Jeremiás korai beszédeiből: Izrael hűtlensége
1Így szólt hozzám az Úr:
2Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
3Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr.
4Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
5Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
6Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?
7Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.
8A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baál nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
9Ezért még perelek veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is.
10Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?
11Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
12Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr.
13Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
14Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?
15Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.
16Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.
17Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?
18Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?
19A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem – mondja az Úr, a Seregek Istene.
20Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: „Nem szolgállak tovább!” Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
21Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása?
22Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene.
23Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baálok nyomába?” Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,
24majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.
25Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: „Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.”
26Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
27mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: „Atyám vagy.” És egy kőhöz: „Te szültél.” Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: „Kelj fel! Ments meg minket!”
28Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baálnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
29Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? – mondja az Úr.
30Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
31Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza.”
32Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.
33Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!
34Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért!
35Azt mondod ugyanis: „Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült.” Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: „Nem vétkeztem.”
36Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.
37Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.