Csel 13,46-49 (Káldi-Neovulgáta)
Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: ‘A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’ « . Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 13,46-49 (Szent István Társulati Biblia)
De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 13,46-49 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
Ekkor Pál és Barnabás bátran így szólt: – Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. Mivel azonban elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: A pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösség légy a föld végső határáig . Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok hívővé lettek, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig terjedt az egész tartományban.
Ugrás a hivatkozott fejezethezApCsel 13,46-49 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Pál és Barnabás azonban nyílt bátorsággal kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: a pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve, az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt.
Ugrás a hivatkozott fejezethez