Őboldogsága! Testvéreim a püspökségben és a papságban, Fivéreim és Nővéreim!
1. Izaiás próféta szavai, melyeket az evangélista Keresztelő Jánosra alkalmaz, arra az útra emlékeztetnek, amelyet a népét nevelni és üdvözíteni akaró Isten végigjárt az idők folyamán. Ma – jubileumi zarándoklatom részeként, mely elvezet Isten üdvözítő tetteinek néhány helyszínére – az isteni Gondviselés elhozott Jordániába. Köszöntöm Michel Sabbah őboldogságát, s megköszönöm üdvözlő szavait. Szívemből ölelem Georges El-Murr görög-melkita exarchát és a Szentföld katolikus ordináriusainak híveit, valamint a többi egyházak és egyházi közösségek képviselőit. Megköszönöm a polgári Hatóságoknak, hogy jelenlétükkel megtisztelik ünneplésünket.
Péter utóda zarándok ezen a földön, amely áldott Mózes és Illés jelenléte miatt, amelyen maga Jézus tanított és tett csodákat (vö. Mk 10,1; Jn 10,40-42), s az ősegyház sok szentje és vértanúja életével tett tanúságot. A Nagy Jubileum évében az egész Egyház, s különösen ma a jordániai keresztény közösség lélekben egyesül a hitünk eredetéhez tett zarándoklatban, a megtérés és bűnbánat, a kiengesztelődés és a béke zarándoklatában. Vezetőt keresünk, aki megmutatja nekünk az utat. És szembe jön velünk Keresztelő János, a pusztában kiáltó hang (vö. Lk 3,4). Ő mutatja nekünk az utat, melyen járnunk kell, hogy a szemünk megláthassa „Isten üdvösségét” (vö. Lk 3,6). Őt követve járjuk végig hitünk útját, hogy világosabban láthassuk az üdvösséget, melyet Isten az Ábrahámmal kezdődött történetben valósított meg. Keresztelő János, az utolsó a próféták sorában, ébren tartotta és táplálta Isten népében a reményt. Ővele elérkezett az idők teljessége.
2. E remény magva az ígéret, melyet Ábrahám a meghívásakor kapott, hogy hagyja el mindenét, és kövessen egy olyan Istent, akit akkor még nem ismert (vö. Ter 12,1-3). Ábrahám minden gazdagsága ellenére a halál árnyékában élő ember volt, mert nem volt sem fia, sem saját földje (vö. Ter 15,2). Az ígéret üres szónak látszott, mert Sára terméketlen, s a föld is más tulajdona volt. Ábrahám mégis hitt Istennek: „Hitt, remélve minden remény ellenére” (Róm 4,18).
Bármily képtelenségnek látszott, Sára megszülte Izsákot, és Ábrahám földtulajdonos lett. Azután Ábrahám és utódai által az ígéret áldás lett „a Föld minden családja számára” (Ter 12,3; 18,18).
3. Ezt az ígéretet Isten megpecsételte, amikor Mózeshez a Sinai-hegyen beszélt. Ami Isten és Mózes között a szent hegyen történt, az üdvtörténet folyamatát átformálta az Isten és az ember közötti szeretet szövetségévé – olyan szövetséggé, mely engedelmességet követel, de szabadságot ígér. A Sinai-hegyen sziklába vésett Tíz Parancsolat – melyek a teremtés kezdetétől bele vannak írva az emberi szívbe – a szeretet isteni pedagógiája, amennyiben megmutatják az egyetlen biztos ösvényt oda, ahol beteljesednek legmélyebb vágyaink: az emberi szellem elnyomhatatlan vágya a jó, az igazság és a harmónia után. A nép negyven évig vándorolt, míg elérte ezt a földet. Mózes, „akivel az Úr szemtől szemben beszélt” (MTörv 34,10), meghalt a Nébó-hegyen, és eltemették „a völgyben, Moáb országában..., s mind a mai napig senki nem tudja, hol van a sírja” (MTörv 34,5-6). De a Szövetség és a Törvény, melyet Istentől kapott, örökké érvényesek.
Idők folyamán a prófétáknak meg kellett védeniük a Törvényt és Szövetséget azokkal szemben, akik emberi törvényeket és szabályokat helyeztek Isten akarata fölé, s ezáltal új rabszolgaságba hajtották a népet (vö. Mk 6,17-18). Ez a város, Amman – az ószövetségi időkben Rabbat – emlékszik Dávid király bűnére, aki halálba küldte Uriást, hogy megszerezze a feleségét, Betsábét, s e bűn következtében Uriás elesett a harcban (vö. 2Sám 11,1-17). „Hadakozni fognak ellened – mondta az Úr Jeremiásnak, miként az olvasmányban az imént hallottunk – , de le nem győznek, mert én veled vagyok, hogy megmentselek” (Jer 1,19). A Szövetség megszegéseinek korholásáért néhány próféta, köztük Keresztelő János, az életével fizetett. De bízva az isteni ígéretben – „... én veled vagyok, hogy megmentselek” – szilárdak maradtak, „mint egy erődítmény, mint az ércfal” (Jer 1,18), és hirdették az élet és az üdvösség Törvényét, a fogyhatatlan szeretetet.
4. Amikor betelt az idő, a Jordán mellett Keresztelő János bemutatta Jézust, őt, akire galambként leszállott a Szentlélek (vö. Lk 3,22), aki nem vízzel, hanem „Szentlélekben és tűzzel” (Lk 3,16) keresztel. Megnyílt az ég, és halljuk az Atya hangját: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem tellett” (Mt 3,17). Őbenne, Isten Fiában teljesedik be az Ábrahámnak tett ígéret és a Mózesnek adott Törvény. Jézus az ígéret megvalósítója. Az ő kereszthalála és föltámadása vezet el az élet halál fölötti, végleges győzelméhez. A föltámadás megnyitotta a paradicsom kapuit, és mi ismét beléphetünk az Élet Kertjébe. A föltámadott Krisztusban nyerjük el az „irgalmasságot, miként megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódának mindörökre” (Lk 1,54-55).
Jézus a Törvény beteljesedése. Egyedül a föltámadott Krisztus nyilatkoztatja ki a Vörös-tengernél és a Sinai-hegyen történtek teljes jelentését. Ő nyilatkoztatja ki az Ígéret Földjének igazi természetét, „ahol nem lesz többé halál” (Jel 21,4). Mivel Ő „az elsőszülött a halottak közül” (Kol 1,18), a feltámadott Úr minden zarándoklatunk célja: „az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22,13).
5. Az utóbbi öt évben tartotta az Egyház ebben a régióban a Szentföld Egyházainak Lelkipásztori Szinódusát. Az összes katolikus szertartás Jézussal együtt járt, újra hallgatták hívását, és elindultak egy Általános Lelkipásztori Terv megvalósításának útján. Ebben az ünnepi liturgiában megújított hitetek és nagylelkű elkötelezettségtek jeleként örömmel fogadom a Szinódus gyümölcseit. A Szinóduson – mint az Egyház születésekor az apostolok köré gyűlt tanítványokban – érezhető volt az Úrral való közösség és az egyházi közösség (ApCsel 2,42; 4,32). A Szinóduson világosan meg lehetett érteni, hogy jövőtök az egységben és a szolidaritásban rejlik. Ma azért imádkozom – és buzdítom az egész Egyházat, imádkozzék velem – , hogy a Szinódus munkája erősítse meg a barátság és együttműködés kötelékeit a sokféle helyi katolikus közösség, minden keresztény egyház és egyházi közösség, s az itt virágzó nagy vallások között. Hogy az Egyház erőforrásainak – a családoknak, plébániáknak, iskoláknak, laikus egyesületeknek, ifjúsági mozgalmaknak – legfőbb célja az egység és a szeretet legyen! Az igazságosság, a kiengesztelődés és a béke ügyéért való fáradozásban való társadalmi, hivatásbeli és politikai részvételnek nincs hatékonyabb módja, mint amit a Szinódus óhajtott.
A püspököknek és papoknak ezt mondom: Legyetek Krisztus Szíve szerinti jó pásztorok! Vezessétek a rátok bízott nyájat azon az úton, mely az Ő Országának zöldellő mezőire visz! Közösségeitek életét erősítsétek a szerzetesekkel és a laikusokkal való új és erőteljesebb együttműködéssel. A szolgálat közben tapasztalt nehézségek idején bízzatok az Úrban. Közeledjetek Hozzá imádsággal, és Ő világosságtok és örömötök lesz. Az egész Egyház hálás nektek odaadó szolgálatotokért, melyet egyházmegyéitekben és plébániáitokon hittel folytattok.
Szerzetesek és szerzetesnők, az Egyház mérhetetlen háláját fejezem ki azért, hogy tanúskodtok Isten mindenekfölötti elsőbbségéről! Legyetek továbbra is a mindent felülmúló evangéliumi szeretet világítótornyai!
A laikusoknak ezt mondom: ne féljetek elfoglalni saját helyeteket és vállalni saját felelősségteket az Egyházban! Legyetek az Evangélium bátor tanúi családotokban és a társadalomban!
Jordániában ma Anyák napja van. Köszöntök minden itt jelenlévő édesanyát, és meghívom mindnyájukat a szeretet civilizációjának építésére! Szeressétek családotokat! Tanítsátok őket minden élet méltóságára, tanítsátok meg nekik a harmónia és a béke útját, a hit, az imádság és a jóság értékét!
Kedves fiatalok, az élet útja előttetek áll. Jövőtöket Isten szeretetének szilárd alapjaira építsétek, és mindig maradjatok egységben Krisztus Egyházával! Járuljatok hozzá a körülöttetek lévő világ átalakításához azzal, hogy a legjobbat adjátok magatokból mások és országotok szolgálatára!
A gyermekeknek, akik most járulnak először szentáldozáshoz, ezt mondom: Jézus a ti legjobb barátotok; ő tudja, mi lakik a szívetekben. Maradjatok egységben Vele, és imádságaitokban emlékezzetek meg az Egyházról és a Pápáról.
6. E nagy jubileumi évben Isten egész zarándok népe lélekben visszatér üdvösségünk történetének nagy helyszíneire. Az Ábrahám és Mózes emlékét őrző helyek után zarándoklatunk most elért oda, ahol Üdvözítőnk, Jézus Krisztus élt és járt földi életében. „Isten, aki sokszor és sokféleképpen szólt egykor atyáinkhoz a próféták által, ezekben a napokban a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1,1-2). A Fiúban teljesedett be minden ígéret. Ő az ember Megváltója, a Redemptor hominis, a világ reménye! Mindezt szem előtt tartva az egész jordániai keresztény közösség legyen egyre erősebb a hitben és nagylelkűbb a szeretet szolgálataiban! A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja vezessen és oltalmazzon benneteket utatokon! Ámen.
