Elnök Úr!
A Kormány Tagjai!
Püspök Testvéreim, Hölgyeim és Uraim!
1. Isten iránti hálával telt szívvel vagyok immár második alkalommal máltai földön. A Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából végzett jubileumi zarándoklatomat befejezve vagyok itt. Miután meglátogattam néhány, az üdvtörténethez különösen kötődő helyet a Sínai-hegyen, a Szentföldön, s az imént Athénben és Damaszkuszban, a Szent Pál nyomait követő zarándoklatom elhozott hozzátok.
2. Köszönöm Elnök úrnak a szívélyes meghívást, amit a máltai nép nevében intézett hozzám. Köszönöm üdvözlő szavait. Hálás vagyok a Parlament tagjainak is, továbbá a polgári és katonai elöljáróknak és a diplomáciai testület tagjainak, akik jelenlétükkel megtiszteltek ez alkalommal. Az Úr szeretetével köszöntöm Mercieca érsek urat, Cauchi püspök urat és Depasquale segédpüspök urat, valamint a többi jelenlévő püspököt, akik közül néhányan a Máltai Egyház missziós küldetését képviselik, míg mások emigráns máltai szülőktől származnak. Köszöntöm a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, s külön a fiatalokat, akik arra készülnek, hogy a papságban vagy az Istennek szentelt életben szolgálják az Urat.
Védőszentetek, Szent Pál szavaival köszöntöm az egész máltai népet: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Fil 1,2).
3. Önkéntelenül is eszembe jut a tizenegy évvel ezelőtti látogatásom. Emlékszem találkozásaimra a papokkal és szerzetesekkel, a munkásokkal, az értelmiségiekkel, a családokkal és a fiatalokkal. Emlékszem a vallettai Szent János-társszékesegyházra, a malliehai és a Gozo szigeti Ta' Pinu-i Mária-kegyhelyre. Emlékszem Baiára és a Szent Pál-szigetekre, különösen arra a nagyon régi barlangra, melyet a hagyomány úgy tisztel, mint az ő egykori lakóhelyét. De mindenekelőtt a máltaiak és a Gozo szigetiek hitére és lelkesedésére emlékszem.
Szent Pál fogolyként érkezett Máltára, miközben Róma felé, vértanúsága helyére vitték. Itt, miként az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, a hajótörés után „igen emberségesen” (28,2) bántak vele és társaival. Ő tanúskodott Krisztus mellett, és meggyógyította Publius apját és más betegeket (vö. 28,8). A máltai nép jóságát „üdvözítő Istenünk jósága” és „emberszeretete” kísérte (Tit 3,4). Ti két évezreden át hűségesek maradtatok a hivatáshoz, mely ebben a páratlan találkozásban rejlett.
Ma Péter utóda meg akar erősíteni benneteket ugyanabban a hitben, s bátorítani akar a keresztény remény és szeretet szellemében. Azért imádkozik, hogy elődeitekhez hasonlóan ti is bőséges és jó gyümölcsöt teremjetek. A jó fák jó és bőséges gyümölcsöt hoznak (vö. Mt 12,33-35), miként Isten tiszteletreméltó szolgáinak esete bizonyítja, akiket holnap boldoggá fogok avatni.
4. Málta szigete, melynek Európán és a Földközi-tengeri medencén belüli helyzete egészen sajátos, gazdag és páratlan kulturális hagyomány örököse, melynek magva az evangélium humanizmusa. Egy olyan világban, mely sóvárog az élet változásait irányító biztonságos fény után, nektek olyan spirituális és erkölcsi örökségetek van, mely képes meggyógyítani és fölemelni az emberi személy méltóságát, megerősíteni a társadalom szövetét, s értelmet és mélyebb tartalmat adni az emberi tevékenységnek (vö. GS 40). Ez az a bölcsesség és látásmód, melyet Málta fölkínálhat egy lassan, de biztosan bontakozó új történelmi korszaknak.
Kedves máltai barátaim, őrizzétek keresztény hivatástokat! Legyetek büszkék kulturális és vallási örökségetekre! Reménykedve tekintsetek a jövőbe, s újult erővel kötelezzétek el magatokat arra, hogy ebből az új évezredből a szolidaritás és a béke, az élet szeretetének és megbecsülésének korszakát formáljátok, hiszen Isten erre teremtett minket!
5. Zarándoklatomat a Boldogságos Szűz Mária és Pál apostol oltalmára bíztam. Közbenjárásukat kérem Málta és Gozo minden lakója számára!
Megáldalak benneteket, s különösen a betegeket, az öregeket, a testben és lélekben szenvedőket! Il-Mulej ibierek il-poplu kollu ta'Malta u ta'Ghawdex! Isten áldja meg Málta és Gozo népét!
A Kormány Tagjai!
Püspök Testvéreim, Hölgyeim és Uraim!
1. Isten iránti hálával telt szívvel vagyok immár második alkalommal máltai földön. A Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából végzett jubileumi zarándoklatomat befejezve vagyok itt. Miután meglátogattam néhány, az üdvtörténethez különösen kötődő helyet a Sínai-hegyen, a Szentföldön, s az imént Athénben és Damaszkuszban, a Szent Pál nyomait követő zarándoklatom elhozott hozzátok.
2. Köszönöm Elnök úrnak a szívélyes meghívást, amit a máltai nép nevében intézett hozzám. Köszönöm üdvözlő szavait. Hálás vagyok a Parlament tagjainak is, továbbá a polgári és katonai elöljáróknak és a diplomáciai testület tagjainak, akik jelenlétükkel megtiszteltek ez alkalommal. Az Úr szeretetével köszöntöm Mercieca érsek urat, Cauchi püspök urat és Depasquale segédpüspök urat, valamint a többi jelenlévő püspököt, akik közül néhányan a Máltai Egyház missziós küldetését képviselik, míg mások emigráns máltai szülőktől származnak. Köszöntöm a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, s külön a fiatalokat, akik arra készülnek, hogy a papságban vagy az Istennek szentelt életben szolgálják az Urat.
Védőszentetek, Szent Pál szavaival köszöntöm az egész máltai népet: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Fil 1,2).
3. Önkéntelenül is eszembe jut a tizenegy évvel ezelőtti látogatásom. Emlékszem találkozásaimra a papokkal és szerzetesekkel, a munkásokkal, az értelmiségiekkel, a családokkal és a fiatalokkal. Emlékszem a vallettai Szent János-társszékesegyházra, a malliehai és a Gozo szigeti Ta' Pinu-i Mária-kegyhelyre. Emlékszem Baiára és a Szent Pál-szigetekre, különösen arra a nagyon régi barlangra, melyet a hagyomány úgy tisztel, mint az ő egykori lakóhelyét. De mindenekelőtt a máltaiak és a Gozo szigetiek hitére és lelkesedésére emlékszem.
Szent Pál fogolyként érkezett Máltára, miközben Róma felé, vértanúsága helyére vitték. Itt, miként az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, a hajótörés után „igen emberségesen” (28,2) bántak vele és társaival. Ő tanúskodott Krisztus mellett, és meggyógyította Publius apját és más betegeket (vö. 28,8). A máltai nép jóságát „üdvözítő Istenünk jósága” és „emberszeretete” kísérte (Tit 3,4). Ti két évezreden át hűségesek maradtatok a hivatáshoz, mely ebben a páratlan találkozásban rejlett.
Ma Péter utóda meg akar erősíteni benneteket ugyanabban a hitben, s bátorítani akar a keresztény remény és szeretet szellemében. Azért imádkozik, hogy elődeitekhez hasonlóan ti is bőséges és jó gyümölcsöt teremjetek. A jó fák jó és bőséges gyümölcsöt hoznak (vö. Mt 12,33-35), miként Isten tiszteletreméltó szolgáinak esete bizonyítja, akiket holnap boldoggá fogok avatni.
4. Málta szigete, melynek Európán és a Földközi-tengeri medencén belüli helyzete egészen sajátos, gazdag és páratlan kulturális hagyomány örököse, melynek magva az evangélium humanizmusa. Egy olyan világban, mely sóvárog az élet változásait irányító biztonságos fény után, nektek olyan spirituális és erkölcsi örökségetek van, mely képes meggyógyítani és fölemelni az emberi személy méltóságát, megerősíteni a társadalom szövetét, s értelmet és mélyebb tartalmat adni az emberi tevékenységnek (vö. GS 40). Ez az a bölcsesség és látásmód, melyet Málta fölkínálhat egy lassan, de biztosan bontakozó új történelmi korszaknak.
Kedves máltai barátaim, őrizzétek keresztény hivatástokat! Legyetek büszkék kulturális és vallási örökségetekre! Reménykedve tekintsetek a jövőbe, s újult erővel kötelezzétek el magatokat arra, hogy ebből az új évezredből a szolidaritás és a béke, az élet szeretetének és megbecsülésének korszakát formáljátok, hiszen Isten erre teremtett minket!
5. Zarándoklatomat a Boldogságos Szűz Mária és Pál apostol oltalmára bíztam. Közbenjárásukat kérem Málta és Gozo minden lakója számára!
Megáldalak benneteket, s különösen a betegeket, az öregeket, a testben és lélekben szenvedőket! Il-Mulej ibierek il-poplu kollu ta'Malta u ta'Ghawdex! Isten áldja meg Málta és Gozo népét!
II.
János Pál pápa
