Jézust elfogják.

Jézus szenvedése

¹Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert.

²Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.

³Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.

⁴Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?”

⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.

⁶Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek.

⁷Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok.

⁸„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.”

⁹Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”

¹⁰Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.

¹¹Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kajafás előtt.

¹²A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte.

¹³Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben.

¹⁴Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.”

¹⁵Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.

¹⁶Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.

¹⁷Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?”

¹⁸„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett.

¹⁹A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust.

²⁰Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?

²¹Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.”

²²E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá.

²³Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?”

²⁴Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.

²⁵Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?”

²⁶„Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.”

²⁷De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak.

²⁸Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, és így elkölthessék a húsvéti bárányt.

²⁹Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ember ellen?”

³⁰Azok így feleltek: „Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltatnánk ki neked.”

³¹Pilátus szabadkozott: „Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényeitek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”

³²Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

Jézus első kihallgatása.

³³Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle:

³⁴„Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”

³⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?”

³⁶Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.”

³⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy te?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.”

³⁸Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne.

³⁹Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?”

⁴⁰De azok újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.