”Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket
az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
Kedves Testvérek!
1. Nagy örömmel tértem vissza erre a Szent Pál, a pogányok apostolának kedves és a Péter utódának is mindig kedves szigetre. Ezzel a látogatással fejezem be jubileumi zarándoklatomat, mellyel lélekben követtem az üdvtörténetet Ábrahám földjétől kezdve a Sínai-hegyen át, ahol Isten a tízparancsolatot adta, a Szentföldig bezáróan, ahol megváltásunk nagy eseményei történtek. Most Szent Pál nyomaiban járva visszatértem hozzátok, kedves máltaiak.
Pál apostol drámai módon érkezett ide. Szent Lukács elmondta nekünk a keserves utat s a legénység és az utasok kétségbeesését, amikor látták, hogy a hajó zátonyra fut és kezd darabokra hullani (vö. ApCsel 27,39-44). Hallottuk megjegyzését: „megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják” (28,1). Hála az isteni Gondviselésnek, Málta a kereszténység első napjaiban befogadta az evangéliumot. „Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
2. Itt, a Granai Floriana téren az Úr áldozatának oltáránál Róma püspöke veletek együtt áldja a Szentháromságot, tanúságtokért, melyet a századok során az evangélium mellett tettetek. Mint Pál apostol hűséges gyermekei a hitben, odaadástok áhítatáról és missziós buzgóságotokról váltatok híressé az Egyházban. Málta nagyszerű keresztény örökség birtokosa, melyre joggal vagytok büszkék. Ez az örökség azonban nagy felelősséggel járó ajándék (vö. Lk 12,48).
A Timóteushoz írt második levelében Szent Pál azt mondja munkatársának: „Ne feledd, hogy Jézus Krisztus (...) föltámadt a halálból (...), ha együtt szenvedünk vele, együtt is uralkodunk vele” (2,8-12). Málta két fia és leánya, akiket most boldoggá avattam, szívükbe zárták e szavakat. Az egész Egyház együtt örül veletek, mert a máltai történelem folyamán mindenféle társadalmi rétegből származó szent férfiak és nők seregéből e hármat különösen tiszteletre és követésre méltónak választottunk. Az égből kísérik földi zarándokutunkat, és Isten trónja előtt imádságaikkal segítenek minket az életszentség felé, amit ők a Szentlélek kegyelméből már megkaptak.
3. Boldog Preca Giorgio 1962-ben, röviddel a II. Vatikáni Zsinat megnyitása előtt bekövetkezett halálától kezdve életszentség hírében állt Máltán s mindenütt, ahol máltaiak élnek. Don Giorgio úttörő volt a katekézisben és a laikusok apostolkodásának előmozdításában, amit a zsinat annyira hangsúlyozott. Ezért a hitben Málta második atyja lett. Szelíden és alázatosan, jól fölhasználva lelki és szívbéli talentumait, melyeket Istentől kapott, Don Giorgio magáévá tette Szent Pálnak Timóteushoz intézett szavait: „Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak” (2Tim 2,2). A Keresztény Tanítás Társasága, melyet ő alapított, folytatja tanúságtevő és evangelizáló művét e szigeteken és másutt is.
A fiatal szeminarista Giorgio innen nem messze hallotta egyik gyóntatójának prófétai szavait: „Giorgio, majd ha nagy leszel, sok istenfélő ember gyűlik köréd. Áldás leszel számukra, s ők áldás lesznek a te számodra.” Ma a Máltai Egyház boldognak nevezi Preca Giorgiót, mert tudja, hogy fény és erő forrása számára. A szelídségről szóló írásaiban L-Iskola tal-Manswetudni c. könyvében és a levelében keresztény barátait arra buzdítja, hogy úgy kövessék a megfeszített Úr példáját, hogy megbocsátanak minden bántást (vö. Lk 23,34). Hát nem a kölcsönös megbecsülés és megbocsátás üzenete az, amire annyira szüksége van Máltának és a világnak? De igen, mert a Boldogságok közül a szelídségnek van hatalma átformálni a családot, a munkahelyeket, a városokat és a falvakat, a politikát és a kultúrát. Meg tudja változtatni a világot! „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” (Mt 5,5).
Boldog Don Giorgio imádsága Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!' tökéletesen tükrözi az Úr missziós parancsát: „Menjetek tehát és tegyétek tanítvánnyá az összes nemzetet ... tanítván őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,1920). A Nagy Jubileum évében az egész Egyház újra átélte az Atya szerető irgalmasságának örök frissességét, mellyel egyszülött Fiát a mi üdvösségünkért elküldte. Don Giorgiót nem az tette-e nagy apostollá, hogy képes volt közölni a keresztény üzenet frissességét? S vajon nem erre van-e szüksége Máltának, azaz a papoknak, szerzeteseknek, katekétáknak, tanítóknak, hogy buzgón hirdessék annak örömhírét, amit az Atya Krisztusban tett értünk? A harmadik évezred hajnalán az Egyház reád tekint Málta, hogy még buzgóbb légy apostoli és missziós hivatásodban! Az egész Egyház rátok tekint!
4. Isten szolgája Falzon Ignazio is szenvedélyesen hirdette az evangéliumot, és tanította a katolikus hitet. Ő is a katekézis szolgálatába állította képességeit és képzettségét. Pál apostol írta: „Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne szomorúan, ne is kényszerből, mert Isten az örömmel adakozót szereti” (2Kor 9,7). Boldog Ignazio bőkezűen és örömmel adakozott, s a többiek nem csupán kimeríthetetlen energiát, hanem örömet és mélységes békességet is találtak benne. Lemondott a földi sikerről amire pedig fölkészült , azért, hogy mások lelki javát szolgálja, beleértve a sok angol katonát és tengerészt is, akik akkoriban állomásoztak Málta szigetén. Közülük csak néhányan voltak katolikusok, ezért a feléjük való közeledésével elővételezte a megbecsülés és a dialógus nekünk már annyira természetes ökumenikus lelkiségét, ami akkoriban egyáltalán nem volt elterjedt.
Falzon Ignazio az Eucharisztiából, a tabernákulum előtti imádságból, Mária tiszteletéből, a rózsafüzérből és Szent József követéséből merítette az erőt. A kegyelemnek e forrásai minden keresztény számára hozzáférhetők. Az életszentség és az Isten országáért való buzgóság főként ott virágzik, ahol a plébániákat és közösségeket az imádság és az Oltáriszentség tisztelete bátorítja. Buzdítalak hát benneteket, hogy őrizzétek hagyományos ájtatosságaitokat, ha kell, tisztítsátok azokat, és erősítsétek meg katekézissel és józan tanítással. Így lehet Boldog Falzon Ignazio emlékét a legjobban tisztelni.
5. Az Itáliában máltai apától született Pisani Maria Adeodata nővér 18 évesen költözött ide, s életének legnagyobb részét mint a szerzetesi odaadás ragyogó példája, bencés apácaként a San Pietro monostorban töltötte. Tudom, hogy e monostor néhány nővére nem tudott eljönni, de televízión követik most az eseményeket. Nektek, kedves nővérek, ezen az örömteli napon különleges áldásomat küldöm.
Imádság, engedelmesség, a nővérek szolgálata s a rábízott feladatok józan végzése jellemezte Maria Adeodata csöndes és szent életét. Az Egyház szívébe elrejtetten az Úr lábánál ült, s hallgatta tanításait (vö. Lk 10,39), s magába itta azokat a dolgokat, melyek örökkévalók (vö. Kol 3,2). Az imádság, a munka és a szeretet által lelki és missziós termékenység forrása lett, ami nélkül az Egyház nem tudja hirdetni az evangéliumot úgy, ahogyan Krisztus várja tőlünk, mert a missziónak és a szemlélődésnek szüksége van egymásra (vö. Novo millennio ineunte, 16. p.).
Adeodata nővér szent példája kétségtelenül hozzájárult az egész monostor szerzetesi életének megújulásához. Ezért szívem egy különleges szándékát szeretném a közbenjárására rábízni. A legújabb időkben sokminden történt annak érdekében, hogy a szerzetesi élet alkalmazkodjék korunk változó körülményeihez, s ebből sok szerzetes és szerzetesnő hasznot merített. Azonban szükségünk van az Istennek szenteltség e sajátos formája mélyebb teológiai motivációinak új értékelésére is. Még várjuk a II. Vatikáni Zsinat e sajátos, Isten és a mások iránti szeretet transzcendentális értékéről melyből a szegénység, engedelmesség és tisztaság fogadalmára épülő élet következik szóló tanításának teljes megvalósulását.
Mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik Istennek szentelték életüket, figyelmébe ajánlom a személyes érettség és felelősség példáját, mely oly csodálatosan látható boldog Adeodata életében.
6. A máltai érsekség Pünkösd vigíliáján nyitja meg egyházmegyei zsinatát, Gozo szigetén pedig Cauchi püspök úr lelkipásztori látogatást kezdett. Remélem, hogy ezek és más kezdeményezések elő fogják mozdítani azt az egyházeszményt, mely a II. Vatikáni Zsinat szerint Isten egész népének közössége. Olyan eszmény ez, melyet az „új evangelizáció” igényel, s amit a máltai katolikusok magukévá tesznek. E közösségen belül a szerepek és szolgálatok különbözőek, de mindenki arra hivatott, hogy működjön együtt Krisztus az igazságosság, a béke és a szeretet országának előmozdításáért. Az új boldogok közbenjárására adja meg Isten, hogy a Máltai Egyház bizalommal haladjon az egység s a klérus, a szerzetesek és a laikusok közösen viselt felelősségének új korszaka felé! Ez a máltai katolikusoknak új lendületet fog adni, s lehetővé teszi számukra, hogy, begyűjtvén a 2000. év Nagy Jubileumának lelki gyümölcseit, bizalommal haladjanak az új évezredben.
Málta, Málta! Oly sokat kaptál Szent Pál szolgálatától, valamint Boldog Preca Giorgio, Boldog Falzon Ignazio és Boldog Adeodata tanúságtételétől. A jövő felé tartva maradj hűséges az örökséghez, amit kaptál! Osztatlan szívvel kövesd Krisztust és soha ne félj megvallani az igazságot, mely üdvözít, s az értékeket, melyek az életre vezetnek. Szűz Mária, a megtestesült Ige édesanyja legyen veled és oltalmazzon mindig, hogy ne tudj fölhagyni a hálaadással „az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
Éljen Boldog Preca Giorgio!
Éljen Boldog Falzon Ignazio!
Éljen Boldog Pisani Adeodata!
A szentmise végén a Szentatya a következőket mondta:
Kedves Testvérek! Szeretném megköszönni, hogy áhítattal részt vettetek ezen a liturgián. Az énekekkel és az imádsággal osztoztunk az Egyház nagy örömében azért, hogy e szigetek két fiát és egy nővért, aki élete nagy részét apácaként itt töltötte, boldoggá avathattuk.
Hazatérve vigyétek magatokkal a Pápa áldását szeretteiteknek és szomszédaitoknak, akik nem lehettek itt.
Külön szeretettel emlékezem meg néhány csoportról, akik fizikailag nem lehettek jelen, de tudom, hogy lélekben itt voltak. Szívből jövő köszöntésemet küldöm Gozo szigete lakóinak, akiket ez alkalommal nem látogathattam meg.
Külön köszöntöm a hat kolostor klauzúrás szerzetesnőit. Tudom, hogy minden nap imádkoznak a Pápáért. Köszönöm, kedves nővérek, és kérlek benneteket, továbbra is legyetek az Egyház lelki oszlopai.
Köszöntöm az öregeket, akikhez nagyon közel érzem magam. A betegeknek azt mondom: reménykedjetek és legyetek erősek! Nagyon sokat tudtok adni Krisztus megváltó művéhez azzal, hogy szenvedéseiteket egyesítitek a megfeszített Úr szenvedéseivel.
Különös szeretettel köszöntöm a Corradino javítóintézetben fogva tartottakat. Tudom, hogy szüleikkel és barátaikkal együtt nagyon szerették volna, hogy a Pápa a fogoly Szent Pál apostol emlékére meglátogassa őket. Erre nem volt lehetőség. Mindannyiatokat lélekben ölellek, s kérem számotokra Isten bőséges kegyelmét.
Isten áldjon meg mindnyájatokat!
Ikun imfahhar Gesù Kristu!
Kedves Testvérek!
1. Nagy örömmel tértem vissza erre a Szent Pál, a pogányok apostolának kedves és a Péter utódának is mindig kedves szigetre. Ezzel a látogatással fejezem be jubileumi zarándoklatomat, mellyel lélekben követtem az üdvtörténetet Ábrahám földjétől kezdve a Sínai-hegyen át, ahol Isten a tízparancsolatot adta, a Szentföldig bezáróan, ahol megváltásunk nagy eseményei történtek. Most Szent Pál nyomaiban járva visszatértem hozzátok, kedves máltaiak.
Pál apostol drámai módon érkezett ide. Szent Lukács elmondta nekünk a keserves utat s a legénység és az utasok kétségbeesését, amikor látták, hogy a hajó zátonyra fut és kezd darabokra hullani (vö. ApCsel 27,39-44). Hallottuk megjegyzését: „megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják” (28,1). Hála az isteni Gondviselésnek, Málta a kereszténység első napjaiban befogadta az evangéliumot. „Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
2. Itt, a Granai Floriana téren az Úr áldozatának oltáránál Róma püspöke veletek együtt áldja a Szentháromságot, tanúságtokért, melyet a századok során az evangélium mellett tettetek. Mint Pál apostol hűséges gyermekei a hitben, odaadástok áhítatáról és missziós buzgóságotokról váltatok híressé az Egyházban. Málta nagyszerű keresztény örökség birtokosa, melyre joggal vagytok büszkék. Ez az örökség azonban nagy felelősséggel járó ajándék (vö. Lk 12,48).
A Timóteushoz írt második levelében Szent Pál azt mondja munkatársának: „Ne feledd, hogy Jézus Krisztus (...) föltámadt a halálból (...), ha együtt szenvedünk vele, együtt is uralkodunk vele” (2,8-12). Málta két fia és leánya, akiket most boldoggá avattam, szívükbe zárták e szavakat. Az egész Egyház együtt örül veletek, mert a máltai történelem folyamán mindenféle társadalmi rétegből származó szent férfiak és nők seregéből e hármat különösen tiszteletre és követésre méltónak választottunk. Az égből kísérik földi zarándokutunkat, és Isten trónja előtt imádságaikkal segítenek minket az életszentség felé, amit ők a Szentlélek kegyelméből már megkaptak.
3. Boldog Preca Giorgio 1962-ben, röviddel a II. Vatikáni Zsinat megnyitása előtt bekövetkezett halálától kezdve életszentség hírében állt Máltán s mindenütt, ahol máltaiak élnek. Don Giorgio úttörő volt a katekézisben és a laikusok apostolkodásának előmozdításában, amit a zsinat annyira hangsúlyozott. Ezért a hitben Málta második atyja lett. Szelíden és alázatosan, jól fölhasználva lelki és szívbéli talentumait, melyeket Istentől kapott, Don Giorgio magáévá tette Szent Pálnak Timóteushoz intézett szavait: „Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak” (2Tim 2,2). A Keresztény Tanítás Társasága, melyet ő alapított, folytatja tanúságtevő és evangelizáló művét e szigeteken és másutt is.
A fiatal szeminarista Giorgio innen nem messze hallotta egyik gyóntatójának prófétai szavait: „Giorgio, majd ha nagy leszel, sok istenfélő ember gyűlik köréd. Áldás leszel számukra, s ők áldás lesznek a te számodra.” Ma a Máltai Egyház boldognak nevezi Preca Giorgiót, mert tudja, hogy fény és erő forrása számára. A szelídségről szóló írásaiban L-Iskola tal-Manswetudni c. könyvében és a levelében keresztény barátait arra buzdítja, hogy úgy kövessék a megfeszített Úr példáját, hogy megbocsátanak minden bántást (vö. Lk 23,34). Hát nem a kölcsönös megbecsülés és megbocsátás üzenete az, amire annyira szüksége van Máltának és a világnak? De igen, mert a Boldogságok közül a szelídségnek van hatalma átformálni a családot, a munkahelyeket, a városokat és a falvakat, a politikát és a kultúrát. Meg tudja változtatni a világot! „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” (Mt 5,5).
Boldog Don Giorgio imádsága Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!' tökéletesen tükrözi az Úr missziós parancsát: „Menjetek tehát és tegyétek tanítvánnyá az összes nemzetet ... tanítván őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,1920). A Nagy Jubileum évében az egész Egyház újra átélte az Atya szerető irgalmasságának örök frissességét, mellyel egyszülött Fiát a mi üdvösségünkért elküldte. Don Giorgiót nem az tette-e nagy apostollá, hogy képes volt közölni a keresztény üzenet frissességét? S vajon nem erre van-e szüksége Máltának, azaz a papoknak, szerzeteseknek, katekétáknak, tanítóknak, hogy buzgón hirdessék annak örömhírét, amit az Atya Krisztusban tett értünk? A harmadik évezred hajnalán az Egyház reád tekint Málta, hogy még buzgóbb légy apostoli és missziós hivatásodban! Az egész Egyház rátok tekint!
4. Isten szolgája Falzon Ignazio is szenvedélyesen hirdette az evangéliumot, és tanította a katolikus hitet. Ő is a katekézis szolgálatába állította képességeit és képzettségét. Pál apostol írta: „Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne szomorúan, ne is kényszerből, mert Isten az örömmel adakozót szereti” (2Kor 9,7). Boldog Ignazio bőkezűen és örömmel adakozott, s a többiek nem csupán kimeríthetetlen energiát, hanem örömet és mélységes békességet is találtak benne. Lemondott a földi sikerről amire pedig fölkészült , azért, hogy mások lelki javát szolgálja, beleértve a sok angol katonát és tengerészt is, akik akkoriban állomásoztak Málta szigetén. Közülük csak néhányan voltak katolikusok, ezért a feléjük való közeledésével elővételezte a megbecsülés és a dialógus nekünk már annyira természetes ökumenikus lelkiségét, ami akkoriban egyáltalán nem volt elterjedt.
Falzon Ignazio az Eucharisztiából, a tabernákulum előtti imádságból, Mária tiszteletéből, a rózsafüzérből és Szent József követéséből merítette az erőt. A kegyelemnek e forrásai minden keresztény számára hozzáférhetők. Az életszentség és az Isten országáért való buzgóság főként ott virágzik, ahol a plébániákat és közösségeket az imádság és az Oltáriszentség tisztelete bátorítja. Buzdítalak hát benneteket, hogy őrizzétek hagyományos ájtatosságaitokat, ha kell, tisztítsátok azokat, és erősítsétek meg katekézissel és józan tanítással. Így lehet Boldog Falzon Ignazio emlékét a legjobban tisztelni.
5. Az Itáliában máltai apától született Pisani Maria Adeodata nővér 18 évesen költözött ide, s életének legnagyobb részét mint a szerzetesi odaadás ragyogó példája, bencés apácaként a San Pietro monostorban töltötte. Tudom, hogy e monostor néhány nővére nem tudott eljönni, de televízión követik most az eseményeket. Nektek, kedves nővérek, ezen az örömteli napon különleges áldásomat küldöm.
Imádság, engedelmesség, a nővérek szolgálata s a rábízott feladatok józan végzése jellemezte Maria Adeodata csöndes és szent életét. Az Egyház szívébe elrejtetten az Úr lábánál ült, s hallgatta tanításait (vö. Lk 10,39), s magába itta azokat a dolgokat, melyek örökkévalók (vö. Kol 3,2). Az imádság, a munka és a szeretet által lelki és missziós termékenység forrása lett, ami nélkül az Egyház nem tudja hirdetni az evangéliumot úgy, ahogyan Krisztus várja tőlünk, mert a missziónak és a szemlélődésnek szüksége van egymásra (vö. Novo millennio ineunte, 16. p.).
Adeodata nővér szent példája kétségtelenül hozzájárult az egész monostor szerzetesi életének megújulásához. Ezért szívem egy különleges szándékát szeretném a közbenjárására rábízni. A legújabb időkben sokminden történt annak érdekében, hogy a szerzetesi élet alkalmazkodjék korunk változó körülményeihez, s ebből sok szerzetes és szerzetesnő hasznot merített. Azonban szükségünk van az Istennek szenteltség e sajátos formája mélyebb teológiai motivációinak új értékelésére is. Még várjuk a II. Vatikáni Zsinat e sajátos, Isten és a mások iránti szeretet transzcendentális értékéről melyből a szegénység, engedelmesség és tisztaság fogadalmára épülő élet következik szóló tanításának teljes megvalósulását.
Mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik Istennek szentelték életüket, figyelmébe ajánlom a személyes érettség és felelősség példáját, mely oly csodálatosan látható boldog Adeodata életében.
6. A máltai érsekség Pünkösd vigíliáján nyitja meg egyházmegyei zsinatát, Gozo szigetén pedig Cauchi püspök úr lelkipásztori látogatást kezdett. Remélem, hogy ezek és más kezdeményezések elő fogják mozdítani azt az egyházeszményt, mely a II. Vatikáni Zsinat szerint Isten egész népének közössége. Olyan eszmény ez, melyet az „új evangelizáció” igényel, s amit a máltai katolikusok magukévá tesznek. E közösségen belül a szerepek és szolgálatok különbözőek, de mindenki arra hivatott, hogy működjön együtt Krisztus az igazságosság, a béke és a szeretet országának előmozdításáért. Az új boldogok közbenjárására adja meg Isten, hogy a Máltai Egyház bizalommal haladjon az egység s a klérus, a szerzetesek és a laikusok közösen viselt felelősségének új korszaka felé! Ez a máltai katolikusoknak új lendületet fog adni, s lehetővé teszi számukra, hogy, begyűjtvén a 2000. év Nagy Jubileumának lelki gyümölcseit, bizalommal haladjanak az új évezredben.
Málta, Málta! Oly sokat kaptál Szent Pál szolgálatától, valamint Boldog Preca Giorgio, Boldog Falzon Ignazio és Boldog Adeodata tanúságtételétől. A jövő felé tartva maradj hűséges az örökséghez, amit kaptál! Osztatlan szívvel kövesd Krisztust és soha ne félj megvallani az igazságot, mely üdvözít, s az értékeket, melyek az életre vezetnek. Szűz Mária, a megtestesült Ige édesanyja legyen veled és oltalmazzon mindig, hogy ne tudj fölhagyni a hálaadással „az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
Éljen Boldog Preca Giorgio!
Éljen Boldog Falzon Ignazio!
Éljen Boldog Pisani Adeodata!
A szentmise végén a Szentatya a következőket mondta:
Kedves Testvérek! Szeretném megköszönni, hogy áhítattal részt vettetek ezen a liturgián. Az énekekkel és az imádsággal osztoztunk az Egyház nagy örömében azért, hogy e szigetek két fiát és egy nővért, aki élete nagy részét apácaként itt töltötte, boldoggá avathattuk.
Hazatérve vigyétek magatokkal a Pápa áldását szeretteiteknek és szomszédaitoknak, akik nem lehettek itt.
Külön szeretettel emlékezem meg néhány csoportról, akik fizikailag nem lehettek jelen, de tudom, hogy lélekben itt voltak. Szívből jövő köszöntésemet küldöm Gozo szigete lakóinak, akiket ez alkalommal nem látogathattam meg.
Külön köszöntöm a hat kolostor klauzúrás szerzetesnőit. Tudom, hogy minden nap imádkoznak a Pápáért. Köszönöm, kedves nővérek, és kérlek benneteket, továbbra is legyetek az Egyház lelki oszlopai.
Köszöntöm az öregeket, akikhez nagyon közel érzem magam. A betegeknek azt mondom: reménykedjetek és legyetek erősek! Nagyon sokat tudtok adni Krisztus megváltó művéhez azzal, hogy szenvedéseiteket egyesítitek a megfeszített Úr szenvedéseivel.
Különös szeretettel köszöntöm a Corradino javítóintézetben fogva tartottakat. Tudom, hogy szüleikkel és barátaikkal együtt nagyon szerették volna, hogy a Pápa a fogoly Szent Pál apostol emlékére meglátogassa őket. Erre nem volt lehetőség. Mindannyiatokat lélekben ölellek, s kérem számotokra Isten bőséges kegyelmét.
Isten áldjon meg mindnyájatokat!
Ikun imfahhar Gesù Kristu!
II.
János Pál pápa
