Mk 7,31-37 (Káldi-Neovulgáta)
Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!« Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!«
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 7,31-37 (Szent István Társulati Biblia)
Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 7,31-37 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül. Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!” És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták: „Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 7,31-37 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.” Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”
Ugrás a hivatkozott fejezethez
