Kedves Testvérek!
1. A húsvét örömében idézem a föltámadott Úr szavait: Béke veletek! Il-paci maghkom! Köszönet a meleg fogadtatásért, mely azt bizonyítja, hogy a Pál apostol idejében megmutatkozott vendégszeretet (vö. ApCsel 28,2) Máltán ma is él. Köszönöm a szívélyes szavakat, melyeket a Társaság mindkét ága nevében az általános elöljáró úr intézett hozzám, kifejezvén az Egyház és Péter utóda iránti szereteteteket.
2. Málta szigete egy hatalmas szikla, mely a tengerből szinte kivirágzik, s melynek földje gyakran terméketlen és perzseli a nap. Annyira, hogy azt a helyet, ahol összegyűltünk, Blata l-Badjának, Fehér Sziklának hívják. Mindazonáltal a századok folyamán a Szentlélek ajándékaként Málta rendkívül nagylelkűnek és termékenynek bizonyult. A máltai nép megtörhetetlen hite ebből a sziklából evangéliumi értelemben jó termőföldet formált. E földbe vetette el Boldog Preca Giorgio a Keresztény Tanítás Társaságának magvát, mely immár száz éve virágzik. A terméketlen fügefától eltérően, melynek történetét előbb hallottuk (vö. Lk 13,69), ti bőséges termést hoztatok, melyért ma dicsőítjük és áldjuk az Urat.
Don Giorgio nemcsak elvetette a magot, hanem gondozta a palántát és táplálta a fiatal fát, hogy megerősödjön és teremjen. Virultok, mert gyökereitek mélyen Krisztusba nyúlnak, s mert Don Giorgio szent élete táplál titeket. Hogy hivatástokat jobban megértsétek, nézzük csak a fügefát. Frissen hajtott levelei jelzik, hogy közel van a nyár (vö. Lk 21,29-31). A forró évszakban lombja menedéket ad a nap elől. Bőséges és édes gyümölcsöt kínál, s a Szentírás azt mondja, hogy gyümölcsének gyógyító ereje van (vö. Iz 38,21). Ehhez a képhez hasonlóvá kell válnotok! Katekétaként édes táplálékot kell nyújtanotok mindazoknak, akik éhezik Istent. Gyógyítanotok kell azokat, akik a fény és a szeretet hiányától szenvednek.
Ha ezt teszitek, valóban jelei lesztek annak a tavasznak, melyet a Szentlélek most készít az Egyház számára.
3. Don Giorgio bárhova ment, követte azoknak a sokasága, kiket megragadott a szava. Miért? Mert Don Giorgio prédikációjában fölismerték Jézus hangját. Magát az Urat hallgatták. Megragadta őket Krisztus, akiről tudták, hogy egyedül képes beteljesíteni szívük legmélyebb vágyát. A szent élet szépsége, mely legtökéletesebben Jézusban látható, tükröződik a ma boldoggá avatottban, és szüntelenül vonzza az emberi szívet. Kétségtelen, ha meg tudjuk mutatni a föltámadott Úr arcát a világnak, megdöbbentő módon tudjuk megérinteni és megnyerni a lelkeket!
4. A szemlélődés mélységében fedezzük föl a „Krisztus arcán fölragyogó isteni dicsőséget” (2Kor 4,6). Ezért követeli meg életszabályotok, hogy gyakran imádkozzatok, rendszeresen találkozzatok lelki vezetőtökkel, aki vezet és kísér hűséges utatokon. Szemlélni Krisztus arcát lelki energia gyűjtését jelenti a rátok bízott küldetéshez. Miként Szent Pál, a szemlélődésből kapjátok a hívást a küldetésre: nem csupán mint tanítók, hanem mint tanúk, akik erővel tudnak beszélni, mert az első tanítványokhoz hasonlóan elmondhatják: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,25). VI. Pál pápa írta, hogy „a mai ember szívesebben hallgatja a tanúkat, mint a mestereket, s ha meghallgatja a mestereket, azért teszi, mert tanúk” (Evangelii nuntiandi, 41.). Ez csodálatos módon igazolódott Don Giorgio életében, és igaznak kell lennie bennetek is, akik az ő lelki gyermekei vagytok.
A Galatákhoz írt levelében Szent Pál írja: „Úgy tetszett Istennek, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak” (1,16). Nem azt mondja, hogy kinyilatkoztatta Krisztust „nekem”, hanem a „bennem” kinyilatkoztatott Krisztusról beszél. Azáltal, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát Saulnak a damaszkuszi úton, s hogy Pál megnyitotta szívét az ajándék befogadására, maga az apostol vált kinyilatkoztatássá. Annyira betelt Krisztussal, hogy ugyanabban a levelében elmondhatta: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (2,20). Egész élete, bármit tesz, mond és gondol, teste és lelke, szíve és elméje a világ számára Jézus kinyilatkoztatása lett. Ez annak a magasztos hivatásnak a misztériuma, amit nemcsak Szent Pál és Boldog Preca Giorgio kapott ajándékba, hanem mindegyiktek megkapta.
5. Alapítótokban különös áhítatot keltettek Szent János evangéliuma prológusának „Verbum caro factum est” (1,14) részlete alapján e szavak: „Verbum Dei caro factum est”. E mondatban ugyanis benne rejlik hivatástok és apostolkodástok alapja. Bizonyos értelemben az Isteni Ige folyamatosan megtestesül titokzatos testében, az Egyházban. Segítenetek kell őt ebben azzal, hogy mások felé teszitek ugyanazt, amit Don Giorgio tett veletek. Isten szavának magvát el kell vetnetek az emberek szívében, hogy Krisztus bennük éljen!
Tanítsatok mindenkit, kicsinyeket, fiatalokat, felnőtteket arra, hogy szemléljék Krisztus arcát, hogy lássák az Urat (Novo millennio ineunte, 16.), hogy Isten dicsőségének fényessége, mely fölragyogott Jézus arcán, az Ő arcukon is tükröződhessék. „Az Egyház e meggyökeresedése az időben és a térben a megtestesülés folyamatát tükrözi!” (Uaz, 3. p.)
Miközben e szent küldetést folytatjátok, alapítótok mozaikszava, a MUSEUM visszhangozzék a szívetekben: Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!'
Szűz Mária, Szent Pál, Boldog Preca Giorgio, Boldog Ignazio és Boldog Adeodata közbenjárására bízva benneteket adom apostoli áldásomat a Keresztény Tanítás Társaságának minden tagjára Jézus Krisztus végtelen irgalmának zálogaként, aki „a hűséges tanú és az elsőszülött a holtak között” (Jel 1,5). Il-paci maghkom!
1. A húsvét örömében idézem a föltámadott Úr szavait: Béke veletek! Il-paci maghkom! Köszönet a meleg fogadtatásért, mely azt bizonyítja, hogy a Pál apostol idejében megmutatkozott vendégszeretet (vö. ApCsel 28,2) Máltán ma is él. Köszönöm a szívélyes szavakat, melyeket a Társaság mindkét ága nevében az általános elöljáró úr intézett hozzám, kifejezvén az Egyház és Péter utóda iránti szereteteteket.
2. Málta szigete egy hatalmas szikla, mely a tengerből szinte kivirágzik, s melynek földje gyakran terméketlen és perzseli a nap. Annyira, hogy azt a helyet, ahol összegyűltünk, Blata l-Badjának, Fehér Sziklának hívják. Mindazonáltal a századok folyamán a Szentlélek ajándékaként Málta rendkívül nagylelkűnek és termékenynek bizonyult. A máltai nép megtörhetetlen hite ebből a sziklából evangéliumi értelemben jó termőföldet formált. E földbe vetette el Boldog Preca Giorgio a Keresztény Tanítás Társaságának magvát, mely immár száz éve virágzik. A terméketlen fügefától eltérően, melynek történetét előbb hallottuk (vö. Lk 13,69), ti bőséges termést hoztatok, melyért ma dicsőítjük és áldjuk az Urat.
Don Giorgio nemcsak elvetette a magot, hanem gondozta a palántát és táplálta a fiatal fát, hogy megerősödjön és teremjen. Virultok, mert gyökereitek mélyen Krisztusba nyúlnak, s mert Don Giorgio szent élete táplál titeket. Hogy hivatástokat jobban megértsétek, nézzük csak a fügefát. Frissen hajtott levelei jelzik, hogy közel van a nyár (vö. Lk 21,29-31). A forró évszakban lombja menedéket ad a nap elől. Bőséges és édes gyümölcsöt kínál, s a Szentírás azt mondja, hogy gyümölcsének gyógyító ereje van (vö. Iz 38,21). Ehhez a képhez hasonlóvá kell válnotok! Katekétaként édes táplálékot kell nyújtanotok mindazoknak, akik éhezik Istent. Gyógyítanotok kell azokat, akik a fény és a szeretet hiányától szenvednek.
Ha ezt teszitek, valóban jelei lesztek annak a tavasznak, melyet a Szentlélek most készít az Egyház számára.
3. Don Giorgio bárhova ment, követte azoknak a sokasága, kiket megragadott a szava. Miért? Mert Don Giorgio prédikációjában fölismerték Jézus hangját. Magát az Urat hallgatták. Megragadta őket Krisztus, akiről tudták, hogy egyedül képes beteljesíteni szívük legmélyebb vágyát. A szent élet szépsége, mely legtökéletesebben Jézusban látható, tükröződik a ma boldoggá avatottban, és szüntelenül vonzza az emberi szívet. Kétségtelen, ha meg tudjuk mutatni a föltámadott Úr arcát a világnak, megdöbbentő módon tudjuk megérinteni és megnyerni a lelkeket!
4. A szemlélődés mélységében fedezzük föl a „Krisztus arcán fölragyogó isteni dicsőséget” (2Kor 4,6). Ezért követeli meg életszabályotok, hogy gyakran imádkozzatok, rendszeresen találkozzatok lelki vezetőtökkel, aki vezet és kísér hűséges utatokon. Szemlélni Krisztus arcát lelki energia gyűjtését jelenti a rátok bízott küldetéshez. Miként Szent Pál, a szemlélődésből kapjátok a hívást a küldetésre: nem csupán mint tanítók, hanem mint tanúk, akik erővel tudnak beszélni, mert az első tanítványokhoz hasonlóan elmondhatják: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,25). VI. Pál pápa írta, hogy „a mai ember szívesebben hallgatja a tanúkat, mint a mestereket, s ha meghallgatja a mestereket, azért teszi, mert tanúk” (Evangelii nuntiandi, 41.). Ez csodálatos módon igazolódott Don Giorgio életében, és igaznak kell lennie bennetek is, akik az ő lelki gyermekei vagytok.
A Galatákhoz írt levelében Szent Pál írja: „Úgy tetszett Istennek, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak” (1,16). Nem azt mondja, hogy kinyilatkoztatta Krisztust „nekem”, hanem a „bennem” kinyilatkoztatott Krisztusról beszél. Azáltal, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát Saulnak a damaszkuszi úton, s hogy Pál megnyitotta szívét az ajándék befogadására, maga az apostol vált kinyilatkoztatássá. Annyira betelt Krisztussal, hogy ugyanabban a levelében elmondhatta: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (2,20). Egész élete, bármit tesz, mond és gondol, teste és lelke, szíve és elméje a világ számára Jézus kinyilatkoztatása lett. Ez annak a magasztos hivatásnak a misztériuma, amit nemcsak Szent Pál és Boldog Preca Giorgio kapott ajándékba, hanem mindegyiktek megkapta.
5. Alapítótokban különös áhítatot keltettek Szent János evangéliuma prológusának „Verbum caro factum est” (1,14) részlete alapján e szavak: „Verbum Dei caro factum est”. E mondatban ugyanis benne rejlik hivatástok és apostolkodástok alapja. Bizonyos értelemben az Isteni Ige folyamatosan megtestesül titokzatos testében, az Egyházban. Segítenetek kell őt ebben azzal, hogy mások felé teszitek ugyanazt, amit Don Giorgio tett veletek. Isten szavának magvát el kell vetnetek az emberek szívében, hogy Krisztus bennük éljen!
Tanítsatok mindenkit, kicsinyeket, fiatalokat, felnőtteket arra, hogy szemléljék Krisztus arcát, hogy lássák az Urat (Novo millennio ineunte, 16.), hogy Isten dicsőségének fényessége, mely fölragyogott Jézus arcán, az Ő arcukon is tükröződhessék. „Az Egyház e meggyökeresedése az időben és a térben a megtestesülés folyamatát tükrözi!” (Uaz, 3. p.)
Miközben e szent küldetést folytatjátok, alapítótok mozaikszava, a MUSEUM visszhangozzék a szívetekben: Magister, utinam sequatur evangelium universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az evangéliumot!'
Szűz Mária, Szent Pál, Boldog Preca Giorgio, Boldog Ignazio és Boldog Adeodata közbenjárására bízva benneteket adom apostoli áldásomat a Keresztény Tanítás Társaságának minden tagjára Jézus Krisztus végtelen irgalmának zálogaként, aki „a hűséges tanú és az elsőszülött a holtak között” (Jel 1,5). Il-paci maghkom!
II.
János
Pál pápa
