¹Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt.

²Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.

³Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.

⁴Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.

⁵Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,

⁶még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.

⁷Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.

⁸Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.

⁹Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.

¹⁰És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.

¹¹Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.

¹²Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.

¹³Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is.

¹⁴A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.

¹⁵A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.

¹⁶Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.

¹⁷Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz.

¹⁸De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”

¹⁹Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.”

²⁰Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.

²¹Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.

²²Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.

²³Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.

²⁴Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

²⁵Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.

²⁶Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.