Egy vízkóros meggyógyítása.

¹Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.

²Íme, előtte állt egy vízkóros ember.

³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?”

⁴Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.

⁵Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”

⁶Erre nem tudtak mit felelni.

Az első helyek.

⁷A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.

⁸„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.

⁹Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

¹⁰Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.

¹¹Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”

¹²Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.

¹³Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

¹⁴S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

A visszautasított meghívás.

¹⁵Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.”

¹⁶Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.

¹⁷Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.

¹⁸De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.

¹⁹A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.

²⁰Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.

²¹Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.

²³Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.

²⁴Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

Krisztus követése.

²⁵Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:

²⁶„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.

²⁷Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

²⁸Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse?

²⁹Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:

³⁰Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.

³¹Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

³²Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.

³³Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

³⁴A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?

³⁵Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”