Mk 4,35-41 (Káldi-Neovulgáta)
Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!« Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?« Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?« Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Szent István Társulati Biblia)
Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
Ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk: – Menjünk át a túlsó partra! Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele. Nagy szélvész támadt, s a hullámok úgy becsapdostak a bárkába, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: – Csendesedj és némulj el! Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: – Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek? Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: – Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.” Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Ugrás a hivatkozott fejezethez