Kedves Fivéreim és Nővéreim!
Köszöntelek és megáldalak mindnyájatokat!
Az Úr az én világosságom és üdvösségem (Zsolt 26,1).
1. A Zsoltáros e szavai csendültek meg az örmények szívében, amikor 1700 évvel ezelőtt a keresztény hit, melyet e földön elsőként Bertalan és Júdás Tádé apostol hirdetett, a nemzet vallása lett. Attól az időtől kezdve az örmény keresztények a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmében és igazságában éltek és haltak meg. Az evangélium világossága és üdvössége indított és támogatott benneteket zarándoklástok minden szakaszában a századokon át. Mi most megemlékezünk Örményország Jézus Krisztus iránti hűségéről, és kifejezzük tiszteletünket ebben a szentmisében, melyet Őszentsége II. Karekin katolikosz testvéri szeretetből fakadó meghívására azon a szent helyen mutathatok be, ahol Isten Fia megjelent hitbéli atyátoknak, Világosító Szent Gergelynek.
Mennyire várta Róma Püspöke ezt a napot! Nagy örömmel köszöntöm Őszentségét, a katolikoszt, érsek és püspök testvéreit, valamint az Apostoli Örmény Egyház minden hívőjét.
Köszöntöm Nerszesz Der Nerszeszián érsek urat, Vártán Kecsicsián koadjutor érsek úrral együtt, s rajtuk keresztül gondolatom Őboldogsága XIX. Nerszesz Bedrosz pátriárka s a világon szétszórtan élő örmény katolikusok püspökei felé száll. Magamhoz ölelem a papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, és mindnyájatokat, örmény katolikus Egyház fiai és leányai. Köszöntöm Giuseppe Pasotto püspök urat, a kaukázusi latin szertartásúak apostoli adminisztrátorát és mindazokat, akik Grúziából és a Kaukázus más részeiről jöttek.
2. Hosszú éveken át nem lehetett hallani a papok hangját templomaitokban, de a nép hitének – Péter apostol utóda iránti áhítattal és gyermeki szeretettel teljes – szava nem hallgatott el.
Amikor rosszakaratú emberek tüzet nyitottak Panik helység temploma harangtornyának keresztjére, bántani akarták azt az Istent, akiben nem hittek. Erőszakuk azonban elsősorban a nép ellen irányult, akik gyűjtötték a köveket, hogy házat építsenek az Úrnak; ellenetek irányult, akik azokban a templomokban megkaptátok a hit ajándékát a keresztség vizében és a Szentlélek ajándékát a bérmálásban; ellenetek irányult, akik e templomokban összejöttetek, hogy együtt részesüljetek az Eucharisztia asztaláról a mennyei eledelben; ellenetek irányult, akiknek házasságát az imádság e helyein áldották meg, hogy családjaitok szentek legyenek, s ahol utolsó búcsút vettetek szeretteitektől, abban a biztos reményben, hogy egy napon együtt lesztek velük a Paradicsomban.
Fegyverből tüzet nyitottak a keresztre; s ti mégis tovább folytattátok az Úr dicséretének énekét, őriztétek és tiszteltétek utolsó papotok papi ruháját, mint köztetek való jelenlétének jelét. Énekeltétek himnuszaitokat, annak biztos tudatában, hogy az égben papotok hangja egyesül a tiétekkel Krisztus, az örök főpap dicséretében. Amennyire csak tudtátok, díszítettétek szent helyeiteket, s Jézus és az Ő szűz Anyja képei mellett gyakran ott volt a római Pápa képe is az Apostoli Örmény Egyház katolikoszának képével együtt. Megértettétek, hogy ahol csak keresztények szenvednek, még ha megosztottak is egymás között, már mélységes egységben vannak.
3. Ez a magyarázata annak, hogy a ti újkori történelmeteket miért nem bélyegzi meg az az egyházak közötti szomorú ellenkezés, mely másutt, nem is olyan messze innen, annyira meggyötörte a keresztényeket. Emlékszem, az ateista ideológia telének elmúltával az elhunyt I. Vazgen katolikosz hamarosan kérte a római Szentszéket, hogy küldjön egy papot az örményországi katolikusokhoz. Akkor kiválasztottam számotokra Komitasz atyát, Mechitar apát egyik lelki gyermekét. A mechitarista közösség ebben az évben ünnepli alapításának 300. évfordulóját. Adjunk hálát az Úrnak azért a dicsőséges tanúságtételért, amit a szerzetesek tettek; és fejezzük ki köszönetünket mindazért, amit az örmény kultúra megújításáért tesznek.
Már nem volt fiatal, de Komitasz atya elfogadta, hogy közvetlenül és lelkesedéssel egyesüljön veletek az újjáépítés nehéz feladatában. Jött, és Panikban telepedett meg, ahol helyreállította a keresztet, melyet fegyverekkel próbáltak elpusztítani. Testvéri szeretettel az Apostoli Örmény Egyház hívei és klérusa iránt, újra megnyitotta és megszépítette a katolikusok számára a templomot, amit oly régóta védtek. Most e templom oldalánál nyugszik, halálában is közel a népéhez, s várja az igazak föltámadását.
4. Ezt követően testvéri egyetértésben Vazgen katolikosszal, aki a nemzeti parlamentben megvédte az örmény katolikusok jogait, elküldhettem nektek lelkipásztorul egy másik mechitaristát, akit a Szent Péter-bazilikában püspökké szenteltem. Édesapja olyan hitvalló, aki életével fizetett Krisztus iránti hűségéért a kommunista börtönökben.
Nerszesz érsek úrhoz is volna egy külön köszönő szavam. Amikor kértem, készségesen elhagyta a velencei Szent Lázár szigeti szeretett mechitarista közösségét, hogy jöjjön és szerető atyaként s tisztelt tanítóként szolgáljon köztetek. Most segítségül áll mellette Vártán érsek, Mechitár apát egy másik lelki gyermeke. Neki is hosszú és termékeny lelkipásztori szolgálatot kívánok.
Korábban helynökével – aki időközben az Iránban élő örmény katolikusok püspöke lett –, most pedig koadjutor érsekével, a papokkal és szerzetesnőkkel, akik oly nagylelkűen áldozzák energiáikat az evangélium szeretetéért, Nerszesz érsek megtanította nektek és megmutatta, hogy ebben az országban a katolikus Egyház nem versenytárs. Kapcsolatainkat testvéri lelkület hatja át. Miként a hallgatás éveiben odatettétek a pápa képét a katolikosz képe mellé, úgy ebben a szentmisében nem csupán a katolikus hierarchiáért, hanem Őszentsége II. Karekinért, az összes örmények katolikoszáért is imádkozunk.
Őszentsége nagylelkűségében meghívta Róma püspökét, hogy az Eucharisztiát a maga katolikus közösségével a Szent Ecsmiadzinban ünnepelje, és megtisztel minket jelenlétével ezen örvendetes alkalommal. Vajon nem közös hitünk családos jele-e ez? Nem fejezi-e ki sok fivérünk és nővérünk forró vágyát, akik annyira óhajtják látni, hogy akadálytalanul haladunk az egység útján? Szívből szeretném, hogy mielőbb eljöjjön a nap, amikor együtt ünnepeljük majd az isteni Áldozatot, amely mindannyiunkból egy valóságot alkot. Ezen az oltáron, amely Szentséged oltára, kérem az Urat, bocsássa meg nekünk az egység ellen elkövetett régi vétkeinket, és vezessen minket a szeretetre, mely minden akadályt legyőz.
5. Kedves katolikus fivéreim és nővéreim, joggal vagytok büszkék atyáitok ezen ősi földjére, és örökösei vagytok e föld történelmének és kultúrájának. A katolikus Egyházban sok nép ajkáról és sokféle nyelven száll föl Istenhez a dicsőítő himnusz, de a sokféle hang egy dallammá olvadása semmiképpen nem rombolja le a ti örmény identitástokat. Ti őseitek édes nyelvét beszélitek. Liturgiátokat úgy éneklitek, ahogy az örmény Egyház szent atyái tanították. Az apostoli Egyházhoz tartozó testvéreitekkel együtt tegyetek tanúságot az egy és ugyanazon Jézus Krisztusról, aki nincs megosztva. Ti nem Apollóhoz, nem Kéfáshoz, nem is Pálhoz tartoztok: Ti Krisztusé vagytok, és Krisztus az Istené.
6. Mint örmények a többi örménnyel együtt ugyanazon jogok és kötelességek birtokában, segítsétek újjáépíteni a nemzetet. Bizonyos vagyok abban, hogy e nagyon jelentős feladat végrehajtásában az Apostoli Örmény Egyházhoz tartozó fivéreink és nővéreink úgy tekintik a katolikus közösség tagjait, mint ugyanannak az anyának, az áldott örmény földnek, a vértanúk és szerzetesek, a tudósok és művészek földjének gyermekeit. Az időközben beállt megoszlások a gyökereket érintetlenül hagyták. Versenyeznünk kellene, de nem a megoszlások létesítésében vagy egymás kölcsönös elmarasztalásában, hanem az egymás iránti szeretet bizonyításában. Az Úr tanítványai között a versengés egyetlen lehetséges tárgya az, hogy ki tud jobban szeretni! Emlékezzünk csak nagy püspökötök, Lambroni Nerszesz szavára: Senki sem élhet békében Istennel, ha előbb nem köt békét az emberekkel... Ha szeretünk és a szeretet a mértékünk, akkor szeretetben lesz részünk; ha mértékünk az irigység és a gyűlölet, irigység és gyűlölet irányul felénk.
Örményország ma minden fiától és leányától nagy erőfeszítéseket és új áldozatokat vár. Örményországnak szüksége van arra, hogy gyermekei mindannyian egész szívükkel a közjóért fáradozzanak. Csak ez fogja biztosítani, hogy a közéletben dolgozók tisztességes és nagylelkű szolgálatát a nép hűséggel és megbecsüléssel viszonozza; hogy a családok egységesek és hűségesek legyenek; hogy minden emberi életet szeretettel fogadjanak fogantatása pillanatától kezdve, s nagy figyelemmel gondozzanak akkor is, ha betegség vagy szegénység sújtja. És hol találhattok erőt e nagy, közös feladathoz? Ott, ahol az örmény nép mindig indíttatást talált ahhoz, hogy állhatatos maradjon magas eszményeihez és megvédje a maga lelki és kulturális örökségét: abban a világosságban és üdvösségben, ami Jézus Krisztustól jön hozzátok.
Örményország éhezi és szomjazza Jézus Krisztust, ezért adták sokan őseitek közül az életüket is. E mostani, nehéz időkben az emberek kenyeret keresnek. De amikor megvan a kenyerük, a szívük többet szeretne. Szeretne értelmet találni az életnek, s megtalálni a reményt, amely támaszt adna a kemény mindennapi munkában. Ki fogja arra késztetni őket, hogy Jézus Krisztusba vessék bizalmukat? Ti, örmény keresztények, ti, valamennyien!
7. Az összes örmény keresztények mind Jézus Krisztus keresztjére néznek, mint a világ egyetlen reményére s Örményország igaz világosságára és üdvösségére. Valamennyien a kereszten születtetek, Krisztus átszúrt oldalából. Nagyon becsüljétek a keresztet, hiszen tudjátok, hogy élet és nem halál, győzelem és nem vereség. Ti tudjátok ezt, mert megértettétek az igazságot, melyet Szent Pál hirdetett a Filippieknek: fogsága az evangélium terjedésére szolgált.
Keserű tapasztalataitokat úgy látjátok – ahogy igaz is –, hogy a maga módján bizonyos bebörtönzés volt. Vállatokra vettétek kereszteteket, és az nem tett tönkre titeket! Sőt, titokzatos és csodálatos módon újjáteremtett. Ez a magyarázata annak, hogy 1700 esztendő múltán elmondhatjátok Mikeás próféta szavával: Ne örülj, ellenségem, a bajomon! Ha el is estem, föl fogok kelni; ha a sötétségben ülök is, az Úr lesz az én világosságom.
Örményország keresztényei, a nagy megpróbáltatás után itt van a fölkelés ideje! Keljetek föl azzal, aki minden időben a ti világosságotok és üdvösségetek volt!
8. Ezen ökumenikus zarándoklat alkalmával nagyon szerettem volna meglátogatni mindazokat a helyeket, ahol katolikusok nagy számban élnek. Szerettem volna imádkozni az 1988-ban történt rettenetes földrengés áldozatainak sírjánál, mert tudom, hogy még sokan viselik annak tragikus következményeit. Szerettem volna személyesen meglátogatni a Redemptoris Mater Kórházat, melynek létrejöttéhez én magam is hozzájárulhattam, amikor Örményország olyan nehéz helyzetben volt, s melyről tudom, hogy nagyon megbecsülitek a szolgálatért, amit végez a Kamilliánusok, valamint Jézus Kis Nővérei fáradhatatlan munkájának köszönhetően. Sajnos azonban mindebből semmi nem vált lehetővé. De tudjátok meg, hogy valamennyiőtöknek megvan a helye a szívemben és imádságaimban.
Kedves fivéreim és nővéreim, amikor majd hazatértek e szent helyről, emlékezzetek rá, Róma püspöke azért jött, hogy megtisztelje az örmény nép hitét, melynek ti magatok is részesei vagytok. Eljött hozzátok megünnepelni hűségeteket és bátorságtokat, és dicsérni Istent, aki megengedte, hogy lássátok a szabadság napját. Ennél a csodálatosan szép oltárnál emlékezzünk meg mindazokról, akik harcoltak azért, hogy ezt a napot meglássák, és nem látták, de most Isten országának örök dicsőségében szemlélik azt.
Isten Anyja, akit ti oly gyöngéden szerettek, virrasszon örmény gyermekei fölött és őrizze meg mindig mindnyájatokat – kicsinyeket, fiatalokat, családokat, öregeket, betegeket – oltalmazó palástja alatt.
Mindenkor hűséges Örményország! Isten áldása legyen mindig veletek! Ámen.
Köszöntelek és megáldalak mindnyájatokat!
Az Úr az én világosságom és üdvösségem (Zsolt 26,1).
1. A Zsoltáros e szavai csendültek meg az örmények szívében, amikor 1700 évvel ezelőtt a keresztény hit, melyet e földön elsőként Bertalan és Júdás Tádé apostol hirdetett, a nemzet vallása lett. Attól az időtől kezdve az örmény keresztények a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmében és igazságában éltek és haltak meg. Az evangélium világossága és üdvössége indított és támogatott benneteket zarándoklástok minden szakaszában a századokon át. Mi most megemlékezünk Örményország Jézus Krisztus iránti hűségéről, és kifejezzük tiszteletünket ebben a szentmisében, melyet Őszentsége II. Karekin katolikosz testvéri szeretetből fakadó meghívására azon a szent helyen mutathatok be, ahol Isten Fia megjelent hitbéli atyátoknak, Világosító Szent Gergelynek.
Mennyire várta Róma Püspöke ezt a napot! Nagy örömmel köszöntöm Őszentségét, a katolikoszt, érsek és püspök testvéreit, valamint az Apostoli Örmény Egyház minden hívőjét.
Köszöntöm Nerszesz Der Nerszeszián érsek urat, Vártán Kecsicsián koadjutor érsek úrral együtt, s rajtuk keresztül gondolatom Őboldogsága XIX. Nerszesz Bedrosz pátriárka s a világon szétszórtan élő örmény katolikusok püspökei felé száll. Magamhoz ölelem a papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, és mindnyájatokat, örmény katolikus Egyház fiai és leányai. Köszöntöm Giuseppe Pasotto püspök urat, a kaukázusi latin szertartásúak apostoli adminisztrátorát és mindazokat, akik Grúziából és a Kaukázus más részeiről jöttek.
2. Hosszú éveken át nem lehetett hallani a papok hangját templomaitokban, de a nép hitének – Péter apostol utóda iránti áhítattal és gyermeki szeretettel teljes – szava nem hallgatott el.
Amikor rosszakaratú emberek tüzet nyitottak Panik helység temploma harangtornyának keresztjére, bántani akarták azt az Istent, akiben nem hittek. Erőszakuk azonban elsősorban a nép ellen irányult, akik gyűjtötték a köveket, hogy házat építsenek az Úrnak; ellenetek irányult, akik azokban a templomokban megkaptátok a hit ajándékát a keresztség vizében és a Szentlélek ajándékát a bérmálásban; ellenetek irányult, akik e templomokban összejöttetek, hogy együtt részesüljetek az Eucharisztia asztaláról a mennyei eledelben; ellenetek irányult, akiknek házasságát az imádság e helyein áldották meg, hogy családjaitok szentek legyenek, s ahol utolsó búcsút vettetek szeretteitektől, abban a biztos reményben, hogy egy napon együtt lesztek velük a Paradicsomban.
Fegyverből tüzet nyitottak a keresztre; s ti mégis tovább folytattátok az Úr dicséretének énekét, őriztétek és tiszteltétek utolsó papotok papi ruháját, mint köztetek való jelenlétének jelét. Énekeltétek himnuszaitokat, annak biztos tudatában, hogy az égben papotok hangja egyesül a tiétekkel Krisztus, az örök főpap dicséretében. Amennyire csak tudtátok, díszítettétek szent helyeiteket, s Jézus és az Ő szűz Anyja képei mellett gyakran ott volt a római Pápa képe is az Apostoli Örmény Egyház katolikoszának képével együtt. Megértettétek, hogy ahol csak keresztények szenvednek, még ha megosztottak is egymás között, már mélységes egységben vannak.
3. Ez a magyarázata annak, hogy a ti újkori történelmeteket miért nem bélyegzi meg az az egyházak közötti szomorú ellenkezés, mely másutt, nem is olyan messze innen, annyira meggyötörte a keresztényeket. Emlékszem, az ateista ideológia telének elmúltával az elhunyt I. Vazgen katolikosz hamarosan kérte a római Szentszéket, hogy küldjön egy papot az örményországi katolikusokhoz. Akkor kiválasztottam számotokra Komitasz atyát, Mechitar apát egyik lelki gyermekét. A mechitarista közösség ebben az évben ünnepli alapításának 300. évfordulóját. Adjunk hálát az Úrnak azért a dicsőséges tanúságtételért, amit a szerzetesek tettek; és fejezzük ki köszönetünket mindazért, amit az örmény kultúra megújításáért tesznek.
Már nem volt fiatal, de Komitasz atya elfogadta, hogy közvetlenül és lelkesedéssel egyesüljön veletek az újjáépítés nehéz feladatában. Jött, és Panikban telepedett meg, ahol helyreállította a keresztet, melyet fegyverekkel próbáltak elpusztítani. Testvéri szeretettel az Apostoli Örmény Egyház hívei és klérusa iránt, újra megnyitotta és megszépítette a katolikusok számára a templomot, amit oly régóta védtek. Most e templom oldalánál nyugszik, halálában is közel a népéhez, s várja az igazak föltámadását.
4. Ezt követően testvéri egyetértésben Vazgen katolikosszal, aki a nemzeti parlamentben megvédte az örmény katolikusok jogait, elküldhettem nektek lelkipásztorul egy másik mechitaristát, akit a Szent Péter-bazilikában püspökké szenteltem. Édesapja olyan hitvalló, aki életével fizetett Krisztus iránti hűségéért a kommunista börtönökben.
Nerszesz érsek úrhoz is volna egy külön köszönő szavam. Amikor kértem, készségesen elhagyta a velencei Szent Lázár szigeti szeretett mechitarista közösségét, hogy jöjjön és szerető atyaként s tisztelt tanítóként szolgáljon köztetek. Most segítségül áll mellette Vártán érsek, Mechitár apát egy másik lelki gyermeke. Neki is hosszú és termékeny lelkipásztori szolgálatot kívánok.
Korábban helynökével – aki időközben az Iránban élő örmény katolikusok püspöke lett –, most pedig koadjutor érsekével, a papokkal és szerzetesnőkkel, akik oly nagylelkűen áldozzák energiáikat az evangélium szeretetéért, Nerszesz érsek megtanította nektek és megmutatta, hogy ebben az országban a katolikus Egyház nem versenytárs. Kapcsolatainkat testvéri lelkület hatja át. Miként a hallgatás éveiben odatettétek a pápa képét a katolikosz képe mellé, úgy ebben a szentmisében nem csupán a katolikus hierarchiáért, hanem Őszentsége II. Karekinért, az összes örmények katolikoszáért is imádkozunk.
Őszentsége nagylelkűségében meghívta Róma püspökét, hogy az Eucharisztiát a maga katolikus közösségével a Szent Ecsmiadzinban ünnepelje, és megtisztel minket jelenlétével ezen örvendetes alkalommal. Vajon nem közös hitünk családos jele-e ez? Nem fejezi-e ki sok fivérünk és nővérünk forró vágyát, akik annyira óhajtják látni, hogy akadálytalanul haladunk az egység útján? Szívből szeretném, hogy mielőbb eljöjjön a nap, amikor együtt ünnepeljük majd az isteni Áldozatot, amely mindannyiunkból egy valóságot alkot. Ezen az oltáron, amely Szentséged oltára, kérem az Urat, bocsássa meg nekünk az egység ellen elkövetett régi vétkeinket, és vezessen minket a szeretetre, mely minden akadályt legyőz.
5. Kedves katolikus fivéreim és nővéreim, joggal vagytok büszkék atyáitok ezen ősi földjére, és örökösei vagytok e föld történelmének és kultúrájának. A katolikus Egyházban sok nép ajkáról és sokféle nyelven száll föl Istenhez a dicsőítő himnusz, de a sokféle hang egy dallammá olvadása semmiképpen nem rombolja le a ti örmény identitástokat. Ti őseitek édes nyelvét beszélitek. Liturgiátokat úgy éneklitek, ahogy az örmény Egyház szent atyái tanították. Az apostoli Egyházhoz tartozó testvéreitekkel együtt tegyetek tanúságot az egy és ugyanazon Jézus Krisztusról, aki nincs megosztva. Ti nem Apollóhoz, nem Kéfáshoz, nem is Pálhoz tartoztok: Ti Krisztusé vagytok, és Krisztus az Istené.
6. Mint örmények a többi örménnyel együtt ugyanazon jogok és kötelességek birtokában, segítsétek újjáépíteni a nemzetet. Bizonyos vagyok abban, hogy e nagyon jelentős feladat végrehajtásában az Apostoli Örmény Egyházhoz tartozó fivéreink és nővéreink úgy tekintik a katolikus közösség tagjait, mint ugyanannak az anyának, az áldott örmény földnek, a vértanúk és szerzetesek, a tudósok és művészek földjének gyermekeit. Az időközben beállt megoszlások a gyökereket érintetlenül hagyták. Versenyeznünk kellene, de nem a megoszlások létesítésében vagy egymás kölcsönös elmarasztalásában, hanem az egymás iránti szeretet bizonyításában. Az Úr tanítványai között a versengés egyetlen lehetséges tárgya az, hogy ki tud jobban szeretni! Emlékezzünk csak nagy püspökötök, Lambroni Nerszesz szavára: Senki sem élhet békében Istennel, ha előbb nem köt békét az emberekkel... Ha szeretünk és a szeretet a mértékünk, akkor szeretetben lesz részünk; ha mértékünk az irigység és a gyűlölet, irigység és gyűlölet irányul felénk.
Örményország ma minden fiától és leányától nagy erőfeszítéseket és új áldozatokat vár. Örményországnak szüksége van arra, hogy gyermekei mindannyian egész szívükkel a közjóért fáradozzanak. Csak ez fogja biztosítani, hogy a közéletben dolgozók tisztességes és nagylelkű szolgálatát a nép hűséggel és megbecsüléssel viszonozza; hogy a családok egységesek és hűségesek legyenek; hogy minden emberi életet szeretettel fogadjanak fogantatása pillanatától kezdve, s nagy figyelemmel gondozzanak akkor is, ha betegség vagy szegénység sújtja. És hol találhattok erőt e nagy, közös feladathoz? Ott, ahol az örmény nép mindig indíttatást talált ahhoz, hogy állhatatos maradjon magas eszményeihez és megvédje a maga lelki és kulturális örökségét: abban a világosságban és üdvösségben, ami Jézus Krisztustól jön hozzátok.
Örményország éhezi és szomjazza Jézus Krisztust, ezért adták sokan őseitek közül az életüket is. E mostani, nehéz időkben az emberek kenyeret keresnek. De amikor megvan a kenyerük, a szívük többet szeretne. Szeretne értelmet találni az életnek, s megtalálni a reményt, amely támaszt adna a kemény mindennapi munkában. Ki fogja arra késztetni őket, hogy Jézus Krisztusba vessék bizalmukat? Ti, örmény keresztények, ti, valamennyien!
7. Az összes örmény keresztények mind Jézus Krisztus keresztjére néznek, mint a világ egyetlen reményére s Örményország igaz világosságára és üdvösségére. Valamennyien a kereszten születtetek, Krisztus átszúrt oldalából. Nagyon becsüljétek a keresztet, hiszen tudjátok, hogy élet és nem halál, győzelem és nem vereség. Ti tudjátok ezt, mert megértettétek az igazságot, melyet Szent Pál hirdetett a Filippieknek: fogsága az evangélium terjedésére szolgált.
Keserű tapasztalataitokat úgy látjátok – ahogy igaz is –, hogy a maga módján bizonyos bebörtönzés volt. Vállatokra vettétek kereszteteket, és az nem tett tönkre titeket! Sőt, titokzatos és csodálatos módon újjáteremtett. Ez a magyarázata annak, hogy 1700 esztendő múltán elmondhatjátok Mikeás próféta szavával: Ne örülj, ellenségem, a bajomon! Ha el is estem, föl fogok kelni; ha a sötétségben ülök is, az Úr lesz az én világosságom.
Örményország keresztényei, a nagy megpróbáltatás után itt van a fölkelés ideje! Keljetek föl azzal, aki minden időben a ti világosságotok és üdvösségetek volt!
8. Ezen ökumenikus zarándoklat alkalmával nagyon szerettem volna meglátogatni mindazokat a helyeket, ahol katolikusok nagy számban élnek. Szerettem volna imádkozni az 1988-ban történt rettenetes földrengés áldozatainak sírjánál, mert tudom, hogy még sokan viselik annak tragikus következményeit. Szerettem volna személyesen meglátogatni a Redemptoris Mater Kórházat, melynek létrejöttéhez én magam is hozzájárulhattam, amikor Örményország olyan nehéz helyzetben volt, s melyről tudom, hogy nagyon megbecsülitek a szolgálatért, amit végez a Kamilliánusok, valamint Jézus Kis Nővérei fáradhatatlan munkájának köszönhetően. Sajnos azonban mindebből semmi nem vált lehetővé. De tudjátok meg, hogy valamennyiőtöknek megvan a helye a szívemben és imádságaimban.
Kedves fivéreim és nővéreim, amikor majd hazatértek e szent helyről, emlékezzetek rá, Róma püspöke azért jött, hogy megtisztelje az örmény nép hitét, melynek ti magatok is részesei vagytok. Eljött hozzátok megünnepelni hűségeteket és bátorságtokat, és dicsérni Istent, aki megengedte, hogy lássátok a szabadság napját. Ennél a csodálatosan szép oltárnál emlékezzünk meg mindazokról, akik harcoltak azért, hogy ezt a napot meglássák, és nem látták, de most Isten országának örök dicsőségében szemlélik azt.
Isten Anyja, akit ti oly gyöngéden szerettek, virrasszon örmény gyermekei fölött és őrizze meg mindig mindnyájatokat – kicsinyeket, fiatalokat, családokat, öregeket, betegeket – oltalmazó palástja alatt.
Mindenkor hűséges Örményország! Isten áldása legyen mindig veletek! Ámen.
II.János
Pál pápa
