Mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és Khrisztodulosz, Athén és
egész Görögország érseke, az Areopagosz pódiuma előtt, ahonnan Szent
Pál, a nemzetek nagy apostola, „a meghívott apostol, akit Isten
kiválasztott Evangéliumának hirdetésére” (Róm 1,1), hirdette az
athénieknek az egy igaz Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket,
és hívta őket a hitre és a megtérésére, közösen ki óhajtjuk
jelenteni:
1. Hálát adunk Istennek találkozásunkért és e közös nyilatkozatért ebben a tiszteletreméltó városban, Görögország apostoli ortodox Egyházának prímási székhelyén.
2. Egy szívvel és egy lélekkel ismételjük meg a Nemzetek Apostolának szavait: „Testvérek, Urunk Jézus Krisztus nevére kérünk titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1,10). Fölemeljük könyörgő szavunkat, hogy az egész keresztény világ hallja meg ezt a buzdítást, és valósuljon meg a béke azok között, akik bárhol „segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a nevét” (1Kor 1,2). Elítélünk minden, a vallás nevében folytatott erőszakot, prozelitizmust, fanatizmust. Szilárdan hisszük, hogy a keresztények közötti kapcsolatokat becsületesen, okosan és a szóban forgó problémák ismeretében kell alakítanunk.
3. Látjuk, hogy az ember tudományos és társadalmi fejlődését nem kíséri a minden pillanatában Istentől ajándékba kapott élet értékének és értelmének elmélyültebb vizsgálata, sem a Teremtő képére és hasonlatosságára formált ember egyetlen méltóságának megfelelő értékelése. Továbbá a gazdasági és technikai fejlődés nem egyformán az egész emberiségé, hanem csak egy kis hányadának a kiváltsága. Az élet minőségének jobbulása nem hozta magával az emberi szívek megnyílását az éhező és nélkülöző embertársak felé. Arra kaptunk meghívást, hogy közösen fáradozzunk az igazságosság érvényesüléséért, a szükséget szenvedők megsegítéséért, különös figyelmet szenteljünk a szenvedőknek, mindig szemünk előtt tartva Szent Pál szavait: „Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
4. Aggodalommal tölt el minket a háborúk, tömeggyilkosságok, kínzások és vértanúságok látása, melyek testvéreink milliói számára mindennapos, szörnyű valóságok, és cselekvésre köteleznek minket annak érdekében, hogy általános legyen a béke, tartsák tiszteletben az ember életét és méltóságát, és szolidaritás érvényesüljön a rászorulókkal szemben.
Szavunkkal csatlakozhatunk a sokasághoz, mely az egész világon kifejezte a reményt, hogy a tervek szerint 2004-ben Görögországban tartandó olimpiai játékok idején föleleveníthető lesz a treuga olympica, az olimpiai béke antik hagyománya, mely szerint meg kell szakítani minden háborút, abba kell hagyni a terrorizmust és az erőszakot.
5. Figyelemmel és érdeklődéssel kísérjük a globalizációt, és kívánjuk, hogy jó gyümölcsöket teremjen. Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a globalizációnak veszedelmes következményei lehetnek, ha hiányozni fog belőle az, amit úgy nevezhetünk, hogy az őszinte és hatékony „testvériség globalizációja” Krisztusban.
6. Örömmel tölt el bennünket az Egyesült Európa sikeres kibontakozása. Előkészítőinek intuíciója az európai kontinens egyetlen polgári egységben történő összefogása, melyben a résztvevő népek nem veszítik el nemzeti öntudatukat, hagyományaikat és identitásukat. Az az irányzat azonban, amely néhány európai országot minden vallási hovatartozás nélküli, szekularizált állammá akar alakítani, visszalépés és szellemi örökségük megtagadása. Feladatunk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az Egyesült Európa megvalósulásáért. Mindent meg kell tennünk, ami csak lehetséges, hogy Európa keresztény gyökerei és lelke sértetlen maradjon.
E közös nyilatkozattal mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és Khrisztodulosz, Athén és egész Görögország pátriárkája, fölemeljük szavunkat, hogy „Isten, a mi Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk vezérelje utunkat, hogy növekedni és bővelkedni tudjunk a kölcsönös és mindenki iránti szeretetben; hogy mindannyiunk szíve szent és feddhetetlen legyen Istenünk és Atyánk előtt akkor, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus összes szentjeivel eljön” (vö. 1Tessz 3,11-13).
Az athéni Areopagoszról 2001. május 4-én.
1. Hálát adunk Istennek találkozásunkért és e közös nyilatkozatért ebben a tiszteletreméltó városban, Görögország apostoli ortodox Egyházának prímási székhelyén.
2. Egy szívvel és egy lélekkel ismételjük meg a Nemzetek Apostolának szavait: „Testvérek, Urunk Jézus Krisztus nevére kérünk titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1,10). Fölemeljük könyörgő szavunkat, hogy az egész keresztény világ hallja meg ezt a buzdítást, és valósuljon meg a béke azok között, akik bárhol „segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a nevét” (1Kor 1,2). Elítélünk minden, a vallás nevében folytatott erőszakot, prozelitizmust, fanatizmust. Szilárdan hisszük, hogy a keresztények közötti kapcsolatokat becsületesen, okosan és a szóban forgó problémák ismeretében kell alakítanunk.
3. Látjuk, hogy az ember tudományos és társadalmi fejlődését nem kíséri a minden pillanatában Istentől ajándékba kapott élet értékének és értelmének elmélyültebb vizsgálata, sem a Teremtő képére és hasonlatosságára formált ember egyetlen méltóságának megfelelő értékelése. Továbbá a gazdasági és technikai fejlődés nem egyformán az egész emberiségé, hanem csak egy kis hányadának a kiváltsága. Az élet minőségének jobbulása nem hozta magával az emberi szívek megnyílását az éhező és nélkülöző embertársak felé. Arra kaptunk meghívást, hogy közösen fáradozzunk az igazságosság érvényesüléséért, a szükséget szenvedők megsegítéséért, különös figyelmet szenteljünk a szenvedőknek, mindig szemünk előtt tartva Szent Pál szavait: „Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
4. Aggodalommal tölt el minket a háborúk, tömeggyilkosságok, kínzások és vértanúságok látása, melyek testvéreink milliói számára mindennapos, szörnyű valóságok, és cselekvésre köteleznek minket annak érdekében, hogy általános legyen a béke, tartsák tiszteletben az ember életét és méltóságát, és szolidaritás érvényesüljön a rászorulókkal szemben.
Szavunkkal csatlakozhatunk a sokasághoz, mely az egész világon kifejezte a reményt, hogy a tervek szerint 2004-ben Görögországban tartandó olimpiai játékok idején föleleveníthető lesz a treuga olympica, az olimpiai béke antik hagyománya, mely szerint meg kell szakítani minden háborút, abba kell hagyni a terrorizmust és az erőszakot.
5. Figyelemmel és érdeklődéssel kísérjük a globalizációt, és kívánjuk, hogy jó gyümölcsöket teremjen. Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a globalizációnak veszedelmes következményei lehetnek, ha hiányozni fog belőle az, amit úgy nevezhetünk, hogy az őszinte és hatékony „testvériség globalizációja” Krisztusban.
6. Örömmel tölt el bennünket az Egyesült Európa sikeres kibontakozása. Előkészítőinek intuíciója az európai kontinens egyetlen polgári egységben történő összefogása, melyben a résztvevő népek nem veszítik el nemzeti öntudatukat, hagyományaikat és identitásukat. Az az irányzat azonban, amely néhány európai országot minden vallási hovatartozás nélküli, szekularizált állammá akar alakítani, visszalépés és szellemi örökségük megtagadása. Feladatunk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az Egyesült Európa megvalósulásáért. Mindent meg kell tennünk, ami csak lehetséges, hogy Európa keresztény gyökerei és lelke sértetlen maradjon.
E közös nyilatkozattal mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és Khrisztodulosz, Athén és egész Görögország pátriárkája, fölemeljük szavunkat, hogy „Isten, a mi Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk vezérelje utunkat, hogy növekedni és bővelkedni tudjunk a kölcsönös és mindenki iránti szeretetben; hogy mindannyiunk szíve szent és feddhetetlen legyen Istenünk és Atyánk előtt akkor, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus összes szentjeivel eljön” (vö. 1Tessz 3,11-13).
Az athéni Areopagoszról 2001. május 4-én.
