Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek

A bazilita nővérek a szerzetesség atyja, Nagy Szent Bazil (330-379) szerzetesi életszabályainak alapelvei szerint élnek; alapítóként őt és nővérét, Szent Makrinát (328-380) tisztelik. Céljuk Isten dicsőítése, az embertárs szolgálata és saját megszentelődésük, amit az imádság, a böjt és az alamizsna gyakorlásával törekszenek megvalósítani, hogy Krisztus Urunk imádkozó, gyógyító és életadó jelenléte legyenek a földön. Hazánkban Szent István király telepítette le a görög szerzetesnővéreket a veszprémvölgyi kolostor alapításával. 

Magyarországi jelenlétüket ettől számítjuk. A történelem viharai miatt kolostoraik a 13. sz. körül megszűntek, a későbbi kolostorok pedig az első világháború után az országhatárokon kívül maradtak. Visszatelepülésük 1935-ben történt. Máriapócson zarándokházat és árvaházat alapítottak, tanítottak, miseruhákat készítettek, egyesületi és ifjúsági munkát végeztek, lelkigyakorlatokat szerveztek. Árvaházuk volt Sátoraljaújhelyben is, Hajdúdorogon pedig internátusuk. A Rend működése 1950-1989 között államilag be volt tiltva. A közösségnek most 10 örökfogadalmas tagja és 1 noviciája van. Máriapócson 36 személyes női szeretetotthont tartanak fenn, templomi szolgálatot végeznek és lelkigyakorlatokat szerveznek. Még 1996-ban megnyitják 33 személyes szeretetotthonukat Sátoraljaújhelyen. 2012-től már 50 személyről gondoskodnak.

Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény.
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:

A közösség magyar központja:

Szent Makrina Szociális Otthon

Szent Anna Szeretetotthon