Kedves Püspök Urak,
Apostoli Adminisztrátor Urak,
és az Önálló Missziók Elöljárói!
1. Nagy örömmel találkozom veletek újra az Édes Haza téren ma reggel bemutatott ünnepi szentmise után. Szeretettel köszöntöm mindnyájatokat, és köszönetet mondok a buzgóságért és áldozatkészségért, mellyel részt vesztek az Egyház újjászületésében e két kontinens határán lévő hatalmas régióban.
Gyenge kis hajtás itt a katolikus Egyház, ugyanakkor telve van bizakodó reménnyel, melyet az isteni kegyelem hatalma táplál. A kommunista diktatúra hosszú évei – melyek alatt oly sok hívőt deportáltak az e területen épített gulágokba – a szenvedés és a gyász magvait vetették el. Hány pap, szerzetes és laikus hívő fizetett elmondhatatlan szenvedésekkel s élete áldozatával is Krisztus iránti hűségéért! Az Úr meghallgatta e vértanúk imádságát, akik vérükkel öntözték földjeitek barázdáit. Ismét megtörtént, hogy a vértanúk vére a keresztények magvetése lett.
E vérből fakadtak új hajtásokként a ti keresztény közösségeitek, melyek most bizakodva tekintenek a jövőbe. Krisztus, a jó pásztor, megismétli felétek és a lelkipásztori gondjaitokra bízott nép felé: Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az ő országát. És mint Péternek, nektek is mondja: Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálót halfogásra! Az evangelizálás az a halászat, amelyre meghívást kaptunk valamennyien. Ő parancsolja nekünk is, mint az Apostoloknak a föltámadása után: Menjetek tehát, és tanítsátok az összes nemzetet.
2. Belső-Ázsia kicsi – a kommunizmust túlélt – keresztény közösségének sorsa és mai, erősen kisebbségi helyzete eszünkbe juttatja a kenyér tésztáját megkelesztő kovász evangéliumi példázatát. A kovász mennyiségileg jelentéktelennek látszik, de van benne erő az egész átalakítására. E meggyőződésnek kell lelkesítenie a mi lelkipásztori munkánkat, s kell kitartóvá tennie ezen az evangélium számára újra megnyílt területen az Egyház meghonosításának nehéz és fölemelő feladatában. Apostoli küldetéstek elsődleges lelkipásztori célja legyen az evangélium minden erővel való hirdetése és az egyházszervezet megtorpanások nélküli megerősítése.
Az apostoli adminisztratúrák és az önálló missziók fölállítása, melyekkel az Egyház látható és maradandó formákat nyert, az evangelizáció ígéretes korszakának kezdetét jelenti. Ezért szeretném hálámat és csodálatomat kifejezni erőfeszítéseitekért, kedves Ordinárius Urak. Hasonlóképpen köszönetet mondok a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, akik elhagyták hazájukat azért, hogy az igazi egyházi szolidaritás lelkületével e területen szolgálják a missziót. Kívánom, hogy valamennyiőtök nagylelkű elkötelezettségét erősítse a bőséges aratás érlelődése. Kedveseim, töltsön el benneteket annak tudata, hogy Isten szeretetének vagytok a jelei az itt élő, ősi kulturális és vallási hagyományban gazdag nép körében.
3. Szeressétek egymást! – ez lelkipásztori látogatásom vezérmotívuma. Közös Mesterünk és Urunk nevében fordulok hozzátok most e felszólítással: Szeressétek egymást!
Őrizzétek meg mindig egymás között azt az egységet, melyet Krisztus mint a végrendeletét hagyta rátok.
Mint az evangélium hirdetésének kezdetén, az Egyház hatni fog az emberek szívében, ha úgy jelenik meg, mint egy befogadó otthon, melyben testvéri közösségben élnek. Elsősorban egymás között legyetek egyek, drága pásztorai ezeknek az egyházaknak. Még ha jelenleg nem is alkottok a szó teljes értelmében Püspöki Konferenciát, minden eszközzel keressétek a hatékony együttműködés módjait, hogy egyre inkább föl tudjátok használni a rendelkezésetekre álló lelkipásztori erőforrásokat.
E munkátokban az egyetemes Egyház szolidaritása támogat benneteket. Szeretettel áll mellettetek Péter utóda, aki ma megindultsággal ölel át titeket. Földrajzilag ugyan távol, de a Pápa szívében vagytok, aki értékeli fáradságos apostoli munkátokat.
4. Kazahsztán tíz évvel ezelőtt nyerte vissza a hőn óhajtott függetlenséget. De megfeledkezhetünk-e az értékeket vesztett közgondolkodásról, melyet az elmúlt rendszer hagyott maga után? A kommunista uralom hosszú, dermesztő telében, mely ki akarta törölni Istent az ember szívéből, e népek kultúrájának lelki tartalma bizony gyakran elhalt. Emiatt megfigyelhető az eszményekben való szegénység, ami nagyon sebezhetővé teszi az embereket a nyugatról importált hedonizmus és konzumizmus mítoszai számára. Szociális és spirituális kihívásokról van szó, melyek bátor missziós lelkületet követelnek.
Miként tiszteletreméltó elődöm, Isten szolgája, VI. Pál emlékeztetett rá, az Egyház evangelizálásra szóló hivatása azzal kezdődik, hogy önmagának kell hirdetnie az evangéliumot. Az Egyháznak mint reményben élő és a reményben részesedő közösségnek szüksége van arra, hogy folyamatosan hallja reményének alapjait. Az Egyháznak szüksége van arra, hogy hirdessék neki az evangéliumot, ha meg akarja őrizni az evangélium hirdetéséhez a frissességet, a lendületet és az erőt.... Továbbá egy olyan Egyházra van szükség, mely folyamatos megtéréssel és megújulással hirdeti önmagának az evangéliumot, annak érdekében, hogy hihetően evangelizálhassa a világot.
A missziós tevékenységet hatékony nevelésnek, az imádság erős tapasztalatának, testvéri és szolgálatkész magatartásformák tanulásának kell megelőznie és kísérnie. Nagy apostoli erőfeszítéseket kell tennetek ahhoz, hogy a helyi hagyományokat kifejező körülmények között hirdethessétek az evangéliumot, különös figyelmet fordítva az egyetemi oktatásra és a tömegtájékoztató eszközökre. Bízzatok Krisztusban! Bátorítson benneteket az Ő jelenléte. Öntsön belétek erőt és lendületet az Ő ígérete: Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.
5. Annak érdekében, hogy a Tőle kapott küldetést teljesíthessétek, nagy gondot fordítsatok a papságra és a szerzetesi életre készülők nevelésére. Szeretettel törődjetek a papokkal, fő munkatársaitokkal, atyai szívvel segítsétek és támogassátok őket.
E tekintetben nagy tetszésemet szeretném kifejezni a Karagandai Szeminárium megalapításáért, ami a jövő számára nagy ígéret. Ez az egyetlen szeminárium egész Belső-Ázsia számára, és az egyházaitok közötti együttműködés hatékony jele. Minden erővel azon legyetek, hogy e szeminárium falai között a papjelöltek komoly emberi és lelki nevelést kapjanak, megfelelő teológiai és lelkipásztori fölkészítéssel együtt. Szívből kívánom, hogy jó nevelők, tapasztalt tanítók és az evangélium példás tanúi álljanak rendelkezéstekre.
6. Sajátos területet jelentsen számotokra a laikusok nevelése és apostolkodásra való fölkészítése. Nyitott szívvel és a világos megkülönböztetés készségével fogadjátok a régebbi társulatok mellett a Szentléleknek azokat a zsinat utáni Egyháznak adott ajándékait is, melyeket az új közösségek és az egyházi mozgalmak képviselnek.
Jelenlétük, kezdeményező lelkületük és sajátos karizmáik megbecsülendő gazdagságot jelentenek. Az ordináriusnak kell lelkipásztori bölcsességgel irányítania és vezetnie tevékenységüket, buzdítván őket, hogy tiszteletben tartva a meglévő egyházi struktúrákat és azok rendezett működését, támogassák az egyházi közösséget. A mozgalmak és társulások tagjai pedig nyitott lélekkel és tanulékony készséggel újítsák meg elkötelezettségüket arra, hogy e fiatal egyházak pásztoraival harmonikusan akarnak együttműködni. Így az új evangelizáció szolgálatában végzett fáradozásuk annak a kölcsönös szeretetnek tanúságtétele lesz, mely az egy és ugyanazon Úrhoz való hűséges ragaszkodásból fakad.
7. Kedves Testvéreim, végül szeretnélek bátorítani benneteket arra, hogy támogassátok az ökumenikus dialógust. Lelkipásztori munkátokat szoros kapcsolatban végzitek az ortodox Egyházhoz tartozó testvérekkel, akik ugyanazt a hitet vallják Krisztusban, s nagyrészt ugyanazt az egyházi hagyományt őrzik.
Kapcsolataitokat a kölcsönös szívélyesség és tisztelet hassa át, emlékezvén az Úr szavára: Szeressétek egymást. Az új évezred hajnalán erősebben reménykedjünk, hogy Krisztus tanítványai, ha nem is teljesen egyek, legalább az elmúlt, 2000. év Nagy Jubileuma alkalmából szerzett tapasztalatok erejéből is közelebb kerülhetnek egymáshoz.
A tiszteletet és a dialógust ápoljátok a muszlim közösség, továbbá a más valláshoz tartozók és a magukat nem hívőknek vallók iránt is. Mindezt azért, hogy valamennyien értékelhessék szeretetben megélt hitetek ajándékát, s megnyissák a szívüket az élet magasabb dimenziói előtt.
E lelkipásztori küldetésteket Máriára, az evangelizálás Csillagára, és a Béke Királynőjére bízom. Az asztanai székesegyházban úgy tisztelitek őt, mint a Mindenkor Segítő Anyát. Az ő anyai kezébe helyezem napi munkátokat, erőfeszítéseiteket, terveiteket, hogy ő vezérelje és támogassa minden lépésteket.
Szívem ilyen érzésével adom rátok különleges apostoli áldásomat, hogy esdje ki az apostoli buzgóságot és a kegyelmet számotokra és mindazok számára, akik lelkipásztori gondjaitokra vannak bízva.
Apostoli Adminisztrátor Urak,
és az Önálló Missziók Elöljárói!
1. Nagy örömmel találkozom veletek újra az Édes Haza téren ma reggel bemutatott ünnepi szentmise után. Szeretettel köszöntöm mindnyájatokat, és köszönetet mondok a buzgóságért és áldozatkészségért, mellyel részt vesztek az Egyház újjászületésében e két kontinens határán lévő hatalmas régióban.
Gyenge kis hajtás itt a katolikus Egyház, ugyanakkor telve van bizakodó reménnyel, melyet az isteni kegyelem hatalma táplál. A kommunista diktatúra hosszú évei – melyek alatt oly sok hívőt deportáltak az e területen épített gulágokba – a szenvedés és a gyász magvait vetették el. Hány pap, szerzetes és laikus hívő fizetett elmondhatatlan szenvedésekkel s élete áldozatával is Krisztus iránti hűségéért! Az Úr meghallgatta e vértanúk imádságát, akik vérükkel öntözték földjeitek barázdáit. Ismét megtörtént, hogy a vértanúk vére a keresztények magvetése lett.
E vérből fakadtak új hajtásokként a ti keresztény közösségeitek, melyek most bizakodva tekintenek a jövőbe. Krisztus, a jó pásztor, megismétli felétek és a lelkipásztori gondjaitokra bízott nép felé: Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az ő országát. És mint Péternek, nektek is mondja: Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálót halfogásra! Az evangelizálás az a halászat, amelyre meghívást kaptunk valamennyien. Ő parancsolja nekünk is, mint az Apostoloknak a föltámadása után: Menjetek tehát, és tanítsátok az összes nemzetet.
2. Belső-Ázsia kicsi – a kommunizmust túlélt – keresztény közösségének sorsa és mai, erősen kisebbségi helyzete eszünkbe juttatja a kenyér tésztáját megkelesztő kovász evangéliumi példázatát. A kovász mennyiségileg jelentéktelennek látszik, de van benne erő az egész átalakítására. E meggyőződésnek kell lelkesítenie a mi lelkipásztori munkánkat, s kell kitartóvá tennie ezen az evangélium számára újra megnyílt területen az Egyház meghonosításának nehéz és fölemelő feladatában. Apostoli küldetéstek elsődleges lelkipásztori célja legyen az evangélium minden erővel való hirdetése és az egyházszervezet megtorpanások nélküli megerősítése.
Az apostoli adminisztratúrák és az önálló missziók fölállítása, melyekkel az Egyház látható és maradandó formákat nyert, az evangelizáció ígéretes korszakának kezdetét jelenti. Ezért szeretném hálámat és csodálatomat kifejezni erőfeszítéseitekért, kedves Ordinárius Urak. Hasonlóképpen köszönetet mondok a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, akik elhagyták hazájukat azért, hogy az igazi egyházi szolidaritás lelkületével e területen szolgálják a missziót. Kívánom, hogy valamennyiőtök nagylelkű elkötelezettségét erősítse a bőséges aratás érlelődése. Kedveseim, töltsön el benneteket annak tudata, hogy Isten szeretetének vagytok a jelei az itt élő, ősi kulturális és vallási hagyományban gazdag nép körében.
3. Szeressétek egymást! – ez lelkipásztori látogatásom vezérmotívuma. Közös Mesterünk és Urunk nevében fordulok hozzátok most e felszólítással: Szeressétek egymást!
Őrizzétek meg mindig egymás között azt az egységet, melyet Krisztus mint a végrendeletét hagyta rátok.
Mint az evangélium hirdetésének kezdetén, az Egyház hatni fog az emberek szívében, ha úgy jelenik meg, mint egy befogadó otthon, melyben testvéri közösségben élnek. Elsősorban egymás között legyetek egyek, drága pásztorai ezeknek az egyházaknak. Még ha jelenleg nem is alkottok a szó teljes értelmében Püspöki Konferenciát, minden eszközzel keressétek a hatékony együttműködés módjait, hogy egyre inkább föl tudjátok használni a rendelkezésetekre álló lelkipásztori erőforrásokat.
E munkátokban az egyetemes Egyház szolidaritása támogat benneteket. Szeretettel áll mellettetek Péter utóda, aki ma megindultsággal ölel át titeket. Földrajzilag ugyan távol, de a Pápa szívében vagytok, aki értékeli fáradságos apostoli munkátokat.
4. Kazahsztán tíz évvel ezelőtt nyerte vissza a hőn óhajtott függetlenséget. De megfeledkezhetünk-e az értékeket vesztett közgondolkodásról, melyet az elmúlt rendszer hagyott maga után? A kommunista uralom hosszú, dermesztő telében, mely ki akarta törölni Istent az ember szívéből, e népek kultúrájának lelki tartalma bizony gyakran elhalt. Emiatt megfigyelhető az eszményekben való szegénység, ami nagyon sebezhetővé teszi az embereket a nyugatról importált hedonizmus és konzumizmus mítoszai számára. Szociális és spirituális kihívásokról van szó, melyek bátor missziós lelkületet követelnek.
Miként tiszteletreméltó elődöm, Isten szolgája, VI. Pál emlékeztetett rá, az Egyház evangelizálásra szóló hivatása azzal kezdődik, hogy önmagának kell hirdetnie az evangéliumot. Az Egyháznak mint reményben élő és a reményben részesedő közösségnek szüksége van arra, hogy folyamatosan hallja reményének alapjait. Az Egyháznak szüksége van arra, hogy hirdessék neki az evangéliumot, ha meg akarja őrizni az evangélium hirdetéséhez a frissességet, a lendületet és az erőt.... Továbbá egy olyan Egyházra van szükség, mely folyamatos megtéréssel és megújulással hirdeti önmagának az evangéliumot, annak érdekében, hogy hihetően evangelizálhassa a világot.
A missziós tevékenységet hatékony nevelésnek, az imádság erős tapasztalatának, testvéri és szolgálatkész magatartásformák tanulásának kell megelőznie és kísérnie. Nagy apostoli erőfeszítéseket kell tennetek ahhoz, hogy a helyi hagyományokat kifejező körülmények között hirdethessétek az evangéliumot, különös figyelmet fordítva az egyetemi oktatásra és a tömegtájékoztató eszközökre. Bízzatok Krisztusban! Bátorítson benneteket az Ő jelenléte. Öntsön belétek erőt és lendületet az Ő ígérete: Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.
5. Annak érdekében, hogy a Tőle kapott küldetést teljesíthessétek, nagy gondot fordítsatok a papságra és a szerzetesi életre készülők nevelésére. Szeretettel törődjetek a papokkal, fő munkatársaitokkal, atyai szívvel segítsétek és támogassátok őket.
E tekintetben nagy tetszésemet szeretném kifejezni a Karagandai Szeminárium megalapításáért, ami a jövő számára nagy ígéret. Ez az egyetlen szeminárium egész Belső-Ázsia számára, és az egyházaitok közötti együttműködés hatékony jele. Minden erővel azon legyetek, hogy e szeminárium falai között a papjelöltek komoly emberi és lelki nevelést kapjanak, megfelelő teológiai és lelkipásztori fölkészítéssel együtt. Szívből kívánom, hogy jó nevelők, tapasztalt tanítók és az evangélium példás tanúi álljanak rendelkezéstekre.
6. Sajátos területet jelentsen számotokra a laikusok nevelése és apostolkodásra való fölkészítése. Nyitott szívvel és a világos megkülönböztetés készségével fogadjátok a régebbi társulatok mellett a Szentléleknek azokat a zsinat utáni Egyháznak adott ajándékait is, melyeket az új közösségek és az egyházi mozgalmak képviselnek.
Jelenlétük, kezdeményező lelkületük és sajátos karizmáik megbecsülendő gazdagságot jelentenek. Az ordináriusnak kell lelkipásztori bölcsességgel irányítania és vezetnie tevékenységüket, buzdítván őket, hogy tiszteletben tartva a meglévő egyházi struktúrákat és azok rendezett működését, támogassák az egyházi közösséget. A mozgalmak és társulások tagjai pedig nyitott lélekkel és tanulékony készséggel újítsák meg elkötelezettségüket arra, hogy e fiatal egyházak pásztoraival harmonikusan akarnak együttműködni. Így az új evangelizáció szolgálatában végzett fáradozásuk annak a kölcsönös szeretetnek tanúságtétele lesz, mely az egy és ugyanazon Úrhoz való hűséges ragaszkodásból fakad.
7. Kedves Testvéreim, végül szeretnélek bátorítani benneteket arra, hogy támogassátok az ökumenikus dialógust. Lelkipásztori munkátokat szoros kapcsolatban végzitek az ortodox Egyházhoz tartozó testvérekkel, akik ugyanazt a hitet vallják Krisztusban, s nagyrészt ugyanazt az egyházi hagyományt őrzik.
Kapcsolataitokat a kölcsönös szívélyesség és tisztelet hassa át, emlékezvén az Úr szavára: Szeressétek egymást. Az új évezred hajnalán erősebben reménykedjünk, hogy Krisztus tanítványai, ha nem is teljesen egyek, legalább az elmúlt, 2000. év Nagy Jubileuma alkalmából szerzett tapasztalatok erejéből is közelebb kerülhetnek egymáshoz.
A tiszteletet és a dialógust ápoljátok a muszlim közösség, továbbá a más valláshoz tartozók és a magukat nem hívőknek vallók iránt is. Mindezt azért, hogy valamennyien értékelhessék szeretetben megélt hitetek ajándékát, s megnyissák a szívüket az élet magasabb dimenziói előtt.
E lelkipásztori küldetésteket Máriára, az evangelizálás Csillagára, és a Béke Királynőjére bízom. Az asztanai székesegyházban úgy tisztelitek őt, mint a Mindenkor Segítő Anyát. Az ő anyai kezébe helyezem napi munkátokat, erőfeszítéseiteket, terveiteket, hogy ő vezérelje és támogassa minden lépésteket.
Szívem ilyen érzésével adom rátok különleges apostoli áldásomat, hogy esdje ki az apostoli buzgóságot és a kegyelmet számotokra és mindazok számára, akik lelkipásztori gondjaitokra vannak bízva.
II.
János
Pál pápa
