1. „Lengyelország, drága hazám... Isten fölemel és különös módon
bánik veled, de tudd meg, hálásnak kell lenned iránta.” (Napló,
1038.)
Szent Fausztina naplójából idézett szavakkal szeretnék elbúcsúzni tőletek, kedves testvéreim és nővéreim, honfitársaim!
E percben, amikor vissza kell térnem a Vatikánba, még egyszer nagy örömmel tekintek végig mindnyájatokon, és hálát adok Istennek, aki megengedte, hogy újra a hazámban legyek. Gondolatban fölidézem e háromnapos zarándoklat stációit: Lagiewniki, Blonia, Kalvaria Zebrzydowska. Őrzöm a hívők imádkozó sokaságának emlékét, a lengyel egyház hívő tanúságtételét és az irgalmas Isten hatalmába vetett bizalmát. Búcsúzóban szeretnék mindnyájatoktól elköszönni, kedves honfitársaim. Oly sokan vártak rám, oly sokan akartak velem találkozni, de nem mindenkinek sikerült. Talán majd legközelebb...
Kívánom a lengyel családoknak, hogy az imádságban találják meg a világosságot és az erőt kötelességeik teljesítéséhez, s minden körülmények között az irgalmas szeretet üzenetét ültessék el. Isten, az élet forrása áldjon meg titeket minden nap.
Elköszönök mindazoktól, akikkel személyesen találkoztam zarándoklatom során, s azoktól is, akik apostoli utamon a tömegtájékoztató eszközök révén találkoztak velem. Külön megköszönöm a betegeknek és az öregeknek, hogy küldetésemet imádsággal és szenvedéssel támogatták. Kívánom, hogy az irgalmas Krisztussal való lelki egység legyen számukra az enyhület forrása testi és lelki szenvedéseikben.
Lelki szemeimmel áttekintem egész szeretett hazámat. Örülök a sikereknek, a jó törekvéseknek és a bátor kezdeményezéseknek. Nyugtalansággal beszéltem a változásokat kísérő jelenségekről, melyek fájdalmasan érintik a szegényebbeket és gyengébbeket, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, s azokat, akik egyre nehezebb föltételek között, bizonytalan jövővel kénytelenek élni. Most, amikor elindulok, hazánk e kényes kérdéseit az isteni Gondviselésre bízom, és szeretném megkérni az állami vezetés felelőseit, hogy mindig gondosan törődjenek a köztársaság és polgárai javával. Az irgalmasság, a testvéri szolidaritás, az egyetértés szelleme és a haza javának hiteles szolgálata uralkodjék köztetek. Remélem, hogy ha megőrzitek ezeket a értékeket, a lengyel társadalom – mely évszázadok óta része Európának – meg fogja találni a maga jogos helyét az egyesült Európa szervezetében, és nemcsak identitását nem fogja elveszíteni, hanem hagyományával gazdagítani fogja e kontinenst és az egész világot.
2. E rövid zarándoklat napjai alkalmat kínáltak számomra az emlékezésre és a mély elgondolkodásra. Megköszönöm Istennek, hogy lehetőséget adott Krakkó és a Zebrzydowska Kálvária meglátogatására. Köszönetét mondok neki a lengyel egyházért, mely hűségben a kereszthez és az evangéliumhoz 1000 esztendeje osztozik a nemzet sorsában, buzgón őrzi azt és támogatja jó elhatározásaiban és törekvéseiben. Megköszönöm Istennek, hogy a lengyel egyház hűséges maradt e küldetéshez, és kérem, hogy ez mindig így legyen.
Szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik hozzájárultak e zarándoklat szerencsés véghezviteléhez. A Lengyel Köztársaság Elnök urának újra megköszönöm a meghívást, s a gondoskodást, mellyel ezt a látogatást előkészítette. Köszönöm az együttműködést a polgári hatóságok és az egyház képviselői között. Hálás vagyok a jóakarat minden megnyilvánulásáért.
Köszönetemet fejezem ki a tartományi és önkormányzati – elsősorban krakkói és kalwariai – szervek jóakaratáért, gondoskodásáért és szolgálatáért.
Isten fizessen meg mindazoknak, akik részt vettek a lelkipásztori és liturgikus feladatok megoldásában, a televízió, a rádió és a sajtó munkatársainak, a rendfenntartóknak
- a katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak, egészségügyieknek – és mindazoknak, akik bármely formában hozzájárultak zarándoklatomhoz. Nem szeretnék senkit sem kihagyni, ezért mindnyájatoknak újból szívemből mondom: Isten fizessen meg nektek!
3. Egész különleges hálával fordulok Isten Lengyelországban élő népéhez. Köszönöm a lengyel Püspöki Konferenciának s mindenekelőtt a Bíboros Prímás úrnak a meghívást, a hívők lelki fölkészítését és a zarándoklatom megszervezéséért tett erőfeszítéseket. Külön hálámat fejezem ki a papok, szeminaristák és szerzetesnők felé. Köszönet nektek a liturgia előkészítéséért és a segítségért, amit a hívőknek nyújtottatok találkozásaim alkalmával. Köszönet az egész lengyel egyháznak a kitartó közös imádságért, a meleg fogadtatásért és a szeretet minden megnyilvánulásáért. Az irgalmas Krisztus jutalmazzon meg bőségesen áldásával nagylelkűségtekért!
Köszöneteim közül nem hiányozhat a külön hangsúlyos köszönet a szeretett krakkói egyháznak. Különleges hálával fordulok Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek úrhoz a vendégszeretetért, s a város – az elmúlt napok jelentős eseményeire való – nagyszerű előkészítéséért. Szívből fakadó hálámat fejezem ki a lagiewniki Isten Irgalmas Anyja Nővéreinek, és mindazoknak, akik naponta imádkoznak apostoli küldetésem szándékaira az irgalmas Jézus képe előtt. A krakkói érsekséggel és egész Lengyelországgal együtt fejezem ki elismerésemet az új templomért, melyet fölszentelhettem. Meg vagyok róla győződve, hogy a lagiewniki kegytemplom jelentős találkozási pontja és hatásos központja lesz az isteni irgalmasság tiszteletének. A fénysugarak, melyek e templom tornyából sugároznak és az irgalmas Jézus képén látható fénysugarakra emlékeztetnek, áradjanak egész Lengyelországra: a Tátrától a Balti-tengerig, a Búg folyótól az Oderáig, és az egész világra!
4. „Isten gazdag az irgalomban!” íme, e szavak adták látogatásom vezéreszméjét. Ügy hallgattuk, mint az Egyházhoz és Lengyelországhoz intézett felhívást az új évezredben. Kívánom, hogy honfitársaim nyitott szívvel tudják fogadni az irgalmasság ezen üzenetét, és el tudják vinni mindenhová, ahol az embereknek világosságra és reménységre van szükségük.
A szívemben magammal viszem a zarándoklat napjainak jó emlékét, és mindazt, amiben részem lehetett. Hálásan mindenért az egész lengyelországi egyházi közösséggel együtt megismétlem az irgalmas Jézus előtt: „Jézusom, bízom benned!” Ez az őszinte vallomás hozzon fölemelkedést az új évezred jövendő nemzedékeinek. Az irgalomban gazdag Isten áldjon meg benneteket!
Szent Fausztina naplójából idézett szavakkal szeretnék elbúcsúzni tőletek, kedves testvéreim és nővéreim, honfitársaim!
E percben, amikor vissza kell térnem a Vatikánba, még egyszer nagy örömmel tekintek végig mindnyájatokon, és hálát adok Istennek, aki megengedte, hogy újra a hazámban legyek. Gondolatban fölidézem e háromnapos zarándoklat stációit: Lagiewniki, Blonia, Kalvaria Zebrzydowska. Őrzöm a hívők imádkozó sokaságának emlékét, a lengyel egyház hívő tanúságtételét és az irgalmas Isten hatalmába vetett bizalmát. Búcsúzóban szeretnék mindnyájatoktól elköszönni, kedves honfitársaim. Oly sokan vártak rám, oly sokan akartak velem találkozni, de nem mindenkinek sikerült. Talán majd legközelebb...
Kívánom a lengyel családoknak, hogy az imádságban találják meg a világosságot és az erőt kötelességeik teljesítéséhez, s minden körülmények között az irgalmas szeretet üzenetét ültessék el. Isten, az élet forrása áldjon meg titeket minden nap.
Elköszönök mindazoktól, akikkel személyesen találkoztam zarándoklatom során, s azoktól is, akik apostoli utamon a tömegtájékoztató eszközök révén találkoztak velem. Külön megköszönöm a betegeknek és az öregeknek, hogy küldetésemet imádsággal és szenvedéssel támogatták. Kívánom, hogy az irgalmas Krisztussal való lelki egység legyen számukra az enyhület forrása testi és lelki szenvedéseikben.
Lelki szemeimmel áttekintem egész szeretett hazámat. Örülök a sikereknek, a jó törekvéseknek és a bátor kezdeményezéseknek. Nyugtalansággal beszéltem a változásokat kísérő jelenségekről, melyek fájdalmasan érintik a szegényebbeket és gyengébbeket, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, s azokat, akik egyre nehezebb föltételek között, bizonytalan jövővel kénytelenek élni. Most, amikor elindulok, hazánk e kényes kérdéseit az isteni Gondviselésre bízom, és szeretném megkérni az állami vezetés felelőseit, hogy mindig gondosan törődjenek a köztársaság és polgárai javával. Az irgalmasság, a testvéri szolidaritás, az egyetértés szelleme és a haza javának hiteles szolgálata uralkodjék köztetek. Remélem, hogy ha megőrzitek ezeket a értékeket, a lengyel társadalom – mely évszázadok óta része Európának – meg fogja találni a maga jogos helyét az egyesült Európa szervezetében, és nemcsak identitását nem fogja elveszíteni, hanem hagyományával gazdagítani fogja e kontinenst és az egész világot.
2. E rövid zarándoklat napjai alkalmat kínáltak számomra az emlékezésre és a mély elgondolkodásra. Megköszönöm Istennek, hogy lehetőséget adott Krakkó és a Zebrzydowska Kálvária meglátogatására. Köszönetét mondok neki a lengyel egyházért, mely hűségben a kereszthez és az evangéliumhoz 1000 esztendeje osztozik a nemzet sorsában, buzgón őrzi azt és támogatja jó elhatározásaiban és törekvéseiben. Megköszönöm Istennek, hogy a lengyel egyház hűséges maradt e küldetéshez, és kérem, hogy ez mindig így legyen.
Szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik hozzájárultak e zarándoklat szerencsés véghezviteléhez. A Lengyel Köztársaság Elnök urának újra megköszönöm a meghívást, s a gondoskodást, mellyel ezt a látogatást előkészítette. Köszönöm az együttműködést a polgári hatóságok és az egyház képviselői között. Hálás vagyok a jóakarat minden megnyilvánulásáért.
Köszönetemet fejezem ki a tartományi és önkormányzati – elsősorban krakkói és kalwariai – szervek jóakaratáért, gondoskodásáért és szolgálatáért.
Isten fizessen meg mindazoknak, akik részt vettek a lelkipásztori és liturgikus feladatok megoldásában, a televízió, a rádió és a sajtó munkatársainak, a rendfenntartóknak
- a katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak, egészségügyieknek – és mindazoknak, akik bármely formában hozzájárultak zarándoklatomhoz. Nem szeretnék senkit sem kihagyni, ezért mindnyájatoknak újból szívemből mondom: Isten fizessen meg nektek!
3. Egész különleges hálával fordulok Isten Lengyelországban élő népéhez. Köszönöm a lengyel Püspöki Konferenciának s mindenekelőtt a Bíboros Prímás úrnak a meghívást, a hívők lelki fölkészítését és a zarándoklatom megszervezéséért tett erőfeszítéseket. Külön hálámat fejezem ki a papok, szeminaristák és szerzetesnők felé. Köszönet nektek a liturgia előkészítéséért és a segítségért, amit a hívőknek nyújtottatok találkozásaim alkalmával. Köszönet az egész lengyel egyháznak a kitartó közös imádságért, a meleg fogadtatásért és a szeretet minden megnyilvánulásáért. Az irgalmas Krisztus jutalmazzon meg bőségesen áldásával nagylelkűségtekért!
Köszöneteim közül nem hiányozhat a külön hangsúlyos köszönet a szeretett krakkói egyháznak. Különleges hálával fordulok Franciszek Macharski bíboros, krakkói érsek úrhoz a vendégszeretetért, s a város – az elmúlt napok jelentős eseményeire való – nagyszerű előkészítéséért. Szívből fakadó hálámat fejezem ki a lagiewniki Isten Irgalmas Anyja Nővéreinek, és mindazoknak, akik naponta imádkoznak apostoli küldetésem szándékaira az irgalmas Jézus képe előtt. A krakkói érsekséggel és egész Lengyelországgal együtt fejezem ki elismerésemet az új templomért, melyet fölszentelhettem. Meg vagyok róla győződve, hogy a lagiewniki kegytemplom jelentős találkozási pontja és hatásos központja lesz az isteni irgalmasság tiszteletének. A fénysugarak, melyek e templom tornyából sugároznak és az irgalmas Jézus képén látható fénysugarakra emlékeztetnek, áradjanak egész Lengyelországra: a Tátrától a Balti-tengerig, a Búg folyótól az Oderáig, és az egész világra!
4. „Isten gazdag az irgalomban!” íme, e szavak adták látogatásom vezéreszméjét. Ügy hallgattuk, mint az Egyházhoz és Lengyelországhoz intézett felhívást az új évezredben. Kívánom, hogy honfitársaim nyitott szívvel tudják fogadni az irgalmasság ezen üzenetét, és el tudják vinni mindenhová, ahol az embereknek világosságra és reménységre van szükségük.
A szívemben magammal viszem a zarándoklat napjainak jó emlékét, és mindazt, amiben részem lehetett. Hálásan mindenért az egész lengyelországi egyházi közösséggel együtt megismétlem az irgalmas Jézus előtt: „Jézusom, bízom benned!” Ez az őszinte vallomás hozzon fölemelkedést az új évezred jövendő nemzedékeinek. Az irgalomban gazdag Isten áldjon meg benneteket!
