Kiv 32,7-14 (Szent István Társulati Biblia)
7Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
8Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból.”
9Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,
10engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.”
11Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod.
13Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.”
14Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.
Ugrás a hivatkozott fejezethezKiv 32,7-14 (Káldi-Neovulgáta)
7Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
8Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattam nekik. Öntött borjút készítettek maguknak, azt imádták, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: »Ez a te istened Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről!«”
9Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Látom már, hogy keménynyakú nép ez!
10Most hát hagyd, hadd lobbanjon fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!”
11Mózes erre kérlelni kezdte az Urat, az ő Istenét: „Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről nagy erővel és hatalmas kézzel?
12Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.« Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben!
13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: »Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait. Ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és birtokolni fogjátok azt örökké!«”
14Megengesztelődött erre az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyet kimondott ellene.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
