Elnök Úr!
A Kormány és a Parlament képviselői!
Méltóságok!
Hölgyeim és Uraim!
1. Tisztelettel és szívből köszöntöm egyenként is mindnyájukat. Örömmel fogadtam el, Elnök úr, meghívását, hogy meglátogassam e nemes országot, a keresztény műveltség bölcsőjét és a különböző vallások és nemzetiségek közötti békés együttélés hazáját. Örülök, hogy itt lehetek Ukrajna földjén. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy végre találkozhatom egy olyan nemzet tagjaival, amely az átmenet e nehéz esztendeiben hatékonyan tudta biztosítani polgárai számára a béke és a nyugalom föltételeit. Szívből köszönöm a fogadtatást és szívélyes üdvözlő szavait.
Mély tisztelettel köszöntöm a Kormány képviselőit és tagjait, minden rendű és rangú méltóságot, a nép képviselőit, a diplomáciai testületet, a kultúra, a tudomány és a nemzet jólétéért dolgozók képviselőit. Az őszinte barátság érzésével ölelem az ukrán népet, mely a kultúra, a népszokások, s a vidéket mindenütt ékesítő sok templom és az egész területen megtalálható számtalan művészi alkotás tanúsága szerint nagy többségében keresztény. Köszöntöm a földet, amely megismerte a szenvedést és az elnyomást, de megőrizte ragaszkodását a szabadsághoz, melyet senki sem tudott elvenni tőle.
2. A béke zarándokaként jöttem hozzátok, és csak az a vágy késztetett, hogy tanúskodjam Krisztusról, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). Azért jöttem, hogy tiszteletemet tegyem történelmetek szentélyeinél, s veletek együtt kérjem Isten segítségét a jövőtökhöz. Örömmel köszöntelek téged, Kijev, a Dnyeper középső folyásánál fekvő csodálatos város, az ősi szlávok és az ukrán kultúra bölcsője, melyet mélységesen átjárt a keresztény kovász. A te földeden, Nyugat- és Kelet- Európa útjainak kereszteződésében találkozott a két nagy keresztény hagyomány, a bizánci és a latin, s mindkettő kedvező fogadtatásra talált. A századok során nem hiányoztak közöttük a mindkettőjük számára ártalmas ellentéteket szító feszültségek sem. Ma azonban készül az út a kölcsönös megbocsátás számára. Barikádokat és bizalmatlanságokat kell legyőzni ahhoz, hogy mint régen, közösen lehessen építeni egy harmonikus és békés országot a közös keresztény hit kristálytiszta forrásaiból merítve.
3. Igen! Kedves ukránok, a kereszténység, inspirálta nagyjaitokat a kultúrában és a művészetben, s táplálta bőségesen országotok erkölcsi, spirituális és szociális gyökereit. Szívesen emlékezem honfitársatokra, a filozófus Hrihorij Szkovorodára, aki ezt írta: „Minden elmúlik, de a szeretet mindenek végeztével megmarad. Minden elmúlik, kivéve Istent és a szeretetet.” Ilyen meglátása csak a keresztény lelkiséggel mélyen áthatott embernek lehet. Szavaiban fölismerhető Szent János első levelének visszhangja: „Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.” (1Jn 4,16)
Az evangélium igéje mély gyökereket eresztett egész Európában, s a századok folyamán a műveltség, a kultúra és az életszentség csodálatos gyümölcseit termette. A kontinens népeinek döntései azonban sajnos nem mindig egyeztek a keresztény hagyományaikkal, ezért a történelemben megjelentek a szerencsétlenségek, pusztítások és a gyász szomorú terhei.
Öregjeitek nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor Ukrajna független volt. Azt az aránylag rövid időszakot a szovjet diktatúra szörnyű évei, s a harmincas évek elején kegyetlen éhínség követte: országotok, „Európa éléstára” nem volt képes saját gyermekeit ellátni, ezért milliók haltak éhen. Megfeledkezhetünk-e honfitársaitok sokaságáról, akik a náci invázió elleni háborúban 1941-1945-ben haltak meg? Sajnos a nácizmustól való szabadulás nem jelentette a kommunista rezsimtől való szabadulást, mely továbbra is eltiporta a legelemibb emberi jogokat, amikor deportálta a békés polgárokat, bebörtönözte a másként gondolkodókat, üldözte a hívőket, s megkísérelte kiirtani a nép tudatából a szabadság és függetlenség eszméjét. Szerencsére 1989 nagy fordulata végül lehetővé tette Ukrajnának, hogy visszanyerje a szabadságot és a teljes szuverenitást.
4. Népetek ezt a nagyon vágyott változást békésen és vérontás nélkül érte el, s most bátran elkötelezi magát a szociális és spirituális újjáépítés mellett. A nemzetközi közösség, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, értékeli a béke megszilárdításában és a regionális feszültségek megoldásában elért eredményeket. A magam részéről bátorítalak benneteket, hogy legyetek állhatatosak a meglévő nehézségek legyőzésére tett erőfeszítésekben, biztosítván a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak teljes tiszteletben tartását. A bölcsen toleráns politika ki fogja váltani az ukrán nép iránti megbecsülést és szimpátiát, s megfelelő helyet fog biztosítani számára az európai népek családjában.
Mint a katolikus Egyház Pásztora őszinte elismeréssel emelem ki a tényt, hogy az Ukrán Alkotmány előszava emlékezteti a polgárokat „az Isten előtti felelősségre". Minden bizonnyal ezt tartotta szem előtt filozófusotok, Hrihorij Szkovoroda, amikor arra szólította föl kortársait, hogy elsődlegesen „az ember megtérésére” törekedjenek, keresvén számára a megfelelő utakat, hogy végleg kiszabadulhasson a türelmetlenség és gyűlölet zsákutcáiból.
Az evangélium értékei, melyek nemzeti identitástok részét alkotják, segítenek majd benneteket egy nyitott és szolidáris társadalom építésében, melyben mindegyiktek hozzáadhatja a magáét a közjóhoz, s egyben elnyeri azt a támogatást, amire szüksége van, hogy még jobban kibontakoztathassa saját adottságait.
Felhívásommal elsősorban a fiatalokhoz fordulok, hogy annak nyomdokait követve, aki életet adott a legmagasabbrendű vallási, polgári és emberi eszményeknek, változatlanul tudják őrizni a műveltség ezen örökségét.
5. „Ne engedjétek az erőseknek, hogy lerombolják az embert” – írta Vlagyimir Monomach († 1125) fiaihoz intézett Tanításában. E szavak ma sem veszítették érvényüket. A 20. században a totalitárius rezsimek egész nemzedékeket tettek tönkre, mert megingatták minden hitelesen emberi műveltség három alappillérét: az isteni tekintély elismerését, melyből az élet vitathatatlan erkölcsi elvei fakadnak (vö. Kiv 20,1.18); az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy méltóságának tiszteletét (vö. Ter 1,26-27); azt a kötelezettséget, hogy a hatalmat kivétel nélkül a társadalom minden tagjának szolgálatára – kezdve a leggyengébbektől és a legvédtelenebbektől – kell gyakorolni. Isten megtagadása nem tette szabadabbá az embert, sőt a rabszolgaság különböző formáiba taszította azáltal, hogy a politikai hatalom hivatását brutális és elnyomó erőszakká züllesztette.
6. Politikusok! El ne feledkezzetek a történelem e komoly leckéjéről! A ti feladatotok, hogy szolgáljátok a népet, és biztosítsátok mindenki számára a békét és a jogegyenlőséget. Álljatok ellen a kísértésnek, hogy a hatalmat személyes vagy csoportérdekek szolgálatára használjátok. Mindig viseljétek szíveteken a szegények sorsát, és használjatok föl minden törvényes eszközt, hogy mindenki hozzájusson a méltányos jóléthez.
Kultúra emberei! Hosszú történelem van már mögöttetek. Kijev ortodox érsekére gondolok, Pjotr Mohila metropolitára, aki 1632-ben megalapította azt a Kijevi Akadémiát, mely úgy él az emlékezetben, mint a keresztény és humanista kultúra világítótornya. A ti feladatotok a tudás minden területén a kritikus és kreatív gondolkodás, amely összekapcsolja a múlt kulturális örökségét a modern követelményekkel, oly módon, hogy a szeretet civilizációjának jegyében hozzájárul a hiteles emberi haladáshoz. Ebben az összefüggésben nagyon óhajtom, hogy az egyházi tudományok oktatása visszanyerje az őt megillető elismerést a polgári hatóság részéről is.
Számotokra, tudományos kutatók számára egész különlegesen örök intelem Csernobil félelmetes társadalmi, gazdasági és környezeti katasztrófája! A technikai lehetőségeket össze kell kötni a változhatatlan etikai értékekkel, hogy biztosítható legyen az embernek és elidegeníthetetlen méltóságának kellő tisztelete.
Gazdálkodók és vállalkozók az új Ukrajnában! A nemzet jövője tőletek is függ. A ti bátor hozzájárulástok, melyet mindig a szakértelem és a tisztesség értékei inspirálnak, föl fogja lendíteni a nemzetgazdaságot, és vissza fogja adni a bizalmat azoknak, akiket megkísért, hogy elhagyják az országot és másutt keressenek munkahelyet. Tevékenységetek közben mindig tartsátok szem előtt a közjót és mindenki jogait. A személyre ügyeljetek és ne a haszonra, mert az emberi méltóságot tiszteletben tartó gazdaság célja a személy. Mindig a törvényesség keretein belül maradjatok, ami az igazságosság biztosítéka.
7. Méltóságok, Hölgyeim és Uraim! Az emberiség belépett a harmadik évezredbe, és a horizonton új területek körvonalazódnak. Globális fejlődés van folyamatban, melyet gyors és gyökeres változások jellemeznek. Személy szerint mindegyikünk arra hivatott, hogy bátran és bizakodással tegye a maga dolgát.
A katolikus Egyház ott áll minden jóakaratú ember mellett, hogy támogassa a jó érdekében tett erőfeszítéseket. Ami engem illet, imádságaimmal kísérlek benneteket, hogy Isten oltalmazzon mindnyájatokat, családotokat, terveiteket és az egész ukrán nép várakozásait, s ehhez kérem a Mindenható bőséges áldását.
(A találkozó után útban a nunciatúra felé a Szentatya betért a görög katolikus Szent Miklós-templomba, ahol a Zarvanizai Szűz csodatévő képét őrzik. A kegykép előtt a következő imádságot mondta:)
Ó Boldogságos Szűz Mária, Zarvanizai Szűzanya, köszönöm neked, hogy itt lehetek a kijevi Oroszországban, ahonnan az egész régióba kiáradt az evangélium világossága.
E Szent Miklós-templomban őrzött csodatévő képed előtt reád bízom, Isten Anyja s az Egyháznak Anyja, ukrajnai apostoli utamat.
Istennek Szent Anyja, borítsd anyai palástodat minden keresztényre, s minden jóakaratú férfira és nőre, akik e nagy nemzetben élnek.
Vezéreld őket a te Fiad, Jézus felé, aki mindenki számára Út, Igazság és Élet.
A Kormány és a Parlament képviselői!
Méltóságok!
Hölgyeim és Uraim!
1. Tisztelettel és szívből köszöntöm egyenként is mindnyájukat. Örömmel fogadtam el, Elnök úr, meghívását, hogy meglátogassam e nemes országot, a keresztény műveltség bölcsőjét és a különböző vallások és nemzetiségek közötti békés együttélés hazáját. Örülök, hogy itt lehetek Ukrajna földjén. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy végre találkozhatom egy olyan nemzet tagjaival, amely az átmenet e nehéz esztendeiben hatékonyan tudta biztosítani polgárai számára a béke és a nyugalom föltételeit. Szívből köszönöm a fogadtatást és szívélyes üdvözlő szavait.
Mély tisztelettel köszöntöm a Kormány képviselőit és tagjait, minden rendű és rangú méltóságot, a nép képviselőit, a diplomáciai testületet, a kultúra, a tudomány és a nemzet jólétéért dolgozók képviselőit. Az őszinte barátság érzésével ölelem az ukrán népet, mely a kultúra, a népszokások, s a vidéket mindenütt ékesítő sok templom és az egész területen megtalálható számtalan művészi alkotás tanúsága szerint nagy többségében keresztény. Köszöntöm a földet, amely megismerte a szenvedést és az elnyomást, de megőrizte ragaszkodását a szabadsághoz, melyet senki sem tudott elvenni tőle.
2. A béke zarándokaként jöttem hozzátok, és csak az a vágy késztetett, hogy tanúskodjam Krisztusról, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). Azért jöttem, hogy tiszteletemet tegyem történelmetek szentélyeinél, s veletek együtt kérjem Isten segítségét a jövőtökhöz. Örömmel köszöntelek téged, Kijev, a Dnyeper középső folyásánál fekvő csodálatos város, az ősi szlávok és az ukrán kultúra bölcsője, melyet mélységesen átjárt a keresztény kovász. A te földeden, Nyugat- és Kelet- Európa útjainak kereszteződésében találkozott a két nagy keresztény hagyomány, a bizánci és a latin, s mindkettő kedvező fogadtatásra talált. A századok során nem hiányoztak közöttük a mindkettőjük számára ártalmas ellentéteket szító feszültségek sem. Ma azonban készül az út a kölcsönös megbocsátás számára. Barikádokat és bizalmatlanságokat kell legyőzni ahhoz, hogy mint régen, közösen lehessen építeni egy harmonikus és békés országot a közös keresztény hit kristálytiszta forrásaiból merítve.
3. Igen! Kedves ukránok, a kereszténység, inspirálta nagyjaitokat a kultúrában és a művészetben, s táplálta bőségesen országotok erkölcsi, spirituális és szociális gyökereit. Szívesen emlékezem honfitársatokra, a filozófus Hrihorij Szkovorodára, aki ezt írta: „Minden elmúlik, de a szeretet mindenek végeztével megmarad. Minden elmúlik, kivéve Istent és a szeretetet.” Ilyen meglátása csak a keresztény lelkiséggel mélyen áthatott embernek lehet. Szavaiban fölismerhető Szent János első levelének visszhangja: „Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.” (1Jn 4,16)
Az evangélium igéje mély gyökereket eresztett egész Európában, s a századok folyamán a műveltség, a kultúra és az életszentség csodálatos gyümölcseit termette. A kontinens népeinek döntései azonban sajnos nem mindig egyeztek a keresztény hagyományaikkal, ezért a történelemben megjelentek a szerencsétlenségek, pusztítások és a gyász szomorú terhei.
Öregjeitek nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor Ukrajna független volt. Azt az aránylag rövid időszakot a szovjet diktatúra szörnyű évei, s a harmincas évek elején kegyetlen éhínség követte: országotok, „Európa éléstára” nem volt képes saját gyermekeit ellátni, ezért milliók haltak éhen. Megfeledkezhetünk-e honfitársaitok sokaságáról, akik a náci invázió elleni háborúban 1941-1945-ben haltak meg? Sajnos a nácizmustól való szabadulás nem jelentette a kommunista rezsimtől való szabadulást, mely továbbra is eltiporta a legelemibb emberi jogokat, amikor deportálta a békés polgárokat, bebörtönözte a másként gondolkodókat, üldözte a hívőket, s megkísérelte kiirtani a nép tudatából a szabadság és függetlenség eszméjét. Szerencsére 1989 nagy fordulata végül lehetővé tette Ukrajnának, hogy visszanyerje a szabadságot és a teljes szuverenitást.
4. Népetek ezt a nagyon vágyott változást békésen és vérontás nélkül érte el, s most bátran elkötelezi magát a szociális és spirituális újjáépítés mellett. A nemzetközi közösség, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, értékeli a béke megszilárdításában és a regionális feszültségek megoldásában elért eredményeket. A magam részéről bátorítalak benneteket, hogy legyetek állhatatosak a meglévő nehézségek legyőzésére tett erőfeszítésekben, biztosítván a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak teljes tiszteletben tartását. A bölcsen toleráns politika ki fogja váltani az ukrán nép iránti megbecsülést és szimpátiát, s megfelelő helyet fog biztosítani számára az európai népek családjában.
Mint a katolikus Egyház Pásztora őszinte elismeréssel emelem ki a tényt, hogy az Ukrán Alkotmány előszava emlékezteti a polgárokat „az Isten előtti felelősségre". Minden bizonnyal ezt tartotta szem előtt filozófusotok, Hrihorij Szkovoroda, amikor arra szólította föl kortársait, hogy elsődlegesen „az ember megtérésére” törekedjenek, keresvén számára a megfelelő utakat, hogy végleg kiszabadulhasson a türelmetlenség és gyűlölet zsákutcáiból.
Az evangélium értékei, melyek nemzeti identitástok részét alkotják, segítenek majd benneteket egy nyitott és szolidáris társadalom építésében, melyben mindegyiktek hozzáadhatja a magáét a közjóhoz, s egyben elnyeri azt a támogatást, amire szüksége van, hogy még jobban kibontakoztathassa saját adottságait.
Felhívásommal elsősorban a fiatalokhoz fordulok, hogy annak nyomdokait követve, aki életet adott a legmagasabbrendű vallási, polgári és emberi eszményeknek, változatlanul tudják őrizni a műveltség ezen örökségét.
5. „Ne engedjétek az erőseknek, hogy lerombolják az embert” – írta Vlagyimir Monomach († 1125) fiaihoz intézett Tanításában. E szavak ma sem veszítették érvényüket. A 20. században a totalitárius rezsimek egész nemzedékeket tettek tönkre, mert megingatták minden hitelesen emberi műveltség három alappillérét: az isteni tekintély elismerését, melyből az élet vitathatatlan erkölcsi elvei fakadnak (vö. Kiv 20,1.18); az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy méltóságának tiszteletét (vö. Ter 1,26-27); azt a kötelezettséget, hogy a hatalmat kivétel nélkül a társadalom minden tagjának szolgálatára – kezdve a leggyengébbektől és a legvédtelenebbektől – kell gyakorolni. Isten megtagadása nem tette szabadabbá az embert, sőt a rabszolgaság különböző formáiba taszította azáltal, hogy a politikai hatalom hivatását brutális és elnyomó erőszakká züllesztette.
6. Politikusok! El ne feledkezzetek a történelem e komoly leckéjéről! A ti feladatotok, hogy szolgáljátok a népet, és biztosítsátok mindenki számára a békét és a jogegyenlőséget. Álljatok ellen a kísértésnek, hogy a hatalmat személyes vagy csoportérdekek szolgálatára használjátok. Mindig viseljétek szíveteken a szegények sorsát, és használjatok föl minden törvényes eszközt, hogy mindenki hozzájusson a méltányos jóléthez.
Kultúra emberei! Hosszú történelem van már mögöttetek. Kijev ortodox érsekére gondolok, Pjotr Mohila metropolitára, aki 1632-ben megalapította azt a Kijevi Akadémiát, mely úgy él az emlékezetben, mint a keresztény és humanista kultúra világítótornya. A ti feladatotok a tudás minden területén a kritikus és kreatív gondolkodás, amely összekapcsolja a múlt kulturális örökségét a modern követelményekkel, oly módon, hogy a szeretet civilizációjának jegyében hozzájárul a hiteles emberi haladáshoz. Ebben az összefüggésben nagyon óhajtom, hogy az egyházi tudományok oktatása visszanyerje az őt megillető elismerést a polgári hatóság részéről is.
Számotokra, tudományos kutatók számára egész különlegesen örök intelem Csernobil félelmetes társadalmi, gazdasági és környezeti katasztrófája! A technikai lehetőségeket össze kell kötni a változhatatlan etikai értékekkel, hogy biztosítható legyen az embernek és elidegeníthetetlen méltóságának kellő tisztelete.
Gazdálkodók és vállalkozók az új Ukrajnában! A nemzet jövője tőletek is függ. A ti bátor hozzájárulástok, melyet mindig a szakértelem és a tisztesség értékei inspirálnak, föl fogja lendíteni a nemzetgazdaságot, és vissza fogja adni a bizalmat azoknak, akiket megkísért, hogy elhagyják az országot és másutt keressenek munkahelyet. Tevékenységetek közben mindig tartsátok szem előtt a közjót és mindenki jogait. A személyre ügyeljetek és ne a haszonra, mert az emberi méltóságot tiszteletben tartó gazdaság célja a személy. Mindig a törvényesség keretein belül maradjatok, ami az igazságosság biztosítéka.
7. Méltóságok, Hölgyeim és Uraim! Az emberiség belépett a harmadik évezredbe, és a horizonton új területek körvonalazódnak. Globális fejlődés van folyamatban, melyet gyors és gyökeres változások jellemeznek. Személy szerint mindegyikünk arra hivatott, hogy bátran és bizakodással tegye a maga dolgát.
A katolikus Egyház ott áll minden jóakaratú ember mellett, hogy támogassa a jó érdekében tett erőfeszítéseket. Ami engem illet, imádságaimmal kísérlek benneteket, hogy Isten oltalmazzon mindnyájatokat, családotokat, terveiteket és az egész ukrán nép várakozásait, s ehhez kérem a Mindenható bőséges áldását.
(A találkozó után útban a nunciatúra felé a Szentatya betért a görög katolikus Szent Miklós-templomba, ahol a Zarvanizai Szűz csodatévő képét őrzik. A kegykép előtt a következő imádságot mondta:)
Ó Boldogságos Szűz Mária, Zarvanizai Szűzanya, köszönöm neked, hogy itt lehetek a kijevi Oroszországban, ahonnan az egész régióba kiáradt az evangélium világossága.
E Szent Miklós-templomban őrzött csodatévő képed előtt reád bízom, Isten Anyja s az Egyháznak Anyja, ukrajnai apostoli utamat.
Istennek Szent Anyja, borítsd anyai palástodat minden keresztényre, s minden jóakaratú férfira és nőre, akik e nagy nemzetben élnek.
Vezéreld őket a te Fiad, Jézus felé, aki mindenki számára Út, Igazság és Élet.
II.
János Pál pápa
