Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja

Magyar alapítás, a legszegényebbek (koldusok) felkarolására, egyedülálló munkaképtelen idős betegek gondozására. Az Intézmény alapítását P. Oslay Oszvald, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány akkori főnöke kezdeményezte 1927 decemberében Páhok M. Franciska és Krómann M. Magdolna harmadrendi tagok részvételével. Szabályainak alapja Szent Ferenc Szabályozott Harmadik Rendjének Regulája. Az alapítók az evangélium szellemében az akkori magyar társadalom legszegényebbjeit akarták szolgálni. Az általuk végzett munka az „Egri Norma”, majd „Magyar Norma”, mely hatékonyan és szervezetten kapcsolta össze a szegénygondozás egyházi, szerzetesi formáját az állami gondoskodással. Szeretetházaik mellett a nővérek környezettanul-mányozást, „külső”, otthoni gondozást végeztek, igyekezve emberibbé tenni a legszegényebbek sorsát, fölkelteni méltóságtudatukat. Az Intézmény fejlődése összefüggött az országos szegény-gondozás jogi és gyakorlati kiépítésével.

Szmrecsányi Lajos egri érsek 1930. február 27-én egyházmegyei jogú kongregációnak nyilvánította, 1932-ben Konstitúciókkal látta el a nővérek közösségét. A rend fejlődése során 1939-ben ki-került a ferences első rend joghatósága alól, ennek megfelelően a Konstitúció is átdolgozásra került. Az 1950-es feloszlatás után nővéreik kórházakban, szociális otthonokban, plébániákon folytat-ták hivatásukat. 1972-ben az akkori lehetőségeknek megfelelően Ausztriában telepedtek le és alapítottak közösséget, ahol házi gondozásban és szeretetotthonban dolgoztak. 1973 decemberében M. Franciska alapító anya halálát követően a rend vezetését Matuska M. Terézia, korábbi titkárnő vette át és végezte 1979-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor az új általános elöljáró, Gavlasz M. Kalliszta római engedéllyel a rend anyaházát Ausztriába, Krumbachba helyezte át.  

1990-ben a társadalmi változásokkal a nővérek újraindították közösségi életüket Magyarországon is. Először Esztergomban telepedtek meg (1990), majd Siófokon (1991) és Szentendrén (1992), ahol házi gondozást, ebédosztást végeznek. 1994-ben Szécsényben és Nagyvenyimben indult szeretetotthon a rend vezetése alatt. Az 1993-i káptalan az addigi magyarországi irányítót, Ambrus M. Konstancia nővért bízta meg a rend vezetésével és az anyaházat Esztergomba helyezte át, ahol jelenleg is működik. 1997 óta a rend vezetője Tóth M. Gilberta. 

Lelkiségüket alapítóik szelleméből merítik, akik Jézus Krisztus nyomdokaiban, az ő alázatosságát és szegénységét követve magukat teljesen a legszegényebbek szolgálatára érezték hivatva. A kongregáció sajátos karizmája és célkitűzése, hogy a mindenkori társadalmi és egyházi körülmények figyelembevételével minden lehetőséget, mint Istentől ajándékozott eszközt ismerjenek fel és a legszegényebbek szolgálatára használják. Különös figyelemmel fordulnak az idős, elhagyatott betegek felé, de igyekeznek más rászorulókhoz is közel vinni Jézus Krisztus evangéliumát, megosztva mindennapi gondjaikat és reményeiket. A fiatal nővérek munkáját az idősebb generáció hűséges imaszolgálata és életáldozata segíti, hogy az új társadalmi körülmények között is egyre inkább meg-valósíthassák az örömteli ferences evangéliumi életet, a szegények szegényként való szolgálatában. 

Életük forrásai Szent Ferenc példája nyomán a naponkénti szentmiseáldozat; az Eukarisztia bensőséges tisztelete, Szentségimádás; közös zsolozsma-imádság, elmélkedés, Szentírás-olvasás; a Boldogságos Szűz példájának követése; Krisztus szolgálata a rászorulókban, szemlélése a teremtményekben; testvéri együttlét.  

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú női szerzetes intézmény. 
A közösség jogi személy.

Anyaház, noviciátusi ház:

Ferences Betánia Idősek Otthona:

Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége

Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége

Ferences Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthona