A Szentatya válasza Göncz Árpád
köztársasági Elnök köszöntő szavaira:
Elnök Úr!
1. Mély meghatottsággal jövök immár második alkalommal e nemes nemzet meglátogatására, amelynek sorsa oly sok ponton kapcsolódik az én szülőföldeméhez. Tisztelettel köszöntöm Önt, és köszönöm a honfitársai nevében is hozzám intézett szíves üdvözlő szavait. Köszöntöm a kormány és a parlament képviselőit, a diplomáciai kar tagjait és Budapest főpolgármesterét, akik jelenlétükkel kívánták megtisztelni ezt a találkozást.
Köszöntöm Paskai László Bíboros Urat, a püspök testvérekkel együtt, a papokat, a férfi és női szerzeteseket és az egész magyar keresztény közösséget. Külön szeretettel köszöntöm a magyar katolikus iskolák képviseletében megjelent tanárokat és tanulókat, akik igen nagy számban vannak itt ma jelen. Kedves fiatalok! Ne felejtsétek el, ti vagytok az Egyház jövője! Hálás megemlékezésemet kiterjesztem mindazokra, akik fogadásomra érkeztek, és azokra is, akik rádión vagy televízión keresztül kísérik figyelemmel azt.
Ennek az apostoli utazásnak különösen jelentős okai vannak: Magyarország ebben az évben ünnepli fennállásának ezerszázadik évfordulóját, és kiemelten emlékezik meg a Pannonhalmi Apátság alapításának ezredik évfordulójáról. Hogy ne adnánk hálát Istennek az elmúlt századok során tett műveiért? Örömmel fogadtam el a meghívást, hogy részt vegyek a Főapátság ünnepségén és meglátogassam Győr városát, hazátok egyik első egyházi központját. így magam is jobban megismerhetem történelmeteket, és feltárul előttem az a kulturális és vallási forrás, amelyből a magyarok évszázadokon át fényt és erőt tudtak meríteni. Most is erre emlékeztek, azért, hogy továbbra is belőle merítsétek a jövőtök építéséhez annyira szükséges bátorítást és bölcsességet. Ez a jövő csak akkor lesz jól megalapozott, ha ugyanazokra az igazságokra épül, amelyek múltatok dicső hagyományait áthatották.
Sok szent és hős, s velük együtt sok névtelen dolgozó ember írta történelmetek lapjait. Azt kívánom, hogy ez a több mint ezer éves történelem erősítse meg bennetek azt a meggyőződést, hogy „boldog a nép, amelynek az Úr az Istene”.[1]
2. Az új évezred küszöbén időszerű a múltba tekinteni, hogy levonjuk azokat a nagy tanulságokat, amelyek a jelen feladataiban és a jövő tervezésében irányíthatnak bennünket. Még inkább igaz ez, ha tekintetbe vesszük azoknak a kelet-közép-európai népeknek mostani társadalmi helyzetét, amelyek – a kommunista diktatúra hosszú időszaka után – végre visszanyerték a szabadságot, azonban ma nem kevés problémával kell szembenézniük. Nehéz éveket élnek át. Sajnos, az ideológiák történelmi bukása okozta optimizmus rövid ideig tartott. Hamarosan elérkezett az áldozatos munka időszaka, amely Magyarországon is jellemezte és továbbra is jellemzi mindenki életét.
Kedves magyar polgárok, senki se csüggedjen a jelen nehézségei miatt, és senki se becsülje le az eddig elért eredményeket! Ennek a végéhez közeledő évszázadnak a drámai eseményei után nem szabad csodálkoznunk azon, ha időre van szükség az újjászületéshez és az annyira kívánt fejlődéshez. A diktatúra hosszú éveinek gyászos következményeit – mind anyagi, mind pedig lelki téren – csak úgy lehet felszámolni, ha ezen mindannyian – különösen a fiatal nemzedékek – türelmesen és kitartóan fáradozunk.
A magyar történelmet vizsgálva nem tűnik-e fel nektek, hogy őseitek több alkalommal is nagy kihívásokkal találták szembe magukat? így volt ez a törökellenes háborúban, más konfliktusokban és megpróbáltatásokban is, amelyekkel országotoknak az évszázadok során meg kellett küzdenie. Ahogyan akkor a nép újra tudott kezdeni és a megpróbáltatásokból új életerőt nyert, úgy lesz most is: Magyarország ismét boldog és virágzó lesz, hogy méltóan betöltse küldetését, amelyre a többi szabad nemzet körében hivatott.
3. Elnök Úr! Fontos, hogy kitartsunk a jó keresésében, hogy még áldozatok árán is megőrizzük és növeljük a nemzet történelmi örökségéhez tartozó lelki értékeket. Mindig ez a cél vezessen összes személyes és közösségi törekvésünkben. Természetesen ez mindenki részéről – legyenek bár ifjak vagy felnőttek, gazdagok vagy szegények, hívők vagy nem hívők – őszinte együttműködést feltételez a közös célra, a közjóra való kölcsönös törekvésben. Ebben a mindenkit mozgósító erőfeszítésben nagy felelőssége van mindazoknak, akik közfeladatot töltenek be: szolgálatukban soha nem szabad megfeledkezniük az egész társadalom javáról. Ők arra hivatottak, hogy egyéni hozzájárulásuk által Magyarországot – összes polgára számára – közös otthonná tegyék.
Elnök Úr, ezért az erőfeszítésért az egész magyar népnek most szeretném kifejezni elismerésemet. Bizonyos vagyok benne, hogy a jelen áldozatai – mindenki őszinte hozzájárulása révén – elérik a kívánt célt: az egész ország szellemi, erkölcsi és anyagi megújulását. Hadd emlékeztessek Vörösmarty ismert soraira, amelyek jól összegezhetik mondanivalómat: „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán” (Szózat).
4. Elnök Úr, ez az én jókívánságom országának, amelyet imádságos megemlékezésem is kísér. Nagy léptekkel közeledik a kétezredik év jubileuma. Gondviselésszerű alkalom ez arra, hogy a nemes magyar nemzet megújítsa hitét Krisztusban, akinek a világossága beragyogta történelmi útját. A hívő ember számára Krisztus az út, az igazság és az élet. Hangozzék fel megújult erővel az ő tanításának üdvös hirdetése a magyar földön, és polgárai ízleljék meg újra annak megerősítő lelki gyümölcseit. Ezért imádkozom a történelmi pannonhalmi apátságban és a győri ünnepi szentmisén.
Nem jöttem most sem más szándékkal hozzátok, mint hogy megújítsam az üdvösség jóhírét. Azért jöttem, hogy magam is osztozzam népetek óhajában és várakozásában, hiszen nekem is meggyőződésem – Vörösmarty Szózatát idézve – hogy Magyarország megújulása akkor következik be, ha „buzgó imádság epedez százezrek ajakán”.
Az Egyház világszerte bátran hirdeti: Nyissátok meg a kapukat Krisztus előtt! Ő azért jött, hogy mindenkinek élete legyen és bőségben legyen. Krisztus küldetésének fényében kezdem meg ma lelkipásztori látogatásomat.
Ezekkel a kívánságokkal ölelem át lélekben az egész magyar népet.
Isten áldja meg Magyarországot!
Jegyzet:
[1] Zsolt 144,15.
Elnök Úr!
1. Mély meghatottsággal jövök immár második alkalommal e nemes nemzet meglátogatására, amelynek sorsa oly sok ponton kapcsolódik az én szülőföldeméhez. Tisztelettel köszöntöm Önt, és köszönöm a honfitársai nevében is hozzám intézett szíves üdvözlő szavait. Köszöntöm a kormány és a parlament képviselőit, a diplomáciai kar tagjait és Budapest főpolgármesterét, akik jelenlétükkel kívánták megtisztelni ezt a találkozást.
Köszöntöm Paskai László Bíboros Urat, a püspök testvérekkel együtt, a papokat, a férfi és női szerzeteseket és az egész magyar keresztény közösséget. Külön szeretettel köszöntöm a magyar katolikus iskolák képviseletében megjelent tanárokat és tanulókat, akik igen nagy számban vannak itt ma jelen. Kedves fiatalok! Ne felejtsétek el, ti vagytok az Egyház jövője! Hálás megemlékezésemet kiterjesztem mindazokra, akik fogadásomra érkeztek, és azokra is, akik rádión vagy televízión keresztül kísérik figyelemmel azt.
Ennek az apostoli utazásnak különösen jelentős okai vannak: Magyarország ebben az évben ünnepli fennállásának ezerszázadik évfordulóját, és kiemelten emlékezik meg a Pannonhalmi Apátság alapításának ezredik évfordulójáról. Hogy ne adnánk hálát Istennek az elmúlt századok során tett műveiért? Örömmel fogadtam el a meghívást, hogy részt vegyek a Főapátság ünnepségén és meglátogassam Győr városát, hazátok egyik első egyházi központját. így magam is jobban megismerhetem történelmeteket, és feltárul előttem az a kulturális és vallási forrás, amelyből a magyarok évszázadokon át fényt és erőt tudtak meríteni. Most is erre emlékeztek, azért, hogy továbbra is belőle merítsétek a jövőtök építéséhez annyira szükséges bátorítást és bölcsességet. Ez a jövő csak akkor lesz jól megalapozott, ha ugyanazokra az igazságokra épül, amelyek múltatok dicső hagyományait áthatották.
Sok szent és hős, s velük együtt sok névtelen dolgozó ember írta történelmetek lapjait. Azt kívánom, hogy ez a több mint ezer éves történelem erősítse meg bennetek azt a meggyőződést, hogy „boldog a nép, amelynek az Úr az Istene”.[1]
2. Az új évezred küszöbén időszerű a múltba tekinteni, hogy levonjuk azokat a nagy tanulságokat, amelyek a jelen feladataiban és a jövő tervezésében irányíthatnak bennünket. Még inkább igaz ez, ha tekintetbe vesszük azoknak a kelet-közép-európai népeknek mostani társadalmi helyzetét, amelyek – a kommunista diktatúra hosszú időszaka után – végre visszanyerték a szabadságot, azonban ma nem kevés problémával kell szembenézniük. Nehéz éveket élnek át. Sajnos, az ideológiák történelmi bukása okozta optimizmus rövid ideig tartott. Hamarosan elérkezett az áldozatos munka időszaka, amely Magyarországon is jellemezte és továbbra is jellemzi mindenki életét.
Kedves magyar polgárok, senki se csüggedjen a jelen nehézségei miatt, és senki se becsülje le az eddig elért eredményeket! Ennek a végéhez közeledő évszázadnak a drámai eseményei után nem szabad csodálkoznunk azon, ha időre van szükség az újjászületéshez és az annyira kívánt fejlődéshez. A diktatúra hosszú éveinek gyászos következményeit – mind anyagi, mind pedig lelki téren – csak úgy lehet felszámolni, ha ezen mindannyian – különösen a fiatal nemzedékek – türelmesen és kitartóan fáradozunk.
A magyar történelmet vizsgálva nem tűnik-e fel nektek, hogy őseitek több alkalommal is nagy kihívásokkal találták szembe magukat? így volt ez a törökellenes háborúban, más konfliktusokban és megpróbáltatásokban is, amelyekkel országotoknak az évszázadok során meg kellett küzdenie. Ahogyan akkor a nép újra tudott kezdeni és a megpróbáltatásokból új életerőt nyert, úgy lesz most is: Magyarország ismét boldog és virágzó lesz, hogy méltóan betöltse küldetését, amelyre a többi szabad nemzet körében hivatott.
3. Elnök Úr! Fontos, hogy kitartsunk a jó keresésében, hogy még áldozatok árán is megőrizzük és növeljük a nemzet történelmi örökségéhez tartozó lelki értékeket. Mindig ez a cél vezessen összes személyes és közösségi törekvésünkben. Természetesen ez mindenki részéről – legyenek bár ifjak vagy felnőttek, gazdagok vagy szegények, hívők vagy nem hívők – őszinte együttműködést feltételez a közös célra, a közjóra való kölcsönös törekvésben. Ebben a mindenkit mozgósító erőfeszítésben nagy felelőssége van mindazoknak, akik közfeladatot töltenek be: szolgálatukban soha nem szabad megfeledkezniük az egész társadalom javáról. Ők arra hivatottak, hogy egyéni hozzájárulásuk által Magyarországot – összes polgára számára – közös otthonná tegyék.
Elnök Úr, ezért az erőfeszítésért az egész magyar népnek most szeretném kifejezni elismerésemet. Bizonyos vagyok benne, hogy a jelen áldozatai – mindenki őszinte hozzájárulása révén – elérik a kívánt célt: az egész ország szellemi, erkölcsi és anyagi megújulását. Hadd emlékeztessek Vörösmarty ismert soraira, amelyek jól összegezhetik mondanivalómat: „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán” (Szózat).
4. Elnök Úr, ez az én jókívánságom országának, amelyet imádságos megemlékezésem is kísér. Nagy léptekkel közeledik a kétezredik év jubileuma. Gondviselésszerű alkalom ez arra, hogy a nemes magyar nemzet megújítsa hitét Krisztusban, akinek a világossága beragyogta történelmi útját. A hívő ember számára Krisztus az út, az igazság és az élet. Hangozzék fel megújult erővel az ő tanításának üdvös hirdetése a magyar földön, és polgárai ízleljék meg újra annak megerősítő lelki gyümölcseit. Ezért imádkozom a történelmi pannonhalmi apátságban és a győri ünnepi szentmisén.
Nem jöttem most sem más szándékkal hozzátok, mint hogy megújítsam az üdvösség jóhírét. Azért jöttem, hogy magam is osztozzam népetek óhajában és várakozásában, hiszen nekem is meggyőződésem – Vörösmarty Szózatát idézve – hogy Magyarország megújulása akkor következik be, ha „buzgó imádság epedez százezrek ajakán”.
Az Egyház világszerte bátran hirdeti: Nyissátok meg a kapukat Krisztus előtt! Ő azért jött, hogy mindenkinek élete legyen és bőségben legyen. Krisztus küldetésének fényében kezdem meg ma lelkipásztori látogatásomat.
Ezekkel a kívánságokkal ölelem át lélekben az egész magyar népet.
Isten áldja meg Magyarországot!
Jegyzet:
[1] Zsolt 144,15.
