Elnök úr, nagyon hálás vagyok hozzám intézett szavaiért!
Újból szeretnék hálát adni a Gondviselésnek, hogy megengedte, ide eljöjjek és itt legyek. A legutóbbi napokban egyesek úgy vélték, hogy látogatásom lehetetlenné vált az Egyesült Államokban történt tragikus események miatt. De mint látjuk, mégis lehetségessé vált, Istennek legyen hála!
Első alkalommal vagyok a Földnek ezen a pontján, Belső-Ázsiában. Kazahsztánról az első információkat az itt jól ismert Bukowinski atyától kaptam, akit a II. világháború alatt Lengyelországból a Szovjetunióba deportálták, s itt élte le egész életét, itt is halt meg. A sírja Karagandában van. Tőle hallottam néhány dolgot Kazahsztánról. Most azonban ez az első alkalom, hogy oculis propriis, tulajdon szememmel láthatom ezt az országot. Kár, hogy nem látogathatom meg Karagandát és Bukowinski atya sírját.
Látom, hogy Asztana modern város. Minden találkozásom és valamennyi tapasztalatom arra késztet, hogy még inkább imádkozzam az Önök országáért, népéért és Önért, Elnök úr. Örülök annak, hogy látogatásom függetlenségük 10. évében történik, mert meg vagyok róla győződve – s nemcsak én, hanem az Egyház is –, hogy minden nemzetnek megvan a joga a szuverenitáshoz. E nemzeti szuverenitás annak is teljes kifejeződése, hogy a nemzet politikai alany. Kívánom mindenkinek, s mindenekelőtt önnek, Elnök úr, hogy e szuverenitás maradandó, termékeny és egyre teljesebb legyen, foglalja magába a nemzet életének minden részletét: a gazdaságot, a politikát, a kultúrát. Ez nagyon fontos.
Remélem, hogy a Kazahsztánban élő katolikusok is hozzájárulhatnak az ország közjavához. Kis csoportról, kisebbségről van szó, de így is képesek és képesek lesznek – amennyiben rajtuk áll – hozzájárulni Kazahsztán közjavához.
Az Elnök reagált a pápa szavaira, majd így fejezte be: Isten áldja meg Kazahsztánt. Erre a Szentatya olaszul hozzáfűzte:
Ezt kívánom én is önnek, Elnök úr, és egész népének: Isten áldja meg mindnyájukat!
Újból szeretnék hálát adni a Gondviselésnek, hogy megengedte, ide eljöjjek és itt legyek. A legutóbbi napokban egyesek úgy vélték, hogy látogatásom lehetetlenné vált az Egyesült Államokban történt tragikus események miatt. De mint látjuk, mégis lehetségessé vált, Istennek legyen hála!
Első alkalommal vagyok a Földnek ezen a pontján, Belső-Ázsiában. Kazahsztánról az első információkat az itt jól ismert Bukowinski atyától kaptam, akit a II. világháború alatt Lengyelországból a Szovjetunióba deportálták, s itt élte le egész életét, itt is halt meg. A sírja Karagandában van. Tőle hallottam néhány dolgot Kazahsztánról. Most azonban ez az első alkalom, hogy oculis propriis, tulajdon szememmel láthatom ezt az országot. Kár, hogy nem látogathatom meg Karagandát és Bukowinski atya sírját.
Látom, hogy Asztana modern város. Minden találkozásom és valamennyi tapasztalatom arra késztet, hogy még inkább imádkozzam az Önök országáért, népéért és Önért, Elnök úr. Örülök annak, hogy látogatásom függetlenségük 10. évében történik, mert meg vagyok róla győződve – s nemcsak én, hanem az Egyház is –, hogy minden nemzetnek megvan a joga a szuverenitáshoz. E nemzeti szuverenitás annak is teljes kifejeződése, hogy a nemzet politikai alany. Kívánom mindenkinek, s mindenekelőtt önnek, Elnök úr, hogy e szuverenitás maradandó, termékeny és egyre teljesebb legyen, foglalja magába a nemzet életének minden részletét: a gazdaságot, a politikát, a kultúrát. Ez nagyon fontos.
Remélem, hogy a Kazahsztánban élő katolikusok is hozzájárulhatnak az ország közjavához. Kis csoportról, kisebbségről van szó, de így is képesek és képesek lesznek – amennyiben rajtuk áll – hozzájárulni Kazahsztán közjavához.
Az Elnök reagált a pápa szavaira, majd így fejezte be: Isten áldja meg Kazahsztánt. Erre a Szentatya olaszul hozzáfűzte:
Ezt kívánom én is önnek, Elnök úr, és egész népének: Isten áldja meg mindnyájukat!
