja.
Nagyon szerette az evangéliumot, s belőle merítette az erőt iskolai, kiadói, kateketikai tevékenységéhez, elsősorban az ifjúság körében. Apostoli munkájához megállást nem tűrő karitatív elkötelezettség társult. A lvovi hívők emlékezetében úgy él, mint „a szegények atyja” és a „hajléktalanok papja”. Találékonysága és odaadása e téren nem ismert határokat. Mint a Szegény Keresztények Intézetének titkára mindenütt jelen volt, ahol fölhangzott a szegény nép jajkiáltása, melyre főként itt, Lvovban számos karitatív intézménnyel próbált válaszolni.
A szegény, szűz és engedelmes Krisztus iránti teljes hűségéért a halálakor azt mondták róla, „igazi szerzetes, még ha nem is tett fogadalmakat”. Mindenki számára az isteni irgalmasság kiemelkedő tanúja. Főként számotokra tanú ő, kedves Szent József Nővérei, akik nevelő és karitatív tevékenységtekkel hűségesen akarjátok követni őt a Krisztus és a felebarát iránti szeretet terjesztésében. Boldog Zygmunt Gorazdowskitól megtanultátok, hogy az apostoli tevékenységet intenzív imaélettel kell táplálni. Kívánom, hogy miként ő, ti is össze tudjátok kapcsolni a tevékenységet a kontemplációval, jámborságtokat Krisztus szenvedésének buzgó tiszteletével, a Szeplőtelen Szűz gyengéd szeretetével és Szent József különleges tiszteletével táplálva, akinek hitét, alázatosságát, okosságát és bátorságát Zygmunt atya annyira követni akarta.
5. Boldog Józef Bilczewski és Zygmunt Gorazdowski példája serkentsen benneteket, kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Ezekben a percekben külön is gondolok rátok, s hívlak titeket, hogy fogadjátok a lelki és apostoli leckét az Egyház e két boldog pásztorától. Kövessétek őket! Nektek, akik bármi módon az evangéliumot szolgáljátok, meg kell tennetek – miként ők megtették –, amit csak lehet, hogy tanúságtételetek által minden ember, bármilyen korú, eredetű, képzettségű, szociális helyzetű, érezze a szíve mélyén, hogy Isten szereti őt. Ez a ti küldetéstek. Legfontosabb elkötelezettségetek legyen, hogy mindenkit szeressetek, álljatok mindenki rendelkezésére, és Krisztus és az Egyház iránti hűségetek soha meg ne fogyatkozzék. Ez az út azonban tele van nehézségekkel és megnemértésekkel, sőt olykor üldözéssel is járhat. Az idősebbek ezt nagyon jól tudják. Sokan vannak köztetek, akik az elmúlt század második felében Krisztushoz és az Egyházhoz való ragaszkodásuk miatt nem kevés szenvedést viseltek el. Szeretném tiszteletemet kifejezni mindnyájatok iránt, drága papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik hűségesek maradtatok Isten e népéhez. Nektek pedig, akik most álltok be az evangélium e nagylelkű munkásai közé, és keresitek a módját, hogy folytassátok küldetésüket, azt mondom: Ne féljetek! Krisztus nem ígér könnyű életet, de mindig biztosítja a segítségét.
6. Duc in altum! (lat. ‘Evezz a mélyre!’) Vesd ki a hálót Lvov latin egyháza! Az Egyház veled van. Ne félj a nehézségektől, melyek ma is jelentkeznek utadon. Krisztussal győzni fogsz. Bátran válaszd az életszentséget, mert abban van az igazi béke és a maradandó fejlődés föltétele!
Drága testvéreim és nővéreim, Isten Anyjának, a Jóságos Szűzanyának oltalmára bízlak benneteket, akit századok óta tiszteltek azon a képen, melyet ma megkoronázhatok. Örülök annak, hogy én is meghajolhatok e kép előtt, mely János Kázmér király fogadalmaira emlékeztet. „Lvov Kegyes Csillaga” támogasson benneteket és hozza meg nektek a kegyelmek teljességét. Lvov latin egyháza, járjanak közben érted mindazok a szent férfiak és szent nők, akik történelmedet gazdagították. Különösen is oltalmazzon téged Boldog Jakub Strzemi érsek és Józef Bilczewski, Zygmunt Gorazdowski atyával együtt. Bizalommal folytasd utadat az embert megváltó Krisztus nevében! Ámen.
A jelenlévő oroszok köszöntése
Köszöntöm az orosz híveket, akik együtt akartak lenni velünk ezen az ünnepünkön. Kedveseim, hazatérve a tekintetetek ne szakadjon el Krisztustól. Hallgassatok az Ő szavára: Krisztus arra hív, hogy hűségtekkel tegyetek róla tanúságot életetekben. Szeretettel áldalak meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő fehéroroszok köszöntése
Most hozzátok fordulok, fehéroroszul beszélő zarándokok szívbéli köszöntésemmel. Kedveseim, kövessétek ezeket az új boldogokat Krisztus iránti hűségükben, s a mindennapi élet apostoli és missziós tevékenységében! Vigyétek haza országotokba és otthonaitokba a pápa szeretetteljes gondolatát és áldását az egész fehérorosz népnek! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő szlovákok köszöntése
Szeretettel köszöntöm az itt jelenlévő szlovák nemzetiségű híveket. E szentmisében való részvételetek tegyen bátorrá és erőssé a Krisztus melletti tanúságtételben. Vigyétek el közösségeiteknek szívbéli köszöntésemet, amit megerősítek különleges apostoli áldásommal! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő lengyelek köszöntése
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezen ünnepélyes liturgia befejezése előtt meg kell még emlékeznem két híres személyről, akik e földhöz kötődtek. Az első Duklai János, akinek ereklyéi itt vannak mellettünk. Szent Ferenc e lelki fia itt, Lvovban volt az oroszországi kusztódia kusztosza. Itt vált híres igehirdetővé és gyóntatóvá és itt is halt meg. Ma visszatért e városba, hogy több mint ötszáz év után örüljön életszentsége e hűséges nép szívében termett gyümölcseinek.
Szeretném megemlíteni az örmény Józef Teodorowicz érsek nagy alakját is. Ez a kiváló teológus és lelkipásztor államférfi és egyházi személyiség bölcsen és odaadóan vezette az örmény közösséget az elmúlt század első évtizedeiben. Őrá emlékezve köszöntöm annak az örmény egyháznak az összes híveit, mely századok óta jelen van az ukrán földön és gazdagítja azt a maga ősi lelkiségével és kultúrájával. Az örmény vértanúk és hitvallók emlékezete erősítsen benneteket a hitben, a reményben és a szeretetben.
Hamarosan meg fogom koronázni a Jóságos Istenanya, Lvov Úrnőjének képét, mely nagyon híres az általa közvetített kegyelmekről. Az ő oltalma kísérje mindig ezt a várost és egész Ukrajnát.
A jelenlévő románok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a románnyelvű híveket és megköszönöm jelenlétüket. Kedveseim, Románia mindig jelen van imádságaimban, különösen a felejthetetlen látogatás óta, melyet két évvel ezelőtt tehettem nálatok. Vigyétek haza szeretteiteknek köszöntésemet és áldásomat! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő magyarok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, akik a püspök atyákkal együtt érkeztek. Romzsa Tivadar életének példája adjon erőt mindannyiunk számára! Apostoli áldásommal! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szeretettel áldalak meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
II.
János Pál pápa
