Mk 4,35-41 (Szent István Társulati Biblia)
35Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.”
36Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.
37Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
38Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?”
39Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett.
40Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”
41Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Káldi-Neovulgáta)
35Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!”
36Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.
37Nagy szélvész támadt, és a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.
38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: „Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?”
39Ő fölkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40Azután hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?”
41Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
35Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.”
36Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket.
37Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt.
38De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?”
39Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett.
40Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?”
41Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
35Ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk:
35– Menjünk át a túlsó partra!
36Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele.
37Nagy szélvész támadt, s a hullámok úgy becsapdostak a bárkába, hogy már-már megtelt.
38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki:
38– Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?
39Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek:
39– Csendesedj és némulj el!
39Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40Azután hozzájuk fordult:
40– Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?
41Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak:
41– Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 4,35-41 (Káldi Biblia)
35És mondá nekik azonnap, midőn beesteledett. Menjünk által.
36És elbocsátván a sereget, a hajóba vivék őt, a mint vala; és más hajók is valának vele.
37És nagy szélvész lőn, és habokat vete a hajóba, úgy hogy megtelék a hajó.
38Ő pedig a hajó hátúljában aluszik vala egy fejelen. És felkölték őt és mondák neki: Mester! nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
39És fölkelvén, megfenyegeté a szelet, és mondá a tengernek: Hallgass, némúlj el! És megszűnék a szél, és nagy csendesség lőn.
40És mondá nekik: Miért vagytok félénkek? még sincs-e hitetek? És nagy félelemmel félének, és mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy a szél és tenger engedelmeskednek neki?
Ugrás a hivatkozott fejezethez
