Jeremiás korai beszédeiből: Izrael hűtlensége

¹Így szólt hozzám az Úr:

²Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!

³Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr.

⁴Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!

⁵Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.

⁶Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?

⁷Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.

⁸A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baál nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.

⁹Ezért még perelek veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is.

¹⁰Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?

¹¹Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.

¹²Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr.

¹³Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.

¹⁴Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?

¹⁵Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.

¹⁶Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.

¹⁷Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?

¹⁸Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?

¹⁹A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem – mondja az Úr, a Seregek Istene.

²⁰Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: „Nem szolgállak tovább!” Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.

²¹Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása?

²²Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene.

²³Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baálok nyomába?” Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,

²⁴majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.

²⁵Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: „Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.”

²⁶Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,

²⁷mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: „Atyám vagy.” És egy kőhöz: „Te szültél.” Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: „Kelj fel! Ments meg minket!”

²⁸Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baálnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.

²⁹Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? – mondja az Úr.

³⁰Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

³¹Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza.”

³²Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.

³³Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!

³⁴Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért!

³⁵Azt mondod ugyanis: „Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült.” Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: „Nem vétkeztem.”

³⁶Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.

³⁷Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.